A Pókember: Hazatérés a Tom Holland által életre keltett címszereplő első saját filmje az új kontinuitásban, miután az utóbbi másfél évtizedben két különböző szériában is láthattuk Stan Lee és Steve Ditko közkedvelt figuráját az ezüst vásznon. Ez alkalommal azonban nem egy újabb eredetfilmet kapunk - hiszen abból már épp elegünk lehet Pókember kapcsán -, hanem ott vesszük fel a történet fonalát, ahol az a Polgárháborúban megszakadt.
Az Amerikai Kapitánnyal és társaival történt, berlini balhét követően Peter Parker (Holland) magára marad néhány, magától Tony Starktól alias a Vasembertől (Robert Downey Jr.) kapott jótanáccsal és spéci pókruhával. Miközben azonban igyekszik kiélvezni az utcai szuperhőslét minden pillanatát, leghőbb vágya valójában nem más, mint hogy Tony bizalmasa, Happy Hogan (Jon Favreau) végre felhívja és újra bevetésre indulhasson a Bosszúállók csapatával.
Unalmas iskolai napjait ehelyett kénytelen egy tanulmányi versenyre való felkészüléssel, na meg a bájos Liz (Laura Harrier) reménytelennek látszó becserkészésével tölteni, amiben legjobb cimborája, a szintén félénk Ned (Jacob Batalon) sem igazán tud neki segíteni.
Az állóvizet azonban hamarosan felkavarja a Keselyű tollaival ékeskedő Adrian Tooms (Michael Keaton) feltűnése, aki a New York-i csatából visszamaradt idegen technológiák segítségével bonyolítja alvilági fegyverüzleteit. A kétes erkölcsű fickó attól sem riad vissza, hogy ha kell, félreállítsa az útból az akadékoskodó Pókembert, mielőtt még Vasember és a többi Bosszúálló is beleköpne a levesébe...
A Pókember-franchise immáron harmadik rebootjának tagadhatatlan előnye, hogy ezúttal egy valóban fiatal, tehát középiskolás korú Peter Parkert ismerhetünk meg közelebbről, aki egyszerre küzd a várost fenyegető veszélyekkel és a kamaszok szokásos hétköznapi problémáival. Peter szemén keresztül a Bosszúállók Földjének szuperhősök által meghatározott világát is más, a megszokotthoz képest "földhöz közelibb" szemszögből láthatjuk, amint zöldfülű hősünk csupán távolról vágyakozik, hogy a híres csapat tagja lehessen.
Tom Holland (A lehetetlen, A tenger szívében) nem véletlenül kapott bizalmat, mivel ifjú kora ellenére tényleg tehetséges karakterszínész, aki kiválóan alkalmas az önmagát kereső figura eljátszására. Annak pedig, hogy Michael Keaton a Batman és a Madárember (Birdman) után újfent egy szárnyas "hős" bőrébe bújt, szintén megvan a maga pikantériája, és minden bizonnyal nem teljesen a véletlennek köszönhető.
A Keselyű egy amolyan hétköznapi gonosz, egy lesajnált és félreállított kisemberből lett bűnöző, aki szupererő híján saját ambíciói által hajtva, technológiai előnyét kihasználva tör magasabb babérokra. Nyilván hétköznapi fickóból lett rosszfiút is láthattunk már jónéhányat, így igazán a Keselyű is akkor kezd érdekessé válni, amikor megtudunk róla valami fontos információt, amit addig elrejtettek előlünk.
Míg Tooms akár Tony Stark egyfajta sötét változatának is tekinthető, a Vasember ezúttal a mentor szerepében tetszeleg, miközben az ország és a világ védelméről is igyekszik a maga módján gondoskodni a Bosszúállók háza tája körült történt szakadás után. Ily módon még arra is lehetőségünk nyílik, hogy egy kicsit új oldaláról ismerjük meg kedvenc egoista, milliárdos szuperhősünket, kinek hatása markánsan rányomja a bélyegét az egész narratívára és annak hangvételére.
A forgatókönyvírók szintén tudatosan szakítottak a korábbi Pókember-történetek hagyományos szereplőivel és helyszíneivel, így a Hazatérésben nincs jelen a Daily Bugle és annak főszerkesztője, J. Jonah Jameson, illetve egyéb, megszokott karakterek sem, May néni (Marisa Tomei) pedig sokkal fiatalabb és dögösebb, mint valaha. Ez egyes rajongók számára ugyan ellenszenves lépés lehet, ám figyelembe véve, hogy mennyi bőrt húztak már le az egész franchise-ról, ez volt az egyetlen reális lehetőség az alkotók számára, hogy valami újdonsággal rukkoljanak elő, és beillesszék hősünket a Marvel jól felépített moziverzumába.
Ezúttal szerencsére a drámai és romantikus szálakat sem erőltették, sokkal inkább a könnyed hangvétel lett a mérvadó, ami határozottan jól áll a filmnek és az ifjú szuperhősnek. A cselekmény alapvetően más szemszögből mutatja be Pókembert, akit sokszor olyan helyzetekben láthatunk, mint eddig még soha, és ez a változatosságon kívül a humor-faktort is megnöveli.
Az ötletes szituációk azonban nem csupán több poént, hanem egyedi felvételeket is eredményeznek, melyek látványos akciókkal párosulnak. Azt mindazonáltal már alighanem felesleges újfent leírni, hogy a sima - egyébként konvertált - 3D-hatás nem sokat tesz hozzá az élményhez, és mivel a legjobb hozzáférhető verzióban, vagyis IMAX-ben sajnos nem minden forgalmazó teszi elérhetővé a filmjeit a sajtó számára, ezért azzal most sajnos nem tudom összehasonlítani.
Végszóként talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Hazatérés a legjobb Pókember mozi a 2004-es Pókember 2. óta, az viszont egészen biztos, hogy eddig mind közül a legszórakoztatóbb. A produkció önálló Pókember filmként is működik, ugyanakkor remekül illeszkedik a teljes Marvel moziverzumba. A folytatás pedig természetesen garantált...
Pókember: Hazatérés / Spider-Man: Homecoming (2017)
egy popcornt kérek kólával!- Műfaj: Szuperhősfilm
- Hazai premier: 2017. július 06.
- Rendezte: Jon Watts
- Hossz: 133 perc
- Szereplők: Tom Holland, Michael Keaton, Robert Downey Jr., Jon Favreau, Marisa Tomei, Donald Glover, Zendaya, Laura Harrier, Jacob Batalon
- Forgatókönyv: Jonathan Goldstein, John Francis Daley, Jon Watts, Christopher Ford, Chris McKenna, Erik Sommers
- Operatőr: Salvatore Totino
- Vágó: Debbie Berman, Dan Lebental
- Zene: Michael Giacchino
- IMDb: 2250912/
- Gyártó: Marvel Studios, Sony Pictures
- Forgalmazó: InterCom
- Honlap: www.spidermanhomecoming.com