Mindenki szereti a bálnákat filmkritika

2012. február 23.
71.4431
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Mindenki szereti a bálnákat - na és persze Drew Barrymore-t. Állítom ezt annak ellenére, hogy az E.T. egykori gyereksztárjával korai sikerei után igencsak elszállt az a bizonyos ló: kilencévesen már cigizett, tizenegy évesen alkoholizált, nem sokkal később pedig már keményen drogozott is. Éjszakai élete és botrányos partizása állandó témát jelentettek a sajtó számára. Tizenhárom éves korában került először elvonóra, majd egy évvel későbbi öngyilkossági kísérletét követően ismét rehabilitálták. Ennek ellenére kamaszkori lázadó korszaka filmes tevékenységében is éreztette hatását, tizenhét évesen pedig már meztelenül pózolt egy magazin címlapján. Szerencséjére - na és persze a miénkre - mindig akadt néhány olyan ember körülötte, akik kiálltak mellette és még a legnagyobb bajban is támogatták, így végül sikerült visszatérnie a "helyes útra".

Rachel Kramer (Drew Barrymore) és a bálna (robot)

Rachel Kramer (Drew Barrymore) és a bálna (robot)


Annak fényében, hogy Drew amerikai színészcsaládból származik, nem is annyira meglepő, hogy már egyéves kora előtt reklámfilmben szerepelt, a mozikban pedig ötévesen debütált. A kiugrást azonban a keresztapja, Steven Spielberg által rendezett E.T. - A földönkívüli ártatlan-édes Gertie-je jelentette számára 1982-ben, amikor még mindig csupán hétesztendős volt. Barrymore azóta számtalan mozifilmben szerepelt, köztük olyan, közönségsikert aratott produkciókban, mint a Charlie angyalai, Az 50 első randi vagy a Zene és szöveg. Legkomolyabb filmes díját, egy Golden Globe-ot furcsa mód (persze nem véletlenül) mégis a Két nő - egy ház (Grey Gardens) című drámai televíziós minisorozatban nyújtott alakításáért kapta, és annak ellenére, hogy mindig is sztárként tartották számon Hollywoodban, sohasem lett igazán elismert filmszínésznő. A Mindenki szereti a bálnákat alkotói és producerei mindenesetre úgy gondolták, hogy egy, a közkedvelt bálnák és Drew szerepeltetésével készült, alapvetően könnyed, mégis komoly mondanivalóval rendelkező film sikeres lehet - de igazuk volt-e vajon? Részben igen, de azért nem maradéktalanul.

Mindenki szereti a bálnákat előzetes




A film alapötlete kétségkívül ígéretes lehetőséget rejt magában, lévén egy igen népszerű témával, három, a jég fogságában rekedt szürke bálna sok ember közös erőfeszítésének köszönhető kiszabadításával foglalkozik, miközben ellentétes érdekek ütköznek, és különböző érzelmek feszülnek egymásnak. A Mindenki szereti a bálnákat sztorija valóban megtörtént eseményeken alapszik, melyek persze a mozgófilmes műfaj követelményei szerint stilizáltan, illetve dramatizálva, a hollywoodi szokásoknak megfelelően néha erősen felnagyítva kerülnek bemutatásra. A hely: Alaszka távoli, a sarkkörtől több száz kilométerre északra fekvő tengerpartja; az idő: 1988. októbere. A Barrow nevű kisvárosban gyakran az év ezen szakaszában is rendkívüli időjárási körülmények uralkodnak, ami azt jelenti, hogy akár mínusz 50 fok környékére is lecsökkenhet a hőmérséklet. Ezen extrém fordulat azonban annyira váratlanul éri az északról a melegebb déli vizek felé igyekvő bálnapárt és borjukat, hogy a tengerszorost övező, több kilométer széles jégfelület közepén megmaradt lék fogságba esnek.


Adam Carlson (John Krasinski) és a helyi segéderő

Adam Carlson (John Krasinski) és a helyi segéderő


A forgatókönyv szerint Adam Carlson, a már huzamosabb ideje a helyiek vendégszeretetét élvező tévériporter (John Krasinski) véletlenül fedezi fel a jég alatt rekedt, a léken keresztül időről-időre levegőt szippantó, s közben vizet fújtató emlősöket, akik nyilvánvalóan a túlélésükért küzdenek a lyuk kétségbeesett fenntartásával. A férfi drámai felvételekkel kísért riportját abbéli reményében továbbítja a nagy amerikai tévétársaságok felé, hogy ezáltal remélhetőleg betörhet a nagyobb piacra, és gyorsan felfutó karriert csinálhat magának - tette azonban nem várt láncreakciót indít el. A közvetlen veszélyben lévő bálnák ügyére ugyanis sokan felfigyelnek: a környezetvédőktől kezdve a helyi olajtársaságon, minnesotai vállalkozókon, a Nemzeti Gárdán és a nemzetközi sajtó képviselőin át még a Fehér Házat is odavonzza a rendkívüli esemény. S miközben az idegenek által elözönlött kisvárosban többen is igyekeznek valamiféle megoldást kiötleni a bálnák kiszabadítására, a helyi, részben bálnavadászatból élő inupik (eszkimó) törzzsel heves viták folynak az állatok életben hagyásáról. Adam pedig a még nála is ambiciózusabb, menő tévétársaságtól érkezett csinos riporternő, Jill Jerard (Kristen Bell) és volt barátnője, a bálnák megmentéséért mindenre képes Greenpeace-aktivista, Rachel Kramer (Drew Barrymore) között őrlődik, hogy végül természetesen minden pohárba tiszta víz kerüljön, s minden probléma megoldódjon.

Minnesotai szerencsevadászok

Minnesotai szerencsevadászok


A produkció forgatókönyve Thomas Rose Freeing the Whales: How the Media Created the World's Greatest Non-Event (magyarul kb: A bálnák kiszabadítása, avagy hogyan hívta életre a média a világ legnagyobb anti-eseményét) című oknyomozó riportkönyve alapján készült, miáltal a tényszerű információk bősége állt a stáb rendelkezésére. Ezekre támaszkodva a film remekül mutatja be azon modernkori jelenséget, milyen kevésen múlik, hogy egyes eseményekből világhír lesz, míg mások a feledés homályába merülnek - legyen szó akár egy közérdeklődésre joggal számot tartó történetről, akár egy jelentéktelennek látszó, a sajtó és a közbeszéd által azonban annál inkább felnagyított eseményről. A hitelesség és a korhű hangulat fokozása érdekében korabeli tévés felvételeket, híradó-bejátszásokat is láthatunk, melyek szinte észrevétlenül illeszkednek a narratívába, mintegy elősegítve a cselekmény továbbgörgetését.


Scott Boyer ezredes (Dermot Mulroney) a riporterek össztüzében

Scott Boyer ezredes (Dermot Mulroney) a riporterek össztüzében


Részben az eredeti történet szereplői is ugyanazok maradtak - habár más néven szerepelnek, és természetesen őket is színészek játsszák -, mint például a forgatást is tanácsaival segítő Bonnie Mersinger, Reagan elnök egykori fehér házi kabinet-főosztályvezetője, vagy Tom Carroll ezredes, a mentőakció vezetője a Nemzeti Gárda részéről. (Előbbi a forgatókönyvben Kelly Meyersre lett átkeresztelve, és Vinessa Shaw alakítja, a későbbi férjet, jelen esetben Scott Boyer ezredest pedig Dermot Mulroney játssza.) Noha a főbb szerepekben látható figurák már kevésbé tükörképei az egykori valós résztvevőknek, azért akadnak további hasonlóságok - a politikusok "rémeként" ismert környezetvédő, Rachel Kramer alakját például Cindy Lowrey-ról, a Greenpeace anchorage-i igazgatójáról mintázták. Adam Carlson a tipikus kisvárosi híradóst testesíti meg, akinek az a dolga, hogy rámutasson a leadott sztorik emberi oldalára, Jill Gerard pedig úgyszintén kitalált személy, aki a tipikus nagyvárosi, élete nagy sztoriját kereső riporterek képviselője.

Eszkimó bázis

Eszkimó bázis


A Mindenki szereti a bálnákat erőssége tehát a potenciálisan izgalmas és érdekfeszítő alapszituációt kínáló történet, illetve a változatos karakterek összeütközése - az viszont már más lapra tartozik, hogy az egyes szereplők jellemét, motivációit és időközben mind bonyolultabbá váló kapcsolatait hogyan képes a nézők elé tárni. A különböző szempontok találkozása, a színfalak mögött folyó harc nagyon is átélhető a közönség számára, ahogyan többen is saját maguk fényezésére, egyfajta PR-fogásként használják ki a kínálkozó alkalmat, miközben a hidegháború végén még mindig feszült viszony ellenére az amerikai fél végül büszkeségét félretéve a szovjetek jégtörő hajójától kér segítséget. Ugyanakkor az egymásnak feszülő személyes, gazdasági és politikai érdekek ábrázolása kissé felszínesre, ám kellően érzékletesre sikeredett, a narratíva pedig némileg sarkított képet mutat. Habár megpróbál minden nézőpontot felvázolni - több-kevesebb sikerrel -, a film helyenként túlzásokba esik (pl. Reagan és Gorbacsov telefonbeszélgetésének imitációja alkalmával), s néha még a demagógia jelei is felfedezhetőek rajta, ahogy önmagát ismétlő módon igyekszik bizonyítani a bálnák kisegítésének szükségességét.


Adam és Jill Gerard (Kristen Bell) a helyszínen

Adam és Jill Gerard (Kristen Bell) a helyszínen


A számos pozitívum, humoros pillanat, szívfacsaró és szívet melengető jelenet ellenére sajnos a film tempója eléggé hullámzó, rövid időre többször is leül átmenetileg. Az egy dolog, hogy a történetbe integrált romantikus szálak nem lettek kellőképp kibontva, viszont a jellemábrázolás sem túl alapos, mint ahogy a karakterfejlődés sem lett igazán kidolgozva például Adam és Jill esetében - hiába vacillálnak végig a tisztesség és a karrier között, tetteik és motivációik nem mindig válnak világossá előttünk. John Krasinski és Kristen Bell játéka is igencsak középszerű, és a többi színészi alakítás között szintén hiába keresnénk igazán kiemelkedő teljesítményt. Néha a "bambanő" játéka is meglehetősen lapos, mintha nem igazán lelkesedne a szerepéért, s nem találná a helyét a szerelmes természetvédő bőrében. Ennek ellenére azért előfordul néhányszor, hogy kifejezetten jó egy-egy jelenetben - elsősorban a bálnákkal és az ellentétes érdekeknek nekifeszülő környezetvédelemmel kapcsolatos, határozott és érzelmes kinyilatkoztatásai során -, és ahhoz összességében elegendő Barrymore kisasszony teljesítménye, hogy együtt lehessen érezni Rachel-lel, nézőként hellyel-közzel azonosulva a karakterrel. A legemlékezetesebb figura azonban kétségkívül Ted Danson köpönyegforgató olajmágnása, aki nemcsak hogy jól körülhatárolt jellem, de még humora is van.

Boyer ezredes és J.W. McGraw olajmágnás (Ted Danson)

Boyer ezredes és J.W. McGraw olajmágnás (Ted Danson)


A Mindenki szereti a bálnákat legnagyobb erénye, hogy érdekes és fontos témával foglalkozik - hiszen ahogy anno a hidegháború idején, úgy napjainkban is különösen nagy szükség van a szívmelengető, a világban tapasztalható negatív tendenciák ellenére pozitív kicsengéssel rendelkező történetekre. A film központi témájául szolgáló nemzetközi összefogást nem lehet nem értékelni, mint ahogy a bálnák segítségére siető emberek igyekezetét, az eszkimóknak a természet iránt mutatott tiszteletét, vagy a tipikusan orosz tengerészeket sem lehet nem szeretni. Hogy a szerelmi történettel kiegészített mentőakció realizációja hogyan sikerült, az már más kérdés... De ha pusztán úgy tekintünk a filmre, hogy az valójában nem is a bálnákról, hanem az emberek krízishelyzetre adott reakciójáról, különböző érdekek találkozásáról, kőkemény PR-ról, büszkeségről, önzésről és önzetlenségről szól, akkor egy alapjában véve értékes és szórakoztató produkciót láthatunk. Mivel azonban a színészi alakítások, illetve maguk a karakterek nem igazán erősek, és a dialógusok sem mindig érdekfeszítőek, akik nem tudják igazán értékelni a háttérben zajló játszmákat, azok valószínűleg unalmasnak fogják tartani a film cselekményét.

Mindenki szereti őket

Mindenki szereti őket


Távolról sem egy kisgyerekeknek való családi mozival van dolgunk tehát, sokkal inkább egy felnőtteknek szóló, a felszínen aranyos és bájos, ugyanakkor nagyon komoly és drámai felhanggal bíró alkotással. Ezek után persze jogos a kérdés, hogy vígjáték vagy dráma, romantikus történet vagy egyfajta történelmi tabló akar lenni valójában? A Mindenki szereti a bálnákat tulajdonképpen mindegyik műfajból kölcsönöz, anélkül, hogy határozottan letenné a voksát bármelyik mellett. Az viszont egyértelmű, hogy alapvetően szórakoztató filmnek készült, ami egyfajta jól körülhatárolható - ha úgy tetszik, popularista - üzenettel is rendelkezik: az emberség fontosságának és a változás reményének kihangsúlyozásával. Annak ellenére, hogy nem tökéletes, abszolút nézhető és szerethető mozi lehet azok számára, akik nem várnak túl sokat tőle.
 

Mindenki szereti a bálnákat filmkritika / Big Miracle (2012)

  • Műfaj: vígjáték, dráma
  • Hazai premier: 2012. február 23.
  • Rendezte: Ken Kwapis
  • Hossz: 107 perc
  • Szereplők: Drew Barrymore, John Krasinski, Kristen Bell, Ted Danson, Dermot Mulroney, Vinessa Shaw
  • Forgatókönyv: Jack Amiel, Michael Begler
  • Operatőr: John Bailey
  • Vágó: Cara Silverman
  • Zene: Cliff Eidelman
15 hozzászólás

Vendég

7 éve, 9 hónapja és 11 napja

Megnézős. Listára vettem

válasz erre

DNS

7 éve, 9 hónapja és 11 napja

Vendég írta:
Drew Barrymoret nagyon rühellem, pedig jó filmnek tűnik, meg kéne nézni...
Hát akkor tedd meg a bálnákért

válasz erre

DNS

7 éve, 9 hónapja és 11 napja

Vendég írta:
Sokkal jobban.

Már csak azért is mert a filmnek ez a mondanivalója. Nem is értem, amcsik miért adták végül neki azt a címet.
Talán azért, mert másképp gondolkodnak, és imádják a blőd címeket

válasz erre

Vendég

7 éve, 9 hónapja és 11 napja

Drew Barrymoret nagyon rühellem, pedig jó filmnek tűnik, meg kéne nézni...

válasz erre

Vendég

7 éve, 9 hónapja és 11 napja

gocsa írta:
Érdekes egyébként, hogy a Mindenki szereti a bálnákat (Everybody Loves Whales) a film munkacíme volt, de úgy látszik a magyar keresztségben megmaradtak ennél. Jobban hangzik mondjuk, mint a Nagy csoda.
Sokkal jobban.

Már csak azért is mert a filmnek ez a mondanivalója. Nem is értem, amcsik miért adták végül neki azt a címet.

válasz erre

gocsa

7 éve, 9 hónapja és 12 napja

Érdekes egyébként, hogy a Mindenki szereti a bálnákat (Everybody Loves Whales) a film munkacíme volt, de úgy látszik a magyar keresztségben megmaradtak ennél. Jobban hangzik mondjuk, mint a Nagy csoda.

válasz erre

Vendég

7 éve, 9 hónapja és 12 napja

Megnézős!

válasz erre

Vendég

7 éve, 9 hónapja és 12 napja

Braddock írta:
Én sem megyek el megnézni de majd ha egyszer leadják 2-3 év múlva a tv-ben és éppen a gépeim nem működnek majd és nem lesz semmi érdekes műsor vagy más film,na majd akkor megnézem!
Én ugyanígy vagyok vele. Jó lesz valami vasárnap délutáni filmnek.

válasz erre

Braddock

7 éve, 9 hónapja és 12 napja

Én sem megyek el megnézni de majd ha egyszer leadják 2-3 év múlva a tv-ben és éppen a gépeim nem működnek majd és nem lesz semmi érdekes műsor vagy más film,na majd akkor megnézem!

válasz erre

Vendég

7 éve, 9 hónapja és 13 napja

Megnézem, jónak tűnik.

válasz erre

Vendég

7 éve, 9 hónapja és 13 napja

Jó film, kell az ilyen

válasz erre

marco

7 éve, 9 hónapja és 13 napja

DNS írta:
Hát akkor már tényleg inkább ez, mint a százhúsz milliomodik animációs film

(Persze azokból is érdemes azért szelektálni.)
Ebben egyetértünk. Egy ideje rühellem az egykaptafa animációs filmeket.

válasz erre
12a(z) 2 -ből

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Marduk profiljaWarriorAutobot profiljaiPet profiljaMonyo profiljaiPet profiljaiPet profilja