Ezen trendbe minden további nélkül illeszkedik a Förtelmes főnökök 2, melynek három esztendeje készült első része többszörösen visszahozta a belefektetett "csekély" 35 millió dollárt (plusz a marketingköltséget), így szinte borítékolható volt a második felvonás - mellyel kapcsolatban az egyetlen, számunkra érdekes kérdés csupán az, vajon képesek voltak-e az alkotók annyi új vért pumpálni a történetbe, hogy még egyszer érdemes legyen beülni rá a moziba.
Az első rész alapvetően arról szólt, hogy három hétköznapi fickó és egyszerű alkalmazott megpróbálta likvidálni zsarnokoskodó főnökeit, amit persze igazi pancserek módjára elpuskáztak, a végén valahogy mégis megúszták a büntetést. A történtek után Nick (Jason Bateman), Dale (Charlie Day) és Kurt (Jason Sudeikis) elhatározza, hogy soha többé nem akar függeni senkitől, ezért saját vállalkozásba kezdenek. Habár az induló tőkének szűkében vannak, Zuhanyhaver fantázianevű termékük felkelti egy milliárdos befektető playboy fiának, Rex Hansonnak (Chris Pine) a figyelmét, miáltal látszólag garantált sikert jelentő szerződéshez jutnak.
Amikor azonban Rex apja, az üzletben könyörtelen és gátlástalan Burt (Christoph Waltz) pofára ejti őket, az örök vesztesek újfent bajba kerülnek, amiből kétségbeesetten próbálnak kikeveredni. Mindenféle jogi és egyéb lehetőség híján végül emberrablásra adják a fejüket, amihez a nyilvánvalóan burokban élő, elkényeztetett Rex tökéletes alanynak tűnik.
Őrült tervük végrehajtásához ismét segítséget kérnek a rossz tanácsairól híres keményfiútól, Dean "Motherfucker" Jonestól (Jamie Foxx), ugyanakkor a terápiára járó, ám még mindig ugyanolyan nimfomán fogorvosnő, Dr. Julia Harris (Jennifer Aniston) is visszatér, hogy megnehezítse a három önjelölt bűnöző már amúgy sem túl egyszerű életét.
A folytatás cselekményére nem is igen érdemes több szót vesztegetni, mivel az többé-kevésbé ugyanaz pepitában, mint az első részé, némiképp tovább csűrve-csavarva, plusz néhány "új" ötlettel kiegészítve, melyeket azonban már máshol is láthattunk (a gazdag fószer félresikerült elrablását például nemrég a Pain & Gain c. filmben).
Jobbára ugyanazok a sablonok és fordulatok ismétlődnek tehát, mint a három évvel ezelőtti moziban vagy más, hasonló filmekben, a humor pedig az altesti poénok és a filmes utalások furcsa, ennek ellenére mégis egyre gyakrabban látható egyvelegét alkotja.
A Förtelmes főnökök 2. alkotói ugyanabba a hibába estek, mint amit az ilyen, ún. "felnőtt vígjátékok" alkotói újra és újra elkövetnek - nevezetesen, hogy bármi is legyen az adott film témája, a párbeszédeket és a vicces(nek szánt) jeleneteket teletűzdelik szexuális és egyéb testi funkciókkal kapcsolatos utalásokkal, és a felnőtt szereplők sokszor úgy társalognak egymás között, mintha a hormonjaik miatt túlfűtött érzékekkel rendelkező kamaszok volnának.
A rögtönzött szituációk nem egyszer teljesen életszerűtlenek és erőltetettek, jellemfejlődés mint olyan pedig nem létezik, a "protagonisták" ugyanúgy semmit sem tanulnak a hibáikból, mint az első részben - persze ha tanulnának, azzal rögtön meg is szűnne az apropó a folytatáshoz.
A Förtelmes főnökök 2-őt csupán az menti meg a teljes kudarctól és érdektelenségtől, hogy időnként egész tűrhetően képes krimi-paródiaként, a gengszteres-emberrablós mozik egyfajta sarkított verziójaként funkcionálni. A három kétbalkezes, botcsinálta bűnöző újfent bebizonyítja, hogy kutyából nem lesz szalonna, miközben mi időről időre jókat derülünk rajtuk (amikor épp nem az ízléstelen vagy félresikerült gegeken bosszankodunk). A faramuci szituációval kapcsolatos poénok és néhány olyan fordulat egész jól működik a filmben, melyet nem egy az egyben az első részről kopíroztak.
Chris Pine feltűnése üde színfolt az alapvetően lehengerlő modorú és igazi sármőr, ám meglepő húzásokra képes, és ezért szinte kiszámíthatatlan "milliomoscsemete" szerepében. Általa sikerült némi vérfrissítést pumpálni egy olyan folytatásba, melyben kizárólag az egyre unottabban játszó Jason Batemannel és a trió többi, nem sokkal kevésbé egysíkú tagjával sehogyan sem lehetett volna még egyszer ugyanazt eladni, és Rex karaktere révén még egy-két váratlan fordulatot is tartogat számunkra a történet.
Jamie Foxx "álkemény csávójának" kibővített szerepéhez és a még mindig kőkemény főnökként tetszelgő Kevin Spacey-hez is kapcsolódik néhány derűs pillanat, míg a többiek produkcióját - némi jóindulattal - inkább átlagosnak és könnyen feledhetőnek lehetne nevezni.
Az azonban nem írható az ő számlájukra, hogy a forgatókönyvírók által sulykolt mondanivaló, miszerint becsületes átlagemberek sosem válnak hirtelen céltudatos és határozott, profi bűnözőkké, még ha a helyzet úgy is "kívánja", megreked az alkalmi és felszínes álbölcselkedés szintjén, kiegészülve például az olyan, a levegőben lógó egysoros igazságokkal, hogy "pénzt csak pénzből lehet csinálni". Egy ilyen jellegű "felnőtt vígjátéktól" persze aligha várhattunk ennél többet, miáltal a Förtelmes főnökök 2. összességében egy egyszer nézhető alkotás, de még egy rész már biztos, hogy túl sok lenne belőle (lásd a Másnaposok 3. esetét).
Akinek tetszett az első rész, annak jó eséllyel a folytatás is bejön majd - aki azonban csak egy könnyed vígjátékra vagy paródiára vágyik, és nem kedveli, ha a humor gyakran a szexuális ösztönök és egyéb altesti funkciók körül forog, az jobban teszi, ha inkább elkerüli.
Förtelmes főnökök 2. / Horrible Bosses 2 (2014)
- Műfaj: Vígjáték
- Hazai premier: 2014. november 27.
- Rendezte: Sean Anders
- Hossz: 108 perc
- Szereplők: Jason Bateman, Charlie Day, Jason Sudeikis, Chris Pine, Jennifer Aniston, Jamie Foxx, Christoph Waltz, Kevin Spacey
- Forgatókönyv: Sean Anders, John Morris
- Operatőr: Julio Macat
- Vágó: Eric Kissack
- Zene: Christopher Lennertz
- IMDb: 2170439/
- Gyártó: New Line Cinema, Warner Bros. Pictures
- Forgalmazó: Intercom
- Honlap: horriblebosses2.com