Az irányzat egyik úttörő képviselőjének Herendi Gábort tekinthetjük, aki a Valami Amerika filmekkel már a 2000-es évek elejétől igyekezett "hungarizálni" az álomgyári közönségfilmek receptjét, ami egyéb alkotásaiban - többek között a szintén népszerűvé vált Kincsemben - is tetten érhető. A Pesti balhé esetében szintén egyértelműen a Valami Amerika nyomdokain járó heist moziról beszélhetünk, ahol a fényképezés, a vágás, a zene és az egész stílus Hollywoodot idézi, miközben a történet eredeti magyar helyszíneken játszódik, magyar szereplőkkel.
Még csak az sem igazán látszik rajta, hogy annak a Lóth Balázs rendezőnek az első egészestés játékfilmjéről van szó, aki eddig csak kisfilmeket és tévésorozatot dirigált, ám most elsőre megmutatta, hogy valóban érti a szakmát, illetve azt, hogy nyugaton mi kell egy népszerű közönségfilm tető alá hozásához. Ugyanakkor jól látszik, hogy alkotótársaival igyekezett hazai sajátosságokat is belecsempészni a produkcióba, miáltal egy igen sajátos egyveleg jött létre. A kérdés csupán az, hogy ez vajon mennyire jó nekünk?
A történet gyerekkori barátokról szól, akik régen elválaszthatatlanok voltak, ám újabban már csak ritkán találkoznak. A dologban közrejátszott egy rosszul elsült, huszonöt évvel korábbi tábori malőr, melynek következtében egyik társuk, Vince (Jászberényi Gábor) intézetbe került.
Habár a bandatagok többsége azóta sem komolyodott meg igazán, a vezetőnek tekintett Marcell (Mészáros Béla) immár jómódú, keményen dolgozó építészmérnök, aki azonban ennek ellenére nem igazán boldog. Élete gyökeres fordulatot vesz, amikor a negyvenedik születésnapján újra megjelenik a régi társaság, a felköszöntés azonban ürügy csupán.
Az amatőr művészként próbálkozó Vince ugyanis kitalálta, hogy mivel semmivel sem lett sikeres az életben, a barátokkal együtt becsempészi egyik, nem éppen világszínvonalú festményét jó kapcsolatokkal és igencsak nagy hatalommal bíró apja (Hegedűs D. Géza) egyik árverésére. Az akcióhoz a tapasztalt bűnöző, Gedeon (Reviczky Gábor) segítségét kérik, akit viszont sokkal jobban izgat a többi kép között tárolt Picasso-festmény eltulajdonítása...
A Pesti balhé vetítése során többször is az az érzés támadt bennem, hogy alighanem ez a legamerikaiasabb magyar film, amit valaha láttam. Az alkotók jól láthatóan igyekeztek ötvözni az amerikai és a magyar kultúrát, ami kissé kényszeredetten ugyan, de alapvetően összejött nekik. A Vince név angolos kiejtése is jól mutatja az irányzatot, a pucér női felsőtestek gyakori feltűnése nemkülönben - mindez viszont eléggé éles kontrasztot képez a szocreál gyermekkorra és a Mézga család című, egy időben rendkívül népszerű rajzfilmsorozatra való utalásokkal.
A filmben a liberális Hollywoodra jellemző, szexualitással és a különböző testfunkciókkal való viccelődés sajátos módon keveredik a magyar vígjátékokban megszokott, a szereplők viszonyával és szellemi képességeivel kapcsolatos poénokkal. Az utóbbiak, illetve az egyes helyzetek fonákságát kifigurázó gegek elég sokszor betalálnak, ezért unatkozni szinte biztosan nem fogunk - még akkor sem, ha maga a történet, egy-két újszerű ötletet leszámítva, többnyire a hasonló komédiák sablonjaira támaszkodik.
A sztori ugyan döcögős, ugyanakkor látszik, hogy valamiféle mondanivalót is igyekeztek belecsempészni az alkotók. Mondjuk az, hogy konkrétan milyen tanulsággal rendelkezik a narratíva, leginkább egyéni értelmezés kérdése - tény, hogy adott egy rakás, a fiatalkora vége felé járó ember, akik nagyrészt megrekedtek a gyerekkorukban, amire sokszor nosztalgiával gondolnak vissza.
A főszereplő Marcell ugyan kivételnek tűnik, ám folyamatosan küzd önmagával, egy afféle életközepi identitásválság tüneteit produkálva. A régi barátok felbukkanásának hatására belőle is előbukkan régi énje, az azelőtti időkből, amikor még kitüntetett építész és céltudatos karrierista lett volna, miközben Alexához (Petrik Andrea) fűződő vonzalma és korábbi kapcsolata úgyszintén folyamatosan kísérti hősünket.
A jellemzően Marcell szemszögéből elénk táruló narratíva végül majdhogynem konkrétan felteszi a központi kérdést, nevezetesen, hogy mi a fontosabb: a barátság és a szerelem, vagy a pénz, a státusz és a karrier? Ugyanakkor elég erős túlzás lenne azt állítani, hogy alapvetően a taposómalom és a modern, karrierista életfelfogás kritikájáról lenne szó, mivel azért közben a fogyasztói társadalomra jellemző státusszimbólumokhoz való, látványos, már-már rajongással teli ragaszkodás úgyszintén eléggé kiemelt szerephez jut a háttérben.
A Pesti balhé tehát beáll azon vígjátékok sorába, melyeknél távolról sem a mondanivaló a lényeg, még ha e téren is kapunk egyfajta ígéretet. Mivel a karakterek nagy része is inkább karikatúrára hasonlít a maga sztereotip jellemábrázolásával, eléggé nyilvánvaló, hogy valójában maga a hangulat és az életérzés a fontos az egész történetben, nem az igazi értelem vagy a logika, netán valamiféle magvas, életünket megváltoztató üzenet.
Az alkotók és a mi szerencsénkre a cselekmény a maga egyszerű módján kellően fordulatos, az akciók, bunyók és poénok megállják a helyüket, így összességében egy eléggé szórakoztató egyveleg született. A rendezés abszolút profi színvonalat képez, mintegy bebizonyítva, hogy mi is meg tudjuk csinálni, amit az álomgyáriak - legfeljebb nálunk hiányzik a csillagászati költségvetés és az annak köszönhető, grandiózus vagy kegyetlenül drága akciójelenetek.
A fényképezés, mint már említettem, úgyszintén modern és látványos, és közben természetesen még gyönyörű fővárosunkat is erősen promotálja, szóval reméljük, külföldön is siker lesz a film. Azok körében legalábbis, akik nem unják még a liberális hollywoodi filmgyártás termékeit...
Ízléstől függetlenül azonban talán nem túlzás azt állítani, hogy a Pesti balhé egy kultúrjelenség, két különböző világ sajátos találkozása és lenyomata, amiről ugyan nem lehet tudni, hogy mi lesz a jövője, azt viszont igen, hogy egy szűk kétórás kikapcsolódásra éppen megfelelő lehet.
Pesti balhé / (2020)
elég csak egy nachos, köszi- Műfaj: Vígjáték
- Hazai premier: 2020. július 30.
- Rendezte: Lóth Balázs
- Hossz: 104 perc
- Szereplők: Mészáros Béla, Petrik Andrea, Szabó Simon, Elek Ferenc, Inotay Ákos, Jászberényi Gábor, Reviczky Gábor, Hegedűs D. Géza
- Forgatókönyv: Kis-Szabó Márk, Inotay Ákos, Lóth Balázs
- Operatőr: Balázs István Balázs
- Vágó: Kertai Gábor
- Zene: Robert Gulya
- IMDb: 10319486/
- Gyártó: Film Force Team
- Forgalmazó: InterCom
- Honlap: www.facebook.com/pestibalhe