Ted 2 filmkritika

2015. július 17.
69.3111
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
A komikus író-rendező-producer Seth MacFarlane a Family Guy című animációs sitcomról vált híressé, melyben előszeretettel figurázza ki az amerikai kultúrát s benne Hollywoodot, görbe tükröt tartva többek közt a sztárvilág és a nagy filmstúdiók elé.

Ted és és John (Mark Wahlberg) még mindig a legjobb cimborák

Ted és és John (Mark Wahlberg) még mindig a legjobb cimborák


Azonban eljött az idő, amikor már MacFarlane sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy kövesse az álomgyári mintát, és úgy döntött, folytatást készít egy sikeres mozifilmhez - hiába lett ugyanis kiábrándító bukás a legutóbbi western-paródiája (nálunk a sokatmondó Hogyan rohanj a veszTEDbe címen futott), a Ted kiváló bevételei meggyőzték, hogy továbbfűzze a felvágott nyelvű mackó kalandjait, mely 2012-ben minden idők legnézettebb korhatáros vígjátékává lépett elő.

Ted 2 filmkritika előzetes




MacFarlane mindezt természetesen azzal magyarázza, hogy olyan új sztorival sikerült előrukkolnia, melynek mondanivalója igazi újdonsággal és aktualitással bírhat az alkotóra jellemző számtalan geg és kiszólás mellett. Mindezek apropójául már az első részben is az szolgált, hogy Tednek mindenki elnézi, ha kimondja, amit gondol, mivel ő csak egy plüssállat, ily módon nyugodtan tekinthető az eredetiben egyébként a karakter számára a hangját is kölcsönző MacFarlane szócsövének.

Most meg mi a ****** van?!

Most meg mi a ****** van?!


A disznó poénok és a filmes utalások tömkelege úgyszintén szerves része a rendező receptjének, melyek nem meglepő módon a Ted 2-nek is az alapját képezik. A filmes kikacsintások legrendhagyóbb megnyilvánulása Liam Neeson cameoja, melyben az általa játszott fickó paranoiája a veterán sztár közelmúltbeli akciószerepeit állítja pellengérre. Ám hiába találkozhatunk rengeteg egyéb mozis és popkulturális utalással a felnőtteknek szánt gátlástalan humor kíséretében, a Ted folytatása egyáltalán nem az a szokványos korhatáros vígjáték lett, mint amire előzetesen számíthattunk.

Hidd el, haver, ez nem az, aminek látszik!

Hidd el, haver, ez nem az, aminek látszik!


MacFarlane rengeteg különböző műfajt és témát zsúfolt legújabb egészestés agymenésébe, melyek között a komédiázás mellett megtalálható a romantika, a dráma és a tárgyalótermi dráma, sőt még a road movie is, miközben a rendezőtől már megszokott társadalomkritikai és politikai kiszólásokat is megkapjuk a MacFarlane-re jellemző, korántsem visszafogott stílusban. John Bennett (Mark Wahlberg) első részben látott coming of age sztorija helyett ezúttal maga Ted került a cselekmény középpontjába, ami a jelek szerint olyannyira megnyitotta a lehetőségek kapuját író-rendező-mackóhangunk előtt, hogy az nem tudta igazán eldönteni, mi mindent lehetne még beleszuszakolni az egyébként igencsak egyszerű történetbe.

Tami-Lynn (Jessica Barth) és a plüssmackó is megtapasztalja a házasság buktatóit

Tami-Lynn (Jessica Barth) és a plüssmackó is megtapasztalja a házasság buktatóit


A sztori lényege kimerül annyiban, hogy Ted feleségül veszi a hozzá illően trágár és közönséges, mégis kiegyensúlyozott családi életre vágyó Tami-Lynnt (Jessica Barth), akivel azonban hamarosan a nehéz és problémákkal teli hétköznapok kellős közepén találják magukat. A pár végső kétségbeesésében a gyermekvállalás mellett dönt, ám annak fizikai lehetetlenségén túl még nagyobb problémát jelent, hogy az életre kelt plüssmackót a törvény nem ismeri el természetes személyként (magyarul emberként). A vérlázító igazságtalanságon bepöccent Ted ekkor John támogatásával egy kezdő, ám lelkes ügyvédnőhöz, Samanthához fordul (Amanda Seyfried), hogy segítsen a bíróság előtt tisztázni eme zsigeri polgárjogi kérdést.

Samantha (Amanda Seyfried) nem az a szokványos ügyvédbojtár, még szívni is szokott

Samantha (Amanda Seyfried) nem az a szokványos ügyvédbojtár, még szívni is szokott


Mindez egyáltalán nem hangzik bonyolultan, a végeredmény azonban egy igen furcsa egyveleg, mely nehezen áll össze koherens egésszé, inkább különböző részek mesterségesen egymáshoz illesztett, laza amalgámjának tekinthető. Ennek következtében a játékidő túlságosan hosszúra nyúlik egy vígjátékhoz képest, melyben gyakoriak az üresjáratok és a hangulatváltások, amit az alkalomadtán félresikerült poénok sem mindig képesek áthidalni.

Ettől hogy fogunk ma mindketten berúgni?!

Ettől hogy fogunk ma mindketten berúgni?!


A geek kultúra állandó jelenléte és a politikailag nem mindig korrekt véleménynyilvánítások közepette ugyanakkor MacFarlane jogosan hoz fel különböző társadalmi problémákat, a házassági és gyermekvállalási gondoktól kedve a másságon át az alapvető emberi jogokig, illetve a közvélemény meghatározó erejéig. Ezek tárgyalása azonban nem egyszer felszínes vagy egyenesen bántó, míg máskor túl komoly és szájbarágós, s így markánsan elüt a film alapvetően könnyed hangvételétől (lásd Dredd Scott-féle rabszolga-párhuzam és hasonlók).

Szerinted ember vagy avagy sem, Teddy?

Szerinted ember vagy avagy sem, Teddy?


A kontraszt pedig már túlságosan erős egy vígjátéknál (már az első résznél sem volt meg a kellő egyensúly a komédia és a dráma között a film teljes játékidejében, minek köszönhetően a végére teljesen leült a történet), hiányzik a néha látszólag minden más felett álló, öncélú gegek és a társadalmi üzenetekkel teletüzdelt narratíva kellő egyensúlya. A jelek szerint MacFarlene úgy készítette el a Ted folytatását, hogy megfeledkezett arról, hogy ezúttal nem egy tévésorozatot rendez, hanem egészestés játékfilmet, melyben a karaktereken és mondandójukon kívül a cselekmény és a sztori egésze is igencsak sokat nyom a latban.

Na vajon lesz-e happy end?

Na vajon lesz-e happy end?


A kritikusok általános véleménye és a jegyeladások várakozásoktól való elmaradása úgyszintén alátámasztani látszik, hogy a második rész korántsem lett akkora durranás, mint a trágár plüssmackó három évvel ezelőtti, az újdonság erejével ható debütálása. Tény, hogy a Ted 2 egyszeri alkalommal egészen szórakoztató tud lenni, mivel számos poén betalál, és a felvetett kérdések révén egy időre még el is gondolkodtatja a nézőt. Az ember azután mégis hamar elfelejti az egészet, és MacFarlane legfeljebb legnagyobb rajongóira számíthat az áhított kult státusz helyett.
 

Ted 2 filmkritika / Ted 2 (2015)

  • Műfaj: vígjáték
  • Hazai premier: 2015. július 16.
  • Rendezte: Seth MacFarlane
  • Hossz: 115 perc
  • Szereplők: Mark Wahlberg, Amanda Seyfried, Giovanni Ribisi, Jessica Barth, Morgan Freeman, (Seth MacFarlane)
  • Forgatókönyv: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild
  • Operatőr: Michael Barrett
  • Vágó: Jeff Freeman
  • Zene: Walter Murphy
8 hozzászólás

bykewix

3 éve, 6 hónapja és 8 napja

Megnéztem. Szerintem az első rész sokkal élvezhetőbb volt!

válasz erre

Tommy

3 éve, 6 hónapja és 12 napja

Nem sok reményt fűzök hozzá de Wahlberget bírom ezért meg fogom nézni. De megvárom dvd-n.

Egyébként feltűnt már másnak is hogy annyira lement a dvd-k ára hogy gyakrolatilag olcsóbb mint a mozi?

válasz erre

bekecs

3 éve, 6 hónapja és 12 napja

Gondolom ez már nagyon ilyen utánérzés... Az eredeti jó volt, kár folytatni.

válasz erre

teglasdavid

3 éve, 6 hónapja és 12 napja

Szerintem ez is csak 1-szer nézhetős film lesz...

válasz erre

kpal

3 éve, 6 hónapja és 13 napja

1 esélyt adok neki ,aztán majd eldől maradandó alkotás-e mint az első .

válasz erre

totyak

3 éve, 6 hónapja és 14 napja

Nagyon szerettem az első részt, tuti ezt is megnézem.

válasz erre

Santonio

3 éve, 6 hónapja és 14 napja

Egy délutáni matinének jó lesz.

válasz erre

Ronalddo

3 éve, 6 hónapja és 14 napja

Újabb CGI **** amit kihagyok.

válasz erre

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Imperator profiljaturatur profiljaSoldier86 profilja