Ennek ellenére tény, hogy már nagyon sok hasonló történetet láthattunk, éppen ezért nem könnyű olyan alkotást letenni a témában, ami nem hat lerágott csontnak vagy elcsépeltnek. A Fekete telefon annyi előnnyel azért rendelkezik, hogy Joe Hill hasonló című novelláján nyugszik, amely 2004-ben jelent meg a kritikusok és az olvasók által egyaránt kedvelt 20th Century Ghosts (20. századi kísértetek) című, gyűjteményes horrorkötetben.
Az írónak a kritikák szerint megvan az a képessége, hogy úgy meséljen el szürreális és nyomasztó hangulatú történeteket, hogy közben meghökkenti és elgondolkodtatja olvasóit. Mint már tudjuk - többek között a számtalan Stephen King adaptációnak köszönhetően -, általában azok a legütősebb alkotások, amelyek képesek legbelső félelmeinkre és érzéseinkre hatni. A kérdés csupán az, hogy a Fekete telefon esetében vajon mennyire jön át az írott történet a filmvásznon keresztül?
A cselekmény szerint 1978-ban járunk, amikor sorban rabolják el a kamasz srácokat egy Colorado-i külvárosi szomszédságból. A maszkot viselő tettes kiléte ismeretlen, csak Portyázó néven emlegetik, és egyre nagyobb riadalmat okoz a környék lakosai körében.
Ennek ellenére az élet nem áll meg, így Finney Shaw-nak (Mason Thames) is ugyanúgy meg kell küzdenie a keménykedő banda iskolai zaklatásával és alkoholista apja (Jeremy Davies) zsarnokoskodásával, mint egyébként. A félénk fiúnak, aki nem mer kiállni magáért, és nincs bátorsága megszólítani a lányt, aki tetszik neki, azért akad egy barátja a talpraesett Bruce (Tristan Pravong) személyében.
Miután azonban Bruce is eltűnik, Finney lesz a hatodik áldozat, akit elrabolnak. Miközben a nyilvánvalóan kattant elméjű Portyázó (Ethan Hawke) fogva tartja őt egy ismeretlen helyen lévő pincében, a fiú húga, Gwen (Madeleine McGraw) felettébb valószerűnek tűnő álmai segítségével testvére nyomát kutatja. Rajta kívül Finney csupán az időnként rejtélyes módon felcsengő, a korábban elrabolt gyerekek hangján megszólaló, kiszuperált fekete telefon képében számíthat segítségre...
Scott Derrickson (Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Amikor megállt a Föld, Sinister, Távozz tőlem, Sátán!) már bizonyította, hogy ért a hangulatteremtéshez és feszültségkeltéshez, és ezen képességeit ezúttal is jól kamatoztatja. Ezt még inkább fokozza Ethan Hawk a maga visszafogottságában is igen erőteljes alakítása - az ember soha nem tudja, mire számítson a titokzatos, nem hétköznapi hajlamokkal rendelkező, végig valamilyen hátborzongató álarc mögé bújó figurától.
A Fekete telefon ráadásul a körítést tekintve is aprólékos gonddal készült, így azt kell mondjam, igen jól hozza a hetvenes évek végének hangulatát. Az utalások a korabeli filmes kultúrára könnyen nosztalgiát ébreszthetnek az idősebb nézőkben, de az akkori szokások és életmód úgyszintén kellőképpen felépített. Ne feledjük, abban az időben még a vezetékes, illetve tárcsás telefonok, a doboztévék és a papír alapú újságok korát éltük, amikor még sehol sem volt a napjainkra jellemző instant tömegkommunikáció.
Az író-rendező a gyerekek, illetve elsősorban a főszereplő srác szemszögéből mutatja be a történetet, mely állítólag kellő hűséggel követi az eredeti novellát. (Ezt jómagam sajnos nem tudom megítélni, mivel még nem volt szerencsém hozzá.) Azt azonban meg tudom erősíteni, hogy a groteszk igencsak realisztikus ábrázolását nyújtja a film, vagyis természetfeletti horror létére nem esik át a ló másik oldalára.
A narratíva korántsem annyira harsány vagy drámai, mint például a hasonló cselekménnyel bíró Széttörve esetében, a visszafogottság viszont ez esetben a hihetőség javára válik. Igaz, hogy a Fekete telefonban akadnak a valóságtól eléggé elrugaszkodott jelenetek és mozzanatok - és most nem a cselekmény természetfeletti összetevőire gondolok, hanem a szereplők viselkedésére és reakcióira.
Ennek ellenére a film alapvetően eléri a kívánt hatást, és az üzenete nagyon is átjön. Azzal, ahogyan az önmagáért kiállni nem képes fiúnak felül kell emelkednie korlátain és félelmein, azt hiszem, sokan a közönség soraiból is tudunk azonosulni. Azt pedig, hogy ebben segít neki a többi, áldozatul esett fiú szelleme, bizonyos szempontból akár belső hangokként is értelmezhetjük, melyek valójában pusztán Finney pellengérre állított pszichéjének termékei.
Azon túl, hogy az alkotás érzelmileg és intellektuálisan is képes hatni a nézőre, megvan az az előnye, hogy pszichológiai horror létére végig képes egyfajta optimizmust, a jövőre vonatkozó reményt sugározni. Vagyis minden lélekpróbáló jelenet ellenére összességében egy felemelő alkotásról beszélhetünk, ami gondoskodik róla, hogy végül mégiscsak pozitív érzésekkel távozzunk a moziból.
A Fekete telefon tehát egy igen jól felépített lélektani és természetfeletti horrortörténet, nem a szokványos fajtából, minimális olcsó ijesztgetéssel. A rendező nem annyira az ösztöneinkre, mint inkább a lelkünkre és az érzéseinkre igyekszik hatni, ami javarészt sikerül is neki.
Habár a cselekmény egyes mozzanataiba kétségkívül bele tud kötni, aki nagyon akar, a remekül felépített hangulat, a jó színészi alakítások és a hatékony rendezés simán elviszi a hátán a produkciót. Ami pedig Scott Derricksont illeti, ezek után talán ő sem fogja annyira bánni, hogy végül mégsem rá bízták a Doctor Strange folytatását...
Fekete telefon / The Black Phone (2021)
elég csak egy nachos, köszi- Műfaj: Horror
- Hazai premier: 2022. június 23.
- Rendezte: Scott Derrickson
- Hossz: 102 perc
- Szereplők: Ethan Hawke, Mason Thames, Jeremy Davies, Madeleine McGraw, James Ransone
- Forgatókönyv: Scott Derrickson, C. Robert Cargill
- Operatőr: Brett Jutkiewicz
- Vágó: Frederic Thoraval
- Zene: Mark Korven
- IMDb: 7144666
- Gyártó: Blumhouse Productions
- Forgalmazó: Universal Pictures
- Honlap: theblackphonemovie.com