Robin Hood filmkritika

2010. május 12.
75.4351
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Hol van már az elmúlt évtizedek, évszázadok vadászkalapos íjásza, a sherwoodi erdőben bujkáló, titokzatos és legendás betyár s jótevő? És hová tűnt eme kalandor szerelmének törékeny tárgya, Lady Marion, aki a gonosz nottinghami seriff fogságában sínylődve, gyenge, tehetetlen és kiszolgáltatott nőként várta, hogy megmentsék? És vajon mi lett azzal a bölcs és igazságos, az Oroszlánszívű jelzőt kiérdemelt Richárd királlyal, aki ugyan hódító és véres keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre, mégis minden katonája és alattvalója tisztelte, majd elestét követve megsiratta?

/>
Robin Hood filmkritika - 2. kép

Ilyesmikről ma már szó sincsen, hacsak nem nyomokban, ellenben a kegyetlen valóság az úr, angolhonban éppúgy, mint bárhol máshol. Most már csak kőkemény férfi és női ideálok léteznek, akik határozottak, céltudatosak, megvédik szeretteiket és bajtársaikat, s bár számos hibájuk akad, mindig tisztában vannak azzal, mi a dolguk, mi a helyes, mit kell tenniük adott helyzetben. Nem akarnak hősökké válni, mégis azzá lesznek, ha a történelem azzá teszi őket. Mint ahogy nincsenek tökéletes vezetők vagy szentté avatott királyok sem, legfeljebb tökéletlen uralkodók és politikusok, kik bölcsességük s jószándékuk mellett bizony gyakran tévúton járnak, saját dicsőségüket előbbre helyezve országuk javánál és boldogulásánál. Ma már csak a realitás van.

És annak érdekében, hogy teljes legyen a kép, immár minden história kezdete bemutatásért kiált, mert fontossá vált, hogy ismerjük a kiváltó okokat, az előzményeket - legalábbis Hollywood szerint, ahol a filmkészítők és a nagy stúdiók minden kínálkozó esélyt megragadnak, hogy a nézőket újra a mozivásznak elé csalogassák. A Robin Hood is egy ilyen eredettörténet: azokról az eseményekről, körülményekről hivatott lerántani a leplet, melyek végül oda vezettek, hogy a sherwoodi igazságosztó és társai meséje azzá a legendává váljon, aminek, ahogyan már régóta ismerjük. Bár az előzmények megfilmesítésének ténye látszólag teljesen egyértelműen behatárolja azt a keretet, melyben a szereplők mozognak, valójában ez egy olyan alkotás, melynek többféle címet is lehetett volna adni, attól függően, milyen szempontot szeretnénk kihangsúlyozni a promóció, ajánlás vagy egyszerű véleményalkotás során. Ha azt vesszük, hogy alapvetően eredettörténetről van szó, a címe akár Robin Hood: Kezdődik! is lehetne. Persze ez nyilván túlságosan olcsó húzás lett volna a stúdió részéről a feltámasztott Batman-széria után, pláne, hogy nincs tervbe véve a további folytatás. De ha már a folytatásoknál tartunk, a nagyközönség szempontjából talán ez volna a legkifejezőbb cím: Gladiátor 2.

A filmkészítők ugyanis nem titkoltan oly módon képzelték el Robin Hood korai kalandjainak elbeszélését, hogy mintául a szintén Ridley Scott által rendezett, valamint Russell Crowe főszereplésével tíz esztendővel korábban leforgatott, Oscar-díjas Gladiátor szolgált. Első körben a színésszel több közös munka kellemes emlékeit őrző Brian Gazer producer kereste meg Crowe-t azzal, hogy volna-e kedve eljátszani Nottingham seriffjének a megszokottnál kevésbé negatív figuráját. Megbeszélésük során megállapodtak, hogy egy szimpla új Robin Hood-feldolgozás helyett ezúttal más szemszögből közelítik meg a történetet. A koncepció hallatán Ridley Scott rendező is igent mondott, aki köztudottan imádja és nagy kedvvel készíti a történelmi filmeket. A forgatókönyv kidolgozásával pedig a szintén Oscar-díjas Brian Helgelandot bízták meg, aki végül mégis a legendás hősre, valamint az angol bárók 1215-ös, János király elleni lázadása, illetve az ennek hatására létrejött Magna Charta köré építette fel a cselekményt, és igyekezett úgy összefonni a részben már ismert szálakat, hogy egy hihető előzménytörténet kerekedjen belőle. Hogy végül mennyiben sikerült mindez Helgelandnak és társainak, vagy hogy mennyiben ferdítették el a történelmi tényeket a film kedvéért, az jelen esetben nem is annyira lényeges kérdés, mint maga a megvalósítás.

Aki már - legalább egyszer, vagy akár többször is - látta a Gladiátort, önkéntelenül is ahhoz hasonlítja a filmet - a főszereplő és a rendező személyén kívül már csak azért is, mert az összehasonlítás lépten-nyomon adja magát, és amikor már azt hinné az ember, hogy végre egy különálló, valamelyest eredetinek tekinthető, Robin Hoodról szóló mozit lát, ismét jön egy jelenet, ami rácáfol eme illúzióra. A két film között annyi a párhuzam és a hasonlóság, hogy az már szinte könyörög az összehasonlításért - ezért kérek minden kedves olvasót, nézze el nekem, ha én is ezt teszem.


Robin Hood filmkritika - 3. kép

Először is, a Robin Hood ugyanúgy a történet történelmi hátteréről tájékoztató, stilizált felirat(ok)kal kezdődik, mint annak idején a Gladiátor. A szövegből kiderül, hogy Oroszlánszívű Richárd király hosszú keresztes hadjárata után hazafelé tart abba az Angliába, melyet alaposan legyengített a háború, és az elégedetlenség meg a szegénység miatt külső támadások is fenyegetik. A francia földön át lassan vonuló, főleg lovagokból és íjászokból álló sereget azonban semmi sem tartja vissza attól, hogy megtámadjanak és kifosszanak egy-két kisebb várat és települést, ami az útjukba kerül. A film elején látható várostrom során használt eszközök, bár részben nyilván autentikusan a kor hadifelszerelését próbálják tükrözni, beleértve a kardokat, az íjakat és a pajzsokkal védekező katonákat, helyenként kísértetiesen emlékeztetnek a Gladiátorban látott harcmodorra - de ugyanez a várkaput felgyújtó akció kapcsán is elmondható. A harcok szünetében a király és hívei nemes céljait megcáfolandó, az ekkor még Robin Longstride néven ismert íjász (Russell Crowe) nyíltan bevallja Richárd kérdésére, hogy szerinte bizony egyáltalán nem tetszik Istennek ez a hadjárat, illetőleg az a mészárlás, amit a Szentföldön elkövettek. S bár a győzelmi mámorban úszó király értékeli az őszinteséget, és látszólag tisztában van saját tettei súlyával, mindez nem akadályozza meg őt abban, hogy kalodába zárassa Robint és társait, mielőtt a várostrom folytatása során egy nyílvessző kioltja az életét.

Robin Hood filmkritika - 4. kép

Longstride és csapata a felfordulást kihasználva megszökik a táborból, hátat fordítva a csatának és az egész hadjáratnak, majd útnak indul Anglia felé. Kisvártatva azonban rátalálnak Richárd lemészárolt lovagjaira, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy megvigyék Londonba a király halálhírét s koronáját. Egyetlen, még élő, ámbár súlyos sebesülése végett haldokló embert találnak csupán: Sir Robert Loxley-t Nottinghamből, akinek Robin ígéretet tesz, hogy elviszi és átadja kardját a lovag apjának, hogy ezáltal megvédje a becsületét. És mégis, hiába villan meg a tisztesség szikrája az íjászban az oly hosszú ideje morálisan felettébb megkérdőjelezhető tettek után, mindez nem tartja vissza attól, hogy embereivel kifossza a holtakat, eltulajdonítva ékszereiket és egyéb értéktárgyaikat - a ruháikról és páncéljukról, valamit a koronáról már nem is beszélve, melyek segítségével hazajutást és gazdagságot remélnek. Hősies viselkedésről vagy önzetlenségről tehát aligha beszélhetünk, amikor a csapat hadiszökevény az álca alatt egészen Londonig viteti magát hajóval, élükön a Robert Loxley-ként tetszelgő Robinnal. Ha csak ezt nézzük, a forgatókönyvíróknak sikerült elérniük a célt, hogy a később legendássá vált és nemeslelkű megmentőként számon tartott Robin Hoodot olyan emberként ábrázolják, akit kezdetben elsősorban és szinte kizárólag a saját túlélése és boldogulása vezérelt.


Robin Hood filmkritika - 5. kép

A király halálával a trónra kerülő János, Richárd öccse ellenben olyan ellenszenves, kicsinyes és élvhajhász alak, hogy szinte öröm nézni - Oscar Isaac kétségkívül nagyszerűen játssza az országára rátelepedő, az embereket kihasználó és a végletekig kifacsaró, pökhendi és nemtörődöm ifjú uralkodó szerepét. János ugyanúgy nem tartja tiszteletben a Richárdot mindig is jobban kedvelő anyja tanácsait és akaratát, mint az angol vidék támogatásért és szabadságért kiáltó népét vagy az őket vezető bárók és nemesek érdekeit, és olyan magas adókat vet ki, mellyel szinte mindenüktől megfosztja és legyengíti őket. Arról azonban neki sincs tudomása, hogy jobbkeze, a szintén nem túl bizalomgerjesztő külsejű, tar fejű Godfrey (Mark Strong) titokban elárulta az országot, és a francia Fülöp királlyal szövetkezve a rogyadozó lábakon álló Anglia megtámadására készül. A biztos siker érdekében Godfrey egy néhány száz fős francia sereg élére áll, és a király nevében sarcot hirdetve járja az országot - azt a várost vagy falut pedig, amelyik nem fizet, könyörtelenül kifosztják és felgyújtják, az embereket, nőket, gyerekeket sem kímélve. Az áruló szintén remekbe szabott negatív karakter, akinek alattomosságát, gonoszságát és kegyetlenségét - nem sok jót ígérő tekintete mellett - a szája szélén található nyílt sebhely is kihangsúlyozza, melyet Robin nyilától szerez a lovagok lemészárlása utáni menekülés során. Valójában a két említett antihős alakja teljesen háttérbe szorítja és irrelevánssá teszi a népet sanyargató nottinghami seriff (Matthew Macfadyen) már amúgy is elcsépelt figuráját, aki szerencsére nem is jut túlságosan sok szerephez.

Robin Hood filmkritika - 6. kép


Robin Hood filmkritika - 7. kép

A fentieket figyelembe véve talán már azt gondolhatnánk, hogy Russell Crowe személyétől eltekintve immár sínen van a történet, szinte minden adott egy jó eredetfilmhez, ami csak kell. A főhős és társai Nottinghambe érkezésével azonban sajnos újfent szétesik a lassan felépített, már-már hihetővé vált illúzió, hogy egy eredeti Robin Hood mozit látunk, mivel több különböző motívumnak köszönhetően is visszatér a Gladiátor-érzés. Ha mindaddig sikerült elvonatkoztatnunk attól, hogy Crowe karakterének számos személyiségjegye és erősen borostás külseje kísértetiesen emlékeztet Maximus Decimus Meridiusra, meg kell barátkoznunk Marion Loxley, a néhai Sir Robert özvegyének (Cate Blanchett) érzelmeit leplező, konok és a végletekig következetes, erőt és hajthatatlanságot sugárzó nőalakjával is, amit már mintha szintén láthattunk volna hasonló összefüggésben, csupán akkor a gyermekét védő Lucilla szerepében. Habár az őrült római császár nővérét anno másik színésznő játszotta, Connie Nielsen akár ide is beugorhatott volna. Nem mintha Cate Blanchett olyan rosszul játszana, Robin és Lady Marion interakciói mégis sikerrel idézik fel a Gladiátor két központi alakja között szinte tapintható bizalmatlanságot, illetve kettejük sokáig csupán a felszín alatt zajló flörtölését. Ugyanez Sir Walter Loxley-val, Marion apósával (Max von Sydow) kapcsolatban is elmondható, aki gyakorlatilag elesett fia helyett a fiává fogadja Robint, és hasonlóképp a fiatalabb férfi mentorává válik, rábízva szerettei és értékei védelmét, mint ahogy a haldokló Marcus Aurelius császár tette azt Maximus-szal. Kettejük párbeszédei, noha nem mentesek a humortól és a helyzetkomikumtól sem, alapvetően ugyanolyan filozofikusak és az élet nagy kérdéseit feszegető jellegűek, ami szintén azt az érzést keltheti a nézőben, hogy mindezt már látta és hallotta egyszer.

Robin Hood filmkritika - 8. kép


Robin Hood filmkritika - 9. kép

A film mentségére legyen mondva, hogy bár Robin hűséges, a főhőst Nottinghambe is elkísérő társai, élükön a nem is olyan kicsi Little Johnnal nem jutnak igazán jelentős szerephez, a drámai hangulatot alkalomadtán sikerrel oldják fel egy-egy percre komikus, sokszor kissé habókos, az igazi bohémekre jellemző tetteikkel és megjegyzéseikkel. Az elnyomó hatalmat nem, a mézbort ellenben annál inkább kedvelő, mackós kinézetű, mégsem lomha Tuck testvér úgyszintén humoránál van, amikor az elkobzott gabona visszaszerzéséről vagy a falut ostromló francia katonákkal való bánásmódról van szó. Ezen a ponton a pozitívumok már-már ismét feledtetik a deja vu érzést, ahogy a cselekmény tovább gördül a makacs és szemtelen János király meggyőzésének irányába a fenyegető veszéllyel kapcsolatban. William Marshal, a kegyvesztett régens (William Hurt) és a királyi elnyomás ellen felvonuló bárók közreműködésével Robinnak sikerül meggyőznie Jánost, hogy engedjen a szorításon, és az aktuális ellentéteket félretéve vezesse az összevont seregeket az Anglia felé tartó francia haderő ellen. Amit azonban a végjátékban látunk, bár rendkívül látványos ugyan, sajnálatos módon egy az egyben újfent a Gladiátorra hajaz.


Robin Hood filmkritika - 10. kép

A tengerparti ütközethez többek között Robin "Maximus" Longstride vezényletével felvonuló angol csapatok, az íjászok nyílzáporát követő lovasroham, majd a közelről mutatott kemény, kard-kard és test-test elleni összecsapások mind-mind a Gladiátor csatajeleneteit idézik, illetőleg helyenként annak még egy lépéssel megtoldott és feljavított, noha jóval kevésbé véres változatának tűnnek. Így az egész valahogy olyanná válik, mintha a római korban ábrázolt hadviselést, sőt világnézetet minimális hozzáigazításokkal átültették volna a középkori Angliára, számottevő különbséget azonban aligha tapasztalunk a kettő között. A hatást a film drámai, az ember életének értelmét, tetteinek mozgatórugóit és etikusságát feszegető hangvétele is csak erősíti, miáltal az sokkal kevésbé romantikus és könnyed, mint akár a Kevin Costner-féle Robin Hood. Jellegében még a zene is nagyon hasonló a Gladiátoréhoz, csakhogy a Robin Hood esetében korántsem annyira emlékezetes, mint anno Hans Zimmer Oscarra jelölt filmzenéje - a különböző zeneszerző ellenére néha ugyanazokat a tónusokat halljuk, noha a klasszikus dallamok nélkül, és a drámai hatás fokozásának kedvéért Ridley Scotték itt is használtak énekeseket. Ami viszont a fényképezést illeti, az abszolút dicséretes és lenyűgöző: a szögek, a nagytotálok és a gyors kameramozgás alkalmazása helyenként fenomenális, Anglia hegyeinek és erdeinek megjelenítése valóban gyönyörű, a 12-13. századi Tower királyi erődítménnyel egyetemben. És annak ellenére, hogy a történet eleinte kissé kesze-kuszának tűnik, és van benne jó adag belemagyarázás, a végére csak összeáll egy egésszé, mint a kirakósjáték darabjai. De valójában nem a forgatókönyv az, amin a film elbukik...

Robin Hood filmkritika - 11. kép

Az még tulajdonképpen érthető, hogy a hollywoodi trendnek megfelelően újra elővették Robin Hood legendáját, és megpróbáltak valami újat és emlékezeteset létrehozni, mindezt azonban semmiképpen sem Russell Crowe főszereplésével kellett volna megtenni, és fantasztikus vizuális látóereje ellenére talán Ridley Scott sem volt jelen esetben a legjobb választás a rendezői székbe. Szégyelld magad, Brian Gazer... Persze könnyen lehet, hogy ha a stúdió másokra bízza a megvalósítást, akkor egy jóval kevésbé látványos, mélyen szántó és jól promotálható alkotást kapunk, így viszont nem lett más az eredmény, mint a Gladiátor középkori Angliára átkonvertált változata. Azok a dolgok ellenben, amelyek ott működtek, itt többnyire sántítanak, a hamisság érzetét keltve. Egyszóval hiába tehetséges emberek ambiciózus vállalkozása a Robin Hood, híres elődjének öt - köztük a legjobb filmnek járó - díjával szemben legfeljebb a fényképezés, esetleg a vágás kategóriájában lehet Oscar-várományos. Egy esélyt valószínűleg megérdemel a megtekintésre, aki azonban már látta a Gladiátort, az ne várjon csodát tőle - a film inkább a "még egynek jó lesz" kategóriába sorolható.

Robin Hood előzetes

 

Robin Hood / Robin Hood (2010)

  • Műfaj: Kaland
  • Hazai premier: 2010. május 13.
  • Rendezte: Ridley Scott
  • Hossz: 140 perc
  • 2010-05-12 09:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/robinhood_1.jpg
  • Szereplők: Russell Crowe, Cate Blanchett, Max von Sydow, William Hurt, Mark Strong, Oscar Isaac, Matthew Macfadyen
  • Forgatókönyv: Brian Helgeland
  • Operatőr: John Mathieson
  • Vágó: Pietro Scalia
  • Zene: Marc Streitenfeld
Ridley Scott 140 Marc Streitenfeld 2010-05-12 09:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/robinhood_1.jpg
12 hozzászólás

valko2

14 éve, 10 hónapja és 11 napja

Megnéztem moziban, de nem nagyon jött be, nem ajánlom senkinek, fele harc, másikfele dögunlom

válasz erre

Shadow

14 éve, 11 hónapja és 26 napja

én alig várom hogy láthassam ezt a filmet muszály megnéznem mert ez egy meröben más a megszokott robin hoodnál röhögő smiley

válasz erre

DNS

15 éve, 11 napja

Shade írta:
Hát szerintem ezt a sztorit már nagyon lejáratták. Már van belőle vagy 4-5 különböző fajta, de az alap sztori ugyanaz. Nem értem minek kellett még egy.
Mire gondolsz a sztorit illetően, magára a Robin Hoodra, vagy a Gladiátor meg a Mennyei királyság mintájára készülő történetekre?

Ha az utóbbira, akkor igazad lehet, de ha az előbbire, akkor meglepődnél, ha megnéznédmosolygó smiley Vagy már volt szerencséd?nyelvnyújtó smiley

válasz erre

sobykaa

15 éve, 12 napja

hát jah szegény Robiról már lehúztak jó pár bőrt. majd most a film kiváncsi vagyk miylen lesz

válasz erre

Shade

15 éve, 12 napja

Hát szerintem ezt a sztorit már nagyon lejáratták. Már van belőle vagy 4-5 különböző fajta, de az alap sztori ugyanaz. Nem értem minek kellett még egy.

válasz erre

tomikes24

15 éve, 12 napja

Már várom magyarul kacsintó smiley

válasz erre

DNS

15 éve, 1 hónapja

skyman írta:
Hát a fene se tudjaröhögő smiley
De ha már a cikkiró is ezt ajánlja, egy probát lehet h megér.
Hát, szerintem inkább megéri megnézni ezt, mint a Perzsia hercegét...
De lehet, hogy Shade majd rámcáfolkacsintó smiley

válasz erre

skyman

15 éve, 1 hónapja és 1 napja

DNS írta:
Nos, ez azért alapvetően más, mint az eddigiek - nem az az erdőben bujkálós, lesből támadós fajta, annál sokkal keményebb és direktebb. A korábbi Robin Hood-filmekhez képest friss vér, a Gladiátor-féle mozikhoz képest pedig lerágott csontröhögő smiley

Szerintem adhatsz neki egy esélyt, de psszt, nem én mondtamkacsintó smiley
Hát a fene se tudjaröhögő smiley
De ha már a cikkiró is ezt ajánlja, egy probát lehet h megér.

válasz erre

DNS

15 éve, 1 hónapja és 1 napja

skyman írta:
Nekem sose jött be ez a Robn Hood történet, nem hiszem h most is bejönne, vszinüleg meg se nézem, bár lehet.
Nos, ez azért alapvetően más, mint az eddigiek - nem az az erdőben bujkálós, lesből támadós fajta, annál sokkal keményebb és direktebb. A korábbi Robin Hood-filmekhez képest friss vér, a Gladiátor-féle mozikhoz képest pedig lerágott csontröhögő smiley

Szerintem adhatsz neki egy esélyt, de psszt, nem én mondtamkacsintó smiley

válasz erre

skyman

15 éve, 1 hónapja és 1 napja

Nekem sose jött be ez a Robn Hood történet, nem hiszem h most is bejönne, vszinüleg meg se nézem, bár lehet.

válasz erre

DNS

15 éve, 1 hónapja és 1 napja

Dorcika írta:
Kíváncsi vagyok rá mosolygó smiley
Egyszer érdemes megnézni, csak épp mindenféle előzetes elvárás nélkülmosolygó smiley

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

15 éve, 1 hónapja és 1 napja

[Tiltott felhasználó!]

 
legutóbbi hozzászólások
 
Botyi profiljamarco profilja