A cselekmény 2029-ben, egy disztópikus jövőben játszódik - mármint disztópikus a mutánsok szempontjából, amúgy külsőségeiben lényegében minden tökugyanolyan, mint amilyen a világ napjainkban. A történet az Old Man Logan képregényen alapszik, még ha nem is tekinti sokkal többnek azt puszta inspirációnál - a hangvétel mindenesetre a világ megmentése helyett ezúttal elsősorban a személyes drámára és a családra helyeződött.
Miután nem születik többé mutáns, és a fajtájának látszólag végleg leáldozott, a megfáradt, magányos Logan a mexikói határ közelében, egy isten háta mögötti porfészekben bujkál a világ elől, és amellett, hogy sofőrködésből tartja fenn magát, reggeltől estig iszik. Társa a száműzetésben Caliban (Stephen Merchant), a csavargó mutáns, és a nagybeteg X professzor, kinek tömegpusztító fegyverré minősített elméjét egyre súlyosabb rohamok gyötrik.
A rejtőzködésnek egy kétségbeesett mexikói nő, Gabriela (Elizabeth Rodriguez) látogatása vet véget - az asszony egy különös kislánnyal érkezik, akit Logannak kéne biztonságba juttatnia. Laurát (Dafne Keen) azonban bőszen üldözi egy Pierce nevű, mindenre elszánt, robotkezű fickó (Boyd Holbrook) és kompániája, akik egy felettébb sötét intézménynek dolgoznak, és nem tartják túl sokra a mutánsokat.
Logan a Professzor unszolására kénytelen-kelletlen rászánja magát, hogy segítsen, és újra megküzdjön a gonosz erőkkel, melyeken túl azonban önmagán is felül kell kerekednie, ha életben akarja tartani a reményt a mutánsok számára...
A sztori mögött az a James Mangold volt a fő észkombájn, aki egyben a rendezői feladatokat is magára vállalata, de már a legutóbbi Farkas mozit is ő dirigálta. Túl sok újdonságot azonban ő sem tudott (vagy talán nem is akart?) kitalálni: az öregedő Logan újfent nehezen képes regenerálódni, és lényegében ugyanúgy nem találja a helyét, mint előző különálló filmjében, miközben jónéhány évet ugrottunk előre az időben.
A fő cél nyilvánvaló módon a karakter történetének lezárása volt, amit Mangoldék el is értek, minden egyéb előzményt vagy szempontot gyakran félresöpörve. Az igen tág X-Men univerzumra csupán néhány utalást kapunk, tényleg csak a minimumot, ami ahhoz elég, hogy az alapszituációt felállítsa a Logan eseményei számára.
Hogy mi lett a többi mutánssal, azt elintézik egyetlen mondattal, de hogy például konkrétan mi történt az X-Men csapattal és X(avier) Professzor iskolájával, illetve tanítványaival, azt teljesen a képzeletünkre bízzák.
Tény, hogy az X-Men moziuniverzummal kapcsolatban már eddig se nagyon beszélhettünk igazi kontinuitásról - példának okáért hiába teremtett tiszta lapot néhány éve Az eljövendő múlt napjai, most annak következményeit, illetve lehetőségeit is szinte tökéletesen figyelmen kívül hagyták az alkotók. De ami a Professzort illeti, először ő is meghalt (Az ellenállás vége c. epizódban), majd minden magyarázat nélkül felélesztették, hogy most ismét egy abszolút másfajta kontextusban kerüljön elő.
Sajnos nagyon meglátszik, hogy eme franchise esetében nincs senki a stúdiónál, aki olyan határozottan a kezében tartaná a szálakat, mint Kevin Feige a Disney-féle Marvel produkcióknál. (A visszatérő producer szerepét magára vállaló Lauren Shuler Donner nem a Marvel kötelékében, hanem a saját, The Donners' Company nevű produkciós cégének színeiben játszik, ami bizony nem ugyanaz.) Ennek eredménye pedig nem csupán a kellő kontinuitás hiányán, hanem a filmek igencsak ingadozó minőségén is meglátszik.
Mangold és írótársai úgy próbálták valószerűbbé tenni az eseményeket, illetve mélyebbé tenni azok hatásait, hogy majdhogynem mindent teljes valójában megmutatnak (vagyis folyik a vér literszám), másrészt a szereplők nem egyszer kocsis módjára káromkodnak. Ez Farkashoz még illik is alapvetően, ám a mindig kifinomult, úriemberként viselkedő professzor számára annyira karakteridegen, hogy még az öregkori elbutulás vagy a részleges őrület sem ad rá igazán magyarázatot - különösen, hogy egy pont után minden további nélkül elillannak az öreg mentális problémái, és csak úgy ontja magából a bölcsességet és a nosztalgiát.
A tapasztalt Mangold és társai pedig már igazán tudhatnák, hogy egy mozi a sok vértől és káromkodástól, még ha realisztikusabbnak tűnik is, nem feltétlenül lesz gazdagabb a tartalom terén - lásd a korai X-Men részeket, melyek többnyire remekül működtek a maguk alacsonyabb korhatár-besorolásával. A gondokat csak tovább tetézi néhány olcsó húzás, ami újfent bizonyítékát adja Mangoldék fantáziátlanságának - összességében az egész produkció nagyon kevés olyan dolgot mutat, amit ne láthattunk volna már valamilyen formában, akár a franchise keretein belül.
De, hogy ne csak a negatívumokat nézzük, annyi kétségtelenül kijelenthető, hogy a Logan egy karakterközpontú alkotás, ami, ha vontatott és félre is siklik néha, azért igencsak erős és szuggesztív narratívával párosul. Xavier próbálja rábírni Farkast a változásra, hogy élvezze az életet, találja meg a helyét és telepedjen le valahol - ami persze nem könnyű feladat, hiszen hősünk mindig is nehézkes és rugalmatlan típus volt, így újfent makacs, mint egy öszvér -, mindazonáltal még ő is képes a fejlődésre a dolgok aktuális állása és a segítségére szoruló kislány miatt.
Amint hanyagolni kezdik Charlesnál az őrület megnyilvánulásainak erőltetését, annál inkább kezd hasonlítani igazi önmagára, vagyis arra a bölcs, öreg nagyapa figurára, akit megszerethettünk benne. Ahogy haladunk előre az időben, úgy körvonalazódik egyre határozottabban a szereplők közötti kapcsolat, megtöltve a sztorit érzésekkel, illetve az olykor a néző számára is elgondolkodtató üzenetekkel.
Jackman és Stewart mindketten nagyon odatették magukat, ami teljesítményükön is meglátszik, így mindenképpen a produkció erősségei között említendő. A narratíva film közbeni vontatottságától eltekintve a rendezéssel sincs különösebb gond, sikerül megteremteni, majd a végére kellőképp fokozni a feszültséget, és annyiban a sztori is rendben van, hogy alapvetően hű marad Wolverine mitológiájához.
A problémák felett ugyanakkor nehéz lenne szemet hunyni, melyek közül - a sablonosság és kiszámíthatóság mellett - az egyik legnagyobb, hogy a kulcsszerepet betöltő kislány karakterfejlődése szinte nulla, illetve a film végén olyan hirtelen zajlódik le, ami minden előzmény ismeretében is igencsak nehezen hihető.
A hangulat nemhogy szimplán sötét tónusú, amilyennek az alkotók szánták, hanem szinte végig rendkívül depresszív, amit csak néha dob fel egy-egy jól vagy kevésbé jól sikerült geg, és a befejezés sem feltétlenül kielégítő, még ha adekvát módon le is zárja a címszereplő történetét. Az utolsó jelenet ugyan meghagy némi reményt és optimizmust a néző számára, ugyanakkor a mutánsok szemszögéből totálisan sötét jövőt vázol, míg az emberek részéről újfent csak azt bizonyítja, mennyire elvetemült és javíthatatlan lények vagyunk.
Érdekes módon a rengeteg felsorolt negatívum ellenére maga a sztori megindító és képes gondolatokat ébreszteni, sőt még néhány igazi bölcsességgel is szolgál, a narratíva jelentős része azonban annyira szenvedős, hogy aki egyáltalán képes ráhangolódni, az teljességgel letaglózva jön ki a moziból. Mindazonáltal azok a Wolverine fanok, akik élnek-halnak a figuráért, egészen biztosan értékelik majd a mindent megmutató harci jeleneteket, melyekben még egyszer, most már tényleg utoljára, akció közben láthatják kedvencüket a mozivásznon.
Logan - Farkas / Logan (2017)
- Műfaj: Akció
- Hazai premier: 2017. március 02.
- Rendezte: James Mangold
- Hossz: 137 perc
- Szereplők: Hugh Jackman, Patrick Stewart, Dafne Keen, Boyd Holbrook, Stephen Merchant, Richard E. Grant, Elizabeth Rodriguez, Eriq La Salle
- Forgatókönyv: Scott Frank, James Mangold, Michael Green
- Operatőr: John Mathieson
- Vágó: Michael McCusker, Dirk Westervelt
- Zene: Marco Beltrami
- IMDb: 3315342/
- Gyártó: Marvel Entertainment, 20th Century Fox
- Forgalmazó: InterCom
- Honlap: www.foxmovies.com/movies/logan