Coenológia, 4. rész filmkritika

2008. március 31.
70.4381
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
A nagy ugrás csúfos bukása után a Coen testvérek visszatértek a korábban már bevált formulához; kis költségvetésű, független produkciót álmodtak meg, valódi műfaji filmet, ugyanakkor azzal a bizonyos "Coen-feelinggel" megspékelve - ez, mint később kiderült, egyben visszatérést jelentett minnesotai gyökereikhez is. Forgatókönyvüket három hónap alatt írták meg, 1994 őszén, a forgatás pedig a befejezés után három hónappal, '95 januárjában kezdődött meg.



Coenológia, 4. rész filmkritika - 2. kép

Az elkészült történet a Fargo címet kapta, egy észak-dakotai nagyváros után, annak ellenére, hogy csak egy körülbelül 5 perc hosszúságú jelenet játszódik ott. A testvérek, szokásukhoz híven, most is egyszerű magyarázatot adtak, mikor döntésük okát firtatták: a Fargo sokkal jobban hangzik címként, mint például a Brainard (amely város jóval jelentékenyebb szerepet játszik a filmben). Történetüket ezúttal nem tömték tele csavarokkal, ahogyan azt a Véresen egyszerű esetében tették, szimpla, lecsupaszított krimit kívántak elmesélni, amely ugyan egy tipikusan "Coenes" világban játszódik, mégis, szereplői hús-vér emberek - a Fargo akár a valódi életben is megtörténhetett volna.

Jerry Lundegaard (William H. Macy) autókereskedő tetemes adósságba keveredett, ám bizonyos okokból kifolyólag nem kérhet kölcsön gazdag apósától, így sokkal drasztikusabb megoldást kénytelen választani. Megbíz két gengsztert (Steve Buscemi és Peter Stormare), hogy rabolják el a feleségét, az apa által kifizetett busás váltságdíjat pedig majd ő felveszi, hogy kifizethesse adósságát. Egyszerű tervnek hangzik, és az is, de hiba csúszik a számításba, amikor a két emberrabló meggyilkol egy országúti járőrt és két szemtanút Brainard városában. Az ügyben nyomozó helyi seriff, a hét hónapos terhes Marge Gunderson (Frances McDormand) lassan kezdi összerakni a kirakós elemeit, ami Jerry számára igen nagy bajt jelent, a balszerencsék sorozata azonban még nem ér itt véget számára.

Brainard, és Minneapolis - a film másik fő színtere - mellesleg Minnesota állambeli városok, ahol Ethan és Joel otthonosan mozogtak; ez volt az első alkalom, hogy szülőhelyüket választották egy történetük helyszínéül. Mint szinte minden döntésük, természetesen ez is roppant tudatos volt, amit egyáltalán nem a felülemelkedő lokálpatriotizmusuk indukált, hanem sokkal inkább a koncepciójuk szerves részeként értelmezhető. A kanadai határhoz közel eső városok hófödte tájai, a horizonton túlnyúló, mindent beborító vakító fehérség ugyanolyan fontos volt a rendezőpáros számára, mint mondjuk bármelyik szereplőjük, hiszen a karaktereket körülvevő környezet mindig is releváns, a szerkezetet összetartó elemként élt filmjeikben.


Coenológia, 4. rész filmkritika - 3. kép

Joel a téli időszak jelentőségéről így nyilatkozott: "Kulcsfontosságú volt a külső felvételeknél, hogy az ég és a hó közötti elválasztó határ szinte teljesen elmosódjon a néző számára. Egyfajta üres, jellegtelen fehérséget akartunk elérni, amibe aztán remekül beilleszthetjük a sokkoló, véresebb jeleneteket." Egy másik interjúban pedig hozzátette: "A téli időszak üres, élettelen aspektusát igyekeztük megragadni - a vakító fény, és a fehér táj pszichológiai hatását az emberekre." Ideálisnak tűnt tehát Minnesota, mint forgatási helyszín, ám a pech utolérte a Coen testvéreket is, és Murphy törvénye működésbe lépett: 1995 tele az utóbbi száz év második legmelegebbje volt. Ennek eredményeként hónak majdhogynem nyoma sem volt, a stáb egyik helyszínről a másikra ugrált Minnesota, Észak-Dakota és Kanada között, a havat követve, míg sok esetben maguknak kellett hógépekkel gyártani azt.

A testvérek egy másik fontos döntést is hoztak, mégpedig azt, hogy a Fargóhoz egyfajta dokumentumfilmként fognak viszonyulni. Roger Deakins operatőrrel közösen arra jutottak, hogy a kamerának csak megfigyelőként kell követnie végig az eseményeket, ennek elérése érdekében példának okáért hosszabb lencséket alkalmaztak. Ugyanezt a koncepciót követve helyezték el az állítást is a film elején, miszerint az igaz történetet dolgoz fel. Az igazság viszont az, hogy ez az eseménysorozat, a gyilkosságok valójában sosem estek meg Minnesotában. Ugyan Jerry-t egy valós autókereskedőről mintázták, akivel Ethan egyszer találkozott, illetve Steve Buscemi karakterének halálát is egy 1987-es újsághír inspirálta, ezen kívül minden más a testvérek agyszüleménye, Joel szerint így a közönség nem csak egy "szokványos thrillerként" tekint a filmre. Ethan még ennél is őszintébben nyilatkozott: "Nem állt szándékunkban igazi dokumentumfilmet készíteni, mivel nem akartunk annyi kutatómunkát végezni egy gyilkosságról."


Coenológia, 4. rész filmkritika - 4. kép

A Fargóban tulajdonképpen a Véresen egyszerű végletekig erőszakos noir világa találkozik a melegszívű, családi komédiák legszebb hagyományaival (nekem például a Miért éppen Alaszka? című vígjátéksorozat jut leginkább az eszembe). A szereplők mind egyszerű, botladozó átlagemberek, sokkal könnyebb velük azonosulni (még a gyilkosokban is van valamifajta hétköznapiság). Figyelemre méltó az, ahogyan Ethan és Joel a jellegzetes minnesotai dialektust igyekezett tökéletesen visszaadni; ehhez Howard Mohr Hogyan beszéljünk minnesotaiul? című könyvét használták, ebből adtak színészeiknek is fénymásolt oldalakat.

Mikor korábbi filmjeiket írtózatos mennyiségű intertextuális utalással, allúzióval tömték tele (lásd A nagy ugrás), a Coen testvéreket gyakran érte az elitizmus vádja; miszerint elidegenítve közönségüket, pusztán saját örömükre zsúfolják tele filmjeiket homage-okkal. A Fargóban sokkal realisztikusabb alapokra építkeztek, a kritika viszont ezúttal sem kerülte el őket. Kritikusok, de még inkább helyi, minnesotai lakosok tömegei érezték úgy, hogy a közép-nyugati amerikaiak filmbeli ábrázolása gunyoros, leereszkedő, a karakterek furán beszélő, ostoba parasztokként vannak feltüntetve. Habár ez bizonyos szintig igaz, a cél ezzel diszpozíciójuk indikálása volt. Ahogy Ethan magyarázta: "Azért írtuk ezeket a karaktereket ilyen kétbalkezesnek, hogy szembeforduljunk a hollywoodi klisékkel, ahol a rosszfiúk szuperprofik, és mindig mindent az irányításuk alatt tartanak. A való életben a legtöbb bűnöző a társadalom legkevésbé kompetens rétegéből kerül ki, ezért kapják ek őket olyan gyakran. Így nézve, a mi filmünk sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a többi műfaji film."

Az 1996. március 8-án bemutatott Fargóval Coenék felülmúlták a Hollywoodi lidércnyomással elért művészi sikerüket. A kritikusok egyhangúlag a testvérek addigi legjobbjának, legtöbben egyúttal az év filmjének titulálták, emellett 6 és fél milliós költségvetésének tízszeresét sikerült visszahoznia világszerte. A film tömérdek díjat, és jelölést zsebelt be, többek között 7 Oscar-jelölést kapott, ebből kettőt, a Legjobb női főszereplőnek, illetve a Legjobb forgatókönyvért járót sikerült díjra váltania, Joel pedig a Legjobb rendező díját vihette haza Cannes-ból.


Coenológia, 4. rész filmkritika - 5. kép

A testvérek következő filmjükkel könnyedebb műfaji vizekre eveztek. A nagy Lebowski (The Big Lebowski) című vígjáték forgatókönyvét közvetlenül A nagy ugrás hatalmas bukása után írták meg, majd ki is választották Jeff Bridgest a főszerep eljátszására, ő azonban akkor még Walter Hill westernjén, a Vad Billen (Wild Bill) dolgozott, így addig megírták és leforgatták a Fargót. A nagy Lebowski történetét leginkább Raymond Chandler, kiemelten A hosszú álom című 1939-es regénye, ihlette; fokozatosan, epizodikusan ismerjük meg a karaktereket, s ezzel együtt egy rejtély megoldása is kezd kibontakozni.

Ethan és Joel valami okból kifolyólag mindig is szerették történeteiket a közeli, vagy akár távoli múltba helyezni, esetleg anakronisztikus környezetbe, de semmiképp nem érdekli őket a jelen. A nagy Lebowski sem lóg ki ebből a sorból, hiszen 1991-ben játszódik, Los Angelesben, amikor nagyban zajlott az Öbölháború. Jeff Lebowski (Bridges), vagy ahogyan mindenki szólítja, "Töki" a háborúval mit sem törődik, ő már a vietnámi szolgálatot is megtagadta, mivel vérbeli hippi. Boldogan, beszívva tengeti napjait, bowlingozik két legjobb barátjával, Donny-val (Steve Buscemi), és Walterrel (John Goodman), míg két fura alak meg nem látogatja lakásában, valamiféle pénzt követelve. Sajnos a Töki szőnyege bánja (a két marcona behajtó egyike levizeli), mire kiderül, hogy összetévesztették egy pasadenai milliomossal, akit szintén Jeff Lebowskinak hívnak. Töki nem hagyja annyiban, és felkeresi névrokonát, fizesse ki a tévedésből okozott kárt, hiszen az a szőnyeg "remekül illett a szobába". Bár ne tette volna, hiszen amibe ezek után belekeveredik, arra senki sem vágyna: emberrablás, zsarolás, szex és drog. Az efféle sztori gyakorlatilag a Los Angeles-i helyszínért kiáltott, ami etnikailag és kultúrálisan is olyan sokszínű, hogy a német nihilisták csoportja, a pornómogul, vagy az állandóan köntösben flangáló Töki lényegében ki sem tűnik a tömegből.


Coenológia, 4. rész filmkritika - 6. kép

A film teljesen idegen kontextusba, mondjuk ki, egy füves filmébe helyez egy chandleri helyzetet. A Töki egyszerre testesíti meg a hatvanas évekből hátramaradt, laza hippi alakját, és a chandleri főszereplőt, akin végigsöpörnek az események, elszenvedője csak azoknak. Viszonylag intelligensnek tűnik, helyesebben annak próbálja beállítani magát, pedig csak innen-onnan hallott, és felszedett bölcseleteket ismételget. Joel szerint annyira alacsonyak az ambíciói (evés, ivás, fű, bowling), hogy valójában sikeres embernek mondható. Amúgy a karakter nagyrészt egy valós személy, Jeff "A Töki" Dowd mása, aki a vietnámi háború idején egy, A Seattle-i Hetek nevezetű aktivista csoport tagja volt. Walter, John Goodman karaktere, pedig a testvérek a militarizmusáról híres filmrendezővel, John Milius-szal való találkozása alapján született meg. A vietnámi veterán - aki két mondaton belül bármikor eljut a háború szörnyűségeinek ecseteléséig, és a világon mindent össze tud kötni 'nammal - beszélgetései a született pacifista Lebowskival minden pénzt megérnek.


Coenológia, 4. rész filmkritika - 7. kép

Az Arizonai ördögfióka, és a Fargo után az emberrablás, pontosabban egy félresikerült emberrablás motívuma harmadjára tért vissza egy Coen-filmben. Ethan szerint ez egy örök téma, mindig aktuális, és remek lehetőségeket ad, hiszen annyi minden sülhet el balul egy emberrablás során. A narráció is ugyanilyen visszatérő stíluseszköz a testvérek kezében, ez alkalommal egy - Sam Elliot által játszott - cowboy (az Idegen) követi az eseményeket. Míg Chandler regényeiben a főhős szokása a monologizálás, Ethan és Joel nem akarta ezt reprodukálni, helyette így kitalált egy fura módon mindent látó, és tudó "külsőst", egy összekötő fonalat a film és a közönség között. A zene szintén prominens szerepet kap a filmben: mindegyik karakternek megvan a maga saját stílusa, természetesen egytől egyig a 60-as, és 70-es évek retró dalai, illetve a Töki marihuánás tripje is egy sajátos, a The First Edition zenéjére koreografált pszichedelikus musical Busby Berkeley stílusában.

A nagy Lebowskit 1998 februárjában mutatták be legelőször, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, majd egy hónapra rá elkezdték Amerika-szerte játszani a mozik. Hazai bevétele sajnos 15 milliós költségvetését sem tudta fedezni, a kritikusok pedig akarva-akaratlanul is a Fargóhoz, vagy más, korábbi Coen-filmhez hasonlítgatták, a zseniális dialógusokat észre sem véve - ami nagy hiba volt. Ennek ellenére a film rövid idő alatt népes rajongói táborra tett szert, ami mára odáig nőtte ki magát, hogy több városban is évente megrendezett Lebowski-napot tartanak, amikor is összejönnek a rajongók, beöltöznek kedvenc szereplőjüknek, bowlingoznak, a film szövegéből idéznek, és Lebowski trivia versenyeket tartanak.


Coenológia, 4. rész filmkritika - 8. kép

A fivérek már A nagy Lebowski forgatásán meséltek következő ötletükről T-Bone Burnettnek, a film zenei producerének: az amerikai folk zene kialakulásáról, történetéről akartak mozit forgatni. Joel úgy emlékszik vissza, hogy egy bizonyos pontban ez az ötlet átfordult egy kvázi-musicalbe, ahonnan minden magától ment tovább, míg észre nem vették, hogy tulajdonképpen Homérosz Odüsszeiájának az 1930-as évek Amerikájába helyezett adaptációját írják.

A sorozat ötödik, és egyben befejező részében, amely egy minden eddiginél nagyobb lélegzetvételű írás lesz, folytatódik a történet. Szó lesz még benne a Coen testvérek utóbbi 7 évének munkásságáról, újabb, minden eddiginél nagyobb kritikai sikerükről, valamint jövőbeli terveikről. Egy hét múlva következik!
 

Coenológia, 4. rész filmkritika / ()

  • Műfaj:
  • Hazai premier: nincs még időpont
  • Rendezte:
  • Hossz: 0 perc
  • Szereplők:
  • Forgatókönyv:
  • Operatőr:
  • Vágó:
  • Zene:
  • IMDb:
  • Gyártó:
  • Forgalmazó:
  • Honlap:
nincs még hozzászólás

legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Totosama profiljaWickedSick profiljaManiac profiljamarco profiljaM.O.R.P.H. profilja