Egyiptom istenei filmkritika

A történet szerint piciny sárbolygónkon az Istenek uralkodnak, valamikor a virágzó Egyiptom idejében. Minden csillivilli, mindenki boldog, mert a királyként tündöklő Ozirisz jóságos és lágyszívű. Ezért is örül mindenki, amikor fia, Hórusz (Nikolaj Coster-Waldau) készül átvenni a trónt, hiszen az utód azonkívül hogy fiatal istenként vérfrissítést hozna a trónra, ugyanolyan jól bánik a halandókkal mint felmenője.

A koronázási ceremóniára azonban betoppan az egy ideje már csak a sivatagban ténfergő harcoslelkű Széth (Gerard Butler), aki nem annyira szeretné unokaöccsét látni a királyi pozícióban mint az emberek, ezért saját testvérét galádabb módon végzi ki, mint Han Solot Kylo Ren, valamint Hóruszt megszabadítja legnagyobb erejétől, a mindent látó szemeitől.

Széth célja nem más, mint hogy mindenek ura legyen, márpedig ez egy istenek által uralt világban kissé nehézkes. Éppen ezért mindenható testvéreit sorban mészárolja le, hogy azok különleges képességeit összegyűjtve létrehozza a szuperistent, amelynek szerepét természetesen magára öltve szeretné betölteni.

Széth szerény csapata készül a háborúra

Egyetlen akadályozó tényező szól közbe az ördögi isten tervébe, ez nem más, mint az életben amúgy is oly sok bonyodalmat okozó szerelem. Bek (Brenton Thwaites), az egyszerű tolvaj és Zaya (Courtney Eaton), playmate-testű szépség kapcsolata cudar véget ér, amikor a lány elhalálozik. A fiú mindent megtenne szerelme feltámasztásáért, így kerül szövetségbe a megvakított Hórusszal, akinek egyik szemét visszaszerzi Széth gyűjteményéből.

A jó fantasy alap tehát adott, a mitológikus lények, szörnyek, istenek és emberek pedig hozzák az elvárható szintet, azonban annál semmivel sem többet. Az Egyiptom istenei nem lett világmegváltó alkotás, azonban még így is sokkal jobban teljesít, mint például Az ötödik hullám, aminél bárgyúbb baromságot ritkán adnak ki stúdiók.

A trailerekben látható CGI-borzadály a filmen már nem mutat olyan rosszul, de az is lehet hogy a 3D-szemüveg okozta sötétítés szépítette meg a látványt. Ami azt illeti, a trükkök felváltva hol jobbak, hol pedig rosszabbak, időnként tényleg olyan mintha húsz évvel ezelőtt járnánk, de van ami határozottan jól sikerült.

Colg*te reklám rulez.

Az istenek csatározásai viszont kifejezetten jól festenek, és nincs is belőlük hiány. A film nem sokszor ül le, általában pörög, amikor pedig szusszanásnyi időt pihen, akkor jönnek az olyan párbeszédek, amin nem is kell gondolkodnunk, a korosztályi besorolás miatt kellően bárgyúk. Persze ezt általában negatívumként rójuk fel egy filmnek, számomra ebben az esetben mégsem volt ez akkora probléma.

Az istenek és emberek közti ábrázolás annyiban merül ki, hogy a halhatatlanok nagyjából kétszer akkorák mint mi, gyarló emberek, és persze tudnak repülni meg mindenféle trükköket csinálni, amitől mégiscsak isten egy isten: például távolba látnak, vagy épp halottakkal beszélgetnek a túlvilágon.

Persze azért negatívumokból nincs hiány: a sztori nincs túlspilázva, történetvezetést elvétve találunk, a film időnként kapkod ide-oda, a színészek láthatóan néha azt sem tudják melyik filmben vannak, mégis, van valami gyermeteg báj ebben az egészben, ami a régmúlt filmeket idézi és ettől lesz nézhető, sőt egész jó film az Egyiptom istenei.

Ilyen jellegű filmhez méltón a hang dübörög, a zene pedig kellően hősies, ámbár tény hogy egyáltalán nem kiemelkedő. Ennek ellenére szépen végigkíséri a történetet, különösebb kicsengések nélkül.

Bugyuta és ronda kapuőr, aki még nehezet kérdezni sem tud.

Mégis miért dícsérem ezt a mozit? Mert igazi rágógumi-film, annak minden előnyével: nem kell gondolkodni, elég elmerülni a látványorgiában, bámulni a telt keblű hölgyeket (nincs bennük hiány - finoman szólva) és elmerülni egy olyan kalandban ami soha nem történt meg és nem is fog.

Ha valaki szereti a fantasy világot, a mitológiát, és ki akar kapcsolódni, annak nagyszerű választás a film. Főleg ha látta előtte a trailert, mert az annyira gáz, hogy annál csak jobbra számíthat.

Egyiptom istenei előzetes