Ilyen az élet filmkritika

2010. december 04.
75.8441
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Az a csúf igazság, hogy a Grace klinika című kórházsorozat révén befutott Katherine Heigl, bár külső adottságai nyilvánvalóak, nem az a kimondott sztár típus. Hollywoodi színésztársaihoz képest viszonylag ritkán kerül a középpontba, és nincsenek világraszólóan zűrös botrányai - még akkor sem, ha 27 idegen igent kellett kimondania első nagyjátékfilmes főszerepéhez. Illetve nem is, mert az már a másodiknál történt, ami igazából nem volt más, mint a legelső, gyakorlatilag felkoppintva. És ezzel nagyjából fel is soroltam Heigl kisasszony eddigi legjelentősebb filmszerepeit, melyek kivétel nélkül a romantikus vígjátékok limonádé kategóriája alatt említhetők, hellyel-közzel a színésznő legutóbbi, Bérgyilkosék című moziját is beleértve.



Ilyen az élet filmkritika - 2. kép

A fenti cikk-bevezetőt természetesen nem kell túlságosan komolyan venni, hiszen nyilvánvaló, hogy elsősorban nem az átlagosnak mondható színészi képességei miatt szeretjük Katherine Heigl-t, mint sokkal inkább férfitekintetet vonzó külseje, finom nőiessége és természetes bája okán. A feltűnően német hangzású családneve ellenére 1978-ban az USA fővárosában, azaz Washingtonban született, német felmenőkkel csupán a német és ír ősökkel bíró édesapja által rendelkező bombázónak a hírek szerint nem kis szerepe volt abban, hogy az Ilyen az élet férfi főszerepét Josh Duhamel kapta - Heigl saját bevallása szerint már régóta szerettek volna egymással dolgozni. És ha már adott egy szép színésznő, természetesen a szívtipró partner is dukál - hiszen ha Ashton Kutcher megvolt a Bérgyilkosékban, valahol logikusnak tűnik az őt az 1997-es "Az év férfi modellje" versenyen első helyen beelőző Duhamel "kipróbálása". A harmadik főszereplő pedig nem más, mint egy aranyos kisbaba, aki központi és egyben sorsfordító szerepet játszik a két fiatal felnőtt életében.


Ilyen az élet filmkritika - 3. kép

A filmben egy kis pékséget tulajként üzemeltető Holly Berensont (Heigl) és a televíziós sportközvetítések ranglétráján felfelé igyekvő Eric Messert (Duhamel) kezdetben nem köti össze semmi más, csupán közös keresztlányuk, Sophie (akit valójában hármasikrek, Alexis, Brynn és Brooke Clagett játszanak), illetve a kislány szülei, Alison és Peter Novak (Christina Hendricks és Hayes MacArthur), ahol Holly Alison, Messer pedig Peter legjobb barátja is egyben. Holly és a keresztnevére láthatóan allergiás Messer azonban nemhogy kedveli, mint inkább kifejezetten utálja - de legalábbis határozottan ellenszenvesnek tartja - egymást, ami eredendően egy abszolút félresikerült randevúnak köszönhető, melyet éppen Alisonék hoztak össze nekik. Ennek ellenére ők továbbra is kitartanak barátaik mellett, és szorgalmasan látogatják azok újszülött gyermekét, lévén a kislány szülei valamilyen oknál fogva éppen őket kettejüket kérték fel keresztszülőknek. Mindez persze még nem tartja vissza a pedáns és felelősségteljes Hollyt, illetve a laza playboy életét élő Messert abban, hogy amikor csak lehet, zrikálják és leszólják egymást - egészen addig, amíg a Novak házaspár váratlanul életét veszti egy tragikus baleset során. Ekkor ugyanis a végrendelet alapján nekik kellene gondoskodniuk az árván maradt Sophie-ról, mely kérésnek újdonsült szülőként és egymást ki nem állható emberként még ők maguk sem tudják, hogyan lesznek képesek megfelelni.

Ilyen az élet filmkritika - 4. kép

A sztori, illetve a bonyodalom lényege nagyjából ennyiben össze is foglalható, ami tulajdonképpen nem is olyan rossz és kellően drámai - a hitelesség kérdése azonban már más lapra tartozik. Heigl immár sokadik filmjében játssza el a hosszú időn át szingliként "tengődő" nő szerepét, ami nyilván - mint általában, így jelen esetben is - megkönnyíti a történetvezetést, egyfajta kiindulópontot vagy "fogódzkodót" nyújtva. A dolog szépséghibája viszont, hogy valamiért elég nehezen hisszük el egy ilyen, fiatal és feltűnően vonzó hölgyeménynek, hogy már régóta totál egyedül van, és még csak nem is ragadnak rá igazán a pasik - bármennyire a karrierjének szenteli is az életét. A filmben azonban ezen kívül is számos egyéb, egyáltalán nem életszerű helyzet található, melyek elsősorban Holly és Messer karakterének viszonyához fűződnek. Ott van például a már említett felállás, hogy ők ketten ugyebár utálják egymást, mégis keresztszülők lesznek, és persze egyszerre látogatják a gyereket, még véletlenül sem kerülve a másik társaságát. A későbbiekben pedig szemtanúi lehetünk annak, hogy egy ilyen álomnő és egy ilyen szívtipró hónapokig bírja egy fedél alatt anélkül, hogy bármi is történne köztük - még ha gyakran marják is egymást, a hormonok azért ott kellene, hogy dolgozzanak a háttérben. Mert hát természetes módon Holly és Messer elhunyt barátaik kérésének eleget téve mindketten beköltöznek azok házába, hogy a saját szempontjaikat háttérbe szorítva a lehető legoptimálisabb körülmények között gondoskodhassanak Sophie fejlődéséről.


Ilyen az élet filmkritika - 5. kép

Az ilyen és hasonló, nem kimondottan realisztikusan ható fordulatok mellett a másik oldalon ott áll a tipikus amerikai kertvárosi hangulat, a lökött szomszédokkal és az inkompetens rokonsággal együtt, akikre nem igazán lehet számítani, a maguk módján mégis kiveszik a részüket Sophie neveléséből. A hatalmas és jól felszerelt, pazar házikóban egyébként látszólag minden adott a feladathoz, ami a már említett segítség és egy bébiszitter leányzó alkalmi jelenléte ellenére sem bizonyul egyszerűnek. A kislány ugyan érti a dolgát, ráadásul Sophie is imádja, mindig nem tud vigyázni a babára, ezért Holly és Messer kénytelen-kelletlen egymáshoz alkalmazkodva beosztani a szabad- sőt néha a munkaidejét is. Így hát nem elég, hogy eltérő életfelfogásuk és gyereknevelési analfabétizmusuk miatt nehezen boldogulnak, alkalomadtán komoly áldozatot kell hozniuk a kicsi érdekében. Annak ellenére tehát, hogy az alapszituáció meglehetősen abszurd és kissé talán erőltetetten hat, azt mindenképpen valósághűen érzékelteti, hogy az ember bármikor kerülhet váratlanul olyan helyzetbe, ami teljességgel ellentmondani látszik addigi életének, valahogyan mégis helyt kell állnia - mindezt úgy, hogy közben, amennyire csak lehet, megfeleljen bizonyos normáknak és elvárásoknak, egyensúlyban tartva azokat a saját életével és céljaival.

Ilyen az élet filmkritika - 6. kép

A fő konfliktus így végeredményben nem más, mint a "karrier vagy gyerek?" klasszikus problematikája, ebben az esetben azonban egy váratlan húzással - vagyis a szülők halálával -, és persze egy kis belemagyarázással sikerült elérni, hogy a főszereplőknek ne legyen választásuk. Illetve választási lehetőség mindig van, csakhogy rendszerint együtt jár annak összes morális-erkölcsi és egyéb vonzatával... A film azonban, hiába is akadnak benne szerethető figurák és kedves momentumok, sajnos nem sokat képes kihozni ebből a szituációból. A drámai szál, bármennyire is próbálják kihangsúlyozni az alkotók, néhány pillanattól eltekintve nem elég erős, amin a vissza-visszatérő gyámügyes nőci, Janine Groff (Sarah Burns) esetlen ál-szigorúsága sem igazán javít. Janine ködösítése arról, hogy a nevelőszülők egyéni tervei és közös szexuális élete hogyan befolyásolják Sophie fejlődését, illetőleg az ő döntését a kislány feletti gyámsággal kapcsolatban egyáltalán nem meggyőző.


Ilyen az élet filmkritika - 7. kép

A közös sorsuk által fokozatosan összecsiszolódó Holly és Messer egyre bonyolultabb viszonyának tisztázását és végleges rendezését mindazonáltal egy másik tényező is megnehezíti, ami természetesen nem más, mint egy "harmadik", vagyis a Hollynak udvarló sármőr, Sam (Josh Lucas) feltűnése. A férfi látszólag minden olyan erény birtokában van, ami Messerből hiányzik: udvarias, megértő, megbízható és mindig lehet rá számítani. Minthogy ezen kívül sajnos nem sok szerep jut neki, Sam figurája meglehetősen egysíkú és unalmas, és gyakran olyan benyomást kelt, mintha csupán egyfajta kötelező kellék volna a történetben - ez azonban semmiképpen sem Josh Lucas tehetségtelenségének, mint inkább a forgatókönyv kreativitásbeli hiányosságainak köszönhető. Egyébiránt Holly és Messer, még ha alkalomadtán együtt is lehet érezni velük, sem az a kimondottan többdimenziós karakter - az viszont tény, hogy veszekedés közben ugyanolyan jól működik köztük a kémia, mint egyéb közös ténykedésük során.


Ilyen az élet filmkritika - 8. kép

Sajnos tehát újfent egy olyan komédiával állunk szemben, melyben a karakterek meglehetősen sablonosra sikerültek, az erőltetett drámaiság és az életszerűtlen elemek vegyítése pedig megintcsak a hitelesség rovására történt, ami még inkább kihangsúlyozza a produkció kommersz voltát. A sztori vége teljesen kiszámítható, a szokásos klisékkel és közhelyes fordulatokkal él, és a film dráma helyett elsősorban vígjátéki státusza miatt természetesen nem maradhat el a happy end sem. Mint mondják azonban, egy kisgyerek mint főszereplő már félsiker, és ezen szabály alól az Ilyen az élet sem feltétlen kivétel. Nem véletlen, hogy a kis Sophie rengeteg jelenetben helyet kapott - ezért is volt szükség egy hármasiker-osztagra az eljátszásához -, mivel a filmben valóban szinte minden körülötte forog. Így valószínűleg nemcsak a nézőknek, de a színészeknek is könnyebb lehetett átérezni az egyébként nem túlságosan megalapozott helyzet komolyságát, a sok abszurd, helyenként mégis vicces esemény mögött húzódó felelősség és dilemma igazi súlyát.

Ilyen az élet filmkritika - 9. kép

Mint ahogy a fentiekből leszűrhető, filmművészeti és színművészeti szempontból az Ilyen az élet egyáltalán nem nagy durranás - mindazonáltal azt nem lehet elvitatni tőle, hogy aranyos és hogy van szíve. Alapvetően egy ártalmatlan családi filmről van szó, övön aluli poénok nélkül, ami manapság sajnos egyre nagyobb ritkaságnak számít. Elhangzik ugyan egy-egy káromkodás vagy szexuális töltetű odamondás, de alapvetően nincsenek "csúnya dolgok" a filmben, és szerencsére ebben az esetben a pisi-kaki humor sem a felnőttekhez, hanem kizárólag a csecsemőhöz kapcsolódik. Az Ilyen az élet tehát, mely mondanivalója okán valahogy mégsem sorolható olyan egyértelműen a limonádé kategóriába, mint Katherine Heigl eddigi filmjei, a maga módján még szórakoztatónak is mondható, ezért a "casual" moziba járóknak bátran merem ajánlani egy könnyed, mégsem teljesen agyatlan kikapcsolódás gyanánt.


Ilyen az élet filmkritika - 10. kép

Heigl pedig, habár saját bevallása szerint is odavan a romantikus vígjátékokért, ki tudja, a végén talán még belekóstol egy-egy igazi drámába is, csupán a kihívás és a változatosság kedvéért. A dekoratív színésznő kétségtelenül karrierje csúcsán van, ezért minden valószínűség szerint még számos filmben lesz alkalmunk megcsodálni - ha a játékát nem is annyira, egyéb erényeit és előnyeit biztosan. Azt már csak félve remélhetjük, hogy elkövetkezendő filmjeinek színvonala párhuzamosan nő majd a bájos színésznő ázsiójával...

Ilyen az élet filmkritika - 11. kép



Ilyen az élet előzetes

 

Ilyen az élet filmkritika / Life as We Know It (2010)

  • Műfaj: vígjáték
  • Hazai premier: 2010. december 02.
  • Rendezte: Greg Berlanti
  • Hossz: 115 perc
  • Szereplők: Katherine Heigl, Josh Duhamel, Josh Lucas, Christina Hendricks, Hayes MacArthur, Sarah Burns, Alexis, Brynn & Brooke Clagett
  • Forgatókönyv: Ian Deitchman, Kristin Rusk Robinson
  • Operatőr: Andrew Dunn
  • Vágó: Jim Page
  • Zene: Blake Neely
5 hozzászólás

juhaszandor

7 éve, 5 hónapja és 13 napja

Megnéztem, de annyira nem élveztem, mint kellett volna..

válasz erre

arcinoee

9 éve, 3 hónapja és 21 napja

hát igen , Katherine Heigl egy jó színész és télleg széép ^^ szeretem a filmjeit

válasz erre

Vendég

10 éve, 4 hónapja és 20 napja

De szép ez a csaj

válasz erre

Vendég

10 éve, 4 hónapja és 26 napja

aranyosnak tűnik, jó a trailer

válasz erre

Vendég

10 éve, 5 hónapja

Jó sok Katherine Heigl film van mostanában. Szép nő, megnézem rendre a filmjeit az asszonnyal. És még jófej is vagyok, hogy romantikus filmre megyek vele!

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt