Rémálom az Elm utcában filmkritika

2010. június 10.
74.2851
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Nos, ide is eljutottunk végül. A Halloween és a Péntek 13. (és A texasi láncfűrészes, és a Sziklák szeme és így tovább) remake-változatai után csak idő kérdése volt, hogy a Rémálom az Elm utcában, a 80-as évek egyik legmeghatározóbb horror klasszikusa is átessen egy alapos (de egyáltalán nem megérdemelt) ráncfelvarráson. Hollywood ugyanis fontosnak érzi, hogy a Rémálom-filmekhez hasonlóan kultikus darabokkal bíró, neves horror franchise-okat egytől egyig ismét elővegye, kiherélje, és ezután újként tálalja egy már teljesen más világban felnőtt, és abszolút más igényekkel bíró fiatal generáció számára. Hogy mi a fő mozgatórugó ezen céltalan, átgondolatlan és mérhetetlenül felesleges húzások mögött? Természetesen a pénz, mi más. És már nincs is olyan messze egy Gonosz halottak újrázás, vagy egy Hellraiser reboot, mint mi azt hinni szeretnénk. Freddy Krueger, üdvözlégy 2010-ben. Ugye te is visszasírod 1984-et, amikor még valóban ijesztő voltál? A múlt héten megjelent, egyfajta gyorstalpalóként is funkcionáló kétrészes összefoglaló cikksorozatból már mindent megtudhattatok az eredeti sorozatról, amit csak érdemes - de egy rövid kitérő erejéig azért érdemes Wes Craven 1984-es filmjéről ismételten megemlékezni. A Rémálom az Elm utcában első része a maga módján rendkívül innovatívnak, sőt úttörőnek is nevezhető: olyan időszakban jelent meg, amikor a slasher zsáner futószalagon ontotta magából a gyengébbnél gyengébb próbálkozásokat és legtöbb közismert eleme már rég klisének számított.



Rémálom az Elm utcában filmkritika - 2. kép

Erre Craven mit csinált? Szembe ment a sablonos produkciókkal, illetőleg magukra a sablonos megoldásokra épített, és végül valami merőben újat hozott létre: egy vértől fröcsögő horrort, ami mégis intelligens és eredeti. A Rémálom az Elm utcában író-rendezője úgy játszadozott nézőivel a valós és az álomvilág közti határvonal elmosását eszközül véve, ahogy más azelőtt még soha sem. A film legtöbb aspektusa manapság már elnyűttnek, agyonhasználtnak tűnhet, de 1984-ben még annyira frissnek számítottak, hogy mindenkit (nézőt és kritikust egyaránt beleértve) lenyűgöztek. Ha Freddy Kruegert 2010-re upgrade-elni szeretnénk, nem használhatjuk ugyanazokat a megfáradt elemeket, amiket az eredeti verzió is felhasznált, különben csak egy könnyedén lezongorázott, de a papírforma szerinti, unalmas horrort kapunk. A remake pedig sajnos pontosan ebbe a hibába esik; a készítők ugyan tessék-lássék új irányba indultak, de ez csak a látszat, amit az előzetesek és a marketing akart elhitetni mindenkivel, lényegében mégis maradtak a kaptafánál és egy rossznak nem nevezhető, de teljesen átlagos filmet alkottak. Rob Zombie 2007-es Halloween remake-éhez hasonlatosan az új Rémálom is félig az előzményeket meséli el, félig pedig hű marad az eredeti cselekményhez.

Az első részben szolgáltatott információk, és az azt követő epizódokban megtudott részletek darabkáit felhasználva, hozzáadva csekély mennyiségű eredeti ötletet, Wesley Strick és Eric Heisserer forgatókönyvírók megpróbálták hitelesen felépíteni Freddy háttértörténetét, egészen a gyerekmolesztálós időszakig visszamenve. Mint minden horrorikonra, Freddy-re is igaz, hogy sokkal rémísztőbb tudott lenni, mikor nem tudtunk minden részletet a múltjáról, és nem ismertük, hogy milyen volt fiatalabbként. Ahogy Hannibal gyerekkorának bemutatása is mítoszromboló hatású volt, úgy a Rémálom az Elm utcában gyilkosa is erejét veszti, ha túl behatóan ismertetik velünk a karakter létrejöttét.

Rémálom az Elm utcában filmkritika - 3. kép

Az ismeretlentől mindig is jobban fognak félni az emberek, és a véletlenszerű, megmagyarázhatatlan erőszak sokkal rettenetesebb tud lenni, mint bármi, ami mögé racionális indokokat próbálunk állítani (még ha azok a bizonyos motiváló indokok egy beteg elme szüleményei is). A Rémálom az Elm utcában remake története, Freddy múltjának a prezentálásától eltekintve, egyébként amolyan best of kollekció, nem csak az eredeti film, de sok más, klasszikus horror jeleneteiből idéz fel ismerős pillanatokat. Az ugrókötelező kislányok, a fürdőkádból kinyúló pengés kesztyű, és a hálószobás vérfürdő is emlékezetes képek, de a Halloween-sorozatra, sőt a Rémálom franchise korábbi darabjaira is történnek utalások.


Rémálom az Elm utcában filmkritika - 4. kép

Maga a történet nem szigorú másolata az 1984-belinek, de nagyon hasonló pályát követően bontakozik ki. A központban középiskolás fiatalok egy csapata áll, név szerint Nancy (Rooney Mara), Quentin (Kyle Gallner), Jess (Thomas Dekker), Kris (Katie Cassidy) és Dean (Kellan Lutz). Mindegyikük ugyanazzal az összeégett arcú, csíkos pulóvert és keménykalapot viselő férfival álmodik, kinek egyik kezén borotvaéles pengékkel kiegészített bőrkesztyű van. A neve, mint később kiderül, Freddy Krueger, és rejtély övezi, hogy pontosan ki is ő, és miért kezdi el a tinédzsereket lemészárolni álmaikban. A mumus ugyanúgy dolgozik, ahogy eddig megszokhattuk: behatol az álomképek segítségével áldozatai fejébe, és ha valakivel a képzeletbeli világban végez, akkor az a valóságban is meghal. Végül csak Nancy és Quentin marad talpon utolsó túlélőkként - a páros mindent megpróbál, hogy ébren tudjanak maradni, közben pedig felfejtsék Freddy múltjának szálait, és arra is rájöjjenek, hogy hogyan tudnák megállítani a szörnyeteget. A remake tehát nem nyújt túl sok újat, meglepetések csak nagyon ritkán fordulnak elő, és azok sem túl sokkolóak. Kiábrándító, hogy Freddy-vel, aki talán a legkarizmatikusabb valamennyi slasher-gyilkos közül, ilyen méltatlanul bántak el remake téren.


Rémálom az Elm utcában filmkritika - 5. kép

Samuel Bayer rendezőnek ez az első egészestés, moziban is bemutatásra kerülő munkája, azelőtt ugyanis csaknem két évtizeden át videoklipeket dirigált - mint például a Nirvana "Smells Like Teen Spirit"-jét, de olyan bandák, mint a The Smashing Pumpkins, a Metallica és a Green Day is felkérték már, hogy számaikhoz varázsoljon valami szépet (vagy csúnyát, ahogy a helyzet hozta). Állítólag maga a produceri munkákat ellátó és főállásban megalomán akciórendező Michael Bay sajátkezűleg választotta Bayert a rendezői székbe. Bayerrel a legfőbb gond az, ami szinte mindegyik szakmabelijével, aki a 3-4 perces, zenére koreografált rövidfilmek világából csöppen bele a nagyszabású mozifilmekébe. Vizuális érzéke van, az egyszer biztos, de éppen ebből az okból kifolyólag képtelen normálisan a sztorira fókuszálni, és a forgatókönyv oltárán is áldozni idejéből és energiájából. Bayer három szempontot tarthatott szem előtt a Rémálom az Elm utcában remake készítése közben: látvány, látvány és látvány. Jól néz ki, de semmitmondó, kong az ürességtől. Craven a látvány, a vér mellett egy percre se hanyagolta el a történetet, nála a kettő kéz a kézben járt, és egymástól elszakíthatatlan volt. Bayer ezzel szemben nem fordít figyelmet a karakterek elmélyítésére, és a színészeivel sem foglalkozott - pedig rájuk fért volna, mert egyikük se egy született zseni.

Kevesebb dolog tud jobban ártani egy horrorfilmnek, mint az élettelen, merev alakítás - mi pedig bőven kapunk belőle a remake-ben. Pesze butaság lenne azt állítani, hogy Wes Craven eredetije dugig lett volna tökéletes színészi munkával, a legtöbb szereplő vagy a totális ismeretlenségből jött, vagy már ismert név volt, de csak a B-mozik szerelmesei számára. Talán a remake szereplőgárdájában is megbújik egy új Johnny Depp (érdemes megjegyezni, hogy Depp is kifejezetten felejthető volt az 1984-es változatban), de nem túl valószínű. Még azt is túlzás lenne állítani, hogy az öt főszereplőből mindegyik felérne az amúgy rettenetesen gyenge Heather Langenkamphoz.

Rémálom az Elm utcában filmkritika - 6. kép

Egy elég meglepő felismerés volt számomra, hogy a remake egy cameót se tartalmaz. Ha emlékezetem nem csal, ez igaz volt a mostanában megjelenő valamennyi horror remake-re, ami kifejezetten nagy kár. Régen elképzelhetetlen volt, hogy egy újraforgatott produkcióban az eredeti verzió még élő szereplői közül legalább egy ne tűnjön fel, amolyan humoros, kikacsintós jelleggel. Nem tudom miért, és mikor változtak meg a trendek, én vártam, hogy Englund vagy bármelyik másik ismert színész megjelenjen, legalább egy nyúlfarknyi szerep erejéig, de csalódnom kellett. Ami már csak azért is furcsa, mert Englund pont azok közé tartozott, akik teljes vállszélességgel kiálltak a remake mellett (Cravennel ellentétben, aki ellenezte).


Rémálom az Elm utcában filmkritika - 7. kép

Bayer a jól összerakott díszletekkel és másodkézből vett ötleteivel megfelelő atmoszférát tud teremteni; még ha egy sokat látott horrorrajongó számára újat nem is tud mutatni, a laikusok biztos élvezni fogják a látottakat. Az eredetiséget nagyítóval kell keresni ebben a remake-ben is. A legfontosabb különbség az eredeti és az új változat között a központi karakter: könnyen elfeledjük manapság, hogy az 1984-es filmben Nancy, az átlagos tinilány volt a főszereplő, és Freddy csak a háttérből irányította az eseményeket. Egy horrorfilm sokkal, de sokkal hatásosabb, ha az áldozat szerepébe bele tudjuk helyezni magunkat. Freddy csak az évek elteltével és az újabb folytatások megjelenésével vált amolyan "sztárrá", kinézete, és számos mondata beleívódott a popkulturális köztudatba. Jasontől és Mike Myers-től abban különbözött, hogy volt egyénisége: szadista gyilkos volt, aki néha morbid egysorosokat eresztett el. A 80-as évek végére a karakter önmaga paródiává degradálódott. A remake természetesen megpróbál olyan távol helyeződni a vicces Freddy-től, amennyire csak tud. A Jackie Earle Haley által megformált Freddy jellemtelen, semmitmondó gonosz: nem ráz ki minket a hideg tőle, és az új maszk sem félelmetesebb a réginél (bár élethűbb, na és akkor mi van?), leginkább egy hüllőszerű, bőrbetegséggel küszködő öregember juthat róla eszünkbe.

Rémálom az Elm utcában filmkritika - 8. kép

A Rémálom az Elm utcában csak tovább szaporítja a teljesen felesleges, értelmetlen remake-ek már amúgy is végeláthatatlan sorát. Nem állíthatjuk, hogy borzalmasan rossz film lenne, sőt, végeredményben a legtöbb remake-nél jobbra sikerült - de ezt véghezvinni még nem volt egy kimagasló teljesítmény. A léc nem volt magasra téve például a Péntek 13. újrázása esetében, de a készítőknek akkor még azt se sikerült megugraniuk. A Rémálom az Elm utcában már sokkal nagyobb elvárásokkal kellett, hogy megbírkozzon. Sikerült-e neki? Nem. A remake tisztességesen néz ki, közepesen rémísztő, a forgatókönyve pedig elmegy. Középszer minden szinten.

Rémálom az Elm utcában előzetes

 

Rémálom az Elm utcában filmkritika / A Nightmare on Elm Street (2010)

  • Műfaj: thriller
  • Hazai premier: 2010. június 10.
  • Rendezte: Samuel Bayer
  • Hossz: 98 perc
  • Szereplők: Jackie Earle Haley, Rooney Mara, Kyle Gallner, Katie Cassidy, Thomas Dekker, Kellan Lutz
  • Forgatókönyv: Wesley Strick, Eric Heisserer
  • Operatőr: Jeff Cutter
  • Vágó: Glen Scantlebury
  • Zene: Steve Jablonsky
11 hozzászólás

Vendég

10 éve, 6 hónapja és 21 napja

Segítene valaki, hogy mi volt benne a csavar? Rosszul fordított verziót láttam, nem értem a végét, és egyszerűen sehol sem találom leírva!!!! Megőrülök tőle!

válasz erre

Vendég

10 éve, 11 hónapja és 6 napja

hát sztm naon ot volt Freddy
s az utolso rész tetszett nekem a legjobban !.-mert hogy ugymond zsojtikkal iranyitott egy embert s abba a jatekban o volt a fozerelplo pupolte jobbrol balra :_
naon ott volt

válasz erre

Vendég

11 éve,

Szerintem is rohadt jó volt! Egyáltalán nem volt távolságtartó, hanem épp hogy közelebb ért a gyerekekhez!!!

válasz erre

Vendég

11 éve,

Szerintem ez lett a legjobb a sok rémálom film közül! Főleg az az ovis csavar, ami nem volt benne az eredetiben... nagyon tetszett!

válasz erre

Bettyone

11 éve, 13 napja

jólvan köszi a tanácsot

válasz erre

Shadow

11 éve, 13 napja

hmmm azt halottam hogy freddy karaktere roszabb lett mármint nem olyan gonoszabb hanem inkább ien távolságtartobb és nem annyira ilyesztö valamint nincsenek olyan feszült és olyan feszült helyzetek

válasz erre

Shadow

11 éve, 14 napja

azért sztem jo lessz ez 80as évekbeli efektekhez képest

válasz erre

Shade

11 éve, 15 napja

Bettyone írta:
pffff...hát azért majd megnézem de jobbra számítottam
Jól esz ez, nyugi! Nézd egy pasival és ilyesztő résznél csinálj úgy mintha megijednél és mássz a nyakába.

válasz erre

Bettyone

11 éve, 15 napja

pffff...hát azért majd megnézem de jobbra számítottam

válasz erre

Shade

11 éve, 16 napja

Ezt megnkell, hogy nézzem!

válasz erre

marco

11 éve, 16 napja

Kár érte.

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljac0m1n65un profiljapityuska profilja