A rendezőtől megszokott alaposság, realizmus és karakter-orientáltság ugyan a Mellékhatásokban is fellelhető, rendhagyó történetvezetése és jellemábrázolása miatt e mozi azonban mégsem sorolható Soderbergh tipikus alkotásai közé. Annyiban mégis megfigyelhető a kontinuitás a direktor korábbi munkáival, hogy a kritika tárgyául szolgáló film a 2010-ben forgatott Fertőzés alkotógárdájával készült, feszült és fordulatos thriller, mely tartalmát és eszközeit tekintve is mutat néhány hasonlóságot "elődjével". Azt ugyan nem tudni biztosan, hogy az alapötlet a Fertőzésből származik-e vagy sem, az viszont tény, hogy az egyik főszereplő (Jude Law) mellett úgyszintén közös pont az orvosi jellegű téma, vagyis a történetben központi szerepet betöltő gyógyszer és annak mellékhatásai, illetve az ennek köszönhető bonyodalmak által kiváltott emberi reakciók. Soderbergh tehát ezúttal is az emberi pszichét és viselkedést veszi górcső alá, csupán annyi a különbség, hogy azt jelen esetben egy alapos csavarral, némileg szokatlan és új megközelítésben teszi.
A történet szerint az ifjú feleség, Emily Taylor (Rooney Mara) börtönben ülő férje, Martin (Channing Tatum) hazatérésére készül, akit négy esztendővel korábban gazdasági bűncselekmény miatt dugtak rács mögé. Azonban a frissen szabadult férfi hiába tesz meg mindent azért, hogy visszaállítsa korábbi fényűző életmódjukat, megígérve feleségének, hogy minden újra a régi lesz, Emily látszólag képtelen örülni az együtt töltött időnek. Miután fokozatosan mélyülő depressziója öngyilkossági kísérletbe hajszolja, egy Jonathan Banks nevű pszichiáter (Jude Law) védőszárnyai alá kerül, aki a szokásos analitikus kezelés mellett különböző antidepresszánsokkal próbál segíteni rajta. Mivel azonban a felírt gyógyszerek egyike sem képes kibillenteni Emily-t letargikus állapotából, Dr. Banks konzultáció céljából felkeresi a nő régi orvosát, Victoria Siebertet (Catherine Zeta-Jones). Dr. Siebert tanácsára Banks végül egy Ablixa nevű kísérleti szert ad páciensének, mely úgy tűnik, végre megoldja a problémát, lehetővé téve Emily és férje számára, hogy boldog és teljes életet éljenek.
Igen ám, csakhogy a gyógyszer mellékhatásai jóval súlyosabbnak bizonyulnak a vártnál, ami többek között abban jelentkezik, hogy a nő időről időre öntudatlan alvajáróként viselkedik. A nem kívánt mellékhatások azután az események olyan láncolatát indítják el, melyben nem pusztán Emily gyógyulása a tét, hanem Dr. Jon Banks tekintélye, sőt praxisa és családi élete is komoly veszélybe kerül. Miközben látszólag minden és mindenki ellene fordul, a pszichiáter kétségbeesetten igyekszik kideríteni az igazságot az igazságszolgáltatás, a gyógyszeripar moguljai és a média útvesztőiben. Tehát míg a történet kezdetben a depresszió kezelése, illetve a gyógyszer mellékhatásainak realista bemutatása körül forog, később átfordul vérbeli krimibe, melyben sokkal inkább az érzelmek és a szereplők közötti játszmák dominálnak.
Ennek megfelelően a főszereplő személyét illetően is egyfajta pálfordulásnak lehetünk tanúi: míg a film elején Emily karaktere és küzdelme áll a középpontban, később a teljes egzisztenciájának elvesztésével fenyegetett doktor személyes harca kerül előtérbe. Vagyis a játékidő múlásával a Mellékhatások című mozinak egyre kevesebb köze lesz a gyógyszerek mellékhatásához, s a depresszió, mint általános társadalmi probléma csupán ürügyként szolgál a konfliktus kibontakozásához vezető úton. Soderbergh láthatóan a klasszikus thrillerekből merít, a borzongatás és feszültségkeltés régi eszközeinek, illetve a meglepő fordulatok váratlan időpontban való alkalmazásával, minek köszönhetően egyes szakértők, kritikusok már magához Hitchcockhoz hasonlították a direktor teljesítményét. Tény, hogy a produkció rendelkezik bizonyos erényekkel a klasszikus iskola legjobbjainak megidézése terén, miközben a kornak megfelelő témaválasztással némi újdonságot is képes felmutatni - azaz nem puszta véletlen, hogy a Mellékhatások a Berlini Filmvesztiválon, illetve a kritikusok által is túlnyomórészt kedvező fogadtatásban részesült.
Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy sokszor az a vád éri Soderbergh-et - nem teljesen alaptalanul -, hogy drámai jellegű alkotásai túlságosan szárazak, stílustalanok, és ezáltal hajlamosak unalomba és közönybe fulladni. Mindez jelen esetben is tetten érhető, lévén a film kezdetben hasonlóan dokumentarista vagy aközeli megoldásokkal operál, s ilyen szempontból erősen a Fertőzésre hajaz, miközben a karakterek igencsak távolinak tűnnek, a néző érzelmi bevonása - a nyomott hangulat hatásait leszámítva - minimálisnak mondható. Bár egy igen markáns fordulópontot, a tulajdonképpeni fő bonyodalmat követően egyre inkább felpörögnek az események, a látottak még mindig sokkal inkább a nézők agytekervényeire, mintsem érzéseire hatnak. Aki tehát alapvetően nem kedveli a rendező szikár stílusát, az valószínűleg e filmjét sem fogja túlságosan megszeretni - ráadásul azon túlmenően, hogy a Mellékhatások első és második fele szinte teljesen más szerkezettel és hangulattal rendelkezik, egy egyáltalán nem könnyű, "agyalós" moziról beszélhetünk.
A sztori összetettsége és intellektualitása miatt egyrészt dícsérendő, hiszen manapság kevés a valóban elgondolkodtató történetek száma a mozivásznon, másrészt viszont egy idő után túlságosan is komplikáltnak hat. A cselekmény kezdetben lassan indul, később azonban az ellentettjére fordul, és egyre nehezebben követhetővé válik, hogy a film végére valóban nagyon messzire kerüljünk onnan, ahonnan elindultunk. Az egészben az a legfurcsább, hogy mindeközben a bonyodalom meglehetősen átlátszó: mivel több alkalommal is kilóg a lóláb, egy kicsit is tapasztalt filmrajongó számára igen hamar megsejthető, hogy nem minden az aminek látszik, és kinek lehet vaj a fején a thrillerből mindinkább csavaros krimivé transzformálódó történetben. A túlzott komplexitás és a karakterek sajátos, olykor emberközeli, máskor közömbös ábrázolásmódja némileg megbontja a film integritását.
A sztori bonyolódásával egyre többet tudunk meg a szereplők hátteréről, titkairól és különcségeiről, melyek ugyan nem feltétlenül hétköznapiak, nagyon is valós emberi vágyakon, viselkedésformákon nyugszanak. A végére tehát újfent összeáll az emberi pszichét boncolgató tanulmány, még ha ezúttal rendhagyó módon is kapjuk meg a rendezőtől a konfliktust és a tanulságok levonását. Mindezt önmagában abszolút pozitívumként értékelhetnénk - ám míg Soderbergh általában mindent elkövet, hogy figurái hihetőek legyenek, még ha nem is mindig könnyű velük azonosulni, ezúttal néha felettébb nehéz elhinni, hogy a filmben látott szereplők hétköznapi emberek, akikkel minden további nélkül a való életben is találkozhatnánk. A realizmus ezúttal végül feláldozásra kerül a szövevényes, némileg túlbonyolított cselekmény oltárán - ehelyett kapunk néhány provokatív jelenetet és utalást, melyek akár társadalomkritikaként is értelmezhetők. Ezek azonban meglehetősen felszínesek, vagyis a kép koránt sem olyan letisztult, mint volt a globális problémát mindvégig hiteles alapossággal feldolgozó Fertőzés narratívája esetében.
A felemás hangulatnak és karaktereknek megfelelően a színészi alakításokra is egyfajta kettősség jellemző: míg Jude Law és Catherine Zeta-Jones profi módon teszi a dolgát, figuráik iránt jobbára közömbösek maradunk. Főleg Law-nak akadnak ugyan valódi színészi teljesítményt kívánó jelenetei, melyben már-már azonosulni is tudunk vele szorult helyzetében, Zeta-Jones azonban mindvégig kevés érzelmet képes kiváltani, az is többnyire enyhe unszimpátiaként jellemezhető. Bár Rooney Mara szerepe is meglehetősen ingadozó, talán mégis ő nyújtja a legjobb alakítást a filmben - annyi biztos, hogy totálisan elhisszük neki Emily krónikus depresszióval és önmagával való, folyamatos küzdelmét. Ennek ellenére a Mellékhatások, bármennyire is csavaros és intelligens thrillernek mondható, végeredményben nem több egy aprólékosan felépített, ám nehézkesen induló és a valódi izgalmakat jobbára nélkülöző kriminél. Aki tehát azt hiszi, egyfajta orvosi thrillert vagy akár csak a két évvel ezelőtti Csúcshatáshoz hasonló, helyenként pörgős akciókkal feldobott mozit kap a pénzéért, az könnyen lehet, hogy csalódni fog. Elsősorban Soderbergh rajongóknak ajánlott.
Mellékhatások / Side Effects (2013)
- Műfaj: Thriller
- Hazai premier: 2013. május 09.
- Rendezte: Steven Soderbergh
- Hossz: 106 perc
- Szereplők: Jude Law, Rooney Mara, Catherine-Zeta Jones, Channing Tatum
- Forgatókönyv: Scott Z. Burns
- Operatőr: Peter Andrews (Steven Soderbergh)
- Vágó: Mary Ann Bernard (Steven Soderbergh)
- Zene: Thomas Newman
- IMDb: 2053463/
- Gyártó: Open Road Films
- Forgalmazó: Pro Video
- Honlap: www.sideeffectsmayvary.com