A teljesen új filmekhez azonban komoly háttérkampányok kellenek és rengeteg plusz marketingre van szükség még az első trailer megjelenése előtt, arról nem is beszélve, hogy a tíz, húsz vagy akár 30 évvel ezelőtt készült filmekhez még nem állt rendelkezésre az a technológia, ami ma elérhető, illetve sokan még nem is éltek a régi klasszikusok idejében, így a régit is el lehet adni újnak.
Nos, a Kong: Koponya-sziget kapcsán szinte minden közrejátszik, a fentebb sorolt indokok között, hiszen sok olvasónk bizonyára nem élt még 1933-ban az első rész bemutatásakor és a legtöbbek számára King Kong inkább csak egy nagyra nőtt gorilla, miközben a kezdetekben nem erről volt szó. King Kong eredetileg egy szörny, egy óriás, aki nem túl kedves és nem azzal tölti a napjait, hogy a banánok ezreit vadássza a fákon.
A film szerencsére ezt nagyon jól át is adja nekünk, King Kong az egész vásznat beteríti, félelmetes és egyben csodálatos. Csakúgy, mint a Koponya-sziget többi lakója, az óriáspók, az óriáspolip és kedvenc majmunk családját kiirtó gyíkszörnyek. Ezt egyértelműen annak köszönhetjük, hogy a régi klasszikus hangulatát szerették volna újra felidézni és ehhez nagyon komoly technológia állt a rendelkezésükre.
A film története tényleg nem több annál, mint amit a következő pár sorban olvashattok. 1973-ban az amerikai hadsereg már éppen a vietnami kivonuláson dolgozik, de egy osztagnak még akad némi rutinfeladata, hiszen egy sziget tudományos felfedezését kell biztosítaniuk. A Koponya-szigetről van szó, melyről nagyon hamar kiderül, hogy Kong szép kis paradicsoma, amit nem kellett volna már az első percekben szétbombázni.
Innentől kezdve pedig adják magukat a dolgok, a majom mérges lesz, meghal pár katona, a többi bosszút akar állni, de közben ott van a többi félelmetes szörny és végső cél pedig a hazajutás. Történetileg sokkal izgalmasabb dolgokat is ki lehetett volna hozni ebből a filmből, ez így faék egyszerű és igazából nem éppen határozottságra utaló kotyvassz lett.
Nem kell írói vénánknak lennie ahhoz, hogy már az elején kitaláljuk azt, hogy a többség bizony nem juthat haza, ha már vannak szörnyek, velük is kell valamit kezdeni, illetve mégiscsak ott van Kong neve a film címében, ezért néha ő is bukkanjon fel. Az előzetesek után is bizonyára lesz olyan, aki azt hiszi, hogy a film célja megint King Kong befogása és cirkuszi showjának megtervezése, de itt egyáltalán nem erről van szó.
Úgy is mondhatnánk, hogy hála az égnek nem erről van szó, mert így maradt tiszta két óra arra, hogy nevessünk a vicceken, sírva nevessünk a rémkínos jeleneteken és végül hálát adjunk azért, hogy egyszer sem kellett egy szőke maca sikoltozását hallgatnunk, sőt szerelmi szálak sincsenek.
Ettől függetlenül nehéz lenne megfelelő kategóriába sorolni a filmet, hiszen volt, hogy én is megijedtem, de sokszor elkalandoztam a tájon és jókat nevettem a vicces beszólásokon. Maradjunk annyiban, hogy a 16-os karika helytálló, gyerekeket ne vigyünk erre a filmre vagy különben soha többet nem akar majd állatkertbe menni. A látványvilág tehát csillagos ötös, egyedül a 3D-t nem kellene erőltetni, mert néhány erőltetett próbálkozáson kívül nem volt haszna és összességében rontott is a film élvezhetőségén.
A főszereplőknek ugyan nem kellett hatalmas színészi teljesítményt nyújtaniuk, de összességében mindenki jól teljesített. Pocsék színészi alakítást nem emelhetnénk ki, ahogy kimagaslót sem és ez vélhetően az írók hibája, hiszen azért lehetett volna mit kezdeni a Tom Hiddleston - Samuel L. Jackson párossal és a többi srác is egészen tehetségesnek tűnt. A női főszereplő, Brie Larson is jól hozta a szerepét, amely szerencsére nem a sikoltozó maca volt.
Persze ő is elég csinos ahhoz, hogy Kong se bántsa, sőt még meg is mentse, de hát ki ne tenné meg ezt érte. A karakterek semmit sem fejlődnek a történet során, ami sokakat bosszanthat, ha nem látják be, hogy itt nem róluk van szó, de még nem is annyira King Kong-ról. Itt magáról a titokzatos világról, nagyra nőtt állatok helyett szörnyekről és néhány apró elvi vitáról. A látványvilág mellett a zenei vonal is minden dicséretet megérdemel. Nem egyszer dobta fel az egész jelenetet a bevezető vagy aláfestő zene, mely természetesen az 1970-es évekre jellemző stílust képviseli.
A film végén sokan bizonyára nem fogják majd tudni hova tenni ezt az egészet. Joggal lehetünk mérgesek, joggal mosolyoghatunk és joggal nevezhetjük ezt egyben pocsék és egészen jó filmnek. Akinek tetszett az előzetes hangulata, az mindenképpen nézze meg, menjen vele az is, aki végre igazi King Kong-ot akar látni és egy kicsit viccesen a vietnami háború hangulatát is felidézné.
Aki viszont néhány határozott szálon futó, komoly filmre számít, az ne nagyon próbálkozzon vele és még egyszer: gyerekeket ne vigyetek!
Kong: Koponya-sziget / Kong: Skull Island (2017)
- Műfaj: Kaland
- Hazai premier: 2017. március 09.
- Rendezte: Jordan Vogt-Roberts
- Hossz: 118 perc
- Szereplők: Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, John Goodman, Brie Larson, Jing Tian, Toby Kebbell, John Ortiz, Corey Hawkins, Jason Mitchell, Shea Whigham, Thomas Mann, Terry Notary, John C. Reilly
- Forgatókönyv: Dan Gilroy
- Operatőr: Larry Fong
- Vágó: Richard Pearson
- Zene: Henry Jackman
- IMDb: 3731562
- Gyártó: Legendary Pictures
- Forgalmazó: Warner Bros
- Honlap: kongskullislandmovie.com