HA/VER filmkritika

2010. június 15.
71.6171
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Jobbra-balra ugráló, legtöbbször emberfeletti képességekkel is bíró, harisnyát viselő jófiúk; megalomán, világuralomra törő és erős pszichopata hajlamokat mutató főgonoszok, akik komplett ellentétei a jófiúknak és az esetek többségében hasonlóan csilli-villi feszülős hacukában mutatkoznak; valamint egy epikus, tragikus eredettörténet, melynek szinte elmaradhatatlan eleme a bosszú. Ez az amerikai szuperhős képregény. Olyan műfaj, amelynek sajátosságait lehetetlen feladat lenne száz százalékosan megérteni és befogadni itt Kelet-Közép Eupában, ahol teljesen más szocializálódási folyamatokon estünk át, és gyerekként legfeljebb Kockást vagy Asterix-füzeteket lapozgattunk (bár volt egy szerencsés évtizedünk, ami alatt egészen sok amerikai képregény eljutott hozzánk).

HA/VER filmkritika - 2. kép

Nos, ez a Kick-Ass-ben (amely a magyar keresztségben a döbbenetesen erőltetett, humorosnak szánt(?) HA/VER címet kapta, de ezt itt és most gyorsan felejtsük is el) egyáltalán nem így van. Jelenleg a poszt-modern szuperhősök korát éljük, a bámulatos erőkkel felruházott protagonista küzdelme a velejéig romlott gonosz hatalmakkal szemben már elcsépelt, idejétmúlt, sőt majdhogynem unalmas és nevetséges. Batman sosem volt ennyire komor hangulatú, hideg és realista; Superman-nel egyelőre senkinek fogalma sincs, hogy mit lehetne kezdeni, mert a legutóbbi érdektelen és egyéniséget teljességgel nélkülöző filmadaptáció legjobb aspektusa John Williams bő 30 éve írt főcímzenéje volt; Pókember pedig épp egy reboot-oláson esik át, amely ismét elölről kezdi a sztori elmesélését, és természetesen jóval sötétebb lesz a 2002-es változatnál. Lehetne vitatkozni, hogy papíron az idealizált hőskép dekonstrukciója már jóval korábban, az 1980-as évek közepe-vége felé megörtént, Frank Miller és Alan Moore legfőbb közreműködésével; a Kick-Ass alapvető koncepciója azonban sokkal közelebb áll a 2000-es évek végéhez köthető popkulturális jelenségekhez. A képregénykarakterek ugyanis a megfilmesítéseknek köszönhetően egyszerre őrületesen népszerűvé és a műfaj klisés konvencióin keresztül üressé, önmaguk paródiájává is váltak. Mark Millar író és John Romita, Jr. rajzoló közös munkája pontosan ezt a kettősséget ragadja meg, tökéletes arányban eloszlatva, ironikusan, humorosan és véresen komolyan szemlélve.

HA/VER előzetes




A Kick-Ass egyszerre kőkemény akciófilm, csípős paródia és szokványos tinivígjáték egy átlagosnak egyáltalán nem nevezhető szuperhősmoziba oltva. Ha a kellő hozzáértéssel és odafigyeléssel készül, ami ez esetben maximálisan igaz, akkor egy ilyen film igazi bűnös élvezet tud lenni. A Kick-Ass szórakoztat az első percétől az utolsóig: élvezhetjük a képregényadaptációk által nyújtott látványos elemeket, a bunyókat, úgy, hogy közben nem kell elviselnünk azok fárasztó komolyságát és áltudományos magyarázkodásaikat, közben pedig ráadásul jókat röhöghetünk a buta kosztümökön és a többi remek poénon, illetve rejtett utaláson is.

HA/VER filmkritika - 3. kép

A történet olyan távol áll a közismert Marvel vagy D.C. Univerzumoktól, amennyire csak elképzelhető: egy olyan realista világban játszódik, amelyben a szuperhősök csak a képregényfüzetek oldalain léteznek, és senkinek se jutna véletlenül se eszébe, hogy egy csini testhezálló jelmezt és hozzáillő maszkot magára húzva járja a város utcáit, és a bűnt üldözze. De miért is nem jutott eddig eszébe senkinek? Ezt kérdezi meg magától egyik nap Dave Lizewski (Aaron Johnson) is, a középiskolás tini, aki egész lényében egy átlagos, képregényrajongó srác - se nem népszerű, se nem gyűlölt, se nem geek, és nem is elvetemedett videojátékos. Az egyetlen szuperképessége kimerül abban, hogy "láthatatlan a lányok számára".


HA/VER filmkritika - 4. kép

Dave két legjobb barátjával közösen tölti mindennapjait, Marty-val (Clark Duke) és Todd-dal (Evan Peters), aki hozzá hasonlóan odavannak a képregényekért. Főhősünk nagy szerelme természetesen a suli egyik legszebb csaja, a számára elérhetetlen Katie (Lyndsy Fonseca). Miután felmerül benne az addig eseménytelen kis életébe izgalmat vivő és annak értelmet adó lehetőség, vagyis egy Batmanhez hasonlóan emberfeletti erőkkel nem rendelkező képregényhős alteregó létrehozása, Dave azon nyomban meg is rendeli a netről az ideális jelmezt. A csomag megérkezte, és néhány hét "felkészülés" után el is kezdi komolyan venni a bűnözés elleni harcot. Kick-Ass (mert ezt a nevet választotta magának) akcióba lép. Az első próbálkozás azonban nem végződik túl jól: Dave-et megkéselik és elgázolja egy autó. Egy hosszas felépülési időszakot követően újra az utcán járőrözik, hogy ártatlanokat védelmezzen, és ezúttal sem sokon múlik, hogy kórházban végezze, ám végül szerencsésen megússza az esetet, és ami ennél is jobb: valaki felveszi telefonjával videóra a bunyót és feltölti a YouTube-ra. Kick-Ass egyik napról a másikra médiaszenzációvá válik, egész Amerika odavan érte, és hamarosan követői is akadnak. Damon és Mindy Macready (Nicolas Cage és Chloe Moretz), alias Big Daddy és Hit-Girl, apa (volt rendőr) és lánya (még csak 11 éves), akik nehézfegyverekkel vannak felszerelkezve, és sorra teszik el láb alól a helyi maffia tagjait.


HA/VER filmkritika - 5. kép

A Kick-Ass-hez készítet reklámok és előzetesek rendkívül félrevezetőek voltak, már majdhogynem családbarátnak és könnyednek mutatták be a filmet - ami távolról sem igaz. Az akciójelenetek véresek, erőszakosak és brutálisak. Még úgy is elég durvák, hogy alaposan le lettek tompítva a képregényben bemutatott erőszakhoz képest. A 11 éves Hit-Girl kardokkal kaszabolja le az ellenfeleit, pisztollyal öli őket sorra, és később őt is szépen elagyabugyálják. Emellett még káromkodik is, úgy hogy egy tengerészt is szégyenbe tudna hozni. A képregény és a filmváltozat között meglepően kevés különbséget találni, sőt, egészen odáig mennék, hogy minden bizonnyal a Kick-Ass a valaha készült leghűbb képregényadaptáció. Ennek legfőbb oka, hogy a megfilmesítési jogokat már azelőtt megvásárolták, hogy a képregény első száma megjelent volna. Matthew Vaughn rendező (Torta, Csillagpor), aki Jane Goldman-nel közösen vetette papírra a forgatókönyvet, szoros együttműködésben dolgozott Millarral; gyakorlatilag párhuzamosan íródott a képregény és a film. Ez a módszer követendő példa lehetne a jövőben megvalósuló adaptációk számára. A történet tehát körülbelül 80 százalékban megegyezik a képregényével, rengeteg dialógus szóról szóra felismerhető lesz azok számára, akik olvasták a forrásműt.

A leginkább szembetűnő módosítások finomító jelleggel lettek beiktatva: bizonyos karaktervonások, cselekedetek, és bizonyos fordulatok a sztoriban nem éppen Hollywoodnak és egy szokványos közönségnek megfelelőek voltak. A jobb befogadhatóság oltárán áldozva egy-két kisebb változtatást eszközölt Vaughn és Millar, így szimpatikusabb lett némelyik szereplő és konvencionálisabb a történetvezetés. Megijedni akkor sincs okunk, még minden igazítás, szépítés ellenére is a Kick-Ass nagyon nem az a tipikus, átlagos képregényfilm vagy tinivígjáték.

HA/VER filmkritika - 6. kép

Az erőszakból amúgy sem voltak hajlandóak sokat visszavenni a készítők, ezért a Sony súlyos kompromisszumokat tartalmazó ajánlatának visszautasítása után inkább független forrásokból pénzelték a projektet. A Kick-Ass, bénázó, kétballábas, hős szerepre abszolúte alkalmatlan címszereplőjével, aki az internetnek hála seperc alatt befut, nem csak a képregényes konvenciók elé állít görbe tükröt, hanem a YouTube-generációt, az egyre nagyobb teret nyerő - valamelyest elfajzott, és igencsak kontrollálhatatlan - információs társadalmat is pellengérre állítja. Szó szerint bárki híressé válhat az internet segítségével, azelőtt sose látott gyorsasággal és mindez egy fillérjébe se kerül. Kick-Ass népszerűsége sem annak köszönhető, amit tesz, hanem egy-két képnek, egy párperces, gyenge felbontású videónak, ami kézről kézre jár, míg nem több tízmillióan nem látják.


HA/VER filmkritika - 7. kép

Dave a lehető legközépszerűbb tizenéves, olyan, amilyenek mind voltunk, igazi papírtigris. Élvezi a hirtelen jött hírnevet, de féltékeny is saját alteregójára, és a sok veszély ellenére sem képes felhagyni a szuperhősködéssel. Az anonimitása mögé bújik ugyan, de nem feltétlenül ez a vágya, még ha motivációi őszinték is, az sem mellékes, hogy közben közelebb tud kerülni így Katie-hez is. A Kick-Ass bár sokszor humoros, egyáltalán nem olyan aranyos, gyerekes módon, ahogy azt az előzetesek alapján képzelnénk. Kíméletlen szatíra, olyan amire már történtek próbálkozások (A szuper exnőm, Hancock), de A hihetetlen családon kívül még egyik sem tudta elérni a Kick-Ass szintjét. A színészgárda minden tagja hibátlan teljesítményt nyújt. Nicolas Cage a legnagyobb név, de csak mellékszereplőként tűnik fel. Láthatóan élvezte a véreskezű Batman-utánzat eljátszását, és nem is lehet rá panaszunk. Aaron Johnsonnak, a brit tévészínésznek, ez az első nagy szerepe, ígéretes tehetségnek mutatkozik; Christopher Mintz-Plasse, aki már örökre csak McLovin' marad szemünkben, tökéletesen hozza a meg nem értett, magányos képregényrajongó srácot, aki mellékesen a város maffiafőnökének a fia; Chloe Moretz pedig egész egyszerűen ellopja mindenki elől a rivaldafényt, pimaszul fiatal és mégis bravúros, amit nyújt. Akit még érdemes megemlíteni az Mark Strong (a Sherlock Holmes gonosza volt), kinek alig egy-két év múlva valószínűleg jóval ismerősebben fog csengeni a neve.

HA/VER filmkritika - 8. kép

A HA/VER (na jó, még egyszer leírtam a magyar címet) az egyik legjobb képregényadaptáció, ami valaha készült - sőt, az utóbbi két évben garantáltan nem láthattunk jobbat. Pont. Már ez is elég jó ajánló lenne a filmnek, és elég indok, hogy mindenki azonnal induljon jegyet váltani, de azért érdemes összefoglalni mitől is annyira zseniális a Kick-Ass. Legfőképpen attól, hogy intelligens. Vaughn és Goldman forgatókönyve hihetetlenül okos, önnön határaival és a műfaj toposzainak elcsépelt mivoltával tisztában levő darab, tisztelettudó szatíra, a cselekménye humoros, mozgalmas és egyszerűen szórakoztató. Megérint, megfog minket, ráadásul szimultán több érzelmi szinten is. A karakterek élnek, többdimenziósak és kitűnő színészek játsszák el őket. Többet nem is kérhetnénk.
 

HA/VER filmkritika / Kick-Ass (2010)

  • Műfaj: akció-vígjáték
  • Hazai premier: 2010. június 17.
  • Rendezte: Matthew Vaughn
  • Hossz: 117 perc
  • Szereplők: Aaron Johnson, Nicolas Cage, Christopher Mintz-Plasse, Mark Strong, Chloe Moretz
  • Forgatókönyv: Matthew Vaughn, Jane Goldman
  • Operatőr: Ben Davis
  • Vágó: Eddie Hamilton, Jon Harris
  • Zene: Ilan Eshkeri
10 hozzászólás

sKim

7 éve, 11 hónapja és 10 napja

Nem tudjátok , mi a neve Ha/ver csajának (igazi neve) ?

válasz erre

BDSAeron

8 éve, 3 hónapja és 4 napja

Még egy ilyen fasságot .... őrület de nézhető

válasz erre

Vendég

9 éve, 10 hónapja és 2 napja

Én már láttam nagyon jó film!!!!!!
Nézzétek meg ti is!!!!!
Nem bánjátok meg!!!!!

válasz erre

Shade

9 éve, 10 hónapja és 6 napja

Ééérdekes. Lehet belenézek majd.

válasz erre

Lac

9 éve, 10 hónapja és 14 napja

Persze, tisztában vagyok vele, hogy tud, ha akar, de nálam sokszor az határoz meg egy színészt, hogy milyen filmekben játszik. A szikla nagyon tetszett, az Ál/Arc szerintem egy állati nagy mű, de valahogy itt el is fogynak az olyanok, amiket szívesen nézek.

Párszor még láttam itt-ott, de valahogy egyik sem ragadt meg bennem annyira, mint az előbb említett 2, vagy éppen a Kick-Ass.
Az ilyen Adam Westes dolgokat sajnos nem szúrom ki, nincs meg bennem az a popkulturális háttér, ami szükséges lenne az ilyenhez.

válasz erre

gocsa

9 éve, 10 hónapja és 15 napja

Ja és a Kick-Ass-ben baromi jó, ahogy Adam West (a 60-as évekbeli Batman-sorozat denevérembere) manírjait és beszédstílusát utánozza - persze csak amikor be van öltözve. Elsőnek fura volt és kicsit idegesített is, de a végére mégiscsak beláttam, hogy jó ötlet volt és működött.

válasz erre

gocsa

9 éve, 10 hónapja és 15 napja

Cage azért tud, ha akar, csak úgy tűnik nagyon sokszor nem akar, vagy belenyúl a **** szerepekbe. Mégiscsak Oscar-díjat kapott a Leaving Las Vegas-ért. Amúgy top Cage-filmek: Arizonai ördögfióka, Holdkórosok, Veszett a világ, A szikla, Adaptáció, az említett Leaving Las Vegas, na meg Kick-Ass. Bűnös élvezetek: Con Air, Ál/arc, Az utolsó dobás, na meg minden amit az utóbbi 4-5 évben produkált. A többi filmje eléggé közepes, felejthető darab.

válasz erre

marco

9 éve, 10 hónapja és 15 napja

Nekem Cage az egyik kedvencem. Mimika kb Steven Seagal, de az nem gáz, én csipem.

válasz erre

Lac

9 éve, 10 hónapja és 15 napja

Egyszerűen kihagyhatatlan film. Cage sosem volt a szívem csücske, de amit ebben a filmben levágott, egyszerűen fergeteges. Hit-Girl akciójelenetei mindent vittek, illetve Red Mist első megjelenése is mély nyomott hagyott bennem. Kár is a szót fecsérelni rá, aki teheti, nézze meg!

válasz erre

Vendég

9 éve, 10 hónapja és 15 napja

milyen csendesen megbújt ez a cikk az e3 halom mögött.

nagyon nagy film lesz, holnap megyek rá!

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profiljaWickedSick profiljarDAVE profiljababem profiljawazko profiljatotyak profilja