Garfield filmkritika

A nap több részből áll nála: a fő tevékenységekre, az alvásra és az evésre fordítja a legtöbb időt, de néha belefér egy kis tévézés is, netán kisebb koncert a szomszéd kerítésének tetején.


Élete legnagyobb problémájával gyakran kell szembenéznie, pontosan hetente. Ugyanis utálja a hétfőt. De ez nem véletlen, ugyanis a Hétfő is utálja Garfieldot (mint a képregényekből kiderül). A hét többi napján viszont folyik az élet: lasagna, fotel, téve. Gazdája, Jon Arbuckle képregényrajzoló, egy kétbalkezes, szerencsétlen balfácán. Legalábbis a macskája szerint. Talán tényleg jó, hogy nem érti, mit mond Garfield. Napját általában ő szervezi, főleg, az étrendjét. De a cica megengedheti ezt magának: Jonnak nincs senkije sem rajta és vidéken élő szülein kívül. Még...

Ám a szerelem még a legbiztosabbnak látszó életeket is képes felforgatni. Jon szemet vet macskája állatgyógyászára, Lizre, így aztán egy rutinvizsgálat során képtelen nemet mondani neki, amikor az megkéri, fogadjon be egy kiskutyát, Odie-t (vagy ahogy mi ismerjük, Ubult).
A talpraesett macska most először életében nem talál szavakat, ellenben Jon rendkívül fel van dobva a dologtól - végre egy olyan háziállat, amivel játszani is lehet... Ubul kedvenc elfoglaltsága nagyjából abból áll, hogy addig kergeti saját farkát, míg el nem szédül, nekirohan a falnak, és minden különösebb ok nélkül ugatni kezd. Természetesen teljesen felborítja Garfield eddig tökéletes világát, aki igencsak féltékeny, és fáradtságot nem kímélve igyekszik csínyeivel megkeseríteni az édes kutyus életét.
Kedvenc szomszédját, a dobberman Luca-t rendszeresen csőbe húzza, s a beígért bosszú majdnem beteljesedik, de Odie megmenti Garfield életét. Csakhogy Happy Chapman, a helyi televízió középszerű sztárja szeretné feldobni amúgy rendkívül unalmas háziállatokkal foglalkozó műsorát, s így eljusson New York televíziós társaságához. Ehhez épp kapóra jön neki a tehetséges Odie, aki táncával kápráztatja el a közönséget - ugye nem kell mondanom, hogy kitől tanulta. Némi szerencse segítségével elrabolja Odie-t, s Garfield egy új érzéssel kénytelen megismerkedni: a lelkiismeret furdalással. Pontosabban barátai szavával, akik nem értenek egyet az önző gombóccal, s tőle szokatlan módon, tele energiával, bátorsággal és önzetlenséggel, kiragadva magát lusta életéből hosszú útra indul, hogy megtalálja az elveszett ebet... Semmi cicó, kalandra fel!

Megismerhetjük Garfield barátkait is: az érzékeny és csinos (legalábbis Garfield szerint) Arlene-t, a bugyuta, de mulatságos Nermalt. Nermal Garfiled kényelmét szolgálja, leginkább akaratlanul, viszont Arlene majdnem olyan közel áll szívéhez, mint a lasagna. A ház egere, Louis jó kapcsolatokat ápol macskánkkal, bizonyos határok betartásával majdnem övé a ház. Egyszer vét ez ellen, s Jon meg is próbálja elkapni, nem túl nagy sikerrel. Azért ne aggódjunk, bár megjárja Garfield száját, nem lesz belőle ebéd. Sőt, inkább ő is csatlakozik a hősök népes táborába... A kaland közel hozza egymáshoz Jont és Lizt, valamint Garfield négylábú cimboráit is. De ami a legfontosabb, a történet alatt kiderül Garfield számára, hogy szégyelli bevallani, de Ubul a legjobb barátja.

A Garfield egy remek családi mozi, humorát a gyermekek és a felnőttek egyaránt élvezik. Bár a filmben csak Garfield a számítógép terméke, remekül illeszkedik a környezetébe, mozgása néha macskás, néha emberi, mimikája sem üt el a hangjától. Az állatszínészek mozgása is jó, ügyesen beszélgetnek Garfielddal. Eredetileg Bill Murray volt a narancssárga kedvenc szája, itthon Till Attilát hallhatjuk a kis gömböc bőrében. A magyar stáb is remek munkát végzett, Garfield nem vesztett stílusából a szinkron hatására, hanem talán inkább nőtt is.

Garfild
Nemzetiség: Amerikai
Jellemző: animáció
Hossz: 81
Készült: 2004
Premier: 2004-08-26
Forgalmazza: Intercom

Eredeti cím: Garfilg
Rendező: Peter Hewitt
Szereplők: Jennifer Love Hewitt
Garfild magyarhangja: Till Attila
Fényképezte: Peter E. Berger
Díszlet: Gary Fettis
Írta: Jim Davis
Producer: John Davis