The Expendables - A feláldozhatók 3. filmkritika

Alig négy éve annak, hogy Sylvester Stallone zseniális húzással összetrombitált egy lassan már a feledés homályába vesző színésztípusból, az akciósztárból egy durva felhozatalt és belepakolta őket egy szintén eltűnt filmtípusba, egy igazán látványos akciófilmbe. Egy ideje a tipikus közönségfilmben nem láthatunk Arnold Schwarzeneggereket, Wesley Snipesokat, egy olyan generáció fut most a vásznon, ahol a falfehér, csaj kinézetű unisex kisgyerekek nyálas hangon, csigamozgással utánozzák a néhai színészeket. Volt idő - a nyolcvanas évek végéig nagyjából - ahol ha akciófilmre ültünk be a moziba, akkor robbanást, mocskos szöveget, és hentelést láthattunk. Kövezzetek meg, de nekem ez hiányzik, nagyon hiányzik.

A Feláldozhatók első része pontosan azt a típusú múltba révedő embert szólította meg, amilyen én is vagyok, akit nem a CGI, hanem az igazi robbanások, nem a romantika, hanem a kőkemény akció és a Die Hard-os beszólások ültetik be egy filmre. Hozta a várt szintet, nagyot durrant a film és természetesen a folytatás sem maradhatott el, ami felemás érzéseket váltott ki a nézőkből. A legújabb epizódnak változtatnia kellett, hogy élvezetes maradjon, ezt mindenki tudta.

Hamarosan dara következik

Sajnos az egyik legnagyobb változás egyben a legnagyobb negatívum is, megjelennek a kamuakcióhősök és a kamukeménygyerekek egy fiatal osztag képében, akik legalább annyira nem illenek a képbe, mint az a monológ, amiben Barney Ross (Sylvester Stallone) feloszlatja a The Expendables csapatot.

Ahogy már megszokhattuk a szériánál, természetesen a film kemény akcióval, robbanásokkal, lehetetlen jelenetekkel kezdődik, most éppen a Doki (Wesley Snipes) kiszabadítása van terítéken. Éppen csak kibővül a csapat a késforgatás mesterével, egy nem túl sikeres akció után Barney melankóliába esik és megkímélendő a veteránok életét, feloszlatja a csapatot, hogy az űrt fiatal zsoldosokkal töltse ki. Persze a zöldfülű csapat vérfrissítést hoz a Feláldozhatók csapatába, modern kütyükkel, minimális zajjal járó akció keretében kapják el Conrad Stonebanks-t (Mel Gibson), aki még ugyanabban a snittben meg is menekül, sőt fogolyként viszi is magával a friss csipet-csapatot.

A főgonosz - Gibson hozza a formát

Barney követve a régi szlogent, senkit nem hagy magára, így az egyszemélyes kommandóban hozzácsapódik először a dumagép Galgo (Antonio Banderas), majd a régi csapat is. A dara folytatódik, a suhancok megatnulják hogy az öregek az igazi istencsászár kúl arcok és az élet ötvenen túl talán egy kicsit több tapasztalattal ruházza már fel az embert. Nem árulok el titkot vele, ha elmondom, a jók győzedelmeskednek, a roszak elnyerik méltó jutalmukat, a kérdés a hogyanban van. Mert hogy történet gyakorlatilag zéró, ami nem baj, hiszen nem kell neki, ez egy régivágású akciómozi. Jó is lenne ez így, ha a fiatal banda nem lenne a képben, egyszerűen olyannyira kilógnak ebből az érából, hogy azt rossz nézni.

Az ikonikus akcióhősök hozzák azt amit várunk tőlük, viszont sokkal visszafogottabban, mint ahogy várnánk tőlük. A film meg akart felelni a kamaszok által is nézhető besorolásnak és ez nem tett jót neki. Nem kell feltétlenül vérfürdő, mint a John Rambo-ban, de azért egy-két komolyabb térdficam vagy a bibinél valamivel nagyobb sérülés elfért volna. Vannak tehát negatívumok szép számmal, nekem mégis tetszett a végeredmény, még ha nem is vagyok teljesen elégedett. Miért? Mert Mel Gibson-t akciófilmben látom újra, mert Arnold Schwarzenegger még mindig kemény mint a vídia, Sly ferde szája Rambo 2 nosztalgiával tölt el, Jet Li meg Jet Li akkor is ha csak két percig puffogtat.

Nem egy átlagos jelenet...

Banderas játéka néhol (mindig) kicsit erőltetettnek tűnik, folyamatosan szövegel, a többiek pedig rendszeresen reagálnak rá, ami persze szül humoros helyzeteket, de kicsit talán sok ebből a karakterből. Bruce Willis leváltása Harrison Fordra nem tett rosszat a filmnek, sőt. Számtalan kiszólást hallunk egyéb filmekre, vagy akár az előző részekre is, ami szintén hoz magával néhány poént, összességében tehát van nafta a dumában, valamint ahogy feljebb írtam, a látványban is.

A megváltozott, fiatalított csapat viszont nem jó pontja a Feloldozhatók harmadik részének, remélhetőleg a következő epizódban újra a kétajtós szekrények fognak végig kaszabolni. És remélem, a 16-os karika is visszatér.

The Expendables - A feláldozhatók 3. előzetes