Csizmás, a kandúr filmkritika

2011. november 30.
85.2461
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Az animációs macskaland 3D-ben köszönt ránk, magyarokra is, miután semmi cicóval, a bemutatót követő két hétig a mozis toplisták élén tanyázva, immár egy teljes hónapja bevette az amerikai filmszínházakat. Valóban ennyire jól sikerült volna az eredeti - sőt a spanyol és az olasz verzióban is - Antonio Banderas nevével fémjelzett macsó macsek első egészestés főszereplése, vagy inkább pusztán a rossz időjárásban, netán a kedvezményes jegyárakban keresendő a siker titka? Ha hinni lehet a tengerentúli kritikusoknak, ezúttal nem csak a hype, vagyis a film körüli felhajtás hatásairól, a "nagyobb a füstje, mint a lángja" típusú történetről van szó, ez esetben tényleg nagyobb súllyal nyom a latban állati hősünk és társai kalandjainak szórakoztató volta, mint a csacska macska mocska. Hogy ez mennyire igaz vagy sem, mindenki döntse el saját magának - ezen kritika legfeljebb arra szolgál, hogy megóvja a kedves nézőt attól, hogy elhamarkodottan döntsön a 3D-s vetítés szerénytelenebb jegyárára való beruházás kérdésében.



Csizmás, a kandúr filmkritika - 2. kép

Hogy ki a cica az a Csizmás Kandúr, azt valószínűleg senkinek sem kell túlságosan részletezni, a "történelmi hűség" kedvéért azonban talán megérdemel néhány szót ez a legendás, mára a - populáris kifejezéssel élve - popkultúra szerves részévé vált állatszereplő. Azok kedvéért tehát, akik lusták fellapozni a Wikipédiát, íme némi információ: Csizmás Kandúr alakja valójában egy francia népmesén nyugszik, mely alapvetően Charles Perrault 1697-ben megjelent mesekönyvének főhősére vezethető vissza, aki nem volt más, mint egy gazdája számára csalás és megtévesztés révén hatalomra, gazdagságra, sőt még egy hercegnő kezére is szert tevő, emberi tulajdonságokkal felruházott macska. A könyv furcsa érdekessége, hogy a vakmerő kandúr egy ízben még egy félelmetes ogréval is szembekerült... Hogy ennek a figura modernkori mozgóképes reinkarációjához mennyi köze van, nem tudni - az viszont tény, hogy a klasszikus mesékből már jól ismert Csizmás Kandúr jelenlegi "kiadásával" először Shrek második kalandjai alkalmával találkozhattunk 2004-ben, amit azután még két további egészestés fellépés követett a termetes ogre társaságában (Harmadik Shrek; Shrek a vége, fuss el véle).

A sikerként elkönyvelt szereplést követően azután már semmi sem menthette meg a kackiás mac(c)sót attól, hogy a Dreamworks animációs filmstúdió legújabb franchise-ává avanzsáljon. A hősünk korábbi kalandjaival kapcsolatos konfliktusok elkerülése végett természetesen az alkotók fokozottan ügyeltek arra, nehogy az események vagy netán a karakterek terén zavart keltsenek az Erőben - akarom mondani, a kontinuitásban -, ezért a cselekményt időben - hogy pontosan hány évvel, azt nem lehet tudni - Csizmás Shrekkel való találkozása elé, térben pedig ahhoz képest ki tudja, hová helyezték. Így jelen mozi félig-meddig előzményfilmként értelmezhető, ahol a félig-meddig arra értendő, hogy a Csizmás, a kandúrban látható események közvetlenül semmilyen módon sem kapcsolhatók a Shrek második vagy egyéb epizódjának cselekményéhez, illetőleg a főhőst leszámítva a többiek mindannyian új szereplők.


Csizmás, a kandúr filmkritika - 3. kép

A történet elején Csizmás egy kies amerikai (?) tájon található városkába érkezik, miközben egy őt üldöző fejvadász elől kénytelen menekülni. Egy, a klasszikusokra hajazó, azokat valójában inkább kiparodizáló kocsmajelenetet követően hősünk megtudja, hogy a városban tartózkodó haramia-páros, az ismerősen csengő névvel megáldott Jani és Juli birtokában vannak a legendás varázsbabok, melyekre Kandúrunk is egész életében pályázott. Ezek a fantasztikus képességgel rendelkező növények - á la égigérő paszuly - ugyanis elvezetnek egy óriás felhők között található kastélyába, ahol mesés gazdagságot ígérő aranytojásokat őriznek. A vakmerő és kalandos küldetésre a valóban tojástestű (nem szimplán tojásfejű) Tojás Tóbiás, Csizmás rég nem látott gyerekkori pajtása és jóbarátja is csatlakozik, akivel annak idején együtt szőtték álmaikat, miután a macsek kénytelen-kelletlen megbocsát neki azért, amiért évekkel korábban belerángatta egy csúnya ügybe, melynek következményeként menekülnie és bujdosnia kellett. A két régi cimborához csatlakozik továbbá a Tóbiásnak dolgozó, harcias és felvágott nyelvű, ugyanakkor kacér és törékeny macskanő, Puha Pracli Cicus (ezúttal nem Halle Berry), hogy azután hármasban vágjanak neki életük nagy kalandjának.

Csizmás, a kandúr filmkritika - 4. kép

A cél tehát - a nagy kalandon kívül - a tündérmesékből már nagyon jól ismert motívumként a rendkívüli gazdagságot ígérő kincs, illetőleg az arról gondoskodó, aranytojást tojó lúd megszerzése. Nyilván az utóbbi szereplő sem ismeretlen a mesékben csak egy kicsit is jártas olvasók számára, mint ahogy az égig érő paszulyt "előállító" varázsbab sem igazán hat meglepetésként. Ebből a szempontból tehát a forgatókönyv a Shrek-történetek során is számtalanszor visszaköszönő népmesei elemekből építkezik, azokat sajátos módon értelmezve és kifigurázva, mintegy az ogre kalandjai által kitaposott, biztonságosnak vélt ösvényen járva. Azonban bármennyire sablonos a történet, bármennyire is a már unásig ismert népmesei, illetve filmekben már ezerszer látott motívumokból, fordulatokból építkezik a forgatókönyv, a dolog többé-kevésbé mégis működik, s inogva bár, valahogyan mégiscsak megáll a saját lábán.


Csizmás, a kandúr filmkritika - 5. kép

A Czimás, a kandúr sikere elsősorban annak köszönhető, hogy a film kedvéért újított karakterek többnyire bájosak és ötletesek, a mellékszereplők - és olykor a főszereplők is - rendkívül aranyosak, a párbeszédek és egyéb szövegek pedig gyakran frappánsak és szórakoztatóak. A "macskák kocsmája" például hihetetlenül hangulatos és egyszerűen "vércuki" lett - az egész jelenetsor, illetőleg a benne található táncjelenet az átlaghoz képest nagyon is stílusosnak és ötletesnek mondható. A kacér és facér Puha Pracli cicus nagyszerű karakter - a modern nőt megtestesítő, öntudatos, ám a népmesei ismertetőjegyeket úgyszintén magán viselő cicalány kiváló ellenpontjaként szolgál a nagy nőcsábász hírében álló Csizmásnak. Ahogy azt kell, hősünk kemény és eltökélt, miközben egy ugrándozó fénypászma vagy a kaja hatására egy pillanat alatt képes visszavedleni hétköznapi macskává. Az ilyen és hasonló macskaszokásból - úgymint a mindig talpra esés, a lefetyelés, a magukat nyalogatva mosdás stb. - számtalan poén adódik, amit a jó helyzetkomikum miatt talán nemcsak a macskabarátok fognak tudni értékelni.

Csizmás, a kandúr filmkritika - 6. kép

Csizmás rettenthetetlen lovag és gyarló macska - vagy inkább állati alakban feltüntetett ember - egy személyben, aki többek között épp a tökéletlensége miatt szerethető figura. A cselekmény előrehaladtával a mostanság divatos visszatekintések formájában ismerjük meg macsónk származásának, illetőleg a kandúr és Tojás Tóbiás barátja történetét: a szülők nélküli árvaházi életet, a nehéz gyerekkort, a közösen dédelgetett álmokat, a törvényen kívüli, tolvajlással és örök bujkálással teli életet, és így tovább. Ahogy egy igazi hollywoodi eredettörténethez illik, megtudjuk, hogyan lett az árvaházi macskából Csizmás, a hős kandúr, s közben persze azt is, hogyan tett szert jellegzetes kalapjára és lábbelijére. A már nagyon is jól ismert, klisészerű fordulatok ellenére azonban a latin temperamentum és az állati humor szerencsére igen jól eltalált, rendkívül stílszerű keverékével van dolgunk, melyben az alkotók jó érzékkel lavíroznak Csizmás latin szerető és "borzalmacska" - vagyis enyhén szólva kelekótya - figurája között. A baj csak az, hogy sajnos mindkettőből egy kicsit kevés van az egyébként meglepően komoly hangvételű narratívához képest, így maga a főszereplő karaktere önmagában csak igen döcögősen képes elvinni a hátán az egész, helyenként kissé zavaros történetet.

Csizmás, a kandúr filmkritika - 7. kép

A felütéssel még nem is volna probléma, mivel nagyon jóra és hangulatosra sikeredett, később azonban meglehetősen ellaposodik a cselekmény. Akad ugyan jónéhány akció és kardpárbaj, ezek azonban elsősorban a film elejére és végére koncentrálódnak, miközben olyan, túlságosan hosszú intermezzo-k következnek, melyek inkább laposnak és unalmasnak mondhatók. Az összképet nézve kicsit olyan benyomást kelt a dolog, mintha az alkotók alkalomadtán a grandiózus vagy pergő és eseménydús - néha már-már túlzsúfolt - akciójelenetek adrenalinpumpáló hatásával próbálnák kompenzálni az igazi kalandok hiányát. Mint fentebb már utaltam rá, a bevezetést követően az elcsépelt és klisészerű húzások tömkelegével találkozhatunk, melyek között természetesen ezúttal is láthatjuk az egyébként végtelenül aranyos, a lábáról mindenkit azonnal levevő "cicanézést" - ám részben még ezt is sikerült elszúrni azzal, hogy közben Csizmás megszólal mély, meglett férfihangján. Ami pedig Tojás Tóbiás karakterét illeti, ő sajnos inkább hátrányára, mintsem előnyére válik a sztorinak, mivel helyenként vicces jellege ellenére nem kifejezetten mesébe, mint inkább egy krimibe vagy thrillerbe illő figura. Ennek köszönhetően egy idő után túl sok lesz a dráma és az érzelgősség, ami sajnos erősen a kaland rovására megy.

Csizmás, a kandúr filmkritika - 8. kép

A történet tehát valójában nem egészében, legfeljebb bizonyos elemeiben hasonlít a klasszikus népmesékre, miközben a cselekmény túlságosan Csizmás és Tóbiás barátsága, illetve ellentétei körül forog, és a háttérként szolgáló helyszínek valamint egyéb részletek tekintetében is szinte teljesen eluralkodik az ötlettelenség. A végére az egész produkció ugyanolyan multikulturális katyvasszá válik, mint oly sok más hollywoodi film mostanában, és amit a szereplőnek otthont, illetve mozgásteret adó közegként kapunk, az végeredményben nem más, mint egy innen-onnan merítő népmesei háttér leöntve egy latinos vadnyugati-mediterrán tájjal és hangulattal. A Shrek-univerzummal itt sincs semmiféle átfedés vagy találkozási pont - a cselekmény fő helyszíne például San Ricardo fiktív városa, mely látszólag valahol Spanyol-Kaliforniában lehet, miközben a valóságban - illetőleg a Shrek-unizerzumhoz képest - nem lehet tudni, hol található. Az ogre mesevilága helyett tehát ezúttal inkább erőteljes Zorro-beütést tapasztalhatunk, ami a főszereplő jellegzetes tulajdonságaiban is jól észrevehetően megnyilvánul. Természetszerűleg itt is megfigyelhető a jellegzetes archetípusok (a protagonista harcos, a szerető, a barát és testvér, na és persze az antagonista haramiák) keveredése a különböző kultúrákból származó hősökkel és mesefigurákkal, mint ahogy például Jani és Juli (az eredeti változatban Jack és Jill) velejéig romlott, klasszikus szerepükhöz képest mintegy kifordított gonosz karaktere szintén félreérthetetlen utalás a népmesék világára.


Csizmás, a kandúr filmkritika - 9. kép

Annak ellenére, hogy Csizmás Kandúr és Puha Pracli nagyszerű párost alkotnak, a Tojás Tobiás-vonalhoz képest sajnos néha túlságosan is háttérbe szorulnak a cselekmény során. A Csizmás, a kandúrt elsősorban mégis jobbára szerethető karakterei, helyenként könnyed és valóban szórakoztató humora, valamint a látvány menti meg a bukástól, de legalábbis a teljes középszerűségtől. Habár az animáció nem nevezhető korszakalkotónak, valóban szép és igényes, ahogy azt már megszokhattuk a Dreamworks munkáitól. Ami a 3D-t illeti, félig-meddig ennél a filmnél is felesleges az alkalmazása - igaz néha akadnak látványos megoldások, a kamerakezelés pedig helyenként felettébb innovatív, ahogy egy-egy szereplő szemszögéből vagy éppen közvetlenül a táj felett elsuhanva, első kézből szemlélhetjük az eseményeket. Mindebből azonban jóval több kellett volna, hogy igazán kiemelkedő animációs filmről beszélhessünk - hiszen a műfaj egyik legnagyobb előnye, hogy az alapvetően a számítógépben készülő produkcióban a rendező és az animátorok gyakorlatilag minden pillanatban oda helyezik a kamerát - akár a leglehetetlenebbnek tűnő beállításokat is beleértve -, ahová csak akarják.

Csizmás, a kandúr filmkritika - 10. kép

Míg a látvány alapvetően megállja a helyét, a forgatókönyvvel kapcsolatban egyértelműen kijelenthető, hogy a suta sztori és a drámaiaskodó eredettörténet helyett sokkal inkább a kalandra, a karakterekből fakadó humorra és a latin temperamentum kidomborítására kellett volna koncentrálniuk az alkotóknak ahhoz, hogy egy valóban figyelemreméltó produkcióról beszélhessünk. Talán némi magyarázattal szolgálhat, hogy Chris Miller rendező sztorifejlesztőként, majd fő sztorifelelősként tevékenyen részt vett a színvonalból epizódról epizódra alább adó Shrek-széria elkészítésében - olyannyira, hogy a Harmadik Shrek-et már ő maga dirigálta. Sajnos a Csizmás, a kandúr esetében is meglátszik, hogy Miller elsősorban animációs szakember, mivel a látvány és az operatőri munka általában véve elsőrangú, a forgatókönyv hiányosságait viszont ez esetben sem volt képes igazán kompenzálni.

Csizmás, a kandúr filmkritika - 11. kép

A szinkron ellenben remekül sikerült, s részben a zenére is igaz, hogy nagyszerű lett - elsősorban a hangulatot kiválóan aláfestő, pergő latinos dallamok felcsendülésekor -, míg máskor az álomgyári filmekben már ezerszer hallott taktusok unalmas, összességében abszolút feledhető újrakiadásáról beszélhetünk. A szűk másfél órára szabott játékidő szerencsére gondoskodik róla, hogy ne macskásodjunk el teljesen a film végére - ami azért nem csak macskabarátoknak ajánlott, de elsősorban a gyerekek lesznek azok, akik fenntartások nélkül élvezni fogják. Persze csak ha a szüleik hajlandóak kifizetni a 3D-s mozijegy árát - és hát miért is ne lennének hajlandóak...


Csizmás, a kandúr előzetes

 

Csizmás, a kandúr / Puss in Boots (2011)

  • Műfaj: Animációs
  • Hazai premier: 2011. december 01.
  • Rendezte: Chris Miller
  • Hossz: 90 perc
  • 2011-11-30 18:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/csizmas_a_kandur_1.jpg
  • Szereplők: Crespo Rodrigo, Elek Ferenc, Németh Borbála, Kisfalvi Krisztina, Kőszegi Ákos
  • Forgatókönyv: David H. Steinberg, Tom Wheeler, Jon Zack
  • Operatőr:
  • Vágó: Eric Dapkewicz
  • Zene: Henry Jackman
Chris Miller 90 Henry Jackman 2011-11-30 18:00:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/csizmas_a_kandur_1.jpg
29 hozzászólás

Vendég

13 éve, 4 hónapja és 21 napja

Szerintem aranyos

válasz erre

Vendég

13 éve, 4 hónapja és 22 napja

Hétvégén megnézzük!

válasz erre

marco

13 éve, 4 hónapja és 22 napja

Én már a legutolsó Shreket sem néztem meg. Iszonyat mód unom egyrészt ezt a sorozatot, másrészt ezt a sok cgi cuccot...

válasz erre

Vendég

13 éve, 4 hónapja és 22 napja

Nah egy családi mozi megint kinéz úgy látom.mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

13 éve, 4 hónapja és 22 napja

Nagyon várom ezt a mesét hogy láthassam!mosolygó smiley

válasz erre
123a(z) 3 -ből
 

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja