Mentőexpedíció filmkritika

A fenti, hétköznapi halandó számára lehetetlennek tűnő szituációról szól Ridley Scott legújabb mozija, a Mentőexpedíció. Elmúlt évekbeli vesszőfutása ellenére a veterán rendezőtől (A nyolcadik utas: a Halál, Szárnyas fejvadász) mindenki jó sci-fit vár, még ha a felemásra sikeredett Prometheus meg is ingatta kissé a nagyközönség hitét a mester látszólag megkopott képességeiben. Szerencsénkre azonban Scott végre kapott egy izgalmas és érdekfeszítő forgatókönyvet, mely Andy Weir A marsi című, nagysikerű regényének adaptációja, és kiváló alapanyagkánt szolgált egy újabb meghatározó film számára.

A könyv esszenciáját az adja, hogy megírása során a számítástechnika-tudós szerző igyekezett minden apró részletnek utánajárni, hogy az eredmény a lehető legrealisztikusabb, a már létező technológiákon nyugvó történet legyen. Ami pedig a film forgatókönyvét illeti, annak technikai része a NASA hathatós együttműködésével, szakértők tanácsai alapján került megvalósításra, így néhány apróságtól eltekintve a valóság akkurátus leképezésének lehetünk tanúi. A sztori ráadásul különösen aktuális a Mars kutatásának fénykorában, az első emberi expedíció előkészítésének idején, amikor szinte naponta találkozhatunk az erre vonatkozó hírekkel a médiában.

Mark Watney (Matt Damon) és Lewis kapitány (Jessica Chastain) a közelgő vihart kémleli

A film cselekménye a közeli jövőben játszódik, miután a NASA már túl van az első emberes Marsra szálláson. Az Ares 3 fedőnevű misszió legénysége a hirtelen jött ítéletidő miatt váratlanul bajba kerül a vörös bolygón, minek következtében meg kell szakítaniuk küldetésüket, és "kényszerfelszállást" hajtanak végre. Azonban mialatt Melissa Lewis kapitány (Jessica Chastain) parancsára a csapat a Föld felé veszi az irányt, a halottnak hitt Mark Watney (Matt Damon) a felszínen magához tér a vihar után, és rájön, hogy egyedül maradt egy idegen, az emberi élet szempontjából ellenséges világon.

Krumpliültetvény a Marson - krumplibogarak nélkül

Az első kétségbeesést követően Watney elhatározza, hogy nem fogja feladni, ezért műszaki, botanikai és minden egyéb tudását latba vetve igyekszik berendezkedni a túlélésre: vizet párol, krumplit termeszt, és némi ügyesedés árán egy régi rover (felszíni szonda) segítségével még a Földdel is fel tudja venni a kapcsolatot.

Mikor megtudja, hogy az elveszett űrhajós életben van, Vincent Kapoor kutatásvezető (Chiwetel Ejiofor) minden követ megmozgat a hazahozásáért, ami azonban egyáltalán nem bizonyul egyszerű feladatnak. Különösen akkor, amikor a NASA-igazgató Teddy Sanders (Jeff Daniels) a többi űrhajós élete, a kommunikációért felelős Annie Montrose (Kristen Wiig) pedig a közvélemény miatt legalább annyira aggódik...

Teddy Sanders NASA igazgatón (Jeff Daniels) óriási a nyomás

Már a fent említett néhány név alapján is megállapíthatjuk, hogy a Mentőakcióban valódi sztárparádét láthatunk, melynek középpontjában azonban mindvégig Matt Damon szerencsétlenül járt asztronautája, illetve annak túlélésért folytatott heroikus küzdelme áll. Amellett azonban, hogy Damon pazarul hozza a hozzá egyébként is illő, örök optimista fickó figuráját, a történetben található további kulcsszereplők (Chastain, Daniels, Ejiofor) szintén mind nagyon meggyőzően játszanak, ami azért lényeges, mert ők jelenítik meg a legfontosabb szempontokat a narratívában.

A kutatásvezető (Chiwetel Ejiofor) és a kommunikációs felelős (Kristeen Wiig) ugyanúgy aggódik

Mint oly gyakran előfordul egy sokszereplős alkotásban, másoknak újfent inkább csak statisztaszerep jut, így jobbára csak reagálniuk kell az eseményekre (lásd Wiig kommunikációs igazgatója vagy Kate Mara űrhajósa) - szerencsére ezt kellő beleéléssel teszik, miáltal a néző számára megkönnyítik az azonosulást az egyes, feszültséggel vagy örömmel teli szituációkkal, illetve a kulcsszereplőkkel. A szintén a Mars expedíció legénységének egyik tagját alakító Michael Pena megint csak a "komikus megkönnyebbülés" egyik eszköze, ám e feladatot most is remekül ellátja, számos könnyed és mosolyra késztető momentumot szolgáltatva.

Beth Johanssen űrhajós (Kate Mara) élete is a feje tetejére állt

Ridley Scott a film egészében jó érzékkel elegyíti a drámai és komikus momentumokat, miáltal sikerül közelebb hoznia az tudományt az átlagnézőkhöz, az űrkutatást mintegy populáris stílusban eléjük tálalva. A zeneválasztás, a régi diszkóslágerek bevágása pedig még inkább ráerősít a laza, optimista hangulatra, illetve nekik köszönhetően az alkotás képes nosztalgiaérzést kelteni a közönség kevésbé fiatal részében. A könnyed hangvétel, miközben enyhíti a fenyegető események láttán kialakuló feszültséget, a narratíva súlyát nem csökkenti ugyan számottevően, a mondanivaló tekintetében talán kevésbé maradandó végeredményt hoz létre.

Valami mindig közbejön, de fő az optimizmus

Igaz ez annak ellenére, hogy az alkotók láthatóan igyekeztek több oldalról bemutatni a történteket, illetve azok hatásait az eltérő, ám ugyanolyan nehéz helyzetben lévő szereplőkre. Mind Watney, mind űrhajóstársai és a NASA szempontjai átérezhetővé válnak a jobbára gondosan megírt dialógusokból, valamint a protagonista gyakran (ön)ironikus monológjai hallatán.

Ugyanakkor tény, hogy a könnyed hangvétel mellett egyes szempontok nem lettek igazán kidolgozva, mint amilyen például a NASA és a civil társadalom kapcsolata. Noha kapunk némi ízelítőt az űrközpont kommunikációs stratégiájából és nehézségeiből, ahogyan kénytelenek mindig saját népszerűségüket figyelembe véve tájékoztatni a közvéleményt - hiszen az anyagi és egyéb támogatásuk is nagyban függ ettől -, a tárgyalásmód nem ás túl mélyre, inkább diplomatikusan a felszínen marad.

Nem mindegy, mikor milyen információ jut ki a NASA irányítóközpontból

Egy további tényező, ami miatt a filmet aligha fogjuk a nagy klasszikusokkal együtt emlegetni, hogy az alkalmi bonyodalmak ellenére a sztori meglehetősen lineáris és kiszámítható, miáltal kevés meglepetéssel, mondhatni igazi "hűha-pillanattal" szolgál. A Ridley Scott-féle állandó stábnak köszönhetően azonban a megvalósítás és a vizualitás újfent egészen pazar, és a marsi helyszínek még akkor is igen meggyőzőek, ha tudjuk, hogy a valóságban Jordániában készültek a felvételek. A produkcióra pedig mi magyarok is büszkék lehetünk, lévén a belső jeleneteket a Korda Stúdióban, a világ egyik legnagyobb műtermében forgatták, számos hazai filmes szakember közreműködésével.

Megfogyva bár, de törve nem...

Lehet, hogy a könnyed tárgyalásmód miatt a Mentőexpedíció sosem szerepel majd a filmtörténelem legfajsúlyosabb alkotásai között, alapjában véve Scott mégis jól tette, hogy lazára vette a figurát, mivel így jó eséllyel több nézőhöz jut el az űrkutatás céljának és fontosságának megismertetése. A kellemes kikapcsolódás mindenesetre garantált a sci-fi kedvelők és a semleges közönség számára egyaránt, és talán az sem mellékes, hogy a produkció több kiváló alkotást is megidéz (Apollo 13, Számkivetett, Gravitáció), melyet azonban mértékkel és kellő tisztelettel tesz, a nagy elődök legjobb pillanatait idézve. Csak így tovább, Sir Ridley!

Mentőexpedíció előzetes