Forráskód filmkritika

2011. április 19.
72.6701
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Mi történne, ha kereszteznénk az Idétlen időkig-et a 24 című sorozattal és A Mátrix-szal? Nos, minden bizonnyal valami félelmetesen hasonlót kapnánk a Forráskódhoz. A születendő csemete ugyan nem annyira vad és elszállt, és nem is bír olyan tökéletesen megszerkesztett történettel, mint az említett szülők, viszont minden különösebb probléma nélkül beilleszthető a virtuális valósággal, illetve az idő és tér manipulációjával foglalkozó stúdiófilmek mostanában egyre inkább növekedő és feltörekvő trendjébe (lásd még: Eredet). Kétségkívül mostanában újra népszerű témává kezd válni a "létezés", mint elvontan értelmezhető, absztrakt fogalom, semmint kézzel fogható, valós tézis kérdése, a különféle nagyköltségvetésű produkciók által adott válaszok pedig, ha eltérőek is, de garantáltan mindig rendkívül meglepőek és elgondolkodtatóak. A Forráskód összességében talán nem tud olyan intelligens és magasröptű lenni, mint amennyire annak látszódni szeretne, de az azért biztos, hogy nem egy nézőt késztet majd hosszabb-rövidebb eszmefuttatásokra a multiverzumok elméletével és általánosságban a kvantummechanikával kapcsolatban. A laikus nagytömegek számára (akik az előző mondatból legalább két szót nem értettek meg) ez egy érdekes, izgalmas thriller lesz. Kicsit monoton és repetitív (ami az Idétlen időkig-hez hasonlatos folyamatos déja vu érzésnek köszönhető), időnként nehezen követhető, és minden bizonnyal nem egy néző fogja majd heves fejvakarások közepette elhagyni a mozi termet - de a pénzét mégis megéri.

Forráskód filmkritika - 2. kép

A történet ennél hétköznapibb módon nem is kezdődhetne: Sean (Jake Gyllenhaal) egy Chicago felé tartó vonaton ébred egy rövidke szunyókálásból. A vele szemben lévő ülésen csinos utastársa, Christina (Michelle Monaghan) helyezkedik el. De valami nincs rendben. Sean-t a kábultság érzése tölti el, nem tudja hol van, és ami ennél is fontosabb, meg van győződve arról, hogy a neve nem Sean. A valódi neve Colter Stevens, az amerikai hadsereg katonája, és éppen Afganisztánban kéne szolgálatát teljesítenie, nem pedig egy vonzó hölggyel csevegnie ártatlan semmiségekről, miközben a kalauz a jegyét kéri el szívélyesen, ellenőrzés céljából. Nyolc perccel később a vonat felrobban, és Colter egy székbe csatolva találja magát egy űrkapszula-szerű valamiben. A szerkezetből hidraulikus folyadék szivárog. Egy felkapcsolódó monitor képernyője tűnik fel a szeme előtt, melyen egy Goodwin nevű női tiszt (Vera Farmiga) jelenik meg, gyors és kicsit homályos eligazítást adva neki arról, hogy mi is folyik körülötte. Főhősünk neve valóban Colter Stevens, azonban a virtuális valóság varázslata segítségével, egy szupertitkos katonai program keretében, lehetőségük van őt belehelyezni a "Forráskód"-ba, ami nem egy szimuláció, hanem inkább úgy írható le, mint alternatív valóságsík. Mindez hétköznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy Stevens tetszőleges alkalommal röpke utazást tehet a múltba és Sean testében, a férfi tudatába lépve átélheti a célszemély életének utolsó nyolc percét. A feladata: rájönni, hogy ki volt a merénylő, mivel erős a gyanú, hogy ugyanaz a terrorista, aki a vonatot pár órával korábban elpusztította, legközelebb egy jóval nagyobb hatóerejű "piszkos bomba" detonálására készül valahol Chicago belvárosában.

Forráskód előzetes




Forráskód filmkritika - 3. kép

Megkezdődik tehát a hajsza az idővel. A küldetés teljesítése mellett Colter elhatározza, hogy a gyönyörű Christina életét is megmenti, valamint arra is fényt derít, hogy egyáltalán mit keres pont ő, akinek a Közel-Keleten kéne állomásoznia, ebben az egész, légből kapott sci-fibe illő felhajtásban. Hogy a Forráskód sztorija logikai bakiktól mentes és teljesen logikus-e? Nem, még csak távolról sem, de vitathatatlan, hogy Ben Ripley író forgatókönyve egészen érdekfeszítő ötletekkel áll elő.


Forráskód filmkritika - 4. kép

A legalapvetőbb, pusztán józanésszel átgondolva is egyből feltűnő hibákat és a rögtön szemet szúró inkonzekvenciákat félretéve, a Forráskód nem csak szórakoztat, de rendesen meg is tudja dolgoztatni agytekervényeinket. Tény, hogy története nagyívű, és túlságosan is sokat próbál markolni, aztán végül, ha nem is keveset, de a vártnál mindenképpen kevesebbet fog. A cselekmény filozófiai hátterében vannak olyan túlzottan magasra dobott labdák, melyeket később Ripley képtelen leütni, ezzel saját magát ejtve csapdába. Máskor olyan furcsa és meglepően jó gondolatokat tár elénk, melyek őszintén magukkal ragadnak minket és bőven adnak napokkal, sőt akár hetekkel későbbre is gondolkodnivalót. Mivel hogy a film (egyik) műfaja science fiction, pszeudo-tudományos blablából nincs hiány, habár sosem kapunk például elégséges magyarázatot arra, hogy pontosan milyen alapokon is nyugszik az időben visszarepítő, alternatív világokba eljuttató gépezet. Mi lehetséges, és mi nem? Miért, és miért nem? És így tovább. Bizonyos dolgok kifejezetten abszurdak a Forráskódban, és tudjuk, hogy lehetetlenek a valós életben, mégis jól esett volna egy kis Brown doki féle hablaty, akár egy hozzá hasonló karakter, aki beavat minket, és mégis csak racionalizálja (mozis csalásssal, félrebeszéléssel, jól bevált "tükrök és füst" segítségével) a racionalizálhatatlant. Szeretjük úgy érezni, hogy értjük, amit látunk, szeretjük, ha kábítanak minket, és ha kell, ha hihető a duma, akkor készségesen fel tudjuk függeszteni - de csak annyira, amennyire még az nem sérti az intellektusunkat - a hitetlenkedésünket.


Forráskód filmkritika - 5. kép

De ne legyünk kukacoskodók, valljuk be, a Forráskódban a technológiai zagyvaságoknál jóval jelentékenyebb és hangsúlyosabb szerepet kap a cselekmény, illetve annak filozofikus felhangjai. A fizikáról, kvantummechanikáról, időutazásról és szinaptikus feltérképezésekről szóló rizsa csak keretet ad az elmesélendő sztorinak, akármennyire is érdekelhet minket egy precízebb magyarázat, olyat sosem fogunk kapni, mert a premissza mélyen a fikcióban gyökerezik - még ha különböző tudományos és áltudományos szakszavakkal rendesen meg is van támogatva. Ha valami oka mégis van, hogy épkézláb kifejtés helyett csak homályos utalásokat kapunk, akkor az az lehet, hogy az áttörést jelentő tudományos folyamatok alulbecslése (valamennyi szereplő által) maga is a Forráskód témáinak egyike. A külső rétegeket lehámozva ugyanakkor legbelül lényegében egy krimi elemekkel tarkított akció-thrillert találunk: Gyllenhaal karakterének meghatározott időn belül meg kell találnia a vonatot felrobbantó személyt, megmentve ezzel az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városát a poklok poklától. A mellékszál, mely a főszereplő valódi kiléte és a programba való beválasztását övező titokzatosság körül forog, a történet gazdagítására szolgál, valamint az izgalmakat és a kérdések számát is többszörösére növeli. A Forráskódban szinte semmi sem az, aminek elsőre látszik. És talán senki sem. Például ki lehet a Goodwin mögött a háttérből mindent irányító Dr. Rutledge (Jeffrey Wright)? Mi az ő szerepe ebben az egészben?

Forráskód filmkritika - 6. kép

A Forráskód befejezése - való igaz, nem olyan őrjítően becsapós és megosztó, mint az Eredet fináléja - gyakorlatilag végtelen számú értelmezésnek enged teret, nyitva hagyva rengeteg opciót a közönség számára, és tulajdonképpen betekintést ad abba, mit is jelentenek a "multidimenziós elméletek". Milyen mélyen és milyen messzire tud az ember lemenni a nyúl üregébe? Ritka eset, hogy hollywoodi film még képes agysejtjeinket aktiválni és munkára fogni őket, a Forráskód viszont pontosan erről szól.


Forráskód filmkritika - 7. kép

A Forráskód energetikus, kellemes ritmusú film, cseppet sem unalmas, és még az egzisztenciális, kvázi-tudományos teóriákkal sem kell tisztában lennünk maximálisan, hogy értékelni tudjuk, amit bemutat. Jake Gyllenhaal remek a szerepében, ő a biztos pontunk, hiszen hozzánk, nézőkhöz hasonlóan először ő sem tud semmiről, nem ért semmit. Michelle Monaghan bájos, mint mindig, Vera Fermiga pedig meglepő módon többet tud kihozni a figurájából, mint várnánk, főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak videós kapcsolaton keresztül tűnik fel. Duncan Jones rendező (kinek előző munkája, a Hold hasonló sci-fi vénában készült) legnagyobb kihívása az, hogy a filmet ismétlődő jellege ellenére is pörgőssé és változatossá tegye. Nem könnyű próbatétel az érdeklődés fenntartása úgy, hogy ugyanaz a 8 perces periódus játszódik le újra meg újra, több-kevesebb eltéréssel. A történések tempójának, a karakterek reakcióinak variálásával (ahogy Harold Ramis is tette az Idétlen időkig-ben) eléri, hogy ne aludjunk el akkor sem, mikor már sokadjára kezdődik ismételten ugyanaz a 8 perces szekvencia. Túlzás lenne azt állítani, hogy még így sincsenek időközönként kicsit fárasztó, sokat látott elemek a filmben, amikor inkább már a robbanást, az akciót várjuk, semmint a dialógusokra és árulkodó jelekre figyelnénk, de a lezárást látva kifizetődik az egész megpróbáltatás.

Forráskód filmkritika - 8. kép

Nehéz nem párhuzamot vonni Jones korábbi filmje, a Hold és a Forráskód között: mindkettő számottevően intelligensebb és tudomány-orientáltabb, mint a manapság látható átlagos hollywoodi produkciók. Mindkettő egy külvilágtól elzárt férfi életének bonyodalmaira fókuszál és hasonlóképpen az identitáskeresést helyezi előtérbe. A Forráskód mindenképpen akciódúsabb, mint a Hold és még humort is tud csempészni amúgy komor történetébe, ezért több esélye van a sikerességre, a mainstream befogadást tekintve. Reményt fakasztó fénysugár az agyhalott, sablonokra épülő látványfilmek seregében. Talán még mindig van esélye a kreatív, eredeti ötletekkel és víziókkal rendelkező filmkészítőknek.
 

Forráskód filmkritika / Source Code (2011)

  • Műfaj: akcióthriller
  • Hazai premier: 2011. április 21.
  • Rendezte: Duncan Jones
  • Hossz: 93 perc
  • Szereplők: Jake Gyllenhaal, Michelle Monaghan, Vera Farmiga, Jeffrey Wright, Michael Arden
  • Forgatókönyv: Ben Ripley
  • Operatőr: Don Burgess
  • Vágó: Paul Hirsch
  • Zene: Chris Bacon
12 hozzászólás

juhaszandor

6 éve, 1 hónapja és 20 napja

Ezt a filmet megérte megnézni

válasz erre

sKim

7 éve, 8 hónapja és 7 napja

Szerintem nagyon unalmas film. Bár, kinek a pap , kinek a ....

válasz erre

marco

8 éve, 8 hónapja és 1 napja

gocsa írta:
A Quantum Leap-re gondolsz szerintem. Bár abban újrapróbálkozásokra nem volt lehetőség, de a főszereplőnek más és más testében kellett helyre hoznia dolgokat. Frankó kis sorozat volt.
Az tényleg nagyon jó volt. Kevés részt láttam belőle sajnos, de most nyomja az AXN Scifi.

válasz erre

gocsa

8 éve, 8 hónapja és 1 napja

skyman írta:
Volt valami hasonló gondolatmeneten alapuló sorozat is. bár ez teljesen más mégis arra a filmre emlékeztet. azért megnézem majd mert érdekel.
A Quantum Leap-re gondolsz szerintem. Bár abban újrapróbálkozásokra nem volt lehetőség, de a főszereplőnek más és más testében kellett helyre hoznia dolgokat. Frankó kis sorozat volt.

válasz erre

skyman

8 éve, 8 hónapja és 6 napja

Volt valami hasonló gondolatmeneten alapuló sorozat is. bár ez teljesen más mégis arra a filmre emlékeztet. azért megnézem majd mert érdekel.

válasz erre

Vendég

8 éve, 8 hónapja és 8 napja

Megnézős!

válasz erre

Vendég

8 éve, 8 hónapja és 10 napja

Nagyon izgalmas mozi, még a kukorica is elfogyott már a film elején!

válasz erre

Vendég

8 éve, 8 hónapja és 10 napja

Nagyon jó film, minden thriller szerető nézze meg!

válasz erre

Vendég

8 éve, 8 hónapja és 12 napja

Uhh az nagyon jó.

válasz erre

gocsa

8 éve, 8 hónapja és 12 napja

DNS írta:
+ Star Trek TNG, Season 5 / Episode 18: Cause and Effect (1992)

A leírtak alapján legalábbis gondolom valami ilyesmiről lehet szó.
Igen

válasz erre

DNS

8 éve, 8 hónapja és 12 napja

+ Star Trek TNG, Season 5 / Episode 18: Cause and Effect (1992)

A leírtak alapján legalábbis gondolom valami ilyesmiről lehet szó.

válasz erre

Vendég

8 éve, 8 hónapja és 13 napja

Tetszik a sztori. Megnézem.

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Tuhajohn profiljaWickedSick profiljaWarriorAutobot profiljaEAG1 profiljasony1515 profiljamarco profiljaretePceldaK profiljahavrillal profiljagery1113 profilja