Szövetségesek filmkritika

2016. november 30.
70.3321
DNS profilja, adatai
DNS
Robert Zemeckis azon filmkészítők közé tartozik, aki bármilyen produkcióba vág bele, arra mindig érdemes odafigyelni. Annak ellenére, hogy a Forrest Gump Oscar-díjas rendezőjének az utóbbi években főleg olyan, kevésbé időtálló - mindazonáltal többnyire nagyon is színvonalas és nézhető - munkákat sikerült letennie az asztalra, mint a Beowulf, a Karácsonyi ének, a Kényszerleszállás és a Kötéltánc, a Vissza a jövőbe trilógiát vagy a Számkivetett című klasszikust valószínűleg sosem fogjuk tőle elfelejteni.

Max Vatan (Brad Pitt) és Marianne (Marion Cotillard) nem csak kötelességből kacérkodnak

Max Vatan (Brad Pitt) és Marianne (Marion Cotillard) nem csak kötelességből kacérkodnak


Zemeckis portfóliója tehát a sci-fitől a vígjátékokon és az animációs filmeken át a fekete humorú drámákig minden létező műfajt felölel, ezúttal pedig egy történelmi környezetbe elhelyezett romantikus thrillerrel igyekszik szórakoztatni bennünket, miközben a II. világháború idején tapasztalt körülményeket, az akkori miliőt is megidézi számunkra. Ehhez ráadásul két kiváló színészt hívott segítségül a veterán Brad Pitt és az Oscar-díjas Marion Cotillard személyében, akiket - minden jel szerint tévesen - már a Jolie-Pitt-féle válási botránnyal kapcsolatban is összehoztak az újságírók. S még ha nem is igaz a sztori, egy kis plusz marketing sosem jön rosszul egy bemutatás előtt álló filmnek, nem igaz?

Szövetségesek filmkritika előzetes




Különösen azért aktuális és kényes a téma, mert a Szövetségesekben hasonlóképpen keveredik egymással a szerelem és a háborúskodás, mint az egykori hollywoodi álompár közös filmjében, a Mr. és Mrs. Smith-ben, melyben a konkurens bérgyilkospár tagjai egymás minden lépését gyanúval telve figyelik. Jelen esetben azonban annyiban más az alapszituáció, hogy 1942-ben, az elhúzódó háború sújtotta Európában járunk, ahol Max Vatan repülőtiszt (Pitt) a kanadaiak, Marianne Beauséjour (Cotillard) pedig a franciák kémje, akik mindvégig tisztában vannak egymás kilétével - legalábbis jó ideig így gondolják.

Vatant azzal bízzák meg a britek, hogy Casablancában épüljön be az ellenség közé, és tegye el láb alól a német nagykövetet, míg Marianne feladata, hogy ál-feleségként támogassa őt a küldetésében. A férfi és a nő idővel annyira közel kerül egymáshoz, hogy úgy döntenek, végleg összekötik életüket, és családot alapítanak Londonban. Az idill egészen addig tart, míg egy nap Max-et tájékoztatják, hogy felesége egyáltalán nem biztos, hogy az, akinek kiadja magát...

Az én kicsikém nem lehet kém!

Az én kicsikém nem lehet kém!


Tény, hogy nehéz nem párhuzamot vonni a Mr. és Mrs. Smith és a Szövetségesek között - a helyzet ráadásul nem mentes az extra pikantériától sem, miszerint míg az előbbi film volt az, melynek forgatásán Pitt összejött Angelina Jolie-val, most, amikor válófélben vannak, egy másik nő a partnere, akivel rögtön hírbe is hozták.

A pletykát és a párhuzamokat félretéve azonban sokkal értékesebb háttérinformációként szolgál, hogy a forgatókönyvíró állítása szerint a film valóban megtörtént eseményeken alapszik. A produkció megtekintése során mindenesetre megtudhatjuk, hogy a második világháborús kémek között létezett egy sajátos ökölszabály, amely kimondta a szerelembe esett kémek számára, hogy lelepleződés esetén az érzelmeket félretéve, kíméletlenül ki kell iktatni azt, aki az ellenségnek dolgozik.

Marianne nem csak csábító nő és odaadó feleség, de hidegvérű katona is egyben

Marianne nem csak csábító nő és odaadó feleség, de hidegvérű katona is egyben


Az alapanyag tehát abszolút adott volt egy kiváló, cselszövéssel és feszültséggel teli, látványos háborús filmhez és egyben emberi drámához, melynek filmvászonra való átültetése már javarészt csak a rendezőn múlott. Zemeckis egyik fő erőssége a különböző korszakok hiteles - de legalábbis hihető - megidézése, amiben ezúttal sem kell csalódnunk: a látványtervezés és a díszlet korhűsége a Szövetségesekben is elsőrangú, látszólag minden apró részlet a helyén van.

A direktor kiválóan, az átlagnéző számára észrevehetetlenül ötvözi a különböző trükköket és technikákat a valósághű megjelenés és a dinamikus akciójelenetek érdekében, még ha az utóbbiak nem is képezik jelentős részét a cselekménynek. Az alkalmazott képi megoldások a történetszövéssel párhuzamosan növelik bennünk a bizonytalanság és a klausztrofóbia érzését, ahogy a felesége után nyomozó Max számára is egyre inkább beszűkül és vészjóslóbbá válik a világ.

Néha egy náci tisztnek is muszáj szórakoznia valamivel...

Néha egy náci tisztnek is muszáj szórakoznia valamivel...


Habár Zemeckis vizuálisan mindig is képes volt elkápráztatni a nézőit, ehhez nem feltétlenül szolgáltatott hasonlóan erős tartalmat, és az efféle epikusság újfent hiányzik a narratívából. A II. világháború csupán elnagyolt háttérként szolgál, és leginkább kimerül egy-egy utalásban, ezért aki nincs képben, annak elég nehéz lehet elhelyezni az eseményeket. Ennek megfelelően a németek is többnyire valamiféle elvont, a távolban konspiráló fenyegetésként vannak jelen, kézzel fogható antagonisták helyett.

Mivel a történet nem annyira a háborúra, mint inkább a két kém viszonyára, illetve Max nehéz helyzetére koncentrál, az akciódús csaták helyett a lélektani izgalmak és a személyes vonatkozások kerülnek előtérbe, mely téren viszont javarészt jól teljesít a produkció. Miközben hősünk a hazafias kötelesség és a szerelem, illetve családja között őrlődik, a szemünk előtt transzformálódik magabiztos szuperkémből összezavarodott, önmagával is konfliktusban élő, paranoiás emberré.

A mindenre elszánt Max nem vár a titkosszolgálatra, ha a családja sorsa a tét

A mindenre elszánt Max nem vár a titkosszolgálatra, ha a családja sorsa a tét


Brad Pitt profi módon, maximális beleéléssel közvetíti a megélt mélységeket és azt az érzelmi hullámvasutat, melyet a karaktere bejár - még úgy is el tudja adni a figurát, hogy már láthatóan kicsit öreg a szerepéhez. Cotillard-nak pedig nem csupán jelenléte van a vásznon, de szépsége mellett olyan finom titokzatossággal megáldott színésznő, aki amellett is képes érzéseket és hangulatokat közvetíteni, hogy közben nem tudjuk, mit is gondoljunk a karakteréről.

Noha a két kém között beteljesedő szerelem eléggé elkapkodott módon kerül bemutatásra, a végkifejlethez közeledve mégis átérezzük a személyes drámájukat, melyet kellő empátiával tárnak elénk az alkotók. Zemeckis azért szerencsére most is a humoránál van, így sikerül egy kis könnyedséget és nevetést csempésznie az egyébként végig komoly és feszült hangvételbe.

A háború és az idill furcsa egyvelege: új élet a halál árnyékában

A háború és az idill furcsa egyvelege: új élet a halál árnyékában


Habár a Szövetségesek önmagában nem tartozik a rendező legütősebb munkái közé, mint általában, ennek az alkotásának is megvannak a kiemelkedőre sikeredett, emlékezetes pillanatai. Ezekért, illetve Pitt és Cotillard időnként briliáns alakítása miatt azonban mindenképp érdemes megnéznie annak, aki kedveli a háborús és emberi történeteket, illetve nem ódzkodik egy kis romantikától.
 

Szövetségesek filmkritika / Allied (2016)

  • Műfaj: thriller
  • Hazai premier: 2016. december 01.
  • Rendezte: Robert Zemeckis
  • Hossz: 124 perc
  • Szereplők: Brad Pitt, Marion Cotillard, Jared Harris, Simon McBurney, Lizzy Caplan
  • Forgatókönyv: Steven Knight
  • Operatőr: Don Burgess
  • Vágó: Mick Audsley, Jeremiah O Driscoll
  • Zene: Alan Silvestri
4 hozzászólás

csirkee

1 éve, 21 napja

Meg fogom nézni.

válasz erre

Mordorer

1 éve, 22 napja

Nagyon bírom a Zemeckis filmeket, kihagyhatatlan ez is.

válasz erre

totyak

1 éve, 22 napja

Jópár filmjét láttam már, a legtöbb tetszett. Valahogy ez így elsőre nem jött be.

válasz erre

Ronalddo

1 éve, 22 napja

Eddig azt gondoltam hogy ez ilyen nyálas film lesz! Na akkor mozi lesz!

válasz erre

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

gery1113 profiljaLaci721 profiljaHellblade profiljaSantonio profilja