Sráckor filmkritika

A történet 2002-ben kezdődik - mi legalábbis ott kapcsolódunk bele -, amikor az iskola kezdetén álló Mason (Ellar Coltrane) egyedülálló édesanyja, Olivia (Patricia Arquette) a könnyebb boldogulás reményében úgy dönt, hogy fiával és annak nővérével, Samanthával (Lorelei Linklater) Houstonba költözik. A gyerekek több éve távollévő, amolyan szerencsevadász apja, az idősebb Mason (Ethan Hawke) éppen ekkor tér haza Alaszkából, hogy családjával lehessen, ám fia és lánya hiába reménykedik, szüleik már láthatóan nem képesek kijönni és együtt élni egymással. Innentől kezdve az ifjabb Mason élete gyökeres fordulatot vesz, s miközben egyik suliból a másikba kerül, mostohák jönnek és mennek, majd különböző srácok, lányok, tanárok és mentorok bukkannak fel, hol megkönnyítve, hol megnehezítve a fiú dolgát a nagybetűs életre való felkészülésben.

Tekintettel a csonka családok egyre növekvő számára, a film alcíme akár az is lehetne, hogy Egy tipikus mai amerikai família élete egy felnövőben lévő fiú szemén keresztül. A sráckor alapvetően az idővel való játékról szól, amennyiben kiragadott pillanatképek egymás mögé rendezett sokaságára épül, melyek végül egy teljes képpé, a felnőtté válás két és fél órába összesűrített (re)prezentációjává állnak össze. A szereplőket alakító színészek állandóságán kívül mindez azért is más a hasonló történetekhez képest, mert a hosszú forgatási idő és a változások miatti kontroll hiánya igazi egyediséget kölcsönöz a cselekménynek, valamint a jellemábrázolásnak.

Míg Anya (Patricia Arquette) mesét olvas, Samantha (Lorelei Linklater) már az igazak álmát alussza

A Sráckor tehát azért különleges (és, a maga módján, korszakalkotó), mert a történet folyamatosan formálódott a forgatás tizenkét éve alatt, és az idő múlásával a főbb szereplők is egyre inkább beleszólhattak az események, illetve az egyes jelenetek konkrét alakításába. Ennek köszönhetően a narratíva, habár rendkívül nagyívű, mégis bensőséges hangvételű, a színészek természetes öregedése pedig csak növeli a film hitelességét, kiváltképp a gyerekszínészek esetében. Könnyen lehet, hogy a korábban teljesen ismeretlen Ellar Coltrane ezután a film után sem lesz felkapott hollywoodi világsztár, az azonban bizonyos, hogy remekül helytáll a saját útját és önmagát kereső fiatalemberként.

Apa (Ethan Hawke) láthatóan elakadt, de az ifjabb Mason eligazítja

Nyilván szó sincs arról, hogy a kisiskolás gyerekek tökéletesen játszanának, reakcióik azonban nagyon is jellemzőek korosztályuk képviselőire, amint tágra nyílt szemmel és jó adag naivitással csodálkoznak rá a világra, közben pedig folyamatosan szekálják egymást. Kiskorban, mint általában minden gyerek, ők is nagyon aranyosak - legfőképpen Lorelei Linklater, a rendező lánya, akire apukája a részrehajlás mellett praktikus okokból osztotta Mason húgának szerepét -, és érdekfeszítő látni, ahogy mindinkább "belenőnek" a szerepeikbe, egyre ösztönösebbé válva a forgatások során, s ezáltal otthonosabban és magabiztosabban mozognak karaktereikben.

Bár nem könnyű az élet, Olivia mindent megtesz a gyerekeiért

Természetesen a dolgukat profi módon végző felnőttek is rengeteget segítenek nekik, és amellett, hogy nagyszerűen támogatják őket, kiváló és emlékezetes alakításokat nyújtanak. Amikor szükséges, Patricia Arquette fantasztikusan képes érzékeltetni a néha rossz döntéseket hozó anya vívódásait, gyermekeivel szembeni kötelességei és saját vágyai közötti ingadozását. Ami Ethan Hawke apa figuráját illeti, fiához hasonlóan ő maga is igen nagy utat jár be a történet eleje és vége között, ami hűen példázza a későn érő férfiak egyre gyakoribb típusát. Ugyanakkor amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Richard Linklaternek és társproducereinek hihetetlenül jól kellett megszervezniük a színészekkel és a stábbal az időszakos forgatásokat, ami azonban az eredmény tanúsága szerint kiválóan sikerült nekik.

Az idősebb Mason nagylányát szórakoztatja

A konvenciókkal szakító rendező a Sráckor hosszabb intervallumot átölelő felvételének sajátosságából adódó további lehetőségeket is láthatóan igyekezett kihasználni, miáltal a narratíva időről időre reflektál az adott időszak fontos - elsősorban amerikai vonatkozású - eseményeire, de általános kulturális jelenségek, mint például az internet és a Facebook térhódítása, a technologizálódás és az elidegenedés úgyszintén tárgyalásra kerülnek. Közben fokozatosan megismerhetjük az ifjabb Mason világszemléletének alakulását, a napjainkban való életről alkotott felfogását, gondolatait, melyek gyakorlatilag mindannyiunk számára alapvető problémát jelentenek.

Haverok és mostohatestvérek

Első kézből lehetünk tanúi, hogyan formálja az idő, illetve a gyermekkor meghatározó eseményeinek sokasága egy fiatalember személyiségét, s bár talán ezen a téren végezhetett volna valamivel alaposabb munkát Linklater, az így is tisztán átérezhető, ahogyan Masont magával sodorja az élet, melybe sokszor nincs beleszólása, valahogyan mégis rá kell találnia a számára helyes ösvényre. A szereplők közti beszélgetések során szó esik többek között tehetségről, érvényesülésről, célokról is, s miközben nyilvánvaló, hogy a felnőtteknek milyen nehéz dolguk van, azt is láthatjuk, mennyire kilátások nélküli, mondhatni homályba burkolózó jövő áll a mai fiatalok előtt.

A kamaszkor gondjai Masont sem kímélik

Bizonyos formában a választ is megkapjuk, lényegében úgy summázva a cselekmény és az élet egészét, hogy mindannyian csupán próbálkozunk, igyekezvén megtalálni a helyünket a rendkívül gyorsan változó világban. Linklater tehát leginkább általános bölcsességeket fogalmaz meg néhány jó tanács kíséretében, mindezt azonban többnyire a közhelyek ismételgetésének igen gyakori hibáját elkerülve teszi. Legfeljebb néhány, a természeteshez képest kissé erőltetettnek tűnő, a tanulságok levonására szolgáló párbeszédbe szalad bele, ezen kívül viszont tényleg nem sok negatívumot lehet elmondani eme valóban különleges és tanulságos alkotásról.

Otthonából kirepült hősünk reményekkel telve néz a jövőbe

A fentiek tükrében nem csodálkozhatunk azon, hogy a Sráckor független filmként látta meg a napvilágot, hiszen az erősen trendkövető és kasszasikervadász Hollywoodban aligha lehetett volna másképp, a nagy stúdiók részvételével leforgatni egy ilyen produkciót. Faramuci módon ez éppen hogy egyfajta garanciát - illetve, ha azt nem is, de mindenesetre komoly indikációt - jelent arra nézve, hogy Richard Linklater e rendkívüli projektje komoly értékeket képvisel napjaink igencsak sekélyes mozijainak áradatában, és nem utolsósorban kiváló példája annak, hogy alacsony költségvetésből is lehet maradandó filmet készíteni.

Sráckor előzetes