Sejtcserés támadás filmkritika

2010. október 21.
77.9181
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
A kissé faramuci, ámde annál beszédesebb című Sejtcserés támadás a manapság tucatszámra készülő romantikus vígjátékok műfaján belül abba az alkategóriába sorolható, melybe az idén nyáron J. Lo főszereplésével bemutatott Ilyen a formám című film is tartozik, de néhány évvel korábbi magyar példaként akár a Csak szex és más semmit is felhozhatnánk. Ezek lényege röviden annyiban foglalható össze, hogy a még viszonylag fiatal, de már nem éppen zsenge korú, szingli főhősnő megunja a tökéletes pasi utáni várakozást, és úgy dönt, hogy partner nélkül, a mesterséges megtermékenyítést választva fog teherbe esni. Ennek ellenére természetesen a férfiak is előbb-utóbb a képbe kerülnek - akár többen is -, és az ebből, illetőleg a gyerekkel kapcsolatos zűrös szituációkból különböző humoros, illetve a bonyolult érzelmi szálak összekuszálódása révén romantikus fordulatok jönnek létre.



Sejtcserés támadás filmkritika - 2. kép

A Sejtcserés támadásban a gyerekre vágyó nőt, Kassie-t ezúttal Jennifer Aniston alakítja - tudjátok, az a szőke csaj a Jóbarátokból. Jelen filmben furcsamód Wally Mars-szal, a kissé filozofikus beállítottságú, melankolikus és hipochonder tőzsdei elemzővel (Jason Bateman) alkotnak jóbarátokat - noha azt nem tudjuk meg, hogyan találkoztak, ismeretségük már jónéhány esztendőre nyúlik vissza. Az is hamar kiderül, hogy egy időben felmerült közöttük a puszta barátságnál szorosabb kapcsolat gondolata, alighanem a köztük lévő különbségek miatt azonban gyorsan elvetették az ötletet. Történt mindez annak ellenére, hogy az évek során Kassie sem találta meg azt a férfit, akivel szívesen családot alapítana, Wallynak pedig állítólag egyetlen kapcsolata sem tartott tovább két napnál nem éppen könnyű és simulékony természete miatt. Ennek fényében könnyen elképzelhető, hogy Jason Batemannek a film bevezetéseként szolgáló narrációja a rohanó világról és arról, hogy milyen nehéz megtalálni az igazit - az expozíción kívül - úgyszintén azzal a célzattal született, hogy kihangsúlyozzák Wally lelkizős, neurotikus alkatát.


Sejtcserés támadás filmkritika - 3. kép

Körülményes habitusa és furcsa dolgai miatt Wally-t természetesen előszeretettel ugratja és cukkolja másik jóbarátja és kollégája, az "életművész" Leonard (Jeff Goldblum), aki ugyanakkor nagyon is a szívén viseli a fiatalabb férfi sorsát, ezért türelmesen meghallgatja minden gondját-baját, és számtalan jótanáccsal látja el őt. Kassie esetében hasonló "funkciót" tölt be legjobb barátnője, a nagyszájú Debbie (Juliette Lewis), aki általában kimondja, amit gondol, ezért Wally nem is igazán szívleli, inkább csak elviseli. Ez azonban érdekes módon egyáltalán nem befolyásolja Kassie-hez fűződő bensőséges kapcsolatát - a két jóbarát gyakorlatilag mindent megbeszél egymással, bármennyire komoly vagy banális problémáról legyen is szó. Így kerülhet rá sor, hogy egy szép napon Kassie váratlanul bejelenti: gyereke lesz - igaz, még nem technikailag, csupán terv szintjén. Wally hiába is próbálja lebeszélni barátját, az hajthatatlannak tűnik, és ráadásul nem is a hagyományos módon szeretné intézni a mesterséges megtermékenyítést. Kassie szerint ugyanis a spermabank túlságosan személytelen - ő jobban szeretné látni, milyen a gyereke apja, sőt közelebbről is meg akarja ismerni, nehogy valami hajléktalannal vagy agyatlan ősemberrel hozza össze a génállományát. Így hát együttes erővel hozzálátnak az ideális spermadonor felkutatásához...


Sejtcserés támadás filmkritika - 4. kép

A felvázolt helyzettel kapcsolatban a legfőbb gondot az jelenti, hogy miközben a főszereplők azon vitatkoznak, hogy ez vagy az mennyire nem természetes, olyan természetellenes és életszerűtlen szituációkat láthatunk a film elején - a tökéletes jelölt keresésén túlmenően is, mint például a Kassie által rendezett donor-buli -, hogy az már több, mint enyhe ellentmondás. Bárki bármit mond ugyanis, az ilyenfajta következetlenség előbb-utóbb hiteltelenséghez vezet, ami még egy ilyen, alapvetően a szórakoztatás céljával készült, viszonylag komolytalan film esetében sem elhanyagolható szempont. Végül nem is igazán derül fény a spermadonor kiválasztásának körülményeire és Kassie döntésének részleteire - csupán az imént említett bulin szembesülünk a kiválasztott személyével, a sportos értelmiségi, egyébként pedig házas Rolanddal (Patrick Wilson), aki néha legalább olyan tenyérbemászó, mint amilyen sármos és közvetlen. Maga a cím által is előrevetített "sejtcsere" tulajdonképpen egy szerencsétlen véletlen folytán jön létre - legalábbis úgy van beállítva -, ami a későbbiekben erőteljes kérdőjeleket vet fel Kassie gyermekének származásával, illetőleg a nő és Wally barátságával kapcsolatban.

Sejtcserés támadás filmkritika - 5. kép

Miután Kassie teherbe esik, elhagyja New Yorkot - ja igen, merthogy a történet ott játszódik -, mivel úgy gondolja, valahol az Államok egy másik szegletében lévő szülővárosa a nagyszülők jelenlétével együtt sokkal kedvezőbb hely a gyereknevelésre. Ezt követően csupán alkalomszerűen, telefonon és e-mailben tartják a kapcsolatot Wally-val - hét teljes esztendeig, amit nekünk szerencsére nem kell valós időben kivárnunk a moziban. Hét év után azonban az iskola és az egyéb lehetőségek, illetve a sztori kedvéért Kassie úgy dönt, visszaköltözik New Yorkba a kisfiával, Sebastiannal (Bryce Robinson). Amikor megérkezik, és újra találkoznak Wally-val, megtudjuk, hogy a gyereket leszámítva alapvetően semmi sem változott: Kassie továbbra is szingli anyuka, Wally-nak pedig azóta sem termett túl sok babér a nők terén. A férfi hosszú évek óta ekkor látja először Sebastiant, aki egyáltalán nem könnyű eset, idővel mégis kezdi a szívébe zárni a srácot - csak az nem teljesen világos számára, hogy ha az örök optimista és sportos Roland a fiú igazi apja, akkor hogyan lehetséges, hogy Sebastian zárkózottságával, egy élő lexikonra hajazó és mindent kielemző személyiségével, valamint neurotikus hajlamaival sokkal inkább őrá hasonlít. Végül azonban Leonard segítségével sikerül visszaemlékeznie arra a bizonyos donor-ünnepségre, ahol bizony alaposan kiütötte magát annak idején... S bár Leonard szerint Wally-nak rá kellene hajtania Kassie-re, időközben újra feltűnik a színen az immár elvált Roland, mint konkurencia, és Wally egyre kevésbé tudja, mit kellene tennie, hogy ezúttal győztesként keveredjen ki az adott helyzetből, és még Sebastian se járjon rosszul.

Sejtcserés támadás filmkritika - 6. kép


Sejtcserés támadás filmkritika - 7. kép

A történet így leírva mind szép és jó, ám arra nem derül fény belőle, hogy míg a film eleje néha kissé idegesítő - elsősorban az erőltetett poénoknak és szituációknak köszönhetően -, később szimplán közhelyessé, kiszámíthatóvá és lapossá válik. A sztori alakulásának előrehaladtával a hangsúly fokozatosan eltolódik a dráma felé, ami alapvetően nem baj - főleg az értékelhetetlen vagy mérsékelten vicces humorbombák nem hiányoznak -, ekkor viszont már túlságosan is komolyan veszi magát a film a valószerűtlen kezdéshez képest. Őszintén szólva a Sejtcserés támadás ugyanolyan középszerű, mint amilyen középszerű és egysíkú színésznő Jennifer Aniston, akire ezáltal tökéletesen illik a szerep, ha úgy tetszik. Aniston tulajdonképpen azt nyújtja, amit már megszokhattunk tőle, s bár ez hellyel-közzel elegendő, és neki is akadnak jobb jelenetei, nyilván elég jó esélyekkel lehetne fogadni rá, hogy ezért a szerepéért sem fog Oscar- vagy egyéb díjat kapni. A helyzetet valamelyest a kisfiút játszó Bryce Robinson szereplése menti meg, akiről - bár azt egyelőre nem lehet állítani, hogy fenomenális színészi tehetség -, az mindenképpen elmondható, hogy rendkívül aranyos és szerethető. Olyannyira, hogy talán még a legkőszívűbb néző sem képes megállni széles mosoly nélkül, amikor előadja egy-egy tudálékos, felnőttek számára is irigylésre méltó információtartalommal rendelkező monológját, határozott véleményt formál a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban, vagy lebiggyesztett szájjal kijelenti, hogy felismerni véli magán a hipochondria jeleit. Bizonyos szempontból Sebastian az immár klasszikussá vált Kevin figuráját idézi a Reszkessetek betörőkből, ha eltekintünk annak talpraesettségétől és életrevalóságától.

Sejtcserés támadás filmkritika - 8. kép


Sejtcserés támadás filmkritika - 9. kép

A többi színész közül kétségtelenül Jason Bateman játéka a legmeggyőzőbb, aki természetes alakítást nyújtva, minden erőlködés nélkül hozza balfék karakterét. A Wally személyiségéből adódó helyzetekről és poénokról elmondható, hogy azok még viszonylag szórakoztatók és hihetőek - akad ugyan egy-két abszurd, a valóságban szinte elképzelhetetlen mozzanat, Bateman azonban még ezeket is képes olyan formában prezentálni, mintha maguktól értetődőek volnának. Vele ellentétben Patrick Wilson alakítása gyakran mesterkéltnek tűnik a sármőr Roland szerepében - bár valószínű, hogy e mögött részben azon tudatos szándék húzódik, hogy kevésbé legyen szimpatikus a figura. Jeff Goldblum játékán pedig az látszik, hogy elsősorban húzónévként szerződtették az idősebb barát és tanácsadó szerepére, és minden bizonnyal elég jól meg is fizették érte - néha ugyanis határozottan erőltetett és túljátszott az, amit csinál. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy Goldblum rossz színész, a gond inkább az, hogy egysíkú és unalmas szerepét bőven meghaladják a képességei. Leonardot többnyire teljesen érdektelen szituációkban látjuk - a munkahelyen, otthon az asztalánál, vagy a lépcsőházban - miközben épp meghallgatja vagy jótanáccsal látja el Wally cimboráját. Valljuk be, egy ilyen szerepben valóban elég nehéz kibontakozni... Ami azt illeti, Juliette Lewis karakterével, azaz Debbie-vel kapcsolatban is valami hasonló a helyzet - azzal a különbséggel, hogy ő gyakran jelen van az egyes eseményeknél, támogatva Kassie-t, valamint ismétlődő jelleggel be-beszólogat Wally-nak, rájátszva annak neurotikus vonásaira vagy ódivatú öltözködésére.


Sejtcserés támadás filmkritika - 10. kép

Miközben a karakterek igencsak felemásak, a forgatókönyv pedig meglehetősen unalmas és jóformán egészen a befejezésig érdektelen (azután viszont már elcsépelt), a filmben fellelhetők különböző motívumok, melyeket egybevetve a lassan komolyra forduló hangvétellel az ember önkéntelenül is elgondolkodik: vajon a filmkészítők célja pusztán a szórakoztatás volt, vagy valamiféle üzenetet is közvetíteni akartak? Amennyiben úgy tekintenének a Sejtcserés támadásra, mint a mesterséges megtermékenyítés paródiájára, az azért kicsit durva lenne, hiszen sok ember számára nagyon is valós és komoly problémáról van szó. Az esetleg már etikusabban belemagyarázható volna, hogy görbe tükröt tart a mai világban felnövő gyerekek elé, akik a technika, illetve a modern városi élet bűvöletében élnek, és idejekorán nyitva áll előttük a kapu mindenféle ártalmatlan és "bűnös" tudáshoz - ez a vonal azonban hamar zsákutcába torkollik, amint a Wally-t megkedvelő Sebastian sebezhetősége és a kisfiú szorult helyzetével összefüggő együttérzés kerül előtérbe. A filmet bevezető narrációval kapcsolatban pedig felvetődik, hogy talán azt az üzenetet hordozza magában, hogy rohanó világunkban milyen nehéz megtalálni a legmegfelelőbb társat, és milyen nagy kincs a család, ezért maximálisan meg kell becsülnie annak, akinek mindez megadatik. Záró akkordként ismét Jason Bateman narrációját hallhatjuk, melyben a felvezetéshez hasonló jellegű kommentárt prezentál számunkra, mintegy a keret bezárásaként. Bár a korábbiak látszólag abba az irányba mutatnak, hogy a film valóban rendelkezik valami mondanivalóval, ez utóbbi eszköz felszínes használata is inkább arra utal, hogy az alkotók így próbálták szépen beletuszkolni a produkciót egyfajta hatásos csomagba, hogy az jobban eladhatóvá váljon.

Sejtcserés támadás filmkritika - 11. kép

Egy másik, érdekes kérdés, hogy vajon lehet-e a szó igazi értelmében romantikus vígjátéknak nevezni a filmet? A Sejtcserés támadásnak ugyanis a hagyományos értelemben vett romantikus filmekhez valójában nem sok köze van, mivel összességében annyi romantika sincs benne, hogy "megtöltsön egy űrcirkálót" - ami még A Birodalom visszavágnak is sikerült anno, pedig az alapvetően egy űr-fantasy. Habár a filmben előfordul egy-két vallomás és a szerelemhez köthető érzelemmel töltött pillanat, klasszikus udvarlással vagy a szerelmesek közötti kacérkodással és flörtöléssel nemigen találkozhatunk. Így hát a produkció végeredményben nem más, mint egy "modern" hollywoodi tucatkomédia, amit elsősorban a kisfiú, Bryce Robinson imádnivaló alakítása és Jason Bateman szimpatikus szerencsétlenkedése tesz mégis nézhetővé.


Sejtcserés támadás előzetes

 

Sejtcserés támadás / The Switch (2010)

  • Műfaj: Vígjáték
  • Hazai premier: 2010. október 21.
  • Rendezte: Josh Gordon, Will Speck
  • Hossz: 103 perc
  • 2010-10-21 21:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/sejtcseres_tamadas_1.jpg
  • Szereplők: Jennifer Aniston, Jason Bateman, Patrick Wilson, Jeff Goldblum, Juliette Lewis, Bryce Robinson
  • Forgatókönyv: Allan Loeb
  • Operatőr: Jess Hall
  • Vágó: John Axelrad
  • Zene: Alex Wurman
Josh Gordon, Will Speck 103 Alex Wurman 2010-10-21 21:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/sejtcseres_tamadas_1.jpg
5 hozzászólás

juhaszandor

11 éve, 6 hónapja és 2 napja

Nem volt annyira jó

válasz erre

gocsa

13 éve, 10 hónapja és 15 napja

Nekem még csak ma volt meg. A kissrác miatt érdemes megnézni, a Bateman-nel közös jeleneteik pompásak, amúgy csak egy középszerű film.

válasz erre

marco

14 éve, 7 hónapja és 7 napja

DNS írta:
Ki tudja, talán kellett a pénz, vagy volt valami haverja a stúdiónál, aki azt mondta neki: "Légy benne".
Ááááááá!röhögő smileyröhögő smileyröhögő smileyröhögő smileyröhögő smileyröhögő smileyröhögő smiley

válasz erre

DNS

14 éve, 7 hónapja és 7 napja

marco írta:
Mit keres ebben Jeff Goldblum?meglepett smiley
Ki tudja, talán kellett a pénz, vagy volt valami haverja a stúdiónál, aki azt mondta neki: "Légy benne".

válasz erre

marco

14 éve, 7 hónapja és 7 napja

Mit keres ebben Jeff Goldblum?meglepett smiley

válasz erre
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja