Noé filmkritika

2014. március 27.
71.4531
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Mivel igen kevés bibliai témájú epikus mozi születik mostanában, ezért mindenképp elismerést érdemel, hogy az alkotók belevágták a fejszéjüket az Ószövetség egyik legnagyobb apokalipszis-eseménye, vagyis az özönvíz filmre vitelébe. A stúdiók természetesen könnyebben igent mondtak a kockázatos ötletre - és az álomgyári viszonylatban is igen magas, mintegy 130 millió dolláros költségvetésre - annak tudatában, hogy a produkciót az a Darren Aronofsky írja és dirigálja, aki korábban olyan fajsúlyos, a kritikusok és a nagyközönség által is kedvelt alkotásokat tett le az asztalra, mint a díjátadókon is elismert A pankrátor vagy a Fekete hattyú.


A film értelemszerűen Noé bárkájának megszületéséről, illetve magáról az özönvízről szól, némi visszatekintéssel a protagonista gyermekkorára, körülményeire és motivációjára. A cselekmény a Mózes első könyvében leírt, releváns történéseket foglalja magában újszerű, modern megvilágításban, a középpontban pedig természetesen mindvégig Noé (Russell Crowe) személye áll, akinek életét családjáéval együtt alaposan megismerhetjük: tanúi lehetünk félelmeiknek, reményeiknek és konfliktusaiknak, így a végjátékhoz közeledve egyre közelebb kerülünk hozzájuk, átérezve súlyos terhüket és egyéni problémáikat. Szerelem, család, szentség, hit, hűség, megbocsátás - noha ezen fogalmak eredeti jelentése mára részben már elsikkadt, még mindig igen nagy jelentőséggel bírnak a legtöbbünk számára.

A film ugyanakkor távolról sem csupán egyetlen családról szól, hanem kvázi az özönvíz által fenyegetett összes emberről, állatról és más élőlényről, mellyel a Teremtő benépesítette a Földet a Biblia szerint. Mint munkáiban általában, Aronofsky ezúttal is az emberi természetet veszi górcső alá - ennek jegyében kerül bemutatásra a testvérgyilkos Káin és Sét vérvonala, mint a pusztító és békés emberek tíz nemzedéken átívelő szembenállása. Míg Sét leszármazottai - köztük Matuzsálemmel (Anthony Hopkins) valamint annak unokájával, Noéval - békében élnek Isten többi teremtményével és a természettel, addig Káin utódai mindent feldúlnak és kizsigerelnek a saját hasznuk s jólétük érdekében.

Noé és fia a jó öreg Matuzsálem (Anthony Hopkins) tanácsát kéri

Noé és fia a jó öreg Matuzsálem (Anthony Hopkins) tanácsát kéri


Amikor az Úr megelégeli a sok pusztítást, erőszakot, önzést és kapzsiságot, látomásokon keresztül adja Noé tudtára, hogy hamarosan véget vet az emberek gyarló uralmának. Csupán az igazak, azaz a férfi családja, valamint az ártatlanok - vagyis minden egyes állatfajból egy-egy pár - részesül kegyelemben azáltal, hogy a Noé által épített bárkára menekülve vészelheti át a mindent megtisztító, s ezáltal új kezdetet biztosító özönvizet. Amikor minderről a kárhozatra szánt emberek is tudomást szereznek, természetesen nem hajlandóak önként várni a halált, ezért élükön Noé és családja ősi ellenségével, Tubal-Káinnal (Ray Winstone) szembeszállnak velük és Isten akaratával.

Szemtől szemben az ellenséggel, a mindenre elszánt Tubal-Káinnal (Ray Winstone)

Szemtől szemben az ellenséggel, a mindenre elszánt Tubal-Káinnal (Ray Winstone)


E bibliai történet sokak, köztük elsősorban a hívők számára önmagában is érdekes lehet, ugyanakkor mindannyiunk számára bír mondanivalóval, sőt komoly jelentőséggel, mivel a téma napjainkban aktuálisabb, mint valaha. Hiszen ha valaki nem vallásos, csupán érzékeny, a körülötte lévő világot figyelmesen szemlélő ember, magától is elgondolkodik a jelen kor aggasztó eseményein, melyek lényegében ugyanazok, mint régen: az emberek meggyilkolják egymást és a többi teremtményt, és amerre csak járnak, többnyire pusztulást hagynak maguk után. Miután az ellenkező hatások ellenére az emberek többsége még ma is határozott igazságérzettel rendelkezik, a film megtekintése közben nem nehéz átérezni a remény és kárhozat, bűn és bűnhődés, halál és újjászületés visszatérő témáinak jelentőségét, vagy a jó és a rossz örök küzdelmét - melyről elmondható, hogy amint a való életben, itt sem tisztán jó vagy rossz emberek feszülnek egymásnak, a két oldal állandó viaskodása többé-kevésbé minden emberben megfigyelhető.

Noé és középső fia, Ham (Logan Lerman) felügyeli a bárka építését

Noé és középső fia, Ham (Logan Lerman) felügyeli a bárka építését


A kiválasztottak személye úgyszintén újra meg újra felmerülő téma kultúránkban, mind a világirodalomban, mind a filmművészetben (csupán a kommerszebb példák közül is azonnal eszünkbe juthat a Mátrix Neo-ja vagy a Csillagok háborúja Anakinja). Aronofsky merész és nagyszabású alkotásában a karizmatikus főszereplő és a mellékszereplőket életre keltő, kiváló színészek révén magunk is átérezhetjük az események súlyát és jelentőségét, még ha tetteivel vagy döntéseivel nem is értünk mindig egyet. Russell Crowe autentikus ábrázolásában azonban Noét hús-vér emberként ismerhetjük meg, aki ragaszkodik hitéhez és értékrendjéhez, még akkor is, amikor mások már csak önmagukra tudnak gondolni.

A gondoskodó asszony (Jennifer Connelly) katasztrófa idején is jól jön

A gondoskodó asszony (Jennifer Connelly) katasztrófa idején is jól jön


Talán kissé trendi, viszont annál diplomatikusabb megoldás az alkotók részéről, hogy Isten üzenete látomásokon, álmában látott víziókon keresztül jut el hősünkhöz - magát az Urat tehát sohasem látjuk személyesen, ami valószínűleg a legtöbb néző számára befogadhatóvá teszi a látottakat. Miközben Noé a Teremtő akaratának végrehajtójaként komoly dilemmákkal szembesül, odaadó felesége, Naameh (Jennifer Connelly) megbízható támaszként, egyfajta erkölcsi iránytűként szolgál férje számára. Habár az Oscar-díjas Connelly a játékidő jelentős részében háttérbe szorul, remekül kiegészítik egymás szerepét a család másik női tagjával, Ilával (Emma Watson), aki szintén fontos szerepet játszik Noé tetteink alakításában, illetve azok megítélésében.

Noé legnagyobb fia, Shem (Douglas Booth) féltőn öleli kedvesét, Ila-t (Emma Watson)

Noé legnagyobb fia, Shem (Douglas Booth) féltőn öleli kedvesét, Ila-t (Emma Watson)


Miközben tanúi lehetünk Watson kisasszony első igazán komoly, mondhatni meglepően magával ragadó alakításának, Anthony Hopkins immár sokadszorra játszik karakteres bölcs aggastyánt. Aronofsky és társai némileg kibővített értelmezésben Matuzsálem a világ legmagasabb kort megért emberéből, illetve Noé nagyapjából egyenesen annak mentorává nőtte ki magát, titokzatos figurája pedig leginkább egy öreg varázslót idéz meg előttünk. A Noé főellenségeként bemutatott Tubal-Káin is határozott elrugaszkodást jelent a szentírástól, lévén a testvérgyilkos Káin egyenes ági leszármazottjának figurája úgyszintén némi fantázia révén kapcsolódott hozzá a történethez, melyben szerepe szerint a mindenáron való túlélés eszméjének megtestesítője.

Az állatok tudják, mit kell tenniük

Az állatok tudják, mit kell tenniük


Persze az ilyen változtatások sokakban ellenérzést kelthetnek, azonban meg kell jegyezni Aronofsky-ék védelmében, hogy az alkotói szabadság effajta értelmezése mindvégig a narratívát, a mondanivaló átadását szolgálja. A családi drámán keresztüli elbeszélés ugyan a katasztrófafilmek visszatérő motívuma Hollywoodban, itt azonban mégsem hat elcsépeltnek - egyrészt mivel adaptációként van létjogosultsága, és bibliai történetről lévén szó a szereplők tettei nem válnak eltúlzott módon hiteltelenné, másrészt pedig mert működik, a szereplők és az apokaliptikus események ábrázolása között fennálló egyensúlynak köszönhetően. Tehát úgy is mondhatnánk, hogy a Noé nem más, mint egy katasztrófafilm, egy világvége-sztori Darren Aronofsky-módra, melyben valóban nem maga a katasztrófa, hanem az ember a főszereplő, ezért lényegében játszódhatna akár a régmúltban, a közelmúltban, vagy éppen egy disztópikus jövőben.

Küszöbön a végítélet

Küszöbön a végítélet


Azt mindenképp el kell ismerni, hogy az elénk táruló képi világ a maga durvaságával együtt is lenyűgöző, ám ez cseppet sem öncélú, hanem a történet szolgálatában áll, és a látvány mindvégig párosul a kellő érzelmi intenzitással. Csakúgy, mint a karakterek megalkotásánál, az alkotók az özönvíz előtti állapotok rekonstruálása során is szabadjára engedték fantáziájukat, de kellőképp hűek maradtak a leírtak szelleméhez. A bárkát a valóságban is megépítették a forgatáshoz, ezt azonban a rendelkezésre álló ismeretek maximális figyelembevételével tették, ami szintén hozzájárul az autentikusság növeléséhez. Habár az állatok, a környezet nagy része és sok egyéb részlet számítógépes trükkök segítségével készült, az ILM ezúttal is nagyszerű munkát végzett, így azok látványa, illetve mozgása egy perce sem zökkenti ki a nézőt a cselekmény követéséből.

Az úszó állatkert állja a próbát

Az úszó állatkert állja a próbát


A 3D-s vetítés csupán néhány jelenetben kölcsönöz plusz mélységet, illetve dinamikát a vizualitásnak, ettől eltekintve azonban jóformán alig érvényesül, szinte semmi szerepe sincsen. Egy ilyen mozi esetében pedig már csak azért is feleslegesnek tekinthető, mert mindvégig a karakterekre és történetükre helyeződik a hangsúly, illetve a film által közvetített, időtlen üzenetekre, úgymint:
- Miután "megkaptuk" a Földet, az embernek kell gondoskodnia világunk minden teremtményéről.
- A mindenáron való túlélés nem elég, mivel egyéb szempontok legalább olyan fontosak (hogyan, milyen áron), mint maga az életben maradás.
- Nem tartható fenn sokáig azon elképzelés, miszerint minden és mindenki az emberért van a Földön.

A Noé sikere után kíváncsian várjuk Ridley Scott epikus vallástörténeti moziját, az Exodust is.


Noé előzetes

 

Noé filmkritika / (dráma, katasztrófa)

  • Műfaj:
  • Hazai premier: 2014. március 27.
  • Rendezte: Darren Aronofsky
  • Hossz: 138 perc
  • Szereplők: Russell Crowe, Jennifer Connelly, Emma Watson, Ray Winstone, Anthony Hopkins
  • Forgatókönyv: Darren Aronofsky, Ari Handel
  • Operatőr: Matthew Libatique
  • Vágó: Andrew Weisblum
  • Zene: Clint Mansell
12 hozzászólás

Homer :D

7 éve, 5 napja

Ez egy nagyon király film!

válasz erre

PaulMarloW

7 éve, 11 napja

Darren Aronofsky még nem csnált számomra rossz filmet, igaz rétegmozi amiket csinál , de azt nagyon jól.Megnézős lesz.

Mi lett volna ha az új Wolverine filmet is ő csinálja...lett volna sírás-rívás.

válasz erre

rDAVE

7 éve, 21 napja

DNS írta:
Ebben az esetben talán nem is annyira a vallás a lényeg, mintsem az egyetemes mondanivaló...
Ezt már az elején sejtettem. Pi élete is tetszett, pedig van az vallásossá akart tenni. Viszont komolyabban belenézve már számomra is tanulságos és érdekes.

válasz erre

DNS

7 éve, 21 napja

rDAVE írta:
Bírom az ilyen filmeket annak ellenére, hogy időnként igen erős valláskritikával szoktam dobálózni. Komoly filmek tűnik, szóval csak idő kérdése és megnézem.
Ebben az esetben talán nem is annyira a vallás a lényeg, mintsem az egyetemes mondanivaló...

válasz erre

DNS

7 éve, 21 napja

5t3v3nk3 írta:
HERMIONEEEE SOK LESZ A AUGMENTI VARÁZS!!! HERMIONEEE ÁÁÁÁLJ LEEEEEEBBLGHTRRGLLLGBGL....


Amúgy engem is köszönhet majd a nézői közt a film de majd csak a "házi" moziban.
Lehet, hogy először Hermione jut az ember eszébe, amikor meglátja Emma Watsont a filmben, de később elfelejti az efféle asszociációt

válasz erre

rDAVE

7 éve, 21 napja

Bírom az ilyen filmeket annak ellenére, hogy időnként igen erős valláskritikával szoktam dobálózni. Komoly filmek tűnik, szóval csak idő kérdése és megnézem.

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

7 éve, 21 napja

[Tiltott felhasználó!]

marco

7 éve, 21 napja

Mindenképp megnézős. De majd csak Blurayen.

válasz erre

totyak

7 éve, 21 napja

Szerintem egy próbát nálam is megér a film. Nem a bibliai téma miatt, mert úgysem arra lesz kihegyezve a dolog. Valószínűleg Hollywood ezt is átértelmezte. De összességében egészen életképes filmnek tűnik.

válasz erre

kpal

7 éve, 21 napja

Ez is kedven lesz érezem.

válasz erre

Vendég

7 éve, 22 napja

Ezt a filmet ki nem hagynám!!!

válasz erre

csirkee

7 éve, 22 napja

Na ez felkerül a listára!

válasz erre

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

darkomen profilja