Ragadozó városok filmkritika

2018. december 27.
76.3681
DNS profilja, adatai
DNS
Hová tűnt Peter Jackson? Miközben Palik László már megkerült, Damon Hillről pedig továbbra sem tudunk semmit, A Gyűrűk Ura és A hobbit trilógia író-rendezője hosszú idő után - nagyjából Az öt sereg csatája óta először - újra életjelet adott magáról a nagyvilág számára. Ehhez pedig egy olyan, viszonylag kevesek által ismert ifjúsági regény adaptációját választotta szokásos írótársaival, Fran Walsh-sal és Philippa Boyens-szel, mint a brit Philip Reeve poszt-apokaliptikus steampunk-fantasy regénye, a magyarul Ragadozó városokra keresztelt Mortal Engines.


Peter Jackson nyilvánvalóan nem azon filmkészítők közé tartozik, mint például Steven Spielberg, aki a gyakori producerkedés mellett jóformán minden évben levezényel egy-egy nagyszabású produkciót. Ő inkább amolyan George Lucas-féle típus, aki szereti sokáig érlelni az ötleteit, hogy azután időről időre előrukkoljon egy újabb nagy dobással. Közben viszont azért nála is becsúszik egy-egy ígéretes - vagy legalábbis általa annak gondolt - próbálkozás, mint mondjuk a Törjön ki a frász! vagy a Komfortos mennyország, melyek jóval kisebb közönséget vonzó, felemás alkotásoknak bizonyultak.

Mindazonáltal Jackson, csakúgy mint Lucas, lényegében eljutott arra a szintre, ahol megengedheti magának, hogy ahhoz nyúljon, amihez csak akar - még ha a stúdiók nem is mindig támogatják anyagiakkal az elképzeléseit.

A kísérletezés közepette néha még egyéb olyan projektekre is futja, melyeket a szívügyének tekint: így született meg például idén bemutatott, nagyon pozitív értékelésekkel jutalmazott dokumentumfilmje az I. világháborúról (They Shall Not Grow Old), amiről csak a jó ég tudja, kis hazánkban mikor lesz látható.

Ilyen "szerelemgyermekként" tekintett a Ragadozó városokra is, mely kétségtelenül érdekfeszítő és látványos koncepcióval bírt, ámde erősen kérdéses volt, mennyire gazdaságosan ültethető át a mozivászonra, a maga grandiózus látványvilágával és díszleteivel, amihez viszont igencsak korlátozott ismertség vagy netán trendiség párosult. A Universal ezúttal végül mögé állt, de vajon megérte-e a film a hosszú várakozást, illetve a belefektetett időt, pénzt és energiát?

Tom (Robert Sheehan) és Katherine (Leila George) nem akar háborúzni

Tom (Robert Sheehan) és Katherine (Leila George) nem akar háborúzni


Nagyjából egy teljes évezreddel azután járunk a Földön, hogy a civilizációt elpusztította egy kataklizmikus esemény, ami az emberek felelőtlen fegyverkísérleteinek volt köszönhető. Azóta a ma ismert társadalmi rend helyét átvette a "városi darwinizmus", melynek lényege, hogy a gigantikus kerekeken és lánctalpakon közlekedő városállamok egymásra vadásznak, ami rendszerint azzal jár, hogy a nagyobb város bekebelezi a kisebbet.

Így jöhet létre egy nap a csúcsragadozónak számító London alacsonyabb osztályaihoz tartozó Tom Natsworthy (Robert Sheehan) és a veszélyesnek tartott szökevény, Hester Shaw (Hera Hilmar) véletlenszerű találkozása, akaratlanul is egymásra utalva őket. A történész gyakornok Tom a befolyásos Thaddeus Valentine (Hugo Weaving) ambícióinak válik áldozatává, míg a magányos lány a sötét múltjában történtek miatt keres elégtételt.

Miközben a London tetejét elfoglaló katedrális zárt falai mögött valami baljós dolog készül, Anna Fang (Jihae), a Városellenes Liga vezetője a letelepedést és a háborúzás beszüntetését sürgeti. Úgy tűnik azonban, hogy a két különböző nézet összeütközése elkerülhetetlen...

Katherine apja, Thaddeus Valentine (Hugo Weaving) szeret ragadozni, de uralkodni még inkább

Katherine apja, Thaddeus Valentine (Hugo Weaving) szeret ragadozni, de uralkodni még inkább


Mindez így leírva talán nem tűnik túlságosan bonyolultnak, ennek ellenére azt kell mondjam, a cselekmény eléggé keszekusza és céltalan, ráadásul nem is igazán gördülékeny. A társadalomkritikai és politikai utalásokkal alapvetően nem lenne baj, amennyiben kölcsönöznek némi mélységet a narratívának, csak sajnos az a gond, hogy eléggé a levegőben lógnak.

A szereplők viszonyai szintén kissé ködösek, nem mindig teljesen világos, ki mit miért tesz. És mivel a forgatókönyvből alapvetően hiányzik a személyes hangvétel, a történetben nem nagyon tudunk kivel azonosulni - míg Tom jellemének bemutatása igencsak vékonyka, addig Hester egy igen ellentmondásos, alapvetően tragikus személyiség.

Pedig a színészi alakítások elég erősek, annak ellenére, hogy a most is karizmatikus Hugo Weavinget leszámítva egyáltalán nem találkozhatunk ismert nevekkel a produkcióban. Önmagában persze ez nem feltétlenül lenne hátrány, akkor azonban visszaüthet, ha valamivel be kell csábítani a nézőket a moziba, ráadásul olyan filmekkel versenyezve, mint a Pókember és az Aquaman.

A szabadságharcos Anna Fang (Jihae) elviszi egy körre hőseinket

A szabadságharcos Anna Fang (Jihae) elviszi egy körre hőseinket


Jackson a rendezői székbe egykori látványfelelősét, a 2005-ös King Kongért Oscar-díjban részesített Christian Riverst ültette, ami meg is látszik a külsőségekben, a vizuális megvalósítás ugyanis abszolút dicséretes. A korábban a Gyűrűk Ura és a Hobbit filmek effektjein is dolgozó Weta Digital által életre keltett, hatalmas gördülő városok rendkívül impozánsak, s még ha méreteik eltúlzottak is, fizikai működésük pedig nyilvánvaló képtelenség, az általuk a környezetre kifejtett hatás realisztikus.

Az ember néha csak ámul és bámul az elképesztő méretek láttán, a városok haladási irányát jelző, háztömbnyi keréknyomokat is beleértve. A filmet nyitó látványos üldözés valamint az azt lezáró, nagyszabású csatajelenet jellegében nagyon is emlékeztet a Középföldén látottak hasonló mozzanataihoz - a baj csak az, hogy a narratívából viszont hiányzik az a fajta varázslat, ami A Gyűrűk Urában és valamennyire még A hobbitban is megvolt.

A városi darwinizmus egy furcsa szokás, de igen látványos

A városi darwinizmus egy furcsa szokás, de igen látványos


Mindent egybevetve a Ragadozó városok nem rossz film, de nem is igazán jó. Peter Jackson és alkotótársai a hírek szerint eredetileg egy több részből álló franchise-ban gondolkodtak, de ez már aligha fog nekik összejönni, látva a sajnálatosan alacsony bevételeket. Ennek oka viszont nem is annyira a produkció minősége, mint inkább az általános érdektelenség a matéria és szereplői iránt.

Alapvetően tehát egy rétegfilmről beszélhetünk, ami elsősorban a stílus rajongóinak ajánlott. Az ifjúsági irodalom megfilmesítése mostanában már egyébként sem olyan menő, de ha akad még olyan téma, amiből valóban sikeres sorozatot lehet csinálni, az sajnos nem ebben a műfajban keresendő. Ami Jacksont illeti, ő alighanem akkor jár a legjobban, ha visszatér Tintin kalandjainak megfilmesítéséhez, ahogyan azt Spielbergnek ígérte jópár évvel ezelőtt...

Ragadozó városok előzetes

 

Ragadozó városok filmkritika / Mortal Engines (2018)

egy jegyet megér. egyet.
  • Műfaj: kalandfilm
  • Hazai premier: 2018. december 27.
  • Rendezte: Christian Rivers
  • Hossz: 128 perc
  • Szereplők: Robert Sheehan, Hera Hilmar, Hugo Weaving, Jihae, Ronan Rafferty, Leila George
  • Forgatókönyv: Peter Jackson
  • Operatőr: Simon Raby
  • Vágó: Jonathan Woodford-Robinson
  • Zene: Junkie XL
6
6 hozzászólás

totyak

10 hónapja, 1 hete és 5 napja

Gyerekek! Megnéztem tegnap ezt a filmet és utólag nagyon örülök, hogy nem dobtam ki rá pénzt a moziban. Nem volt nézhetetlen, amúgy is tág az ingerküszöböm, de maga az alapsztori, a mozgó városokról, már sírba vitte az egészet.

válasz erre

Hentes

11 hónapja, 1 hete és 5 napja

Szomorú vagyok, mert vártam...

válasz erre

Mordorer

11 hónapja, 1 hete és 5 napja

Tökéletesen meg fog felelni nekem majd valami DVD vagy Blu-ray kiadásban. Nem dobok ki rá pénzt.

válasz erre

Marduk

11 hónapja, 1 hete és 5 napja

Reméltem, hogy jobb lesz... :/ Hát akkor ezt nem hiszem, hogy moziban megnézem, max olcsó jeggyel.

válasz erre

Tommy

11 hónapja, 1 hete és 5 napja

Ráadásul úgy néz ki mint egy játék! Hát mi ez a **** CGI?

válasz erre

Direktor

11 hónapja, 1 hete és 5 napja

Ettől a filmtől sokkal többre számítottam.

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

gery1113 profilja