Bohém rapszódia filmkritika

2018. november 01.
54.7951
DNS profilja, adatai
DNS
Ki ne hallott volna már legalább néhány, a popkultúra szerves részéve vált számot az 1980-as években és még azután is hatalmas népszerűségnek örvendett angol rockbandától, a Queentől? Miután a srácok 1986-ban Magyarországon is tiszteletüket tették egy fergeteges koncert erejéig a(z akkor még) Népstadionban, kis hazánkban ugyanúgy százezrek rajongtak értük, mint a világ számos más országában.

Prince of the Universe

Prince of the Universe


Hiába azonban az olyan tehetséges zenészek, mint Brian May (gitár), Roger Taylor (dob) és John Deacon (basszusgitár), az együttes átütő sikerét elsősorban különc frontemberének, Freddie Mercury-nek köszönhette. A zanzibári születésű énekes magasról tett a konvenciókra és a sztereotípiákra, ami féktelen életvitele mellett szenvedélyes és rendhagyó előadói stílusában is megmutatkozott. A Bohém rapszódia az ő életére koncentrálva tárja elénk a banda üstökösszerű felemelkedését, ami lényegében töretlen volt egészen Mercury 1991-ben, mindössze negyvenöt évesen bekövetkezett haláláig.

Bohém rapszódia filmkritika előzetes




A Farrukh Bulsara nevű, bevándorló család sarjaként nevelkedett fiatalember (Rami Malek) apja magas elvárásai ellenére igazi különc és művészlélek, akinek esze ágában sincs élete végéig reptéri rakodómunkásként dolgozni. A nagy lehetőség keresése közben egy nap belebotlik az akkor még Smile néven futó underground zenekar két tagjába, Brianbe (Gwilym Lee) és Rogerbe (Ben Hardy), akik éppen énekest keresnek, és nem is csalódnak a csak Freddie-ként bemutatkozó srác képességeiben.

Mary Austint (Lucy Boynton) magával ragadja Freddie (Rami Malek) karizmája

Mary Austint (Lucy Boynton) magával ragadja Freddie (Rami Malek) karizmája


Miközben azonban a kihívó módon Queenre keresztelt banda csillaga egyre feljebb emelkedik, a dicsőség igencsak Freddie fejébe száll, mígnem végül konfliktusba kerül az együttes másik három, időközben John Deacon-nel (Joseph Mazello) kiegészült tagjával. A gyertyát mindkét végén égető frontembernek saját démonaival is szembe kell néznie, nem csupán mássága, hanem az őt körülvevő emberek, a média és a nyilvánosság gyakran kevésbé áldásos hatása miatt.

A Bohém rapszódia sikere nagyban azon állt vagy bukott, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő színészt a főszereplő eljátszására - hisz mint tudjuk, Freddie Mercury volt a valaha élt egyik legszuggesztívabb előadó. Szerencsére ez át is jön a produkcióból, mint ahogy az énekes személyiségének két ellentétes oldalát is képes volt megragadni: a visszahúzódó, depresszióra hajlamos művészlélek önmarcangolását ugyanúgy, mint a szenvedélyes, az életet imádó bohém előadó lubickolását a sikerben és a népszerűségben.

Kezdetben még nem igazán kapkodtak a Queen rendhagyó számai után...

Kezdetben még nem igazán kapkodtak a Queen rendhagyó számai után...


Az Atlanti-óceán ezen oldalán mindeddig kevésbé ismert, odaát a Mr. Robot c. sorozattal befutott Rami Malek maximális átéléssel nyújtott játéka a produkció legerősebb és legemlékezetesebb pontja - mozdulatai, gesztusai, beszédmódja és énekesi teljesítménye sokszor egy az egyben képes megidézni a néhai szupersztárt (és még a dalok egy részében is tényleg ő énekel a filmben).

Az együttes többi tagja többnyire csak a frontemberre reagál a történetben, és róluk igen keveset tudunk meg - lényegében szinte mindvégig a szupersztár Freddie szemszögéből követjük az eseményeket. Ennek ellenére Brian, Roger és "Deacy" fiatalkori inkarnációi is meglepően hasonlítanak az igazi figurákra, ráadásul nagyszerű a kémia és az összhang köztük és Malek között, ami képes feledtetni velünk az esetleges további mélység hiányát.

Brian May (Gwilym Lee) és Freddie Mercury összhangban

Brian May (Gwilym Lee) és Freddie Mercury összhangban


A hangulat fokozását és a narratíva sodrását szintén elősegíti, hogy a közkedvelt Queen slágerek szervesen bele lettek szőve a cselekménybe. Míg egyes számok híven reprezentálják a Freddie-t érő hatásokat, melyek több legendás lírai dal (Bohemian Rhapsody, Love of My Life stb.) megírására ösztönözték, Brian és a többiek általában inkább a rockosabb slágereknek (pl. We Will Rock You, Another One Bites the Dust) voltak az ötletgazdái, aminek némileg leegyszerűsített formában magunk is a tanúi lehetünk.

A forradalmi hangzás, illetve a stílusok merész ötvözése mellett a banda sikerében szintén nagy szerepet játszott a közönség bevonása. Többek között azt is szinte egy az egyben prezentálja számunkra a produkció, milyen hatással lehetett Freddie-re a tömeg szeretete és tombolása - sőt még az is átjön, milyen erővel és hatalomérzéssel képes felruházni egy előadót, amikor efféle hatást képes kiváltani a közönségéből.

Annak ellenére azonban, hogy Brain May és Roger Taylor kreatív konzultánsként működött közre az események és szereplők minél valósághűbb ábrázolása érdekében, a narratívában akadnak eltérések a valós történésekhez képest. Joggal vetődik fel tehát a gondolat, hogy az alkotók célja mégsem a legpontosabb életrajzi mozi létrehozása lehetett - az igazság pontos bemutatása helyett inkább a legenda érinthetetlensége nyomja rá a bélyegét az alkotásra.

Akár zsenivel, akár nem, a siker titka a rengeteg próba

Akár zsenivel, akár nem, a siker titka a rengeteg próba


A legszembetűnőbb ferdítés Mercury betegségével kapcsolatos, miszerint a sztár már a Live Aid koncert előtt megtudja, hogy AIDS-fertőzött. A valóságban viszont erre csak évekkel később került sor, amit még azzal is eléggé nehéz kimagyarázni, hogy a változtatás erősíti a dramaturgiát.

Ugyanakkor az igazság az, hogy mindez a legtöbb nézőt - főleg azokat, akik nincsenek pontosan tisztában a részletekkel - aligha fogja zavarni vagy érdekelni. Elvégre mindenki, aki beül rá a moziba, tisztában lehet azzal, hogy nem egy dokumentumfilmre váltott jegyet...

A zene és a színészek játéka képes magával ragadni az embert, a humor működik, és az azzal egészséges egyensúlyban lévő drámai szál is jól építkezik. Alapvetően tehát egy szórakoztató, néha tanulságos és megindító történetet láthatunk-hallhatunk, még ha egy kicsit át is költötték hozzá a valóságot. A körítésre pedig tényleg nem lehet panaszunk - a jelmezek és a díszletek fantasztikusak és maximálisan élethűek, rendkívül hangulatos hátteret biztosítva a kiválóan hangszerelt zeneszámoknak.

Az 1985-ös Live Aid koncerten a Webley-ben, több mint hetvenezres tömeg előtt

Az 1985-ös Live Aid koncerten a Webley-ben, több mint hetvenezres tömeg előtt


Összességében tehát a Bohém rapszódia kicsit olyan, mint a Mamma Mia: a narratíva hiányosságait simán kompenzálják az örökzöld slágerek és a musicalszerű, dinamikus, energiától átjárt és életigenlő tálalásmód.

A film - legnagyobb sajnálatunkra - csak az 1985-ös, londoni Live Aid koncertig mutatja be az együttes és tagjainak pályafutását, ugyanakkor kárpótolhat bennünket a befejezés, ami akár egy jobbfajta koncertfilmnek is elmenne. Egy minőségi hangrendszerrel megtámogatva az ember szinte a helyszínen érezheti magát, felváltva beleképzelve magát a zenészek és a közönség tagjainak helyébe.

Ha másért nem, ezért már önmagában megéri egyszer megnézni a filmet - legalábbis annak, aki egy kicsit is rajong(ott) a Queen-ért és Freddie Mercury-ért. Aki viszont odavan értük, az az alkotás megtekintése után garantáltan erős késztetést érez majd, hogy otthon azonnal betegye a lejátszóba a banda egyik koncertfelvételét - ha nem a Live Aid-ről, akkor mondjuk a budapesti koncertjükről.
 

Bohém rapszódia filmkritika / Bohemian Rhapsody (2018)

egy popcornt kérek kólával!
  • Műfaj: zenés, életrajzi
  • Hazai premier: 2018. november 01.
  • Rendezte: Bryan Singer
  • Hossz: 134 perc
  • Szereplők: Rami Malek, Lucy Boynton, Gwilym Lee, Ben Hardy, Joseph Mazello, Tom Hollander, Mike Myers
  • Forgatókönyv: Anthony McCarten
  • Operatőr: Newton Thomas Sigel
  • Vágó: John Ottman
  • Zene: John Ottman
8
3 hozzászólás

5t3v3nk3

1 hete és 5 napja

Ha már zenés filmeket hozunk fel: Az egyedülállóan mesterien betegül brutális:
https://www.youtube.com/watch?v=_4R72KROZ20

A Rapszódiát holnap nézem, majd jövök kommentelni.

válasz erre

Hellblade

1 hete és 5 napja

Valahogy engem sem érdekelt sosem a Queen..
Ennek ellenére megnézem majd mert a kedvencem az egyik kedvencem egy zenés film..!
Egyébként aki jó hippikorszakos,vagány filmet akar,inkább ezt ajánlom .Mondom ezt úgy hogy amúgy utálom a zenés filmeket..igaz,ezen kívül mindegyik egy kalap ****..
Nekem itt kezdődik a zenés film
http://www.youtube.com/watch?v=1_LPEynddOo

válasz erre

Mordorer

1 hete és 5 napja

A jó kritika ellenére engem lehetetlen lenne erre a filmre elrángatni...

válasz erre

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljagery1113 profilja