Elysium - Zárt világ filmkritika

2013. augusztus 16.
73.5311
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Sajnálatos, habár már nem újkeletű tendencia a nagyüzemi hollywoodi filmgyártásban, hogy egyre ritkább az igazán tisztességesen összerakott, tartalmas és valóban elgondolkodtató sci-fi, ami alighanem a tengerentúlon született filmekkel kapcsolatban általánosságban is elmondható. A szem-, illetve fülkápráztató vizuális és hangeffektusok, valamint az újabb és újabb folytatásokat megérő franchise-ok korában a fordulatos, kellőképpen tanulságos cselekmény, a valódi mélységgel bíró, érdekfeszítő narratíva és a kellőképpen kidolgozott karakterek mindinkább háttérbe szorulnak, amiben alighanem jelentős szerepet játszik a dollárszázmilliókat befektető és még több nyereséget remélő megastúdiók mohósága és türelmetlensége. Részben talán ennek is köszönhető, miszerint az álomgyárban igen gyakran előfordul, hogy azon filmkészítők, akiknek sikerül egy-két értékes mozit produkálniuk, hamarosan letérnek a megkezdett útról és alaposan eldurvulnak, ha egyszer beindult az a bizonyos üzlet.

Max Da Costa (Matt Damon), a mindenre elszánt földlakó

Max Da Costa (Matt Damon), a mindenre elszánt földlakó


A fenti bevezető ez esetben Neill Blomkamp, a District 9 még mindig csupán 33 esztendős rendezőjének és társírójának tevékenységére és karrierjére vonatkozik, amennyiben új filmje, a hangzatos című Elysium sajnos kétségtelenül az imént vázolt hanyatlás bizonyos, ám biztos jeleit mutatja. A 2009-ben még független produkcióként - habár már Peter Jackson produceri segítségével és felügyelete alatt - elkészült, a közönség és a kritikusok tetszését is elnyert District 9 rendkívül kényes és aktuális témájával, egyedi látásmódjával és már-már húsba vágóan realisztikus megközelítésével képest volt egyfajta új szelet hozni a sablon sci-fik világába, nem csoda hát, ha a szakma egyből felfigyelt az azelőtt gyakorlatilag ismeretlen fiatal tehetségre. A nem várt sikert meglovagolva Blomkamp immár saját ötlete alapján, 115 millió dolláros szuperköltségvetésből, világsztárokkal forgatta le az Elysiumot - noha néhány korábbi kollégáját és a District 9-ben főszerepet játszó Sharlto Copley-t azért magával hozta a biztonság kedvéért.

Elysium - Zárt világ filmkritika előzetes




2154-ben járunk, amikor a Föld túlnépesedett és a végletekig elszegényedett, az emberek többsége munkanélküli vagy törvényenkívüli, miközben a rendet szigorú, érzelmektől mentes robotok tartják fenn, amennyire lehetséges. Ugyanakkor a népesség jómódú, úgymond fizetőképes része egy hatalmas és hipermodern, a bolygó körüli pályán keringő űrbázison, az Elysiumon éli mindennapjait, igazi luxuskörülmények között, szegénység, betegségek, háborúk és mindennemű erőszak nélkül.

A földi pokol és az Elysium-i mennyország közti párhuzam tehát anélkül is nyilvánvaló, hogy tisztában lennénk az utóbbi jelentésével, mely a görög mitológiában eredeztethető: az Elízium olyan túlvilági hely, ahová azok jutnak, akik az istenek kedveltjei voltak életükben, s ahol a megboldogultak minden gond és baj nélkül, idillikus körülmények között találnak megnyugvásra. Az istenek által való kedveltség pedig mai, a piszkos anyagiak által meghatározott világunkban - Blomkamp szerint legalábbis - egyenlő a gazdagsággal és a hatalommal, s aki ezekkel nem rendelkezik, annak bizony nincs helye a Paradicsomban.

Az Elysium-i mennyország...

Az Elysium-i mennyország...


A gigantikus és gyönyörű, a Földről is jól látható űrállomás tehát félreérthetetlen módon a mérhetetlen luxust, a társadalom megosztottságát és az egyes osztályok közötti megnövekedett, a történet szerint immár egészen extrém különbségeket hivatott jelképezni. Vagyis a District 9-cel kapcsolatban is párhuzamot figyelhetünk meg, amennyiben a címben szereplő mindkét helyszín egyfajta elvont jelentéstartalommal rendelkezik. Ahogy Blomkamp korábbi munkája esetében a földönkívüliek a nincstelen, a társadalom által kitaszított gettólakókat szimbolizálták, az Elysiumban az űrállomás lakói a világot irányító gazdagokat képviselik, az állomásra vágyó, nincstelen földlakók pedig a nemkívánatos, illegális bevándorlókat, ami egyértelműen a mai, aktuális viszonyokra kíván utalni egy sajátos módon ábrázolt sci-fi köntösben.

A District 9-hoz képest azonban itt már nem csupán egy konkrét körzet állapota lepukkant és siralmas - a benne található épületekkel, környezettel, illetve a lakókkal együtt -, hanem a teljes bolygóé, ahonnan csupán az Elysium kínál menekülési lehetőséget. A szerepek tehát tulajdonképpen felcserélődtek, abból a szempontból, hogy ezúttal egyetlen elszigetelt űrállomás jelenti a jólét fellegvárát, miközben az emberek lakta világ többi része nyomorban, koszban és betegségben tengődik.

...és a földi pokol

...és a földi pokol


Az alapszituáció tehát rendkívül ígéretes, más kérdés, hogy Blomkamp és alkotótársai mit tudtak kihozni belőle magának a cselekménynek és a narrációnak a segítségével. A forgatókönyv egyszerűsége és limitáltsága folytán azonban túlságosan az akcióra és a protagonistára, annak személyes történetére és indokaira koncentrál, miközben a sztoriban rejlő tágabb jelentéstartalomnak jobbára csak a felszínét karcolgatja.

A filmben Max Da Costa (Matt Damon) küzdelmét és útját követhetjük, amint egyszerű, bár priuszos gyári munkásból rettenthetetlen harcos lesz, akinek az élete múlik azon, hogy valahogyan feljusson az áhított világba. A férfi bármire hajlandó annak érdekében, hogy elérje célját, ami kezdetben abszolút magántermészetűnek indul, később azonban képbe kerül Max gyermekkori barátnője, a nővérként dolgozó Frey Santiago (Alice Braga), valamint annak beteg, sürgős segítségre szoruló kislánya. Sőt a későbbiekben már nem csupán az ő sorsuk, hanem az egész emberiség jövője lesz a tét, az Elysium pedig nem egyszerűen a személyes megváltást, hanem egyfajta sorsszerű küldetést jelent hősünk számára.

Frey Santiago (Alice Braga) és kislánya az önjelölt hős védelmében

Frey Santiago (Alice Braga) és kislánya az önjelölt hős védelmében


A futurisztikus űrállomást azonban vezetői féltve őrzik mindenfajta engedély nélküli behatolással szemben, minek köszönhetően - a formális szabályozás ellenére - Jessica Delacourt védelmi miniszter (Jodie Foster) gyakorlatilag szabad kezet kap az illegálisan érkezőkkel való elbánásra. Az igencsak céltudatos és ellentmondást nem tűrő asszony attól sem riad vissza, hogy egy gátlástalan dél-afrikai zsoldost, Krugert (Sharlto Copley) béreljen fel az Elysiumra tartó űrhajók semlegesítésére.

A későbbiek során pedig a profi katonai eszközökkel felszerelt Kruger Max nyomába ered, miután hősünk egy piszkos megbízatás keretében vállalja, hogy megszerzi az Elysium működése szempontjából kulcsfontosságú adatokat John Carlyle-tól (William Fichtner), az állomás számos rendszerét és berendezését is szállító Armadyne cég vezetőjétől, aki egyúttal Max könyörtelen munkaadója. Mint kiderül, Delacourt szintén mindenáron meg akarja kaparintani a titkos információkat, így hamarosan megkezdődik a hajsza a jövőért és a túlélésért.

Jessica Delacourt miniszter (Jodie Foster), a jégkirálynő cím legújabb várományosa

Jessica Delacourt miniszter (Jodie Foster), a jégkirálynő cím legújabb várományosa


A felettébb szimpla és kissé sablonos sztori ellenére annyit mindenképpen el kell ismerni az Elysiumban szereplő karakterekkel kapcsolatban, hogy bár mindannyin típusfigurák, az egyes csoportok jellemző tulajdonságai, illetve az adott helyzetben uralkodó viszonyok remekül megfigyelhetőek rajtuk keresztül. A cégvezető munkásaival szembeni közönye és embertelensége, amellett, hogy egyenesen szívszorító, nagyon tanulságos is - Carlyle és az állomás jéghideg védelmi minisztere révén kiválóan érzékelhetjük, mennyit ér egy emberélet egy végletekig elanyagiasult világban.

Kruger pedig, bármilyen egyszerű és dimenziótlan is a figurája, a hatalommal rendelkező emberek végrehajtójának majdhogynem archetipikus megtestesítője. A honfitárs Copley láthatóan még mindig Blomkamp kedvenc színésze, még akkor is, ha az általa játszott karakter majdhogynem ellentéte a District 9-belinek, s ez alkalommal jóval egysíkúbb annak szerencsétlen sorsú hivatalnokához képest: a primitív ösztönei rabságában élő Kruger csak megy előre és vadászik, ha kell, gyilkol, a zsákmány üldözése és legyőzése élteti igazán.

A sikeres vadászatért mindenre képes Kruger (Sharlto Copley) csatlósai társaságában

A sikeres vadászatért mindenre képes Kruger (Sharlto Copley) csatlósai társaságában


Ami azonban egy egyszerű zsoldos esetében még elmegy, az elvileg komplex érzelmi és motivációs szempontokkal rendelkező szereplők esetében már kevésnek bizonyul. Jodie Foster fagyos tekintetére és könyörtelen ridegségére például hiába erősít rá világos, hideg tónusú ruhája, Delacourtról csupán annyit tudunk meg, hogy mindenáron igyekszik fenntartani a zavartalan paradicsomi életet az űrállomáson, kerüljön az bármibe. Ami elsőszámú - mindazonáltal ugyanúgy kihasznált - szövetségesét, Carlyle-t illeti, azon kívül, hogy szerepe kulcsfontosságúnak mondható, jóformán alig veszi ki a részét a cselekményből. Mint ahogy a Max oldalán álló Frey és kislánya is csupán áldozat a történetben, akikre leginkább csak azért volt szükség, hogy hősünk úgymond megtegye, amit meg kell tennie.

A kitartó Frey ég és föld között egyedül cipeli beteg kislányát

A kitartó Frey ég és föld között egyedül cipeli beteg kislányát


Végső soron tehát mindössze a protagonista Max az, akinek a személyisége és motivációi viszonylagos részletességgel elénk tárulnak a filmben, illetve akinek karakterénél valamiféle ívet tapasztalhatunk a történet során. A jól ismert motívum, mely szerint kezdetben csupán saját javára cselekszik, később azonban jóval többet tesz annál akár még meg is állhatna a lábán, a főhős külső-belső transzformációja, illetve jellemfejlődése azonban jóval elvontabb és kevésbé hiteles, mint a District 9 esetében - nincs mit szépíteni rajta, az apáca által a gyermek Maxbe sulykolt sztori a rendeltetésről borzasztóan szájbarágósra és erőltetettre sikeredett. Ráadásul a férfi belső tulajdonságai mellett a narratívában legalább olyan fontos szerephez jutnak a rá aggatott, extrém képességeket garantáló technikai eszközök, fegyverek, illetve az agytól agyig történő direkt információátvitelhez alkalmazott kibertechnológia.

Lássuk csak, mi van odabenn!

Lássuk csak, mi van odabenn!


Míg Blomkamp első filmjében a technológiának fontos és szerves szerep jutott a cselekményben, illetve a protagonista átalakulásában, az Elysiumról már jóval kevésbé mondható el ugyanez, a számtalan különböző futurisztikus tárgy, berendezés és jármű jelenléte ellenére. A District 9-ben látott mechák funkcióját szimplán átvették a mesterséges külső vázak és kibernetikus beültetések, a másik oldalról pedig a robotok, ezek fokozott alkalmazása azonban legfeljebb részben indokolt a történetmesélés szempontjából. S bár a rendező dokumentarista jellegű narrációs, illetve fényképezési stílusa ezúttal is hamar felismerhető, ezúttal kevésbé meghatározó, mint ahogy a valamivel konzervatívabb, ám jóval grandiózusabb fényképezéssel a kézikamerás felvételek is valamelyest a háttérbe szorultak.

Decepticons, transform!

Decepticons, transform!


Mindazonáltal a modern technika és a végletekig lepusztult világ közötti óriási, a maihoz képest többszörösére fokozott kontraszt bemutatása remekül sikerült - sőt néha még túl is lő a célon. A realitás és az előrevetített jövő bizonyos elemei ugyanis erősen keverednek a földtől - átvitt értelemben is alaposan elrugaszkodott - fantáziával, ami újfent nem igazán a narráció hitelességét támogatja. Vannak dolgok, melyeket nagyon is jól lát Blomkamp, illetve hihetően következtet (lásd spanyolajkú népesség elszaporodása), máskor viszont határozottan irreális vagy meseszerű tárgyakat, fordulatokat varázsol elő (pl. mindent egycsapásra gyógyító szuper medikamra), melyeknek tudjuk, hogy még jó ideig semmi tudományos alapja sincsen. Egyes jelenetek pedig olyannyira túlzóak, hogy már-már a napjainkban uralkodó állapotok, hatalmi visszaélések és bürokrácia direkt paródiájának tekinthetők (pl. hivatali robotfelügyelő), melyek inkább komolytalanná mintsem kellően megalapozottá teszik a felépített világot.

A mechanikus rend fáradhatatlan fenntartói

A mechanikus rend fáradhatatlan fenntartói


A technikai hibák mellett a történet, illetve annak előadásmódja is túlságosan elvont ahhoz, hogy az Elysium valóban hiteles és komoly társadalomkritika legyen, egy hihető jövőképhez pedig ordítóan nagyok a benne található logikátlanságok, melyek nem illenek egy alapvetően realista jellegű produkcióba. Ezért összességében inkább egy, a sorszerűség ősi eszményének jegyében született, már-már vallásos felhanggal bíró meséről beszélhetünk, melyben a modern technológia sokkal inkább kellék, mint narratív eszköz az író-rendező kezében. Vagyis e mozi az alapkoncepción kívül nem is annyira sci-fi, mintsem egy látványos akció-thriller, melynek fantasztikus világában Blomkamp kedvére játszadozhat szeretett kütyüivel, amiben a TriStart birtokló Sony Pictures pénze és a patinás trükkcégek hathatós munkája is nagyban támogatja.

Nemzetközi űrállomás 2.0

Nemzetközi űrállomás 2.0


Az Image Engine és az ILM által készített vizuális effektusok természetesen ezúttal is elsőrangúak - amikor kell, csillognak-villognak, máskor pedig koszosak és lepusztultak, kiválóan illeszkedve a látványban megdöbbentő különbséget mutató helyszínekhez, szereplőkhöz és frakciókhoz. Az Elysium további pozitívumai között említendő, hogy némi empátiával együtt tudunk érezni a főbb karakterekkel, azaz Max-szel és barátnőjével, illetve annak beteg kislányával, valamint a tény, hogy a sztori kellően pörgős, időnként izgalmakban bővelkedő. Fordulatosnak vagy pláne meglepőnek ugyanakkor mégsem igazán nevezhető, mint inkább egy újabb kiszámítható blockbusternek, melynek üzenete hiába nyilvánvaló, ha a tárgyalásmód és a tanulságok levonása felületes marad. Filmrajongóként ezek után csupán abban reménykedhetünk, hogy Blomkamp a kedvezőtlen jelek ellenére mégsem áll be a sorba a későbbiekben, mint oly sok alkotótársa tette már előtte...
 

Elysium - Zárt világ filmkritika / Elysium (2013)

  • Műfaj: sci-fi, akció
  • Hazai premier: 2013. augusztus 15.
  • Rendezte: Neill Blomkamp
  • Hossz: 109 perc
  • Szereplők: Matt Damon, Jodie Foster, Alice Braga, Sharlto Copley, William Fichtner
  • Forgatókönyv: Neill Blomkamp
  • Operatőr: Trent Opaloch
  • Vágó: Julian Clarke, Lee Smith
  • Zene: Ryan Amon
35 hozzászólás

Reeper

5 éve, 5 hónapja és 10 napja

Jól néz ki. MEg kéne nézni

válasz erre

kishege2003

5 éve, 5 hónapja és 21 napja

Látványosnak látványos...

válasz erre

AngryKnight

5 éve, 6 hónapja és 23 napja

Nekem nagy csalódás volt a film

válasz erre

DNS

5 éve, 7 hónapja

Scal írta:
igazad van a gravitációt elfelejtettem, de az nem "sci-fi" viszont ma már lement, vélemény?
Hogy nem sci-fi? Több tudományosság van benne, mint a Feledésben, Elysiumban, Star Trekben és a Prometheusban együttvéve Szerintem legalábbis arról kéne szóljon a sci-fiben a science, hogy a bemutatott dolgoknak van valamiféle kellően átgondolt és felépített tudományos alapjuk. Persze az nem baj, ha elrugaszkodik egy kicsit az alkotók fantáziája, de amikor abszolút hiteltelen, logikátlan és esetenként már önmagának is ellentmondó szabályrendszerekkel dolgoznak, na az már szerintem nem igazán sci-fi, inkább csak fi kategória

Szóval a Gravitáció nálam eddig egyértelműen az év sci-fije, sőt az év egyik legjobb filmje is. Izgalmas, látványos, elgondolkodtató, és még kellő valóságalappal is rendelkezik. Egyszerűen látni kell kategória!

válasz erre

Scal

5 éve, 7 hónapja

igazad van a gravitációt elfelejtettem, de az nem "sci-fi" viszont ma már lement, vélemény?

válasz erre

DNS

5 éve, 7 hónapja és 3 napja

Scal írta:
nézzük csak szeptember vége, én lassan kijelentem, hogy a Feledés az év sci-fije, nem hinném, hogy a Végjáték lesz a megváltás, szerintem azt elég durván el fogják cseszni

igazából ez az év olyan közép**** minden téren, nézhető jó filmek annak, de semmi kiemelkedő, se kiemelkedő szuperhős mozi, se kiemelkedő sci-fi, se kiemelkedő szerelmes film, elég nehezen állítanák össze egy TOP listát belőlük az év végén

az Elízium egyébként már itt van jelenleg is, amikor gyársorokon dolgoznak diplomások, külföldi multiknak, akik gyártják a ****abbnál ****abb terméket, amikor az ország 20%?-a munkanélküli, és közmunkaprogrammal akarják ezt orvosolni ami a világ legnagyobb hazugsága

heti szintű szerződések vannak, ugyanúgy beküldik az embert a veszélyes zónába, tesznek a környezetvédelmi előírásra, itt írja alá hogy megkapta a tűzvédelmi oktatást, és öt perc múlva lesz a helyeden valaki

persze lehetsz vállalkozó, akkor meg vagy csalsz, vagy belebuksz, valami olyan szinten hányok a jelenlegi helyzettől, és közben megy a sok hazugság, hogy inden rendben lesz, bla bla bla, közben meg vágják föl az ereiket az emberek, és húznak ki külföldre, ahol egyébiránt semmivel nem jobb a helyzet, mert minden lélektelen lett, a munkának nincs értéke, nem fizetik meg, ennél fogva a melós épp csak annyit dolgozik ami szükséges, eltűnt a minőség, gagyi helyett van még gagyibb, a kajának már lassan nem is olyan az íze mint kéne lenni

ha cukor van a csokiba azért drága, ha diabetikus akkor meg azért, ha elromlik valami nem megjavítjuk vegyél helyette újat, és mindenki ****ik bele, mert mindenkit az a 60-70 év érdekel amit talán végigszenved mielőtt mehet az... elíziumba ennyi idő alatt összaharácsolni, nagyokat zabálni, piálni van csak idő, világot nem lehet megváltani, hisz ő is csak ember

na mindezekért tartom az Elíziumot egy szemét hazug filmnek, mert ez mind itt van már, nem a jövőben, a spanyolajkúak már baromi sokan annak (ahogy mifelénk más ajkúak) és mindent a pénz mozgat, ahol egy ilyen filmet csak sci-fi köntösben lehet megcsinálni, de ott is csak maszatolva, bemutatni hogy nincs ez így jól, közben meg holnap minden megy a megszokott kerékvágásban

és ha nincs elért hatás, nincs értelme a sokszázadik hülyeségnek
Azért szerintem várjuk meg még legalább a Gravitációt, mielőtt még végleg kikiáltanánk egy filmet - pláne egy olyan kétes értékű, szinte minden eredetiségtől mentes, lenyúlásokkal teli darabot, mint amilyen a Feledés - az év sci-fi-jének

Az Elysium meg inkább csak egy akciófilm, egy tech demo, illetve játék a technikával és a képi eszközökkel, melynek hátterében az elcsépelt, csupán a jelenlegi általános helyzetet felnagyító és kisarkító történet valójában nem sok értelmes mondanivalót kínál. Amúgy abban egyetértünk, hogy ami manapság folyik a világban, attól nekem is hánynom kell...

válasz erre

Scal

5 éve, 7 hónapja és 5 napja

nézzük csak szeptember vége, én lassan kijelentem, hogy a Feledés az év sci-fije, nem hinném, hogy a Végjáték lesz a megváltás, szerintem azt elég durván el fogják cseszni

igazából ez az év olyan közép**** minden téren, nézhető jó filmek annak, de semmi kiemelkedő, se kiemelkedő szuperhős mozi, se kiemelkedő sci-fi, se kiemelkedő szerelmes film, elég nehezen állítanák össze egy TOP listát belőlük az év végén

az Elízium egyébként már itt van jelenleg is, amikor gyársorokon dolgoznak diplomások, külföldi multiknak, akik gyártják a ****abbnál ****abb terméket, amikor az ország 20%?-a munkanélküli, és közmunkaprogrammal akarják ezt orvosolni ami a világ legnagyobb hazugsága

heti szintű szerződések vannak, ugyanúgy beküldik az embert a veszélyes zónába, tesznek a környezetvédelmi előírásra, itt írja alá hogy megkapta a tűzvédelmi oktatást, és öt perc múlva lesz a helyeden valaki

persze lehetsz vállalkozó, akkor meg vagy csalsz, vagy belebuksz, valami olyan szinten hányok a jelenlegi helyzettől, és közben megy a sok hazugság, hogy inden rendben lesz, bla bla bla, közben meg vágják föl az ereiket az emberek, és húznak ki külföldre, ahol egyébiránt semmivel nem jobb a helyzet, mert minden lélektelen lett, a munkának nincs értéke, nem fizetik meg, ennél fogva a melós épp csak annyit dolgozik ami szükséges, eltűnt a minőség, gagyi helyett van még gagyibb, a kajának már lassan nem is olyan az íze mint kéne lenni

ha cukor van a csokiba azért drága, ha diabetikus akkor meg azért, ha elromlik valami nem megjavítjuk vegyél helyette újat, és mindenki ****ik bele, mert mindenkit az a 60-70 év érdekel amit talán végigszenved mielőtt mehet az... elíziumba ennyi idő alatt összaharácsolni, nagyokat zabálni, piálni van csak idő, világot nem lehet megváltani, hisz ő is csak ember

na mindezekért tartom az Elíziumot egy szemét hazug filmnek, mert ez mind itt van már, nem a jövőben, a spanyolajkúak már baromi sokan annak (ahogy mifelénk más ajkúak) és mindent a pénz mozgat, ahol egy ilyen filmet csak sci-fi köntösben lehet megcsinálni, de ott is csak maszatolva, bemutatni hogy nincs ez így jól, közben meg holnap minden megy a megszokott kerékvágásban

és ha nincs elért hatás, nincs értelme a sokszázadik hülyeségnek

válasz erre

kpal

5 éve, 7 hónapja és 18 napja

Ez ilyen 1x nézős film és kész

válasz erre

italianman

5 éve, 7 hónapja és 19 napja

Erről a gólyatábor miatt maradtam le(akkor bántam egy kicsit);de nem hiszem ez egy olyan jó film lenne.

válasz erre

H4nzi

5 éve, 7 hónapja és 26 napja

Sok ismerősöm látta már és azt mondják, hogy jó... De engem még így se csábított be a moziba. Ezt a gazdagok kontra szegények dolgot már annyi féle módon ellőtték már.

válasz erre

Tibee984

5 éve, 8 hónapja

Sztem nagyon gagyi

válasz erre

Androgeek

5 éve, 8 hónapja

Jómagam is oda vagyok az ilyen típusú filmekért, de ebben csalódtam. Megbántam, hogy kiadtam rá a mozijegyet, pedig nagyon vártam. A "Feledés" jobban tetszett. A cikk meg elképesztően jó lett.

válasz erre
123a(z) 3 -ből

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljarDAVE profiljaWickedSick profiljagery1113 profilja