Elrabolt világ filmkritika

2019. március 19.
75.2081
DNS profilja, adatai
DNS
Vágyunk már egy jó kis sci-fi thrillerre? Valami olyasmire, mint a District 9, amiben beférkőzhettünk egy idegen faj tagjai közé? Vagy esetleg egy, A majmok bolygója: Lázadáshoz hasonlatos történetre, ahol tanúi lehettünk, hogyan veszik át fokozatosan az emberszabásúak az uralmat bolygónk felett egy félresikerült kísérletnek köszönhetően? Habár az utóbbi produkciót az Elrabolt világ rendező-társírója, Rupert Wyatt dirigálta, jelen kritikánk tárgyától lényegében semmi hasonlóra sem számíthatunk.

Sziklaűrhajók Chicago felett: mindennapi városkép egy borús jövőből

Sziklaűrhajók Chicago felett: mindennapi városkép egy borús jövőből


A sci-fi történetek egyik hagyományos érdeme, hogy oly módon foglalkoznak különböző társadalmi problémákkal, hogy nem tartalmaznak túlságosan direkt utalásokat a világunkban éppen aktuális gondokra, helyzetre. Talán az Elrabolt világ is ilyen mozi szeretne lenni, csak az a baj, hogy egy idő után igencsak kilóg a lóláb, és nagyon is világossá válik az alkotók szándéka. Az eredeti cím (Captive State, jelentése kb. "Fogva tartott állam") eléggé árulkodó, csak hát az egyszeri magyar néző azzal ugyebár nemigen találkozik...

Elrabolt világ előzetes




A történet szerint majdnem egy évtizede egy földönkívüli faj érkezett bolygónkra, és uralmuk alá hajtották az egész emberiséget. Mindez azonban a kezdeti kellemetlenségek ellenére később pozitív hatásokkal járt világunk számára: a bűnözés gyakorlatilag megszűnt, a munkanélküliség dettó, a gazdaság növekszik - ám eközben az emberek bábkormányzata mögül valójában az idegenek diktálják a szabályokat, akikkel az átlagpolgár sohasem találkozik.

Sokak szerint azonban távolról sem olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek a média lefesti. Chicago egyik külvárosában egy csapat ellenálló titokban csapásmérésre készül, az ifjú Gabriel Drummond (Ashton Sanders) pedig fontolgatja, hogy csatlakozik hozzájuk. Az elesett katona fiát elsősorban az motiválja, hogy eltűnése előtt bátyja, Rafe (Jonathan Majors) is az elnyomás ellen harcolt.

Eközben a tapasztalt William Mulligan rendőrtiszt (John Goodman) az ellenálló sejt felgöngyölítésén és a tervezett akció meghiúsításán dolgozik. Amennyiben ő és társai nem járnak sikerrel, félő, hogy végül a kevésbé barátságos módszerekkel operáló űrlények tesznek rendet a városban...

Mulligan rendőrtiszt (John Goodman) azon kevesek közé tartozik, akik láthatják az idegeneket

Mulligan rendőrtiszt (John Goodman) azon kevesek közé tartozik, akik láthatják az idegeneket


Az Elrabolt világ valamelyest mind az idegenekkel együttműködő kollaboránsok, mind a disszidensek oldaláról bemutatja a szituációt, ami akár ki is emelhetné a produkciót az inváziós filmek nagy átlagából. A megvalósítás azonban sajnos igencsak közhelyes, a többnyire vontatott és unalmas narratívát pedig még a külcsín sem dobja fel, amin láthatóan szintén spóroltak. (Még egy elszegényedett, alapvetően poszt-apokaliptikus jellegű világhoz képest is.)

Tény, hogy a 70-es 80-as évekig visszanyúló retro elég furcsán hat 2030 körül - még ha sok is a régi használati tárgy és a lepusztult környék, a tárcsás telefonok és hasonlók azért nem éppen reálisak a mai digitális világ után. Másrészt az rendben van, hogy igyekeznek megmutatni az éles kontrasztot a propaganda által hirdetett jólét és a valóság között, a többnyire elhanyagolt, romos épületeket és utcákat viszont olyan szinten túlzásba vitték, hogy az már a hihetőség rovására megy.

Gabriel Drummond (Ashton Sanders) olyan helyen járkál, ahol nem lenne szabad

Gabriel Drummond (Ashton Sanders) olyan helyen járkál, ahol nem lenne szabad


Egyébként ami azt illeti, sok eredetiséggel amúgy sem lehet vádolni az alkotókat. A cselekményben akad ugyan legalább egy nagyobb csavar, ám arra csak a film legvégén derül fény. Addig viszont a vontatott narratíva és melankolikus, meglehetősen depresszív hangulat nem igazán képes lekötni a figyelmet, inkább altatóan hat. A sokszereplős, ám hangsúlyosan senkit sem középpontba állító történetvezetés miatt nehéz bárkivel is igazán azonosulni, s míg a District 9 teljesen bevonta a nézőt a cselekménybe, addig az Elrabolt világ szinte egyáltalán nem képes rá.

Az elénk tárt világ igencsak beszűkültnek érződik, ami az események globális léptékének tükrében szintén csalódottságot kelt. Noha időnként akad egy-két utalás más helyszínekre vagy a Földről deportált emberekre, a fókusz végig szinte kizárólagosan Chicago városára, illetve annak is egy-két régiójára esik. Az Amerikára, illetve azon belül is egy szűkebb környezetre korlátozódó cselekmény azonban nem véletlen.

Mulligan egy névtelen pillangónál (Vera Farmiga) vigasztalódik

Mulligan egy névtelen pillangónál (Vera Farmiga) vigasztalódik


Ugyanis bármennyire sci-fi thrillernek látszik az Elrabolt világ, ez csupán a felszín: valójában egy propagandafilmről van szó, melyben a rejtélyes, a szabályokat diktáló idegeneket "törvényhozóknak" (!) titulálják, miközben szinte semmit sem tudunk meg róluk. Módszereik alapján azonban nyilvánvaló, hogy bárkik vagy bármik lehetnének, a földkéreg alól előkerülő démonokat vagy egy alternatív univerzumból érkező megszállókat is beleértve.

Az utalásokkal teli narratívában nem lehet nem észrevenni az alapvetően liberális Hollywood kritikáját a központosítási törekvéseiről elhíresült Trump-adminisztrációval szemben, melyet sokan totalitárius, azaz diktatórikus kormányzással vádolnak. Az egész "ellenállók a kollaboránsok ellen" sztori tehát lényegében a szabadság és a megalkuvás szembenállásáról szól. Az alkotók burkolt módon ugyan, ám egyértelműen küzdelemre szólítanak fel mindenféle elnyomó rendszer ellen, akár még az életünk árán is.

Ott az a trutymó a város közepén, azt kell lezúzni!

Ott az a trutymó a város közepén, azt kell lezúzni!


Véleményszabadság lévén persze ehhez nyilván joguk van, csak jó lenne, ha ezt nem a gyanútlan mozilátogatók rovására érvényesítenék. Mára már azonban túlságosan sokszor láthattuk annak mozgóképes bemutatását, ahogyan a rendőrállam elfojtja a demokráciát, hazugságokkal operál a hatalom és a rend fenntartása érdekében, hogy még egyszer végignézzük, úgy, hogy az még csak nem is igazán élvezhető.

Az Elrabolt világban tehát hiába volt meg a potenciál, hogy a megszokotthoz képest más inváziós filmet kapjunk, ez csak nagyon kis részben sikerült. És ez így sajnos édeskevés, mert akár kedveljük Donald Trumpot és rendszerét, akár nem, a legtöbben elsősorban jó filmeket szeretnénk látni a moziban, mindenféle burkolt üzenetek és célozgatások helyett.
 

Elrabolt világ filmkritika / Captive State (2019)

majd tévében, az ismétlést...
  • Műfaj: sci-fi
  • Hazai premier: 2019. március 21.
  • Rendezte: Rupert Wyatt
  • Hossz: 109 perc
  • Szereplők: John Goodman, Ashton Sanders, Jonathan Majors, Machine Gun Kelly, Vera Farmiga
  • Forgatókönyv: Erica Beeney
  • Operatőr: Alex Disenhof
  • Vágó: Andrew Groves
  • Zene: Rob Simonsen
5
2 hozzászólás

petrovicsz

1 hónapja, 1 hete

Pedig történet szerint nagyon érdekesnek tűnt...

válasz erre

Direktor

1 hónapja, 1 hete

Ká érte, de ennek ellenére megnézem.

válasz erre

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Xelosz profiljarDAVE profiljaWarriorAutobot profiljasoami profiljaszedmond01 profiljagery1113 profiljahavrillal profiljaMarduk profiljaHellblade profilja