Drágán add a rétedet filmkritika

A film főszereplője Dan Sanders (Brendan Fraser), egy ingatlanfejlesztő, aki azt a feladatot kapja főnökétől, Neal Lymantől (Ken Jeong) hogy egy gyönyörűen virágzó, zöldellő, élettel teli erdőséget alakíttasson át eladható ingatlan területté. Dan felesége, Tammy (Brooke Shields), illetve fia, Tyler (Matt Prokop) ezt mélyen ellenzik - a környezetvédelem, na meg a vadonban élő aranyos kis szőrmók állatkák megmentésének jegyében. Szerencsére az említett bundás erdei lakosok nem nézik jó szemmel, ahogy le akarják rombolni élőhelyüket, ezért úgy döntenek, hogy saját kezükbe veszik az irányítást: teljes erőbedobással Dan szabotálásába kezdenek. Tammy ezalatt egy ökobarát rendezvény szervezésébe kezd, amelyet Lyman cége is úgy dönt, hogy szponzorál. A Sanders család azonban hamarosan ráébred, hogy Lyman és cége egy cseppet sem törődik a környezet megvédésével, hanem egytől egyig az összes fát ki akarja vágatni, hogy házakat építtethessen a helyükre. A történet egyszerű, akárcsak az egyszeregy; a cselekmény bugyuta, a karakterek motivációi átgondolatlanok, a bemutatott humornak szánt akármin még egy amőba se nevetne, és ami mindent még súlyosbít is, hogy az egészet egy szép nagy adag szirupos társadalmi üzenettel próbálták a készítők eladhatóvá tenni. A jó szándékot sajna nehéz komolyan venni, mikor közben csak úgy záporoznak a különböző altesti funkciókra épülő poénok.

A Drágán add a rétedet élvezhetetlensége egyébként nem fogható teljesen csak a színészekre - akármennyire is pocsék mindegyik egytől egyig. Ez akkor is egy mérhetetlenül ostoba, klisés és fájdalmasan humortalan produkció lenne, ha a legjobb, Oscar-díjas aktorokkal teli szereplőgárdát válogatnánk ki, hogy eljátsszák. Egy családi vígjáték fő célja az lenne, hogy a család minden tagját, a legfiatalabb lurkóktól a legidősebbekig szórakoztassa - ha lehetséges ugyanannyira, de még ha valamelyest az infantilisebb humor felé dől a mérleg, az se túl nagy gond. A Drágán add a rétedet viszont képtelenség, hogy bárkit is szórakoztasson, aki elmúlt 5-6 éves.

Michael Carnes és Josh Gilbert forgatókönyve őszintén nem is próbálkozik egyetlen momentum erejéig sem, hogy mondjuk eredeti (de ha nem is újszerű, legalább ne annyira végtelenül elcsépelt), kicsit humoros, vagy esetleg szívmelengető legyen. Az eredetiség reménye már a premisszánál egyből kihúny, és soha többet fel nem csillan véletlenül sem: az állatokkal rosszat akarnak tenni az emberek, ezért azok összefognak a támadóik ellen, ez pedig burleszk-szerű gegek sorozatához vezet; a főszereplő jólelkű, de ő sem tud arról, milyen rosszat is tesz; a gonosz nagyvállalat valójában nem is törődik az emberekkel, sőt, az állatokkal sem. Mind-mind csupa eredeti ötlet, ugyebár.


A drágán add a rétedet filmnek is csak jóindulattal nevezhető, mert valójában nem más, mint egy sekélyes, átlátszó öko-üzenet, alaposan becsomagolva egy huszadrangú családi komédia jelmezébe. Azt elhisszük, hogy a készítés során egyetlen állatnak sem esett bántódása, viszont mi van az önérzetükkel? Frasert gondosan betanított valódi, élő kisállatok, számítógépes effektusokkal életre keltett négylábúak és kitömött bábuk kombinációjának hada támadja meg a másfél órás játékidő alatt. A szerencsétlen családapával a természet nem bánik kesztyűs kézzel: a rágcsálók, szárnyasok és további társaik beborítják őt vizeletükkel, ürülékükkel és még különböző más testnedveikkel is. Nekünk pedig a térdünket csapkodva kéne ezen hahotáznunk. Legalábbis feltételezem, hogy ez volt az elképzelés, nem tudhatom, mert egyszer sem fakadtam még csak mosolyra sem a 90 perc alatt. A kisgyerekek talán szórakoztatónak fogják találni a gegeket, de nyilvánvalóan csak azért, mert nem láttak még jobbat - és egyébként is, a szülők felelőssége, hogy megmentsék lurkóikat a Drágán add a rétedet-hez hasonló rettenetektől, és minőségi szórakoztatást nyújtsanak nekik. Ha még elég fiatalon megválogatjuk, hogy mit nézhetnek és mit nem, később ők is ugyanolyan elviselhetetlennek fogják találni ezeket a bűnrossz filmeket, mint mi, és talán még meg is köszönik nekünk.


Nem kell beható filmes ismeret, vagy diplomás végzettség, sőt még túl kifinomult ízlésvilág sem ahhoz, hogy a Drágán add a rétedet-et kibírhatatlan celluloidpocsékolásnak találjuk. A forgatókönyv véletlenszerűen összedobált komikusnak szánt helyzetek halmaza. A poénokat durva, undorító és eredetiséget teljesen nélkülöző gegek jelentik. Roger Kumble rendező (Töketlenek, Kegyetlen játékok, Édes kis semmiség) munkája semmivel se több tisztes iparos munkánál, csak a megszokott, másfék évtizedes tapasztalat során berögződött lépéseken ment végig, úgy, hogy vajmi kevés figyelmet szentelt annak, hogy fikarcnyi kreativitást is felmutasson. A Drágán add a rétedet direktori oldalról tekintve egy nagy fazékra hasonlít, amibe minden fellelhetőt beledobáltak: egy kis leplezetlen Apple reklám, egy kis környezettudatosság, néhány utalás sokkal jobb művekre (A rettenthetetlen, Észak-Északnyugat), és készen is vagyunk. Az egyedüli faktor, ami kis örömöt szolgáltathat, vizuális szempontból legalább is, az a táj. A forgatási helyszínek között Amerika gyönyörű, valóban káprázatos vidékei közül többel is találkozhatunk. Legalább a szemünk kapjon kis kielégülést, ha már az agyunknak szenvednie kell.

A színészekre kár is lenne sok karaktert fecsérelni, de azért lássuk, miből élünk. Brendan Frasert már elég alaposan kiveséztük; akármennyi rossz filmben is szerepelt már, ez karrierének legtragikusabb alakítása. Az executive produceri munkákat is ellátó Fraser maga is családapa, és érthető módon a gyerekei kedvéért vállalta el a szerepet, na de ez akkor sem kifogás arra, amit művel a Drágán add a rétedet-ben. A gyerekei, mikor felnőnek, csak szégyellni fogják, hogy apjuk ilyen munkát is letett az asztalra. Ha már családi vígjáték és Brendan Fraser, bármikor inkább Az őserdő hősét nézném meg - pedig az is jó messze áll attól, hogy remekműnek tituláljuk.

Brooke Shields, aki Dan feleségét játssza, az egyetlen, aki egy komoly, felelősségteljes felnőttet próbál megformálni. Nem sok sikerrel teszi. Shields sosem a színésznői kvalitásai miatt vált híressé, sokkal inkább volt egy eladható arc, példakép, termék, semmint tehetséggel megáldott művész. És való igaz, a 80-as években még szépnek is lehetett találni, de az idő nem volt hozzá sem kegyes: most inkább nézném egy rosszul sikeredett transzvesztitának, nem pedig egy negyvenes asszonynak. Dan velejéig romlott főnökét az a Ken Jeong játssza, akit legutóbb egy emlékezetes (szó szerinti) kiugrásban láthattunk a Másnaposok című filmben. Sokkal jobban hozta a hasonló karaktert a két évvel ezelőtti Példátlan példaképekben, mint most.


Az egyik legkülönösebb dolog a Drágán add a rétedet-tel kapcsolatban a gyártó stúdió kiléte. A Participant Media ugyanis ezelőtt olyan társadalmilag is tudatos dokumentumfilmeket és mondanivalóban gazdag, drámai hangvételű játékfilmeket pénzelt, mint a Kellemetlen igazság (2006) és A látogató (2007). A Drágán add a rétedet-tel azonban, ha az abszolút sablonos mondanivalótól eltekintünk, ez alkalommal a lehető legalacsonyabb szintre süllyedtek. A film fő sztárjai egyértelműen nem az emberi karakterek, hanem az állatok. Fel kell függesztenünk a valóságról alkotott képünket és a fizikai törvényeket illető ismereteinket, mivel a Drágán add a rétedet állatai olyan intelligenciával bírnak, amivel még a legtöbb ember sem (a film alkotói legalábbis semmiképpen). Kezdetnek például egy olyan gondosan megszerkesztett Rube Goldberg szerkezetet építenek fel - tobozok, farönkök és méretes kősziklák segítségével - melyet még a Reszkessetek betörők-beli Kevin is megirigyelne. Az állatszereplők közti kommunikáció ugyanakkor nem beszéd útján történik, és személyiségekről se beszélhetünk (mint például a Babe esetében), az otthonukat védelmező szőrgolyók csak csivitelés, füttyögés és a többi megszokott hangképzés segítségével fejezik ki érzelmeiket. Jobb is így nekünk, legalább megkíméltek minket attól, hogy az állatok is gyenge verbális poénokat árasszanak magukból.

A Drágán add a rétedet megfeleltethető egy az emberiség elleni bűntettnek, ezt nyugodt szívvel ki tudom jelenteni. Darwin valószínűleg forog a sírjában most, és ha még élne, és látná ezt a filmet, azon nyomban érvénytelennek nyilvánítaná az evolúciós elméletét - mivel a napnál is világosabb, ha a Drágán add a rétedet-ből indulunk ki, hogy a kollektív intelligenciagányadosunk épp a lefolyón leengedve, csörgedezve távozik el. Nincsenek a szülők túl nagy dilemma elé állítva az aktuális mozis premiereken végigtekintve: vajon mire vigyük el a gyereket, a Toy Story 3-ra vagy a legújabb Brendan Fraseres audio-vizuális támadásra, mely úgy hat minden érzékünkre, hogy akár biológiai fegyverként is be lehetne regisztráltatni. A választ csak az nem tudja, aki szerint a Drágán add a rétedet egy jó film.

Drágán add a rétedet előzetes