Feledés filmkritika

2013. április 12.
73.2961
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
A Feledés a legújabb sci-fi-akció blockbuster Tom Cruise főszereplésével, mely a Tron: Örökség rendezőjének alapötlete nyomán és dirigálása alatt, A majmok bolygója: Lázadás alkotógárdájának közreműködésével készült. Noha a filmben újfent kulcsszerepet játszik egy agresszív földönkívüli faj támadása bolygónk ellen, ezúttal nem az idegenek földi invázióját közvetlenül elénk táró, hanem annak utóhatásait bemutató történettel van dolgunk.


2077-ben járunk, amikor a Föld kietlen pusztaság, melyet hatvan évvel korábban, egy apokaliptikus háborúban felszántottak az atomfegyverek. Az egyetlen ember, aki Amerika sivárrá lett keleti fertályán és egykor hatalmas, fényűző városainak romjai felett járőrözik, egy Jack Harper nevű volt katona és biztonsági karbantartó (Cruise), akinek a munkáját a bázisról segítő Victoria "Vika" Olsennel (Andrea Riseborough) együtt az a feladata, hogy gondoskodjon a létfontosságú restaurációs folyamatokat végző hidrokutak zavartalan működéséről. Miközben munkájukat egy gigantikus, Föld felett lebegő objektumból, a TET-ből ellenőrzik, mellyel egyetlen kapcsolatukat a videohívás formájában bejelentkező Sally (Melissa Leo) jelenti, a megmaradt emberiség többi tagját evakuálták a lakhatatlanná vált bolygóról. A már megszokott, unalmas rutint azonban váratlanul felborítja egy titokzatos fiatal nő, Julia Rusakova (Olga Kurylenko) űrhajójának lezuhanása, ami számtalan kérdést vet fel Jackben, melyekre nem kap kielégítő választ. Egészen addig, amíg nem találkozik a Malcolm Beech (Morgan Freeman) által vezetett, rejtélyes módon életben maradt, a hegyekben bujkáló társasággal, akik olyan felfedezés nyomára vezetik, mely addigi életének teljes átértékelésére kényszeríti hősünket.


A lerombolt pusztasággá vált Amerika fölött

A lerombolt pusztasággá vált Amerika fölött


A Feledés tehát a bevezetőben a műfajban szokásos klisékből építkezik, s az elénk táruló alapszituáció már elsőre is igen nagy blődségnek, meglehetősen tudománytalan zagyvaságnak tűnik. Példának okáért egyáltalán nem hangzik hihetően, hogy az emberek a távoli Szaturnusz bolygó Titán nevű holdjára menekültek, ahol a majdnem mínusz kétszáz Celsius fokos felszíni hőmérsékleten a tavakat és folyókat víz helyett folyékony metán alkotja - és vajon ki hiszi el még mindig, hogy a szuperintelligens, csillagközi utazásra képes földönkívüliek megtámadtak minket, de mi legyőztük őket? Nagyon sok a megválaszolatlan kérdés, illetve az egyes események háttere sem kap kielégítő magyarázatot, ami nem csupán Jack, hanem a néző számára is igen zavaró. Mindvégig érezhető tehát, hogy valamiféle turpisság van a dologban, azonban ahogy lassan kibontakozik a történet, fokozatosan összeáll a kép, mígnem a bugyuta sci-fi végül egy jól átgondolt, fondorlatos és fordulatos sztorivá alakul át előttünk.


Ne rám célozz, pimasz drón!

Ne rám célozz, pimasz drón!


A legnagyobb gond, hogy mire idáig eljutunk, a hosszú és alaposan elnyújtott expozíció miatt könnyen alfa állapotba kerülhetünk. A film közepe táján beindul ugyan a cselekmény, de addig ember legyen az ülepén, aki fészkelődés és ásítozás nélkül kibírja az átélt unalmakat. Persze lehet, hogy az volt az alkotók célja, hogy ha nem is szó szerint, de elaltassák a nézőt, hogy a produkció második felében látottak annál nagyobbat üssenek... A folytatás ugyanis - azon kívül, hogy kétségtelenül akciódúsabb - sokkal több feszültséget, izgalmat és intrikát tartalmaz, jóval kevesebb üresjárattal, illetve céltalannak vagy feleslegesnek tűnő interakciókkal és intermezzókkal. A film első órájában gyakorlatilag nem történik más, mint hogy Jack-et követjük, amint az idegenek által hátrahagyott "dögevőkre" vadászó drónokat keresi és javítja, alkalmanként kisebb-nagyobb veszélyhelyzetbe keveredve, amit - az álmodozáson kívül - néha megszakít a férfi és a kötelességtudó Vika ellentmondásos, professzionális, ugyanakkor - két, egymásra utalt, magányos emberről lévén szó - erős érzelmekkel átitatott kapcsolata, valamint a TET utasításait mézesmázas, mégis ellentmondást nem tűrő módon közvetítő Sally-vel való videobeszélgetés.


Victoria Olsen (Andrea Riseborough), a szorgos irányító

Victoria Olsen (Andrea Riseborough), a szorgos irányító


Mivel jellemzően egy mindössze néhány szereplős alkotásról van szó, a Feledést akár karakterorientált mozinak is nevezhetnénk - ami részben megmagyarázná a hosszú felvezetést, ha a film első felét látva nem gondolnánk önkéntelenül is azt, hogy a sztori újfent a nagyszabású és ambiciózus látványvilágnak és a különleges effektusoknak lett alárendelve, mint a Tron: Örökség esetében. A monumentális tájképek, az éles kontrasztot mutató, lepusztult és modern épületek, gépek és járművek, valamint a technikailag minden apró részletükben kidolgozott drónok valóban egy újabb "tech demo" érzetét keltik, ami önmagában aligha elég a vásznon mozgó emberek haloványan csordogáló történetének befogadásához. A cselekmény előrehaladtával azonban mind nagyobb jelentőséget kap az egyes szereplők, közülük is elsősorban a kételkedő protagonista Jack sorsa, s noha Oscart érő teljesítményeket távolról sem láthatunk, a színészi alakítások alapvetően rendben vannak: Tom Cruise ezúttal is odateszi magát, ha kell, Olga Kurilenko is hozza, amit muszáj, a Hollywoodban mindeddig gyakorlatilag ismeretlen Andrea Riseborough visszafogott, mégis érzékletes játéka pedig kellemes meglepetésként szolgál. (Ami Morgan Freemant illeti, ő nem csinál semmi különöset, ő csupán Morgan Freeman.)

Jack a titokzatos Malcolm Beech (Morgan Freeman) vendégszeretetét élvezi

Jack a titokzatos Malcolm Beech (Morgan Freeman) vendégszeretetét élvezi


A Feledés tehát végül képes valódi érzelmi húrokat megpengetni a nézőben, még ha azt csak mérsékelten, a fináléhoz közelítve tudja is megvalósítani. Ami megmenti a produkciót a közhelyességtől és a középszerűségtől, az a narratívában fellelhető intellektualitás és humanizmus, ami az alkalmai meglepetés erejével párosul. (Sőt ha a megkérdőjelezhetetlennek hitt irányításnak való engedelmességre némi áthallással tekintünk, a történet akár napjainkra vonatkoztatható üzenettel is felruházható.) Miközben a film sztorijának ötlete a direktori és produceri teendőket is ellátó Joseph Kosinskitól származik, a forgatókönyv "kipofozására" a Universal az Oscar-díjas, a Csillagok háborúja készülő VII. epizódjának forgatókönyvíróját, egy bizonyos Michael Arndt nevű úriembert kért fel - legalább részben alighanem neki köszönhető, hogy a cselekmény megáll a saját lábán, annak ellenére, hogy kétségtelenül ismerős elemekből építkezik.

A drónok támadása

A drónok támadása


Kosinski saját bevallása szerint a hetvenes-nyolcvanas évek klasszikus sci-fi mozijai előtt kívánt tisztelegni, ami bizonyos fokig sikerült is neki, még ha nem is olyan grandiózus módon tette mindezt, ahogyan a produkció ambiciózussága alapján valószínűleg szerette volna. A jelenleg 38 esztendős rendező maga is olyan alkotásokon nőtt fel, mint a 2001. Űrodüsszeia, a Szárnyas fejvadász, illetve az Alkonyzóna című tévésorozat, vagyis egy igazi sci-fi megszállottat köszönthetünk a személyében. Ennek ismeretében viszont már nem túl meglepő, hogy a Feledés például olyan, apokaliptikus sci-fikből merít ötletet, mint a Világok harca, a Függetlenség napja vagy a Mátrix, hozzáad egy kis Tron-utóérzést, és jól összekeveri őket.

Modern tájkép hidrokutakkal

Modern tájkép hidrokutakkal


Eredetiségről tehát nemigen beszélhetünk, így a valódi klasszikus címet még távolról sem lehet ráaggatni a produkcióra. A kreativitás azonban tetten érhető a történetmesélés, illetve a narrációban lévő, intelligens csavarok formájában, a forgatókönyv hiányosságaiért pedig kárpótolnak bennünket a vizuális és egyéb effektusok. A CGI és a hangok mind nagyon a helyükön vannak, a fényképezés pedig elsőrangú, akár a hatalmas, festményszerű tájképeket, akár a zárt terekben történő kamerakezelést vesszük - ahogy az el is várható egy olyan formátumú, a Pi életével Oscart nyert operatőrtől, mint Claudio Miranda. Az elektronikus zene nagyszabású filmekben manapság igen ritka, ezúttal viszont kiválóan alkalmazták - a francia M83 modern taktusai remekül illenek a film rideg, szürke, technokrata látvány- és hangulatvilágához.

Bázis a fellegekben

Bázis a fellegekben


Kosinski vizuális látásmódja és fantáziájának gazdagsága tehát kétségbevonhatatlan, rendezői, illetve történetmesélői kvalitásait azonban egyelőre még véletlenül sem lehet szuperlatívuszokban emlegetni. Noha a Tron: Örökséghez képest kétségtelenül tapasztalható némi előrelépés, ami főleg a sztori komplexebbé, ugyanakkor mégis befogadhatóbbá és emberközelibbé válásában érhető tetten, a rendező eddigi alkotásai megmaradnak a jobbára steril, klasszikus elemekből aprólékos módon összeollózott, az "isteni szikrát", vagyis egy igazán jó mozihoz szükséges pluszt azonban nélkülöző iparosmunkák szintjén. Ennek ellenére a Feledés - amellett, hogy időnként rendkívül látványos - kellően szórakoztató és néha még izgalmas is, ha túl tudjuk tenni magunkat a film első felének unalomba fulladó érdektelenségén - amiben ezúttal is nagy segítségünkre lehet a blocbusterek megtekintése alkalmával gyakran hasznos kelléknek bizonyuló popcorn-kóla páros.

Te is arra gondolsz, amiről én sem hittem, hogy arra gondolok?

Te is arra gondolsz, amiről én sem hittem, hogy arra gondolok?




Feledés előzetes

 

Feledés filmkritika / Oblivion (2013)

  • Műfaj: sci-fi
  • Hazai premier: 2013. április 11.
  • Rendezte: Joseph Kosinski
  • Hossz: 125 perc
  • Szereplők: Tom Cruise, Olga Kurylenko, Andrea Riseborough, Morgan Freeman, Melissa Leo
  • Forgatókönyv: Karl Gajdusek, Michael DeBruyn, Michael Arndt
  • Operatőr: Claudio Miranda
  • Vágó: Richard Francis-Bruce
  • Zene: Anthony Gonzalez (M83)
23 hozzászólás

kishege2003

7 éve, 4 hónapja és 11 napja

Nagyon magával ragadott a futurisztikus képi világa oda voltam azért az asztalért és az egész minimalista stílus ahhhw szeretem

válasz erre

Vendég

7 éve, 6 hónapja és 16 napja

Vendég írta:
Jaj lali még ennyire se vagy tudnivaló. Hát mert áttelepült a nő helyett, azért kelt ki a koporsóból az űrszem előtt. Még be is mondtam neked a moziban de te csak a kukira figyeltél, látod meg lett a keletje, hát ha még nem igaz akkor mi lenne. Semmi??? Ez így jó mert máshogy nem is lehetett volna. Ezt mondtam én.
Látód eszt sem igaz mert akkór aszt montad hogy átváltózás történt mise közben. Ezek szerint ez sem ígaz mer ha így lenne akkór a tom criuse nem ment vólna el óda a legvégén mint látható. Csak aszt nem értem hógy minek kelledt felemelni a csápnyalábót. Na mindegy azért jó a fílm!!!!44 üdv lali

válasz erre

Vendég

7 éve, 6 hónapja és 16 napja

Vendég írta:
Szerintem nem ledt jo film a feledénység megmondom miért. szóval amikor a néger megmongya neki hogy felviszi akkór igazából nem is neki kellene felváltóznia érte amikor kiszálnak a zűrhajóból és mégis ótt van. Akkór eszt móst hógy voltak igazából?
Meg aszt sem értem hogy miért kelledt repkedni? üdv: lali
Jaj lali még ennyire se vagy tudnivaló. Hát mert áttelepült a nő helyett, azért kelt ki a koporsóból az űrszem előtt. Még be is mondtam neked a moziban de te csak a kukira figyeltél, látod meg lett a keletje, hát ha még nem igaz akkor mi lenne. Semmi??? Ez így jó mert máshogy nem is lehetett volna. Ezt mondtam én.

válasz erre

Vendég

7 éve, 6 hónapja és 16 napja

Szerintem nem ledt jo film a feledénység megmondom miért. szóval amikor a néger megmongya neki hogy felviszi akkór igazából nem is neki kellene felváltóznia érte amikor kiszálnak a zűrhajóból és mégis ótt van. Akkór eszt móst hógy voltak igazából?
Meg aszt sem értem hogy miért kelledt repkedni? üdv: lali

válasz erre

wegh

7 éve, 6 hónapja és 21 napja

Nagyon jó volt, csak Tom Cruise-ból egy is elég lett volna

válasz erre

juhaszandor

7 éve, 6 hónapja és 22 napja

Na ezt majdnem megnéztem moziban még anno. Na majd utólag

válasz erre

Vendég

7 éve, 7 hónapja és 13 napja

rDAVE írta:
Most én kellően bele kontárkodok az eddigi pozitív véleményekbe. Nem mondom, hogy rossz, de számomra teljesen semleges film volt. Végignéztem, voltak pillanatok, amikor tetszett, viszont összességében túl nagy hatást nem gyakorolt rám. Kétlem, hogy egyhamar újranézném.
Én csak azért nem nézem meg újra csak jó sokára mert most láttam és még mindenre emlékszem. De szerintem nekem ez minden évben nézős lesz mert nagyon jó film.

válasz erre

rDAVE

7 éve, 7 hónapja és 13 napja

Most én kellően bele kontárkodok az eddigi pozitív véleményekbe. Nem mondom, hogy rossz, de számomra teljesen semleges film volt. Végignéztem, voltak pillanatok, amikor tetszett, viszont összességében túl nagy hatást nem gyakorolt rám. Kétlem, hogy egyhamar újranézném.

válasz erre

totyak

7 éve, 7 hónapja és 26 napja

Megnéztem ezt a filmet, nagyon tetszett. Az eleje olyan kis laposan indult, nem nagyon láttam, hogy ebből hogy lesz jó film, de a végén a csavar szerintem ütős volt.

válasz erre

Fox95

7 éve, 8 hónapja és 6 napja

Nagyon jó film lett. És a végét is elég csavarosan oldották meg.

válasz erre

Vendég

7 éve, 11 hónapja és 14 napja

Nekem rettenetesen tetszett. Kár hogy nem 3D-ben néztem meg.

válasz erre

DNS

7 éve, 11 hónapja és 16 napja

Vendég írta:
Szerintem a prometheus is nagyon jó, sőt nekem jobban tetszik mint az alap alien. Lehet hogy a fiatal korom miat nem tudom...
Tapasztalataim szerint az emberek valóban kicsit másképp nézik ugyanazt a filmet, illetve más-más dolgokra figyelnek jobban vagy kevésbé. Ez részben az életkortól is függhet, de hasonló befolyásoló tényező lehet a nem, a beállítottság, korábbi tapasztalatok, a sokat emlegetett genetikai tényezők stb.

Így többek között pl. az is lehetséges, hogy a fiatalok jobban értékelik a technikailag modernebb, előrehaladottabb filmeket, miközben egy-egy színészi hiányosság vagy történetbeli baki felett hajlamosabbak szemet hunyni Persze mivel ez nem pusztán a kortól függ, egyáltalán nem biztos, hogy minden fiatal így nézi a filmeket

válasz erre
12a(z) 2 -ből
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

gery1113 profilja