Az élet fája filmkritika

2011. december 13.
76.7911
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Az élet fája 2011-ben Arany Pálmát nyert a Cannes-i Filmfesztiválon, márpedig ezt a díjat a legritkább esetben szokták amerikai - és gyakorlatilag sohasem a Hollywoodból származó trendi - filmek készítőinek odaítélni. Ebből is sejthető tehát, hogy egyáltalán nem szokványos alkotással van dolgunk - az alkotás szó használata pedig nem véletlen, mivel ez a mozi gyakran sokkal inkább emlékeztet egy igazi műalkotásra, mintsem egy szokványos mozgóképes produkcióra. Az élet fája nagy nehezen, több éves alkotói munka és számos kisebb-nagyobb változtatás után készült csak el, amin tulajdonképp nem is csodálkozhatunk valódi természetének ismeretében. Eme film ugyanis valójában nem más, mint egy hatalmas vállalkozás, lévén a hit, a család és az evolúció oldaláról egyaránt megkísérli feltárni az élet eredetét és esszenciáját, miközben olyan, létünk szempontjából alapvető témákkal foglalkozik, mint a születés és az elmúlás, vagyis az élet múlandósága, valamint az élet értelme.



Az élet fája filmkritika - 2. kép

Amennyiben mindenféle előzetes ismeret vagy háttérinformáció nélkül ülünk be a filmre, akkor is sejthető, hogy nem egy könnyed vígjátékkal lesz dolgunk, hiszen már maga a cím is igen árulkodó az univerzális szimbólumként szereplő életfára történő utalással. Általánosságban véve az élet fája, melyet rendszerint terebélyes, szerteágazó zöld lombozattal ábrázolnak, az összes kultúrában azt fejezi ki, hogy a Földön minden élő szervezet valamilyen kapcsolatban áll egymással - valahogy úgy, mint a felmenő és a leszármazott rokonságot mutató családfa az emberek esetében. Ennek megfelelően az életfa az élet számos eltérő területén került s kerül nap mint nap hivatkozásra és alkalmazásra, úgymint a biológia és egyéb tudományok, a filozófia, a vallás, a mitológia, a misztikum stb. Univerzális jelentése és erőteljes kifejező volta révén az élet fája különböző teológiai és mondakörök, filozófiai irányzatok és tudományágak visszatérő, illetve vezérmotívumává vált, miközben többek között magának a földi élet darwini evolúciójának metaforájává avanzsált. Utóbbi különösen fontos ezen alkotás szempontjából, mivel az író-rendező alapvető koncepciója, Az élet fájának forgatókönyve is erre épül, mely a Sivár vidék, a Mennyei napok, Az őrület határán és Az új világ című filmek után Terrence Malick újabb, a korábbiaknál is jóval monumentálisabb projektje.

A film, illetve kiagyalójának rendkívüli ambícióját jól mutatja, hogy Az élet fája teljes időskálája nem kevesebb, mint nagyjából 18 milliárd (!) esztendőt ölel fel, a billiónyi csillagrendszernek otthont adó galaxisok - és lényegében a teljes, általunk ismert univerzum - kialakulásától napjainkig, sőt Földünk feltételezett pusztulásáig. Ezen információ alapján akár azt is hihetnénk, hogy egy csillagászati vagy asztrofizikai és biológiai, non-fiktív produkcióval van dolgunk, mely tényszerűen igyekszik bemutatni a világegyetem és az élet fejlődését, a kezdetektől egészen a modern emberi civilizáció térhódításáig. Annak érdekében azonban, hogy a néző számára legyen valami konkrét fogódzkodó, illetve viszonyítási és közvetlen emocionális alap a "történetben", az eseményeket egy kijelölt főszereplő szemszögéből követhetjük nyomon. Jack O'Brien (Sean Penn) egy napjainkban élő, fiatalságát már jóval maga mögött tudó építészmérnök, aki belefásult a mai modern, a technika és az anyagiak által dominált világ örökös rohanásába és lelketlen ürességébe. A férfi öccse korai halálának évfordulóján megpillant egy fát, melyet éppen egy épület előtt állítanak fel, ami visszaemlékezések sorát indítja el elméjében, miközben önkéntelenül is reflektál saját, illetőleg családja életének, sőt általánosságban véve a lét meghatározó kérdéseire - különös tekintettel azon sarkalatos problémára, hogy vajon mit keresünk itt, mi a dolgunk, szerepünk ezen a Földön.

Az élet fája filmkritika - 3. kép

Jack, illetve az O'Brien család életét tulajdonképpen néhány kiragadott, sorsfordító esemény bemutatásán keresztül ismerhetjük meg - mint például a gyerekek születése, az első lépések, játék és tanulás, boldogság és nehéz időszakok, az első csínytevések, családi perpatvarok, a harag és a szeretet megnyilvánulásai, konfliktushelyzetek és vallomások -, miáltal a filmnek a család mindennapjaihoz közvetlenül kapcsolódó része gyakorlatilag nem más, mint különálló, egymással mégis szervesen kapcsolódó életképek sorozata. A főszereplő emlékei és azokhoz fűzött gondolatai révén fény derül a szigorú apa (Brad Pitt) és az idealista anya (Jessica Chastain) közötti ellentétre, miközben a narrációnak köszönhetően azt is megtudjuk, hogy míg egyikük a "hit", addig a másik a "természet" képviselője, Jack pedig egész életében kettejük gyökeresen eltérő világszemlélete között őrlődik. A nyájas, gondoskodó és vidám természetű anya úgy mutatja be a világot gyermekeinek, mint egy csodákkal teli, nagyszerű helyet, melyben mindent meg kell becsülni, amit az ember a természettől, illetve Istentől kapott. A szintén vallásos, ám erősen tekintélyelvű apa viszont könnyen méregbe gurul, ha ellentmondanak neki, vagy ha gyerekei megkérdőjelezik az igazát, és csak nagyon nehezen képes kifejezni valódi érzéseit.

Az élet fája filmkritika - 4. kép

A gyerekek - különösen a kamasz Jack, aki a legidősebb a három fiú közül - szinte gyűlölik vasszigorú és parancsoló apjukat, amiért az állandóan "rövid pórázon" tartja őket, ragaszkodva rugalmatlan nevelési elveihez, melyek állítólag csak arra szolgálnak, hogy felkészítsék őket az előttük álló kegyetlen élet nehézségeire. A Brad Pitt abszolút hihető alakításában megformált családfő ráadásul olyannyira csak a kemény munka árán elért sikerben hisz, hogy nem csupán saját zenészi ambícióit adja fel a mérnöki munka kedvéért, de ellentmondást nem tűrő irányítása alatt gyerekei álmait is képes összetörni. Ő ugyanis tapasztalatai alapján feltétel nélkül azt vallja, hogy az életben mindenki korrupt, önző, másokat kihasználó és kizsákmányoló, ezért a fiúk is csak akkor állhatják meg majd a helyüket, ha szilárdan állnak a lábukon, és képesek megvédeni magukat, sőt visszaütni is, ha kell. Emiatt a gyerekekkel és az anyjukkal elkerülhetetlenül újra meg újra összetűzésbe kerülnek, mígnem egy váratlan esemény arra kényszeríti az apát, hogy beismerje: talán mégsem lett volna szabad annyira ragaszkodnia elveihez, melyek megakadályozták abban, hogy tisztán lássa, melyek is a legfontosabb dolgok az életben.

Az élet fája filmkritika - 5. kép

Brad Pitt az utóbbi időben egyre többször szerepel hasonlóan nagyívű drámai produkciókban - elég csupán a Benjamin Button különös életére gondolni - ami azon kívül, hogy idősebbé és érettebb színésszé vált, némileg kinőve az akcióhős és a playboy szerepekből, alighanem egyéb megfontolásoknak is köszönhető. Habár a nagynevű hollywoodi színészek általában számos különféle karaktert eljátszanak életükben, néha még a leggagyibb ponyvákat idéző, B-kategóriásnak sem nevezhető történetekben is kipróbálva magukat - amiben nem utolsósorban a pénz motiválja őket -, egy ilyen alkotásban való részvételt rendszerint még szokásos sztárgázsijuk töredékéért is készek elvállalni. Ők is tisztában vannak vele ugyanis, hogy valahol ez az igazi filmművészet - de legalábbis rendszerint jóval több köze van hozzá, mint az álomgyári produkciók többségének. Ugyanakkor az ilyen filmek, mint Az élet fája, kiváló ugródeszkát jelenthetnek az olyan, fiatal tehetségeknek, mint amilyen például a nem véletlenül egyre felkapottabb Jessica Chastain, aki ifjú kora ellenére a gyerekeit és az életet imádó anya szerepében is nagyon életszerű és meggyőző alakítást nyújt. Ami viszont a már Oscar-díjas Sean Penn-t illeti, neki tulajdonképpen nincs sok dolga: nem is szerepel túl sokat a vásznon, Jack kiégett, az életből kissé kiábrándult, fásult és merengő figuráját pedig könnyedén hozza, ahogy az tőle el is várható.

Az élet fája filmkritika - 6. kép

Ami viszont igazán különlegessé és egyedivé teszi a filmet, mint már utaltam rá korábban, azon alkotói koncepció, hogy a főszereplő gyermekkorára való visszatekintés közben az univerzum, a Föld és az élet eredetét firtató, fantasztikus - már-már sci-fi-be vagy tudományos ismeretterjesztő filmbe illő - képsorokkal is találkozhatunk. Terrence Malick egy fantasztikus, ugyanakkor rendkívül merész, játékfilmektől felettébb szokatlan utazásra hív bennünket, melynek létrehozása során profi, sőt művészi módon használja a mozgóképet, mint formátumot. Segítségével olyan, a távoli múltban bekövetkezett sorsfordító természeti eseményekbe nyerünk bepillantást, mint a Naprendszer és a Föld születése, az élet kialakulása és fejlődése, majd végül a teljes megsemmisülés, s eközben valóban elképesztő, többek között gyönyörű kozmikus jelenségeket, földi tájakat, erdőket és óceánokat a vászonra varázsoló látványvilág tárul elénk a csodálatos fényképezésnek köszönhetően. A speciális effektusokért felelős gárda állítólag minimális mértékben használt CG, azaz a számítógépes grafika és animációs eszközök révén elkészített trükkfelvételeket, ami többnyire meg is látszik a végeredményen - jobban mondva épphogy nem látszik, hogy az ilyen jelenetek hogyan is készültek. (Ez alól talán csak a dinoszauruszok képeznek kivételt.) Ráadásul időnként teljesen egyedi kamerakezeléssel, meglehetősen szokatlan, ugyanakkor sajátos hangulatot vagy érzéseket közvetítő beállításokkal van dolgunk, miáltal szinte szárnyalunk a kamerával, a téren és az időn keresztül, ahogyan a rendező "kézenfogva" vezet bennünket.

Az élet fája filmkritika - 7. kép

A helyenként gyorsan, ámde sohasem kapkodó hirtelenséggel változó, olykor monumentális, máskor aprólékos részletességgel felruházott képeket általában csak a sodró lendületű zene és legfeljebb még a környezeti hangok kísérik, emiatt viszont a legritkább esetben lehet csak hiányérzetünk. Malick talán kissé rámenős és helyenként eltúlzott, általánosságban véve mégis kétségtelenül tudatos és professzionális módon alkalmazza a csodálatos képi világot és az azt teljes mértékben támogató zenei aláfestést, mint művészi kifejezőeszközt, ahol szavakra rendszerint egyáltalán nem, azonban máskor is többnyire csak kismértékben van szükség. Habár időről-időre akad néhány monológ, illetve valamely szereplő által eszközölt narráció a filmben, az író-rendező többnyire szöveg nélkül is remekül ki tudja fejezni gondolatait, rávezetve a nézőt a mondanivaló lényegére, miáltal a narratíva nonlieneáris volta sem hat igazán zavarólag.

Az élet fája filmkritika - 8. kép

A természet eredendő szépsége és az emberi civilizáció által épített lelketlen beton- és üvegdzsungel közötti éles kontraszt például már önmagában olyan erőteljes hatást képes kiváltani, ami szinte beleég az ember agyába, és ez távolról sem az egyedüli eset a filmben. Ezért ha kellően nyitottak vagyunk, az érzékeinkre és az érzéseinkre is fokozottan hatni képes, maradandó moziélményben lehet részünk, s hogy még határozottabb, karakteresebb és emelkedettebb - sokak ízlése szerint valószínűleg túlságosan is pátosztól csöpögő - legyen a hatás, a grandiózus természeti képeket egy-egy vallásos mondattal és a Bibliából vett hivatkozással egészíti ki a korábban már Oscar-díjra is jelölt rendező. A Jób könyvére tett számos utalás, mely végigkíséri az egész elbeszélést, félreérthetetlenül Malick azon világnézetét sugallja a közönség felé, melyet Mrs. O'Brien képvisel a filmben: bármit is hoz számunkra az élet, bármennyire is szenvednünk és nélkülöznünk kell időnként, mindig hinnünk kell, s hűségesnek maradni Istenhez, illetve a természethez, hálával gondolva mindarra a csodára, melyben részünk lehet ezen a világon.

Az élet fája filmkritika - 9. kép

A fentiekből már alighanem világosan kitűnik, hogy Az élet fája valójában nem más, mint egy vallásos áhítattal átszőtt óda a természethez, mely éppúgy figyelemfelhívás, mint személyes vallomás az alkotó(k) részéről. A meglehetősen szokatlan filmes koncepció és a váltakozó méretű skálán mozgó ábrázolásmód miatt nem véletlen, hogy a produkció meglehetősen vegyes reakciókat váltott ki a közönségből - a fáma szerint míg egyesek megtapsolták, mások egyenesen kifütyülték -, hiszen egyáltalán nem könnyű film, s ráadásul nem is rövid a maga bő kétórás játékidejével. Tény, hogy nem árt a megfelelő hangulatban lenni hozzá, ugyanakkor azok számára nem igazán ajánlható, akik egyáltalán nem kedvelik a lassúbb folyású és metaforikus eszközökkel operáló művészfilmeket. Bár a többnyire önmagukért beszélő képsorokat alapvetően meg lehet érteni mindenféle mélyreható ismeretanyag nélkül, azért az sem árt, ha tisztában vagyunk néhány alapvető bibliai, földtörténeti, csillagászati és biológiai fogalommal annak érdekében, hogy maradéktalanul megértsük a rendezői koncepciót és a filmben elhelyezett utalásokat (a Naprendszer és a Föld keletkezése, az élet kialakulása és az evolúció folyamata, a dinoszauruszok kihalását és az emlősök felemelkedését okozó meteorbecsapódás stb.)

Az élet fája filmkritika - 10. kép

A nézőnek már csak azért is nagyon oda kell figyelnie, mert nem mindig könnyű megérteni az összefüggéseket, pláne a látszólag egymástól oly távol eső mozzanatok között, mint például a család életében fontos szerepet játszó gyermek születése és az élet kialakulása a Földön, vagy a főszereplő és testvérei felcseperedése az 1950-60-as években a bolygónkon meghonosodott létformák fejlődésével szemben. Malick megpróbálja ugyan az időről időre visszatérő, alámondásos narráció és az egymást jellegükben fokozatosan váltó képsorok kohéziója segítségével áthidalni a kettő közötti szakadékot, ám ez sokak számára kevésnek bizonyulhat ahhoz, hogy képes legyen teljesen befogadni a látottakat. Máskor pedig abba a hibába esik a rendező - bár ezúttal nem a kimondott szavak és párbeszédek, hanem a grandiózus vizualitás és az azt kísérő és fokozottan felerősödő zene és hangzás révén -, hogy túlságosan is giccses vagy pátoszos lesz az eredmény, amit helyenként valóban bárki számára nehéz lehet megemészteni.

Az élet fája filmkritika - 11. kép

Az ellentmondásos benyomások ellenére alighanem nagy lelki nyugalommal zseninek nevezhető Terrence Malick védelmében azért el kell ismerni, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel kapcsolatot igyekszik teremteni az élő-élettelen természet és az emberi spiritualitás között, ami valóban rendkívül nehéz feladat még filmen is. Mindazonáltal ezen - ha úttörőnek vagy korszakalkotónak nem is, de figyelemreméltónak minden további nélkül titulálható - alkotás nagyszerűen érzékelteti, hogy világunkban valóban minden összefügg mindennel, s mindannyian egy nagy egész porszemnyi, ám még véletlenül sem elhanyagolható részei vagyunk. Az igazi nagy kérdés inkább a közönség oldaláról vetődik fel, nem lehet pontosan tudni ugyanis, mennyien állnak készen közülünk ennek tényleges átérzésére és megértésére. Ebben viszont mindenképpen segítséget nyújthat Malick filmje, melynek hatására talán többen gondolkodnak el majd helyükről az univerzumban, mint ahányan eddig tették. Ha tökéletes megvilágosodásban nem is lehet részünk a film végére, mint Sean Penn karakterének, annak, aki a hézagos narráció és az időnként radikálisan eltérő, ingadozó hangulatiság ellenére képes elmerülni a film látvány- és gondolatvilágában, különleges szellemi-spirituális élményben lehet része Az élet fájának köszönhetően.


Az élet fája előzetes

 

Az élet fája filmkritika / The Tree of Life (2011)

  • Műfaj: dráma
  • Hazai premier: 2011. december 15.
  • Rendezte: Terrence Malick
  • Hossz: 139 perc
  • Szereplők: Brad Pitt, Jessica Chastain, Sean Penn
  • Forgatókönyv: Terrence Malick
  • Operatőr: Emmanuel Lubezki
  • Vágó: Hank Corwin, Jay Rabinowitz, Daniel Rezende, Billy Weber, Mark Yoshikawa
  • Zene: Alexandre Desplat
10 hozzászólás

Vendég

9 éve, 4 hónapja és 23 napja

Mindenképp megnézem, már csak azért is mert ennyire eltérők a vélemények.

válasz erre

DNS

9 éve, 4 hónapja és 24 napja

Braddock írta:
Még az előzetest sem bírtam megnézni!Nem az én világom!
Hát sajna ez nem ilyen egyszerű, mivel gondolom te is ebben a világban élsz

Egyébként valóban nem könnyű film, egyáltalán nem ígér könnyed kikapcsolódást, sőt egyesek számára teljesen elvontnak és értelmetlennek tűnhet. Ezzel kapcsolatban valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy van, aki húszévesen is megérti, viszont van, aki ötvenévesen sem fogja

válasz erre

jezzahun

9 éve, 4 hónapja és 25 napja

jezzahun írta:
Éno lvastam egy magazinban erről a filmről,és lehúzták..
engem totál nem érdekel egy brad pittes film volt amit tetszett az meg az a verekedős(hirtelen nem tudom a címét)
Arról sokat lehet feltételezni hogy verekedős

válasz erre

jezzahun

9 éve, 4 hónapja és 25 napja

Éno lvastam egy magazinban erről a filmről,és lehúzták..
engem totál nem érdekel egy brad pittes film volt amit tetszett az meg az a verekedős(hirtelen nem tudom a címét)

válasz erre

Vendég

9 éve, 4 hónapja és 25 napja

Nekem az előzetes mondjuk bejön, de a film biztos nehéz falat...

válasz erre

Braddock

9 éve, 4 hónapja és 25 napja

Még az előzetest sem bírtam megnézni!Nem az én világom!

válasz erre

Braddock

9 éve, 4 hónapja és 25 napja

Még az előzetest sem bírtam megnézni!Nem az én világom!

válasz erre

marco

9 éve, 4 hónapja és 25 napja

Igen jó film lehet, megnézős!

válasz erre

Kekmedve

9 éve, 4 hónapja és 25 napja

Na ez érdekel, kevésbé sablon mint a többi!

válasz erre

Vendég

9 éve, 4 hónapja és 26 napja

Hú de durván szép felvételek!

válasz erre

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljac0m1n65un profilja