Testvérlövészek filmkritika

2019. március 26.
75.0982
DNS profilja, adatai
DNS
A Testvérlövészek nem egy hagyományos westernfilm, lévén az európai és az amerikai mozi sajátos keverékéből jött létre. Patrick deWitt hasonló (The Sisters Brothers) című történelmi regényének adaptációjáról van szó, mely alapvetően egy fekete komédia stílusjegyeit viseli magán - a filmváltozatnak ezt többé-kevésbé sikerült is megőriznie.

Eli (John C. Reilly) és Charlie Sisters (Joaquin Phoenix) marcona alakok(nak tűnnek)

Eli (John C. Reilly) és Charlie Sisters (Joaquin Phoenix) marcona alakok(nak tűnnek)


A kenyerüket fejvadász-bérgyilkosokként kereső testvérek története azonban elsősorban realista megközelítésben kerül bemutatásra. A cselekmény és az ábrázolásmód kevésbé idealizált és romanticizált, mint a klasszikus amerikai vagy a spagetti westerneknél általában, a stílus inkább a Félszemű c. filmével rokonítható, ha a közelmúlt alkotásait vesszük alapul a műfajban. Ugyanakkor annak ellenére, hogy nem a cowboyok és hőstetteik állnak a középpontban, hanem a két "rosszfiú" és még két fickó viszonya egymáshoz és a világhoz, a Testvérlövészek koncepciója és megvalósítása egyáltalán nem nevezhető unalmasnak.

Testvérlövészek előzetes




1851-ben járunk a vadregényes Oregonban, ahol Charlie (Joaquin Phoenix) és Eli Sisters (John C. Reilly) azzal keresik a kenyerüket, hogy embereket kerítenek kézre és tesznek el láb alól megbízóik utasítására. A könyörtelen és ellenséges világban felnőtt testvérek számára nem okoz gondot, hogy bűnös-e vagy ártatlan, akit üldöznek - ezen az életformán kívül nem is igazán ismernek másikat.

Így akkor sincs lelkiismeret-furdalásuk, amikor aktuális célpontjuk, az aranyláz bűvöletében nyugatra tartó kémikus, a magasztos elveket valló Hermann Kermit Warm (Riz Ahmed) nyomába kell eredniük. Legfeljebb amiatt zsörtölődnek - főleg a nyughatatlan és iszákos Charlie -, hogy az akcióban társukként kijelölt John Morris (Jake Gyllenhaal) nem hogy megkönnyítené, de inkább megnehezíti a dolgukat.

A két testvérnek számos egyéb kihívással és egymás eltérő természetével is meg kell küzdenie az egészen Kaliforniáig tartó üldözés során. Amikor pedig már úgy tűnik, végre célt érnek, a dolgok csak még tovább bonyolódnak...

Mondtam már, hogy én vagyok a főnök, ugye?

Mondtam már, hogy én vagyok a főnök, ugye?


A rutinszerűnek tűnő megbízás tehát ezúttal nem aszerint alakul, amire a testvérek számítottak, a rengeteg különböző konfliktushelyzet pedig rákényszeríti őket, hogy alaposan átgondolják az életüket.

Miközben számos váratlan, vicces és drámai fordulatban lesz részük, keresve a megoldást és a saját útjukat, alaposan felülnek az érzelmi hullámvasútra - és, amennyiben nem pusztán lövöldözésre és párbajokra vágyunk, hanem odafigyelünk a részletekre, a párbeszédekre és a narratívára, akkor mi nézők is könnyen csatlakozhatunk hozzájuk.

A jó és a rossz fogalma A félszeműhöz hasonló módon itt sem túl markáns, a határvonalak elmosódnak, nincsenek tisztán gonosz vagy hős figurák. Ehelyett igazi, hús-vér karaktereket kapunk, akikkel tökéletlenségük és esendőségük ellenére - vagy éppen amiatt - nem nehéz együtt érezni.

Charlie-nak néha muszáj nyugalomban kipihennie a másnaposságot

Charlie-nak néha muszáj nyugalomban kipihennie a másnaposságot


A két testvér remek kontrasztot alkot egymással: míg a fiatalabb Charlie erőszakos, nyughatatlan és kalandvágyó, addig bátyja, Eli inkább a szeretet, a család és a nyugodt élet után áhítozik. Bár ő inkább mellékszereplő, John Morris szintén igazi karakterfejlődésen megy keresztül a történetben, ami a fivérek sorsát is befolyásolja. Warm pedig egy igazán összetett, érdekes figura átlag feletti intelligenciával és nem hétköznapi ötletekkel, ami nem éppen átlagos egy westerntől.

A szereplők összetettsége és különbözősége még inkább átjön a kiváló színészgárdának köszönhetően. Joaquin Phoenix nagyszerű választás volt Charlie-nak, illik hozzá a karakter kissé Commodusra hajazó, ám annál jóval visszafogottabb megszállottsága és kiszámíthatatlansága. (Ennek ellenére mindig vártam, mikor borul el az agya hirtelen.) Ugyanakkor Jake Jyllenhaal-t olyan oldaláról ismerhetjük meg, amit eddig nemigen láthattunk tőle, miközben Riz Ahmed kifinomult játékával képes lerombolni a sztereotípiákat.

John Morris (Jake Gyllenhaal) túl jár árkon-bokron és a barátságon

John Morris (Jake Gyllenhaal) túl jár árkon-bokron és a barátságon


A humor alapvetően - fekete komédiához illően - fanyar és eléggé sötét, de passzol Jacques Audiard rendezői stílusához, és jól időzített. Ha tisztán amerikai produkcióról lenne szó, alighanem sok, a címszereplők családnevével viccelődő poénkodást kapnánk, itt azonban szinte még utalás sem történik ilyesmire. A sztori oly módon került tálalásra, mintha tényleg megtörtént eseményekről és egykor valóban élt személyekről szólna.

A narratívára jellemző realizmustól csak igen ritkán tértek el az alkotók, mely kivételek közé tartozik, hogy a testvérek szinte legyőzhetetlenek, pedig szó szerint vonzzák a bajt. De ha nagyon kötözködni akarunk, ezzel és a cselekmény egyenetlen tempójával együtt is legfeljebb néhány apróbb hibát találhatunk a filmben (például hogy mit keres egy arab kinézetű férfi Hermann Kermit Warm névvel a 19. századi Vadnyugaton, vagy hogy John C. Reilly egy picit idős a szerepére).

Hermann Kermit Warm (Riz Ahmed) találmánya sokak fantáziáját megmozgatja

Hermann Kermit Warm (Riz Ahmed) találmánya sokak fantáziáját megmozgatja


Ezekért az apróságokért azonban bőven kárpótol a többrétegű narratíva, mely lényegében magáról az életről szól, azon belül pedig számos különböző dologról: ambícióról és útkeresésről, hűségről és árulásról, ragaszkodásról és elengedésről, bűnhődésről és megváltásról, változásról és állandóságról, barbárságról és civilizáltságról.

A szerencsevadászattal és kalandokkal tarkított vadnyugati élet és a civilizáció szembeállításával még arról is kapunk némi képet, mire épült fel, illetve hogyan jött létre a modern Amerika. A Testvérlövészekben tehát a műfajtól nem feltétlenül megszokott koncepciókkal és gondolatokkal találkozhatunk, miáltal azt akár a gondolkodó ember westernjének is nevezhetnénk.

Tudtad, hogy kilövöm egy patkány fogát ötszáz lépésről?

Tudtad, hogy kilövöm egy patkány fogát ötszáz lépésről?


A szinte egyáltalán nem sablonos vagy kiszámítható cselekményen túl további vonzerőt jelenthet a tetszetős fényképezés a Vadnyugat (valójában Spanyolország) gyönyörű tájaival, a poros kisvárosokkal és a fényűző San Francisco-val, ami még inkább segít abban, hogy két röpke órára egy immár letűnt korba látogathassunk a moziban.
 

Testvérlövészek filmkritika / The Sisters Brothers (2018)

egy popcornt kérek kólával!
  • Műfaj: western
  • Hazai premier: 2019. március 28.
  • Rendezte: Jacques Audiard
  • Hossz: 122 perc
  • Szereplők: John C. Reilly, Joaquin Phoenix, Jake Gyllenhaal, Riz Ahmed, Rutger Hauer
  • Forgatókönyv: Jacques Audiard
  • Operatőr: Benoit Debie
  • Vágó: Juliette Welfling
  • Zene: Alexandre Desplat
8
5 hozzászólás

Ronalddo

3 hete és 2 napja

Ebből mozi lesz nekem hétvégén!

válasz erre

VaPe

3 hete és 4 napja

Westernfilmeket imádom, ezt sem fogom kihagyni, főleg hogy ilyen jónak ígérkezik!

válasz erre

Mordorer

1 hónapja, 1 napja

Első olvasásra tetszik nekem.

válasz erre

muki

1 hónapja, 1 napja

Nem is hallottam még a filmről. Ez nagyon halkan jött ki vagy csak elnyomták a mostaniak.

válasz erre

havrillal

1 hónapja, 1 napja

Én még év elején láttam, akkor még nem tudtam mi ez...

Szerintem egy tényleg jól megírt forgatókönyvvel rendelkező dráma-western, de vicces mommentumokon nem nagyon nevettem :/ Sőt! Ha valaki rákédezne, szerintem humort s e tudnék mondani a filmből. Joaquin Phoenix-t nem nagyon bírom (You Were Never Really Here-ben nagyon gyengén alakított, és a film se volt a legjobb), de tényleg illett rá Charlie karaktere. A többiek is kiválóan alakítottak. Szerintem is tényleg egy erős 10/8

válasz erre

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Hellblade profilja