A kenyerüket fejvadász-bérgyilkosokként kereső testvérek története azonban elsősorban realista megközelítésben kerül bemutatásra. A cselekmény és az ábrázolásmód kevésbé idealizált és romanticizált, mint a klasszikus amerikai vagy a spagetti westerneknél általában, a stílus inkább a Félszemű c. filmével rokonítható, ha a közelmúlt alkotásait vesszük alapul a műfajban. Ugyanakkor annak ellenére, hogy nem a cowboyok és hőstetteik állnak a középpontban, hanem a két "rosszfiú" és még két fickó viszonya egymáshoz és a világhoz, a Testvérlövészek koncepciója és megvalósítása egyáltalán nem nevezhető unalmasnak.
1851-ben járunk a vadregényes Oregonban, ahol Charlie (Joaquin Phoenix) és Eli Sisters (John C. Reilly) azzal keresik a kenyerüket, hogy embereket kerítenek kézre és tesznek el láb alól megbízóik utasítására. A könyörtelen és ellenséges világban felnőtt testvérek számára nem okoz gondot, hogy bűnös-e vagy ártatlan, akit üldöznek - ezen az életformán kívül nem is igazán ismernek másikat.
Így akkor sincs lelkiismeret-furdalásuk, amikor aktuális célpontjuk, az aranyláz bűvöletében nyugatra tartó kémikus, a magasztos elveket valló Hermann Kermit Warm (Riz Ahmed) nyomába kell eredniük. Legfeljebb amiatt zsörtölődnek - főleg a nyughatatlan és iszákos Charlie -, hogy az akcióban társukként kijelölt John Morris (Jake Gyllenhaal) nem hogy megkönnyítené, de inkább megnehezíti a dolgukat.
A két testvérnek számos egyéb kihívással és egymás eltérő természetével is meg kell küzdenie az egészen Kaliforniáig tartó üldözés során. Amikor pedig már úgy tűnik, végre célt érnek, a dolgok csak még tovább bonyolódnak...
A rutinszerűnek tűnő megbízás tehát ezúttal nem aszerint alakul, amire a testvérek számítottak, a rengeteg különböző konfliktushelyzet pedig rákényszeríti őket, hogy alaposan átgondolják az életüket.
Miközben számos váratlan, vicces és drámai fordulatban lesz részük, keresve a megoldást és a saját útjukat, alaposan felülnek az érzelmi hullámvasútra - és, amennyiben nem pusztán lövöldözésre és párbajokra vágyunk, hanem odafigyelünk a részletekre, a párbeszédekre és a narratívára, akkor mi nézők is könnyen csatlakozhatunk hozzájuk.
A jó és a rossz fogalma A félszeműhöz hasonló módon itt sem túl markáns, a határvonalak elmosódnak, nincsenek tisztán gonosz vagy hős figurák. Ehelyett igazi, hús-vér karaktereket kapunk, akikkel tökéletlenségük és esendőségük ellenére - vagy éppen amiatt - nem nehéz együtt érezni.
A két testvér remek kontrasztot alkot egymással: míg a fiatalabb Charlie erőszakos, nyughatatlan és kalandvágyó, addig bátyja, Eli inkább a szeretet, a család és a nyugodt élet után áhítozik. Bár ő inkább mellékszereplő, John Morris szintén igazi karakterfejlődésen megy keresztül a történetben, ami a fivérek sorsát is befolyásolja. Warm pedig egy igazán összetett, érdekes figura átlag feletti intelligenciával és nem hétköznapi ötletekkel, ami nem éppen átlagos egy westerntől.
A szereplők összetettsége és különbözősége még inkább átjön a kiváló színészgárdának köszönhetően. Joaquin Phoenix nagyszerű választás volt Charlie-nak, illik hozzá a karakter kissé Commodusra hajazó, ám annál jóval visszafogottabb megszállottsága és kiszámíthatatlansága. (Ennek ellenére mindig vártam, mikor borul el az agya hirtelen.) Ugyanakkor Jake Jyllenhaal-t olyan oldaláról ismerhetjük meg, amit eddig nemigen láthattunk tőle, miközben Riz Ahmed kifinomult játékával képes lerombolni a sztereotípiákat.
A humor alapvetően - fekete komédiához illően - fanyar és eléggé sötét, de passzol Jacques Audiard rendezői stílusához, és jól időzített. Ha tisztán amerikai produkcióról lenne szó, alighanem sok, a címszereplők családnevével viccelődő poénkodást kapnánk, itt azonban szinte még utalás sem történik ilyesmire. A sztori oly módon került tálalásra, mintha tényleg megtörtént eseményekről és egykor valóban élt személyekről szólna.
A narratívára jellemző realizmustól csak igen ritkán tértek el az alkotók, mely kivételek közé tartozik, hogy a testvérek szinte legyőzhetetlenek, pedig szó szerint vonzzák a bajt. De ha nagyon kötözködni akarunk, ezzel és a cselekmény egyenetlen tempójával együtt is legfeljebb néhány apróbb hibát találhatunk a filmben (például hogy mit keres egy arab kinézetű férfi Hermann Kermit Warm névvel a 19. századi Vadnyugaton, vagy hogy John C. Reilly egy picit idős a szerepére).
Ezekért az apróságokért azonban bőven kárpótol a többrétegű narratíva, mely lényegében magáról az életről szól, azon belül pedig számos különböző dologról: ambícióról és útkeresésről, hűségről és árulásról, ragaszkodásról és elengedésről, bűnhődésről és megváltásról, változásról és állandóságról, barbárságról és civilizáltságról.
A szerencsevadászattal és kalandokkal tarkított vadnyugati élet és a civilizáció szembeállításával még arról is kapunk némi képet, mire épült fel, illetve hogyan jött létre a modern Amerika. A Testvérlövészekben tehát a műfajtól nem feltétlenül megszokott koncepciókkal és gondolatokkal találkozhatunk, miáltal azt akár a gondolkodó ember westernjének is nevezhetnénk.
A szinte egyáltalán nem sablonos vagy kiszámítható cselekményen túl további vonzerőt jelenthet a tetszetős fényképezés a Vadnyugat (valójában Spanyolország) gyönyörű tájaival, a poros kisvárosokkal és a fényűző San Francisco-val, ami még inkább segít abban, hogy két röpke órára egy immár letűnt korba látogathassunk a moziban.
Testvérlövészek / The Sisters Brothers (2018)
egy popcornt kérek kólával!- Műfaj: Western
- Hazai premier: 2019. március 28.
- Rendezte: Jacques Audiard
- Hossz: 122 perc
- Szereplők: John C. Reilly, Joaquin Phoenix, Jake Gyllenhaal, Riz Ahmed, Rutger Hauer
- Forgatókönyv: Jacques Audiard
- Operatőr: Benoit Debie
- Vágó: Juliette Welfling
- Zene: Alexandre Desplat
- IMDb: 4971344
- Gyártó: Universal Pictures
- Forgalmazó: UIP-Duna Film
- Honlap: facebook.com/SistersBrosFilm