Néhány esztendővel ezelőtt a Ben Affleck-féle, Oscar-díjas Az Argo-akció az amerikai kormányügynökség egy másik, nemrég napvilágra került, rendhagyó akcióját dolgozta fel ugyanabból az időből, és a túszmentős film sikerét látva az álomgyár hamar kedvet kapott a hasonló CIA-akták adaptálásához. Jelen sztori megismerésekor a Universal stúdió producerei nyomban lecsaptak a lehetőségre, és egy olyan, bejáratott rendezőt, Doug Liman-t (A Bourne-rejtély, Mr. és Mrs. Smith, Államtrükkök) szerződtettek a megfilmesítéshez, aki már korábban is eredményesen dolgozott együtt Cruise-zal A holnap határában.
Barry Seal története elsősorban azért érdekes, mert egy egyszerű, kisstílű csempészből vált viszonylag rövid idő alatt az illegális drog- és fegyverüzlet egyik kulcsfigurájává, szerepet vállalva egy komplett hadsereg felállításában és egy valóságos háború finanszírozásában. A kettős életű, rokonszenvesen vagány és életvidám férfi, miközben imádta családját és a hazáját, piszkos ügyleteit a CIA védőszárnyai mögé rejtőzve bonyolította, és talán még csak eszébe sem jutott, hogy lelkiismeret-furdalása legyen, hisz' elvégre a jó fiúk megbízásából dolgozott.
A TWA légitársaság megbecsült, ám kissé unatkozó pilótájaként indult Seal (Cruise) kezdetben csak dohányt csempészett, egészen addig, míg egyfajta rendhagyó amerikai álomként Monty Schafer ügynök (Domhnall Gleeson) meg nem bízza azzal, hogy felderítést végezzen a kommunisták közép-amerikai ténykedésével kapcsolatban, végül pedig a még jövedelmezőbb fegyverszállítással. Miközben az USA kétfrontos háborút folytat a kábítószer és a kommunisták terjeszkedése ellen, Barry mindkét oldalt kiismeri és kihasználja a saját hasznára.
S bár felesége, Lucy (Sarah Wright) aggódva figyeli a férfi titokzatos mesterkedését, a váratlanul jött vagyon és jómód neki sincs túlságosan ellenére...
A Barry Seal egy alapvetően végig laza hangvételű, karikaturisztikus hidegháborús korrajzot tár elénk, melyben az ironikus humor és ábrázolásmód könnyen fogyaszthatóvá teszi az egyébként száraz és kissé keszekusza történelmi tényeket. A narratíva, miközben sikeresen szórakoztat, jól érzékelteti az amerikai kormány simlis politikáját, melynek egyik fő módszere a felek gátlástalan manipulációja saját érdekeik érvényesítése céljából.
A sztori legfőbb fegyvere azonban nem más, mint a szerethető címszereplő, kinek szemszögéből mi is rálátást kapunk - még ha némileg eltúlzott vagy torzított formában is - a térség korabeli meghatározó történéseire. Noha a szituáció egyre veszélyesebbé válik, nézőként nem tudunk nem nevetni azon, ahogy idővel mindenkinek Barry szolgálataira fáj a foga - a leghírhedtebb kolumbiai drogbárókat, köztük Pablo Escobart is beleértve -, hogy a végén a kábítószeresektől a vámosokon át egészen a szövetségiekig már az összes amerikai ügynökség a nyomában legyen.
Talán igaz, hogy már az elnyűhetetlen Tom Cruise-on is látszani kezdtek az öregedés első jelei, szerepeinél azonban még mindig odateszi magát, könnyed stílusa pedig passzol a narratívához és segít eladni a karaktert, még ha az a valósághoz képest egy kicsit túlságosan is nagy kanállal eszi az életet az ő és a többi alkotó interpretációjában. Annyi azonban bizonyos, hogy Barry-ben nem egy tipikus antihőst ismerhetünk meg, lévén figurája sokkal közelebb áll egy átlagemberhez, mint egy minden hájjal megkent, gátlások nélküli bűnözőhöz.
Noha emberünk alapvetően nagyon is tisztában van azzal, mibe keveredett, csak sodródik az eseményekkel - ő csupán jól akar élni a családjával, mint bárki más, és leginkább ez motiválja döntéseiben. Egyfelől a CIA legitimizálja a tevékenységét, másrészt a drogmaffiának nem mer nemet mondani, amivel alighanem a legtöbben mi is így lennénk. Ezáltal a történet még némi tanulsággal is szolgál számunkra, lévén híven prezentálja, hogy egy egyébként viszonylag átlagos fickó a puszta körülmények (pilótáskodás és a repülés szeretete) hatására hogyan válhat az adott korszak egyik kulcsfigurájává.
A remek főszereplő természetesen mit sem ér az őt kiválóan támogató mellékszereplők nélkül, mint amilyen elsősorban a számító és ambiciózus CIA-ügynök, aki arra használja fel Sealt, hogy feljebb jusson a ranglétrán. Habár az ifjabb Gleesont eddig egészen más szerepekben láthattuk, szemrebbenés nélkül hozza a titkolózó és manipulatív, jellemzően sötét humorú karaktert, miközben sikerrel figurázza ki az amerikai kormány abszurd, képmutató taktikázását.
A Barry Seal tehát összességében egy komoly témát feldolgozó, ám alapvetően könnyed hangvételű, szatirikus alkotás, mely az egyensúlyt egész jól megtaláló narratívának és Cruise, illetve a többi színész hatásos játékának köszönhetően ugyanolyan szórakoztató, mint amilyen tanulságos.
A film legnagyobb gyengéje azonban éppen az erőssége, azaz néha nem igazán tudja eldönteni, hogy krimi és thriller, vagy inkább vígjáték akar lenni. A kettősségnek ilyenkor a narratíva látja kárát, mely olykor kissé túlzó, máskor lapos és vontatott, már-már szétesik a nagy lazaságtól.
Na és persze a valóságot is hiba lenne egy az egyben számon kérni az alkotókon, akik minden tényszerű hasonlóság ellenére inkább egyfajta karikatúraként ábrázolták az eseményeket és a szereplőket, az USA több volt elnökét sem kímélve. Mindennek ellenére azonban nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyulhat a Barry Seal: A beszállító minden olyan néző számára, aki bírja Tom Cruise-t és nem ódzkodik a történelmi események elnagyolt, ám annál viccesebb bemutatásánál.
Barry Seal: A beszállító / American Made (2017)
elég csak egy nachos, köszi- Műfaj: Szatíra
- Hazai premier: 2017. augusztus 31.
- Rendezte: Doug Liman
- Hossz: 115 perc
- Szereplők: Tom Cruise, Domhnall Gleeson, Sarah Wright, Jesse Plemons
- Forgatókönyv: Gary Spinelli
- Operatőr: César Charlone
- Vágó: Saar Klein, Andrew Mondshein, Dylan Tichenor
- Zene: Christophe Beck
- IMDb: 3532216/
- Gyártó: Cross Creek Pictures
- Forgalmazó: UIP-Duna Film
- Honlap: www.uipduna.hu/barryseal