Dragonball: Evolúció filmkritika

A Dragon Ball azon kevés animék közé tartozik, amely kis hazánkban is meglepően nagy nézettséget és ismertséget ért el. Mindez azért is volt akkora különlegesség, mert több, mint tíz éve történt, amikor még nem folyt a csapból is a manga és anime imádat, sőt, ha úgy vesszük a Dragon Ball volt a bő évtized alatt beérő országos láz előfutára, nálunk innen indult minden - hogy ez pozitív vagy negatív kihatással volt-e a későbbiekre, az erősen vitás kérdés lehet. Természetesen a Dragon Ball-jelenség nem tárgyalható a hihetetlen mértékben felfújt, észérveket nélkülöző botrány említése nélkül, ami a sorozat betiltását övezte, de erről véleményem szerint úgyis mindenki hallott eleget annak idején, felesleges lenne újra elővenni. A Dragon Ball tehát kultuszmesévé vált, még a szerencsésnek éppen nem nevezhető történelmi fejlődésű Magyarországon is, ami nem kis dolog.

Egy élőszereplős filmadaptáció sem váratott sokáig magára: 1989-ben elkészült egy nem hivatalos kínai Dragon Ball-film Joe Chan rendezésében, ami a legelső japán egészestés animációs film remake-je volt. Az eredeti elnevezések közül jogi okok miatt egy sem került felhasználásra, Son Goku példának okáért a Majomfiú néven futott, ezen kívül azonban az eredeti karakterek, illetve történet közti kísérteties hasonlóságok egy cseppet sem kerültek elleplezésre.

A beszámolók alapján bődületesen rossz, habár egyben legalább ugyanannyira szórakoztató kínai produkción kívül egészen a mai napig nem készült másik filmadaptáció. A 20th Century Fox stúdió 2002-ben vásárolta meg a képregény megfilmesítésének jogait, majd 2007-ben James Wong író-rendező és a produceri munkákat ellátó Stephen Chow is csatlakozott a projekthez. Még az év végén el is kezdődött a forgatás, a végeredmény, az időközben többszöri címváltoztatáson is átesett Dragonball: Evolúció pedig alig másfél évvel később, vagyis e héttől már a mozikban forog.


A Dragonball: Evolúció nyitójelenete gyorsan összefoglalja a mára már elfeledett múltat: az ősi időkben elkeseredett csata folyt a Föld bolygó lelkéért, amelyre a gonosz Lord Piccolo (James Marsters) és csatlósa, Oozaru (Ian Whyte) hőn vágyott. 2000 évvel később megismerjük Gokut (Justin Chatwin), aki egy átlagos középiskolás fiatal, és éppen a 18. születésnapjára készül. Nagyapja, Gohan (Randall Duk Kim), aki a harcművészet minden csínjára-bínjára megtanította unokáját, a neves nap alkalmából egy sárkánygömböt (dragonball) ad Gokunak, megosztva vele a titkot is, miszerint ha valaki mind a hét létező gömb birtokába jut, elképzelhetetlen hatalomra tesz szert. A fiút nem igazán hatja meg az ajándék, inkább a Chi Chi (Jamie Chung) által tartott születésnapi partira igyekszik, hazatérve azonban holtan találja nagyapját, akivel a gömbökre vadászó Lord Piccolo végzett. Gohan utolsó szavai egy bizonyos Roshi mesterhez (Chow Yun-Fat) vezetik Gokut, aki majd segít neki felkészülni a gonosz legyőzésére, illetve a fennmaradó hat gömb felkutatásában.


A történet ezután átfordul Óz, a csodák csodájába kicsit, és a fennmaradó idő nagyobb része a Gokut segítő társak útközben történő összeszedését mutatja be, akik között megtalálható Bulma (Emmy Rossum), Yamcha (Joon Park) és Mai (Eriko Tamura) is - hátha vannak olyanok, akiknek ezek a nevek így önmagukban mondanak is valamit. A manga korai időszakának leheletnyit modernizált, ám jelentős mértékben módosított adaptációja ez, amely valószínűleg sem a képregény, sem az anime rajongóinak nem igazán fog tetszeni, mivel hogy egyikkel sincs még csak köszönőviszonyban sem. James Wong (a Végső állomás franchise atyja) felelőtlenül kezelte az emberek milliói által imádott sorozat megfilmesítését. A Dragonball: Evolúció egy sietősen összedobott, lelketlen akciófilm, ami a rajongók összetett, sokirányú igényeit még csak meg sem próbálta legalább részben sem kielégíteni. Wong forgatókönyve egysíkú, és semennyire sem eredeti, gyakorlatilag bármilyen hétköznapi akciófilmre rá lehetett volna húzni, semmi különlegeset nem nyújt az átlagos nézőknek, a Dragon Ball mítoszt kívülről-belülről ismerők számára pedig végképp képtelen izgalmasat mutatni.

A színészeknek mintha halvány lila gőzük sem lenne arról, milyen filmbe is keveredtek, ennek megfelelően kivétel nélkül szörnyű a teljesítményük. Justin Chatwin kisfiús kinézete ellenére 28 évesen túl öreg a középsulis Goku eljátszására, nem mellesleg pedig egy darab fa is élettel telibb lenne nála a szerepben. Még a megfelelő fizikai erőnlétben sincs, hogy valóban eladható legyen mindenkit lepofozó főhősként.

A többi karakter egyszerűen unalmas, lapos, klisékből felépített - Lord Piccolóval egyetemben, aki, és ezt tudom, hogy nehéz lesz a Dragon Ballt egyáltalán nem ismerő embereknek elhinni, a manga és anime változatokban valóban életképes és ijesztő, sőt még sokoldalúnak is nevezhető ellenfél volt. Chow Yun-Fat, mint a hawaii-inges, kissé furcsa fétisekkel bíró Roshi mester (a magyar fordításban Zseniális Teknősként ismerhetjük) rettenetes, de legalább úgy látszik élvezte ezt a fajta a munkát - rég elmúltak már a 80-as évek, amikor Chow még mint a John Woo-filmek laza, ballonkabátos akciósztárjaként volt ismert.


Az akciójelenetek (egy bizonyos része) 2009-nek megfelelően kivitelezett, a speciális effektusok is legtöbbször működnek, de mindez nem sokat ér, mikor a forgatókönyv, a rendezés és a színészi játékok ennyire kritikán aluliak. Egy ennyire rosszul felépített, bámulatosan gyengén filmre vitt adaptáció egyenesen DVD-n kellett volna, hogy megjelenjen, hasonlóakat a tékák leghátsó, eldugott polcain találhatunk, a legújabb Van Damme és Steven Segal produkciók mellett. A Dragonball: Evolúció szinte semmit nem magyaráz meg részletesen a cselekmény történéseiből, ki kicsoda, mit akar és egyáltalán mit keres ott, ahol van - a sorozatot nem ismerő nézők még támpontokat sem igazán kapnak. Ugyanaz az eset forog fenn, mint a videojátékok filmes adaptációnak többségénél: a rajongók koppannak, mert kedvencük sztoriját átalakítgatták, leegyszerűsítették, lebutították, hogy a hétköznapi ember is felfogjon valamit belőle, ezzel azonban épp a céljukkal ellenkezőt érik el a készítők, mégpedig azt, hogy egyik csoportot sem sikerül megnyerniük.

A Dragonball: Evolúció egy születésétől fogva rossz ötlet még annál is rosszabb megvalósítása. Vannak dolgok, amiket jobb lenne békén hagyni, és nem megbolygatni kultuszstátuszukat, a Dragon Ball is ezek közé tartozik. Ez a film a tízéveseknek talán kitűnő szórakozást fog nyújtani, de mindenki más, aki egy kicsit is túllépett már a gyerekkoron, és nem találja a filmművészet csúcsának az energiabombákat dobáló jelmezes figurák csatáját, a fejét a kezébe temetve fogja végigülni a másfél órás játékidőt. A Dragonball: Evolúció még csak nem is egy életre kelt videojáték, mivel kapásból több tucat videojátékot fel tudnék sorolni, amivel inkább játszottam volna a film nézése helyett. A gyerekeknek talán oké lesz, rajongók messziről kerüljék el!

Dragonball: Evolúció előzetes