Csillagok között filmkritika

A több év alatt elkészült, aprólékos tudományos alapossággal kidolgozott forgatókönyvből pedig, ha nem is tökéletes, de fantáziadús és bizonyos szempontból korszakalkotó mozi született, melyben a messzi ismeretlenbe való űrutazást nem csupán a felfedezési vágy, de a szükség is erősen motiválja. Valamikor a XXI. század második felében járunk egy poszt-apokaliptikus világban, melyet továbbra is az emberi tevékenységre visszavezethető természeti katasztrófák sújtanak, és a Földet a lakhatatlanná válás közvetlen veszélye fenyegeti. A biztos pusztulás elől azonban váratlan menekülési lehetőséget kínál egy féreglyuk megjelenése a Szaturnusz közelében, melyen keresztül elérhetővé válik egy új, jó eséllyel lakható bolygót vagy bolygókat tartalmazó rendszer egy másik galaxisban.

Miután mérnökből és egykori pilótából a szükség hatására nagyüzemi gabonatermesztővé avanzsált, a gyermekeit egyedül - illetve a nagypapa segítségével - nevelő Coopernek (Matthew McConaughey) szembe kell néznie a dilemmával, hogy talán mindörökre hátrahagyja különösen intelligens és érzékeny kislányát, a szokatlan nevű Murphy-t, valamint a gazdálkodás terén jeleskedő fiát, Tomot annak érdekében, hogy megmentse őket és az egész megmaradt emberiséget. Cooper végül a baljós előjelek ellenére csatlakozik a Brand professzor (Michael Caine) által kitervelt küldetéshez, melyben a professzor szintén tudós lányával, Ameliával (Anne Hathaway) és két másik társával elindulnak a féreglyukon át az első néhány úttörő nyomában, hogy remélt eredményeik felhasználásával megkezdhessék a Föld lakosságának átmenekítését egy új hazába.

Cooper és a gyerekek álmodozás közben

A cselekményt követve bármennyire igyekszik az ember, szinte nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a Kapcsolat című, 1997-es sci-fivel, ahol úgyszintén egy messzi-messzi világra történő utazásnak lehettünk tanúi, melyhez az emberiség hathatós külső segítséget kapott (csak akkor nem egy féreglyuk, hanem egy jármű megépítéséhez szükséges tervek formájában). Ráadásul további összekötő kapocsként szolgál McConaughey szereplése, habár ott még nem az ő karaktere, hanem Jodie Foster hősnője volt az utazó. Ezúttal azonban fő protagonistaként a karrierje csúcsán lévő, immár Oscar-díjas színészt láthatjuk, aki kezdeti hollywoodi útkeresése és gyakori érdektelen romantikus szerepei után az utóbbi években az álomgyár egyik legelismertebb és legkeresettebb sztárjává nőtte ki magát.

Utazás a csillagokba

Noha McConaughey újfent figyelemreméltó alakítást nyújt és a nagynevű gárda többi tagja úgyszintén tisztességgel helytáll, elsősorban nem a színészek teljesítménye lesz az, amire a Csillagok között-tel kapcsolatban még évek múltán is emlékezni fogunk. Ahogyan a világvégéről szóló amerikai filmektől megszokhattuk, a családi történet és az azzal járó közhelyek - bár némileg új szemszögből nézve - itt is mind megtalálhatók. Ehhez hozzájön még Murphy törvényének (ami bekövetkezhet, az előbb utóbb be is következik) a kislány neve kapcsán való gyakori felemlegetése és egyéb visszatérő motívumok, melyeknek legalább annyi haszna akad, hogy egyfajta keretet adnak a narratívának, még ha néha kissé sablonosnak vagy szájbarágósnak is tűnik az alkalmazásuk.

Egy kis relativitás és a gyerekek, Murph (Jessica Chastain) és Tom (Casey Affleck) már fel is nőttek

Noha a mellékszereplők többségének jelleme eléggé kibontatlan marad, a három (és "fél") főszereplő karakterének felépítése kellő időt és figyelmet kap, miáltal - ha átérezni nem is igazán vagyunk képesek - el tudjuk képzelni azt a szituációt, amikor néhány embernek kell olyan döntés(eke)t hoznia, melyek az egész emberiség sorsát, illetve túlélését befolyásolják. Ugyanakkor sokan negatívumként értékelhetik a cselekmény vontatottságát valamint a túlzott szentimentalizmust, illetve a kétes hatású dialógusok és monológok jelenlétét - Nolan-ék ugyanis néha olyasmiket adnak a szereplők szájába, ami az adott formában sokkal inkább hangzik banalitásnak, mintsem valódi bölcsességnek. A sztorit illetően pedig, mint Nolan filmjeinél általában, ezúttal is igen csavaros elbeszélésre számíthatunk, ami viszont a dolog "hardcore" jellegéből adódóan időnként már túlságosan is követhetetlenné válik az átlagnéző számára.

Megmondtam, hogy visszamegyünk a Földre, és így is lesz!

Szerencsénkre azonban pozitívumokban sincs hiány, melyek közül legfőképpen a tudományosság megőrzésére való törekvést, illetve a fantáziának a sci-fi műfaján belül megengedett mértékben történő, álomgyári viszonylatban ugyanakkor felettébb bátor szabadon engedését kell kiemelnünk. Amellett, hogy a Csillagok között képi világa egyedi és lebilincselő, az alkotás bizonyos szempontból a puszta látványon kívül is mérföldkőnek nevezhető, lévén az általa bemutatott természeti jelenségeket még sohasem láthattuk ennyire kidolgozott formában - elég csupán arra gondolni, hogy egy blockusterben első alkalommal látogathatunk el egy fekete lyuk eseményhorizontja mögé, ahonnan elvileg semmi de semmi, még maga a fény sem képes kiszabadulni.

A forgó fekete lyuk mindent magába szippant, ami túl közel kerül

Nolan olyannyira komolyan vette a tudományos vonalat, hogy még egy elméleti fizikust is felfogadott kreatív konzultánsnak. A Kapcsolat sztorijával való hasonlóságok nem a véletlennek köszönhetők, lévén a féreglyukak és a téridő szakértőjének számító Kip Thorne már az 1997-es produkcióban is aktívan közreműködött - így, röpke két évtized elteltével pedig üdítő érzés ismét olyan sci-fit látni a mozikban, amely a legújabb tudományos eredményekre, elméletekre épít, és van mersze feszegetni az emberi tudás és elme határait. Azon kívül, hogy mi vár ránk odakint, a film olyan alapvető kérdéseket is feszeget, hogy mi az igazán fontos az életben - emberi kapcsolatok, a mások élete, illetve a mások életével kapcsolatos felelősség, a civilizáció jövője stb. -, miáltal mind agyunkra, mind pedig a lelkünkre komoly hatást gyakorol.

Apa, mikor jössz már haza végre?

A látványról még annyit, hogy az nem csupán toppon van, akárcsak a szintén a sci-fi vonalat erősítő Eredet esetében, hanem az anyag jellegéből adódóan még rá is tettek egy lapáttal a tervezők és a trükkmesterek. Nyilvánvaló, hogy a közelmúlt hasonló témájú alkotásai mellett Nolan-re úgyszintén nagy hatással voltak a klasszikusok (pl. Metropolis, Szárnyas fejvadász), melyek közül egyértelmű utalásokat találhatunk a 2001: Űrodüsszeiára, mind a filmben látott tudományos megoldások, mind pedig a képi világ, illetve a vágás tekintetében (forgó űrhajó és mesterséges gravitáció, hosszan elnyújtott átvezető képsorok).

Felderítés egy fagyott bolygó felszínén

Nolan realizmusra való törekvése ezúttal is visszaköszön: az űrhajók és járművek fényképezésénél például direkt olyan technikákat alkalmaztak, amelyek a NASA dokumentumfilmjeihez hasonló felvételeket eredményeztek, és persze amikor csak lehetett, az alkotók valós trükkökkel operáltak a CGI alkalmazása mellett. Az pedig immár közismert, hogy a direktor nagy híve az IMAX technológiának, a vele járó hatalmas vászonnak és nagyfelbontásnak, a 3D-t viszont rendre hanyagolja, ami valljuk be, nem is olyan nagy veszteség - már csak azért sem, mert Hans Zimmer nagyívű filmzenéje önmagában sokkal többet ad hozzá az élményhez, mint bármiféle kezdetleges háromdimenziós megjelenítés.

Vajon itt mindig csak térdig ér a víz?

Csakúgy mint az Eredetnél (és részben a Sötét Lovag-filmeknél is), Nolan a Csillagok között esetében is több klasszikusból és egyéb figyelemreméltó alkotásból merített ötletet, ám azokat egy újabb történet keretei között, a saját stílusára alakítva tálalja elénk, amiből egy egyedi, a tudomány eredményeit felhasználó és továbbgondoló, az emberi fantázia határait feszegető univerzumot hoz létre, mely mindenképpen érdekfeszítő és elgondolkodtató, időnként pedig egyenesen művészi és magával ragadó tud lenni. S bár az író-rendező hitvallása a szeretetről és a humanitásról megható és lényeges üzenete ellenére túlságosan is szájbarágósra és sziruposra sikeredett, a narratívából tisztán kiérződik Nolan eltökéltsége az emberi űrrepülés újbóli fellendítésének előmozdítására.

Csillagok között előzetes