A VIII. epizód megírásának és rendezésének lehetőségét azonban Rian Johnson (Beépülve, Looper - A jövő gyilkosa) kapta, aki az előzetes hírek szerint sokkal jobban hozzá mert nyúlni a kényes alapanyaghoz, amihez minden támogatást megkapott a Lucasfilmtől. A stúdió és a Disney fejesei pedig láthatóan annyira elégedettek voltak, amikor levetítették számukra Az utolsó Jediket, hogy egy teljesen új Star Wars trilógia alapjainak lefektetését bízták Johnsonra - ami kétségtelenül a bizalom legmagasabb fokát jelenti. De vajon rajongói szemmel nézve is olyan ütős lett a VIII. epizód, mint amilyennek a bennfentesek látják?
Az ébredő Erő végén éppen akkor sötétült el a mozivászon, amikor az Erő-érzékeny roncsvadász, Rey (Daisy Ridley) végre megtalálta az egész történet során keresett, önkéntes száműzetésbe vonult Jedi mestert, Luke Skywalkert (Mark Hamill). A folytatás rendhagyó módon pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész befejeződött, így több, mint harminc év után tanúi lehetünk a közkedvelt háborús hős első, filmen elhangzó szavainak.
Miközben Luke vonakodva bár, de tanítani kezdi a univerzumban helyét kereső Rey-t az Erő fortélyaira, a Köztársaság kormányát elsöprő Első Rend a Csillagpusztító bázis megsemmisülése után félelmetes flottájával a maréknyi Ellenállásra veti magát. Leia tábornoknak (Carrie Fisher) minden támogatásra szüksége lesz a remény életben tartásához, amit többek között olyan, megbízható katonáktól remél, mint amilyen a néha önfejű, ám kiváló pilóta, Poe Dameron (Oscar Isaac).
Leia apagyilkossá vált fia, Kylo Ren (Adam Driver), noha kétségek gyötrik, igyekszik végleg leszámolni múltjával, a nagyhatalmú Snoke fővezér (Andy Serkis) iránymutatása szerint. A rohamosztagosból lett dezertőr, Finn (John Boyega) szintén kénytelen szembenézni saját démonaival, amikor veszélyes küldetésre indul a szókimondó technikus, Rose (Kelly Marie Tran) oldalán.
A forgatókönyv megírása során Johnson szándéka az volt, hogy az összes kulcsszereplőt nehéz helyzetbe hozza, amiből valahogyan ki kell verekedniük magukat. Ez alapvetően sikerül is neki, de azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ezt nem minden esetben oly módon teszi, ahogyan arra számítanánk.
Eközben ráadásul nem egyszer eltér a Star Wars univerzum korábbi, íratlan szabályaitól, ami egészen biztosan megosztja majd a rajongókat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az új szabályok egyelőre igen homályosak, ezért is nagyon nehéz egyetlen megtekintés után határozott véleményt formálni a Skywalker-saga legújabb epizódjáról.
Ugyanakkor amennyire nem szokványos a film narratívája, annyira egyszerű maga a cselekmény. Míg Az ébredő Erő sztorija elsősorban a IV. epizódra, vagyis az Egy új reményre hajazott, addig Az utolsó Jedik története leginkább A Birodalom visszavágra hasonlít, annak mélységét viszont Az utolsó Jedik csupán karcolgatja.
Johnson a Star Wars és az Erő mitológiájához csak igen keveset tudott hozzáadni, mindeközben viszont aránytalan módon adagolja a nem ritkán erőltetett, oda nem illő vagy gyermeteg humort és a cukiságot (lásd porgok és társaik). A VIII. epizódban tehát sajnos nem igazán sikerült egyensúlyba hozni a könnyed és a komor hangvételt, miáltal az egész sztori meglehetősen ingadozó hangulatú, többször komolytalan hatást kelt.
Noha meglepetés akad bőven, sokukat nehéz hová tenni - mint ahogy a Star Wars sagán belül
az egész alkotást is, melynek rapszodikus stílusa felettébb furcsa és szokatlan egy Csillagok háborúja filmtől. Valaki találóan úgy írta le Az utolsó Jedik történetét, mintha az egy kábítószer hatása alatt álló George Lucasnak pattant volna ki az elméjéből - ami némelyik jelenetet látva valóban jól jellemzi a produkciót.
Mindennek ellenére a látottak eredetisége mégis megkérdőjelezhető, mivel igen sok momentum köszön vissza mind A Birodalom visszavágból, mind A Jedi visszatérből - sőt néha még a popkultúra egyéb népszerű műveiből (pl. Mátrix) is. A film tehát alapvetően már ismerős mozzanatok újrakeverése és kreatív újrahasznosítása, melyeket Johnson megspékelt néhány csavarral és váratlan húzással.
Az eredményt némi túlzással nevezhetnénk az V. rész Disney-féle remake-jének - amit nem úgy kell érteni, hogy egy az egyben lekoppintották A Birodalom visszavágot, hanem egy újfajta értelmezésben tálaltak egy sok momentumában és elemében megegyező vagy hasonlító sztorit, a saját, meglehetősen kommercializált elképzeléseik alapján.
Ha így nézzük, a folytatás tökéletesen beleillik a VII. epizód által kijelölt vonalba, miszerint az igencsak lapos és humortalan előzményfilmek után a franchise új gazdái láthatóan arra törekednek - legalábbis a saga epizódok tekintetében -, hogy minél szórakoztatóbb mozikkal álljanak elő, még ha közben több más szempontot is fel kell áldozniuk a cél érdekében.
Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy Rian Johnson és a Lucasfilm-vezér Kathleen Kennedy, illetve a mögötte álló Walt Disney Pictures igencsak egy hullámhosszon vannak, és ugyanúgy képzelik el a Star Wars jövőjét - nem véletlen a sok kölcsönös dicséret és az új trilógia bejelentése, mint ahogy az sem, hogy a IX. epizód rendezését ismét J.J. Abramsre bízták.
Utóbbi számára alaposan fel lesz adva a lecke, mivel Az utolsó Jedikben rengeteg a logikátlanság és a következetlenség, illetve a félig odavetett, vagy akár teljesen hiányzó magyarázat, lévén sok kérdésre egyáltalán nem kapunk választ. Példának okáért most sem tudunk meg jóformán semmit az Első Rend mögött álló Snoke-ról, hogy ki ő, honnan került elő stb., mint ahogy az sem derül ki, miért nem reagál semmit a Köztársaság, melyre súlyos csapást mértek az előző részben.
Egyébként mind Fisher, mind a többi főbb szereplő részéről erős színészi alakítások jellemzik a produkciót, ami nekik is köszönhetően képes érzelmeket kiváltani, bár ebből a szempontból már Az ébredő Erő is jól teljesített. A karaktereknek, illetve a köztük létrejött interakcióknak időnként akadnak nagyon jó pillanatai, e téren legfeljebb a nagy kilengésekkel tarkított érzelmi hullámvasút követése okozhat nehézségeket a nézőnek.
Mint mindig, John Williams csodálatos, a régebbi és az új témákat ötvöző zenéje ezúttal is magával ragad, még ha nem is lesz akkora klasszikus, mint a mester korábbi munkái.
A látványvilág, ahogy azt már szintén megszokhattuk, újfent gyönyörűen fényképezett és kidolgozott, a praktikus és a számítógépes trükkök tökéletes egyveleget képeznek. E téren inkább megint csak egy-két kreatív döntés zökkenti ki az embert, ahol nem a látottak vizuális minősége, hanem magának a megvalósításnak a szokatlansága, illetve a Csillagok háborújával való kompatibilitása az, ami megkérdőjelezhető.
Ha csupán semleges mozikedvelőként nézem, Az utolsó Jedik egy izgalmas blockbuster és szórakoztató kalandfilm, ős-rajongóként azonban elég nehéz hová tenni. Könnyen előfordulhat, hogy sokan nem tudják majd megbocsátani a következetlenségeket és a helyenként paródiába hajló hangvételt, ezt majd az idő fogja eldönteni.
Sajnos a magyarítás sem sikerül túl jól ("jedimester" egyben, kisbetűvel???), látszik, hogy olyanok készítették, akiknek nem szívügye a franchise, de legalábbis nem "Star Wars vér" csörgedezik az ereikben.
Mindazonáltal nem szeretném egyértelműen lehúzni a filmet, mert lehet, hogy sokaknak bejön majd, és ha mást nem is, egy kellemes két és fél órás kikapcsolódást képes nyújtani. A lényeg, hogy amit felmutat, az jobbára ártalmatlan, és alapvetően pozitív üzeneteket sugároz a fiatalok felé.
Star Wars: Az utolsó Jedik / Star Wars: The Last Jedi (2017)
egy popcornt kérek kólával!- Műfaj: Sci-fi
- Hazai premier: 2017. december 14.
- Rendezte: Rian Johnson
- Hossz: 152 perc
- Szereplők: Daisey Ridley, John Boyega, Oscar Isaac, Adam Driver, Mark Hamill, Carrie Fisher, Laura Dern, Kelly Mary Tran, Domhnall Gleeson, Benicio del Toro
- Forgatókönyv: Rian Johnson
- Operatőr: Steve Yedlin
- Vágó: Bob Ducsay
- Zene: John Williams
- IMDb: 2527336
- Gyártó: Walt Disney Pictures
- Forgalmazó: Fórum Hungary
- Honlap: starwars.com/the-last-jedi