Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika

2011. december 16.
79.8581
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Alighanem lehetetlen küldetés volna fejben számon tartani, hány különböző tévésorozatból született már egészestés mozifilm, hiszen ehhez minimum két lábon járó enciklopédiának kellene lennie valakinek - különben is, épp erre a célra találták ki a filmes adatbázisokat. Habár arra jóval kevesebb példa akad, amikor egy sorozat alapján készült film maga is sorozattá terebélyesedik, egy összesített lista itt is minden bizonnyal igen hosszúra nyúlna. Ez utóbbi kategória egyik legismertebb képviselője kétségtelenül a Mission: Impossible széria, mely ráadásul nem is egyszerűen a hasonló című, az amerikai televíziók által 1966. és 1973. között sugárzott nagysikerű sorozatból, hanem annak 1988-1990. között bemutatott, hazánkban csak Szupercsoport vagy Az akciócsoport címen elhíresült remake-jéből merítette az alapötletet. A Peter Graves nevével fémjelzett, rajta kívül azonban más-más főszereplőkkel, időben mintegy tizenöt éves eltéréssel forgatott "dupla széria" tehát a maga nemében minden bizonnyal egyedülálló a filmtörténelemben - ugyanakkor napjainkban, a folytatások korában már nem is lehet különösebben csodálkozni azon, hogy az immáron szintén másfél évtizedes múlttal rendelkező játékfilm-folyam a negyedik kiadásához érkezett a Fantom protokollal.



Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 2. kép

A Mission: Impossible mozifilmek 4. része - a 3. felvonáshoz hasonlóan - Tom Cruise és J. J. Abrams irányítása alatt készült, a rendezői székbe pedig ezúttal A hihetetlen család és a Lecsó című animációs produkciókkal a kritikusok elismerését is kiváltó Brad Bird-öt ültették, akinek viszont ez az első élőszereplős nagyjátékfilmje. Joggal feltételezhettük hát, hogy ha Abrams és Bird összefog, abból valami olyasmi születik, aminek a látvány mellett lelke is van - ami nem feltétlenül cáfolható meg a Fantom protokoll esetében sem, legfeljebb az zavarhat be kissé, ha a forgatókönyv színvonala nem az igazi. Aztán ott van persze a sokadik lenyúzott bőr effektus, illetőleg a kérdés, hogy vajon Tom Cruise, akinek az M:I immár az egyik védjegyévé vált, és aki az ötödik X felé közelítvén csak nem akar szakítani akcióhős imázsával, vajon mit tud még kihozni a szuperügynök Ethan Hunt szerepéből. Amellett, hogy Cruise újfent ráhatással volt a történet alakulására, a forgatás során is igyekezett a maximumot kihozni magából, s állítólag a kaszkadőrmutatványok jó részét ezúttal is magára vállalta - nem mintha egy monstre felhőkarcoló oldalán való, kötél nélküli mászást minden további nélkül elhinnénk akár csak neki is.

A film némi meglepetésre egy Budapest belvárosáról készült totálképpel indít, ahonnan madárként röpülve egy kört végül ráfókuszálunk egy épület tetejére, s máris kezdetét veszi az akció. Az üldözéses csihi-puhi eredményeképpen fontos információk kerülnek rossz kezekbe, amit az IMF - és itt jelen esetben nem a pénzvilágot uraló Nemzetközi Valutaalapra, hanem a titkos amerikai kormányügynökségként működő Mission Impossible Force-ra kell gondolni - természetesen nem hagyhat annyiban. Egy sikeres ellenakcióhoz viszont nyilván szükségük lesz a lehetetlen fogalmát nem ismerő Ethan Hunt-ra (Tom Cruise), így máris Moszkvában találjuk magunkat, ahol hűséges társainak, Jane Carter-nek (Paula Patton) és Benji Dunn-nak (Simon Pegg) kell kiszabadítaniuk egy jól őrzött, ám a csapat számára technikailag könnyedén kijátszható börtönből.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 3. kép

Azután pedig a Kreml-ben folytatódik a kémjátszma, egy félresikerült küldetést követően azonban az amerikai elnök aktiválja a "Fantom protokollt", ami a gyakorlatban az IMF feloszlatását s egyben mindennemű további támogatásának felfüggesztését jelenti. Hőseink természetesen nem adják fel a reményt, hogy tisztára mossák a nevüket, ezért az elemzőként kényszerből velük tartó, meglehetősen titokzatos William Brandt-tal (Jeremy Renner) kiegészülve haladéktalanul a rosszban sántikáló bűnösök, a veszedelmes bérgyilkosként ismert Sabine Moreau (Léa Seydoux), valamint a szélsőséges nézeteket valló tudós és bajkeverő Kurt Hendricks (Michael Nyqvist) nyomába erednek.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 4. kép

Miközben ügynökeink révén Budapest és Moszkva után olyan különleges helyekre is eljutunk, mint a szinte a sivatagból kinőtt szupermodern Dubai vagy az indiai kultúra egyik fellegváraként számon tartott Mumbai, az IMF tisztázása mellett a végső cél nem más, mint a világ megmentése. A konkrét fenyegetést ugyanis - a régi klasszikusokat idéző módon - újfent a nukleáris fegyverek bevetésének, illetve egy esetleges atomháborúnak az időről-időre visszatérő előhúzása jelenti, amit tulajdonképpen már az "őrült tudós" figurájának felbukkanása is előrevetít. A motivációk tehát nincsenek éppen túlbonyolítva, habár az Ethan Hunt által vezetett maroknyi csapat tagjainak szempontjai nem teljesen egyértelműek.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 5. kép

Ettől eltekintve a forgatókönyv többnyire a már jól bevált kellékekre, fordulatokra épít, így a filmben természetesen ezúttal is találkozhatunk az M:I részéről már megszokott és jól ismert elemekkel - a küldetések ismertetése, a célszemély meghatározása és üldözése, a technikai kütyük, a jellegzetes zenei taktusok stb. mind mind visszaköszönnek a korábbi epizódokból, illetőleg a tévésorozat(ok)ból. A megszokott "M:I-feeling" - a harmadik részhez hasonlóan - nem kis részben Michael Giacchino-nak, J.J. Abrams kedvenc kollaboráns komponistájának köszönhető, aki az egyik legmegbízhatóbb "adoptáló" zeneszerző Hollywoodban, és a filmhez írt zenéje ezúttal is a jellegzetes témát új dallamokkal ötvöző sémát követi.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 6. kép

A helyszínek talán még sokszínűbbek és egzotikusabbak, mint korábban, lévén a világ több frekventált nagyvárosán belül az alkotók olyan, ikonikussá vált turistalátványosságokhoz kalauzolnak el bennünket, mint a már említett Kreml vagy a világ legmagasabb épületeként számon tartott Burdzs Kalifa. Az utóbbi, többszáz (mindennel együtt a csúcsáig kb. 830) méter magas felhőkarcolón tett kirándulás és akciózás különösen látványosra és emlékezetesre sikeredett, s ha másért nem, már csak ezért is megéri egyszer megnézni a filmet. Ezen felül robbanások, ütközések és egyebek formájában számos vizuális effektust láthatunk, melyekért az ILM Oscar-díjas mágusa, John Knoll a felelős, de a látványtervezés és az operatőri munka is egyértelműen a kiemelkedő kategóriába sorolható. Az akciók alatt - és úgy általában - a kamerakezelés nagyon hatásos, a nagytotálok pedig gyönyörűek, a látványos helyszínekből a lehető legtöbbet sikerült kihozniuk az alkotóknak. A különböző kultúrák színes világának bemutatása már önmagában is érdekes, az üldözéses jelenet a Dubai homokviharban azonban igazi kuriózumnak számít - még ha sok köze nincs is a realitáshoz.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 7. kép

A Mission: Impossible a hollywoodi álomgyárban készült akciófilm lévén természetesen ezúttal is számos túlzást, fizikai és biológiai képtelenséget vág az arcunkba - Ethan Hunt továbbra is törésálló, a végzetes ütközések könnyedén túlélhetők, a fizikaprofesszor profi bunyós, és még sorolhatnánk. Mindez azonban, bármennyire megmosolyogtatóan hasson is olykor, alighanem belefér egy ilyen filmbe, hiszen a nézők már megszokták, és szinte el is várják a hasonló extrémitásokat egy olyan high-tech címtől, mint az MI. Annak fényében, hogy a produkció általában nem veszi túlságosan komolyan saját magát - de legalábbis akad jónéhány könnyedebb mozzanat és poén a történetben -, mindez megbocsátható, egyfajta "édes bűnbeesésnek" minősül. A látványon kívül ugyanis a remek, a feszültséget időről időre oldani igyekvő humor a Fantom protokoll másik nagy erőssége - egy alkalommal még az M:I-sorozat védjegyéül szolgáló, önmegsemmisítő adathordozós momentum is kifigurázásra kerül, ami szituációs komikumnak sem utolsó. Valamivel ugyan több is lehetne a hasonló pillanatokból, de a vicces helyzetek, illetőleg a szereplők által ezekre adott reakciók, dialógusok és megjegyzések a rendszerint vérre menő és életveszélyes akciókat így is remekül kiegészítik.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 8. kép

A film tempója viszonylag feszes, legfeljebb rövidebb időre ül le időnként, egyébként viszont sikerült nagyjából megtalálnia a megfelelő arányt a néhány kulcsmomentum köré összpontosuló intenzív akciózás és a kevésbé mozgalmas részek között. A probléma inkább abban keresendő, hogy az utóbbi részek, habár elég rövidek, sokszor meglehetősen érdektelenek, lévén a Fantom protokoll meg sem közelíti a harmadik Mission: Impossible film személyességét, miáltal magát a nézőt is jóval kevésbé képes bevonni a történetbe. A drámai jellegű párbeszédek igencsak közhelyesek és semmitmondóak, ily módon az esetek többségében teljesen súlytalanok is maradnak - ami talán nem gátol meg bennünket abban, hogy akció közben izguljunk a szereplőkért, abban viszont igen, hogy akár csak egy kicsit is együtt tudjunk érezni velük.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 9. kép

A színészi alakítások távolról sem kimagaslóak, ám a film nem is követel túl sokat egyik fő színésztől sem, akik szinte teljesen az interperszonális kapcsolatokban nem túlságosan jeleskedő forgatókönyvre kénytelenek hagyatkozni, viszonylag kevés szabad mozgástérrel és improvizációs lehetőséggel. A négy ügynök mindazonáltal alapvetően jó csapatot alkot, melyen belül mindannyian más-más egyéniségek - még ha nem is túlságosan kidolgozottak -, eltérő motivációkkal felruházva. Tom Cruise a szokásos, rettenthetetlen és határozott, ám érző szívű akcióhős szerepében tetszeleg, míg a férfiszíveket megdobogtató Paula Patton szexi és talpraesett, Jeremy Renner karaktere pedig néha puhány, máskor kemény, azon kívül pedig leginkább semmilyen. Négyük közül az elsősorban komikusként ismert Simon Pegg a legviccesebb, neki akad a legtöbb jó pillanata, amikor épp nem vész el valahol a háttérben, az általa működtetett technikai kütyük árnyékában. Szerencsénkre azonban néhányszor Benji is részt vesz az akcióban, ami alkalomadtán igen szórakoztató tud lenni, lévén a terepmunka nem igazán az ő kenyere. Ami az antagonista Kurt Hendricks Michael Nyqvist által játszott figuráját illeti, ő kellően zakkant és karakteres, de elég egysíkú figura világosan egyszerű célokkal, miáltal talán túlságosan is erőltetett módon próbálja megidézni a régi kémfilmek főgonoszait.

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 10. kép

A karakterábrázolás tehát távolról sem nevezhető a film erősségének, ahogyan a cselekmény "autentikussága" sem annyira a hihetőséget, mintsem az adrenalinszintünk fokozott adagokban való meglódítását szolgálja. A történet szépen "csendben" - mármint a kellő lendülettel és, amikor kell, extra csinnadrattával - halad tovább a maga medrében, miközben az emberi kapcsolatok sajnos rendre elsikkadnak. Annak ellenére azonban, hogy a filmből hiányzik az igazi mélység és az érzések tárháza, illetve felnőttek számára az izgalom-faktor sem hág a tetőfokára, egy ilyen mozitól alapvetően nem is várhatunk mást, mint egy látványos jelenetekkel telezsúfolt adrenalinbombát, amin néha még nevetni is lehet - ezt pedig minden további nélkül képes megadni nekünk a Fantom protokoll. Ha az előzményeket tekintjük, a Mission: Impossible negyedik része vérbeli M:I-mozi lett, azok szokásos és már sablonossá vált, ugyanakkor kellően jól adagolt és szórakoztató kellékeivel megspékelve, miközben mind közül alighanem ez a vizuálisan legütősebb és legjobban fényképezett epizód. Az összképet tekintve tehát a Fantom protokoll könnyedén hozza a korábbi három rész szintjét, és a befejezést látva ki tudja, talán még ezután is lesz folytatás...

Mission: Impossible - Fantom protokoll filmkritika - 11. kép



Mission: Impossible - Fantom protokoll előzetes

 

Mission: Impossible - Fantom protokoll / Mission: Impossible - Ghost Protocol (2011)

  • Műfaj: Akció
  • Hazai premier: 2011. december 15.
  • Rendezte: Brad Bird
  • Hossz: 133 perc
  • 2011-12-16 21:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/mission_impossible__fantom_protokoll_1.jpg
  • Szereplők: Tom Cruise, Jeremy Renner, Paula Patton, Simon Pegg, Michael Nyqvist, Léa Seydoux
  • Forgatókönyv: André Nemec, Josh Appelbaum
  • Operatőr: Robert Elswit
  • Vágó: Paul Hirsch
  • Zene: Michael Giacchino
Brad Bird 133 Michael Giacchino 2011-12-16 21:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/mission_impossible__fantom_protokoll_1.jpg
25 hozzászólás

Johnnnnny

13 éve, 4 hónapja és 1 napja

na a 3-hoz képest szerintem jobb lettmosolygó smiley

válasz erre

Vendég

13 éve, 4 hónapja és 4 napja

Én is tegnap néztem meg. Nagyon jó film lett, méltó az MI -hez

válasz erre

Alex

13 éve, 4 hónapja és 4 napja

Ma nézem az Arénában. Majd utána beszámolok. De van egy sejtésem, hogy jó lesz.

válasz erre

Braddock

13 éve, 4 hónapja és 4 napja

Eddig szerintem a 2 volt a legjobb ha ahoz hasonlít vagy jobb(ami tuti)akkor ez nagy fílm lett!

válasz erre

DNS

13 éve, 4 hónapja és 5 napja

gocsa írta:
Eddig csak kifejezetten pozitív véleményeket hallottam a filmről, egyesek szerint az eddigi legjobb, vagy legalábbis az első rész utáni legjobb M:I darab. Mondjuk ez a minimum, amit egy Brad Bird-től elvártammosolygó smiley Talán még az ünnepek előtt meg is nézem.
Hát nem rossz, de lehetett volna még jobb. Ha sikerül összevegyíteni a 4. rész humorát és látványvilágát az 1. rész fifikájával és a 3. rész személyességével, abból valószínűleg egy igazán ütős filmet kaphatnánkmosolygó smiley

válasz erre

Johnnnnny

13 éve, 4 hónapja és 5 napja

hát majd ma kiderül, hogy milyen jómosolygó smiley

válasz erre

Shade

13 éve, 4 hónapja és 5 napja

Kicsit eltúlzott, de nem hinném, hogy a rovására megy.

válasz erre

Vendég

13 éve, 4 hónapja és 5 napja

Nagyon komoly a trailer, megnézem!

válasz erre

Braddock

13 éve, 4 hónapja és 5 napja

Láttam az előzetest de ki tudja mint sok fílmnél eddig lehet hogy belevágták az összes jó részt!

válasz erre

jezzahun

13 éve, 4 hónapja és 5 napja

azért az a kulás vacak eco bmw nem kellet volna,helyette egy üzemanyagot pusztitó verdamosolygó smiley

válasz erre

Vendég

13 éve, 4 hónapja és 6 napja

Végre egy jónak tűnő mi.

válasz erre

gocsa

13 éve, 4 hónapja és 6 napja

Eddig csak kifejezetten pozitív véleményeket hallottam a filmről, egyesek szerint az eddigi legjobb, vagy legalábbis az első rész utáni legjobb M:I darab. Mondjuk ez a minimum, amit egy Brad Bird-től elvártammosolygó smiley Talán még az ünnepek előtt meg is nézem.

válasz erre
123a(z) 3 -ből
 

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja