Az amerikai filmkritika

2010. október 27.
70.9551
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Az Oscar-díjas George Clooney szerepei szerint volt már többek között orvos, CIA-alkalmazott, szuperhős, drámai hős, bűnöző, és még sorolhatnánk - jelen esetben azonban felesleges lenne tovább folytatni a listát, mivel Az amerikai című moziban az utóbbi két arcát láthatjuk egy személyben. Már csupán azért sem érdemes részletesen belemenni Clooney különböző alakításaiba, mert mostanra az életművét egy kicsit is ismerő filmbarátok jól tudják, hogy a színész, noha elsőre mindenkinek a sármos agglegény és nőcsábász jut róla eszébe, számos más, olykor bizony komolyabb mélységet vagy átélést megkövetelő szerepben is megállta már a helyét. (Az Oscart egyébiránt a Syriana-ért kapta, mint a legjobb férfi mellékszereplő.) Az amerikai kedvéért többek között újfent Grant Heslovval, immár állandónak nevezhető üzleti partnerével állt össze, akivel a kritikusok által is kedvelt Jó estét, jó szerencsét! című politikai drámát is tető alá hozták, legutóbb pedig a Kecskebűvölőkben lehettünk tanúi közös munkájuk gyümölcsének. Ezúttal Martin Booth A Very Private Gentleman (kb. Egy rendkívül titokzatos / magányos úriember) című, 1990-ben íródott regényére vetették rá magukat, a filmvászonra történő adaptációhoz pedig a holland Anton Corbijnt szerződtették rendezőnek, aki korábban elsősorban olyan zenekarok klipjeinek dirigálása révén vált ismertté, mint a U2 vagy a Depeche Mode.



Az amerikai filmkritika - 2. kép

Az amerikai központi figurája és címszereplője Jack, a profi bérgyilkos (Clooney), aki nem csupán művészi szinten műveli hivatását, de állandó helyváltoztatással járó életmódjában is teljességgel annak szigorú követelményeihez alkalmazkodott. A film elején a téli Svédország egyik hóborította, elhagyatott táján találjuk Jacket egy helybéli hölgy, Ingrid (Irina Björklund) társaságában, akivel láthatóan egy kis laza, a világ zajától távoli kikapcsolódásban osztoznak egymással. Az idillikus állapotok azonban nem tartanak sokáig - egészen pontosan akkor érnek véget, amikor Jack észreveszi, hogy kettejükön kívül valaki más is tartózkodik a csendes erdőségben, majd egyszercsak lőni kezd rájuk. A férfi hidegvérének és profizmusának köszönhetően sikeresen kivágja magát szorult helyzetéből, és gyorsan elmenekül az országból, hiszen az ismeretlen támadó által megkísérelt merénylet nyilvánvalóvá tette számára, hogy valaki vagy valakik az életére törnek. Rómába érkezvén Jack kapcsolatba lép "munkatársával", Pavellel (Johan Leysen), aki szerint a történtek után el kell rejtőznie a hegyvidéken, amihez tevékenyen egy Fiat Tempra kulcsával járul hozzá. Amikor azonban hősünk megérkezik a Castelvecchio nevű városkába, bizalmatlanság és idegesség lesz úrrá rajta, ezért rövid úton megszabadul a Paveltől kapott mobiltelefontól, és inkább a festői szépségű és középkori hangulatú Castel del Monte felé veszi az irányt.


Az amerikai filmkritika - 3. kép

A film tehát tankönyvbe illő módon vázolja fel a menekülő ember történetét anélkül, hogy valójában bármit is megmagyarázna, vagy részletekbe bocsátkozna az egyes szereplők hátterével és múltjával kapcsolatban. Ami lényeges, azt már így is megtudtuk: Jack egy kockázatos és életveszélyes "üzletben" érdekelt, céltudatos, ugyanakkor rendkívül magányos fickó, akinek kétes tevékenysége, valamint az állandó helyváltoztatás és a kölcsönös bizalom hiánya miatt gyakorlatilag nem lehet igazi magánélete. A magány és a bizalmatlanság idővel már-már paranoiává fokozódik - mindez már az első, svédországi jelenetsor alkalmával is megnyilvánul bérgyilkosunk könyörtelen és számító hidegvérűségében, ám legjobban mégis Jack Castelvecchioba érkezése után válik kézzelfoghatóvá. Az ismeretlen jövevényre szegeződő árgus tekintetek, a szinte tapinthatóan megfagyott levegő, valamint Jack gondterhelt körbepillantása és mozdulatai mindennél beszédesebben érzékeltetik a fenyegetettséget és a biztonságérzet hiányát.

Az amerikai filmkritika - 4. kép

Ráadásul az amerikai hazája egyetlen magányos képviselőjeként valóban kívülállónak érezheti magát ezen a vidéken, ahol nemhogy az USA-ban, illetve a nyugati világban általánosnak vagy szokványosnak tekintett városi életmódnak, de még a modern civilizációnak is alig akad nyoma. Nem véletlen, hogy maga a film is egy tipikusan európai hangulatú alkotás, eredeti európai helyszínekkel és a melodramatikus, jól hallhatóan európai zenével - mindez alapvetően egészen biztosan az európai stábnak köszönhető. Az európai rendező és zeneszerző mellett ugyanis a film elkészítésében résztvevő egyéb fontos részlegeket is gyakorlatilag európaiak működtették, úgymint a művészeti részleg vagy az operatőri feladatok ellátása. Természetesen a gyönyörű fényképezéshez adott volt a festői szépségű környezet, a hegyvidék és a történelmi épületek, viszont a hagyományos, már-már régimódinak tűnő, lassú vágások jóvoltából a nézőnek valóban lehetősége nyílik a látvány befogadására. Ennek megfelelően általában az események is lassú, kimódolt tempóban követik egymást, ami egyben azt is jelenti, hogy szinte minden egyes képkocka, mozdulat és pillantás különös jelentőséggel bír - már csak azért is, mert a filmben meglehetősen keveset beszélnek, tehát ezúttal távolról sem a verbális kommunikáció a legfontosabb kifejező eszköz.


Az amerikai filmkritika - 5. kép

Castel del Montébe érkezve Jacket a saját nyelvén (márminthogy eredetiben angolul) megszólítja egy idős, helybéli pap, Benedetto atya (Paolo Bonacelli), segítőkészen - habár kissé kíváncsiskodó, méricskélő modorban - érdeklődve munkájáról, illetőleg látogatása céljáról. Jack persze elhallgatja előtte valódi kilétét, természetfotográfusnak adva ki magát, a jóindulatú atya mégis a bizalmába fogadja őt. Amikor hősünk ismét felhívja Pavelt, az némi értetlenkedés után újabb munkával bízza meg, melyet meglepő módon egy csinos fiatal nő, Mathilde (Thekla Reuten) számára kell elvégeznie. A feladat szerint Jacknek egy egyedi távcsöves puskát kell összeszerelnie speciálisan összeválogatott és megmunkált alkatrészek segítségével. Mathilde törékenynek látszó nő létére szemmel láthatóan remekül ért a fegyverekhez és szintén profi benyomását kelti - kiváltképp amikor a puska majdnem kész változatának kipróbálására kerül a sor. Az erdőben tett kirándulásuk során a fegyver szemrebbenés nélküli éles tesztelésén, valamint az azzal kapcsolatos dícséretek és kritikák megfogalmazásán túl a nőnek még egy rövidke piknikre is futja a patak partján, miközben némileg sikerül felfednie Jack érzékeny oldalát, egy sejtelmes és romantikus pillanatban egy tovaszálló lepke nyomán "Pillangó úrnak" titulálva a férfit. Az idill azonban nem tart sokáig - útjaik hamar szétválnak, Jack pedig kötelességtudóan hozzálát a kért módosítások és kiegészítések elkészítéséhez.

Az amerikai filmkritika - 6. kép

A Mathilde-dal való rövid - és persze tiltott - flörtölést leszámítva Jack egyetlen igazi kapcsolatát a világgal - a munkáján kívül - Benedetto atya társasága, na meg azok a világi örömök jelentik, melyeket aktuálisan Clara, a szintén fiatal és vonzó prostituált (Violante Placido) testesít meg, amin valójában már meg sem lepődünk. Miközben Jack némileg érthető módon az érzéki Clara visszatérő kuncsaftjává válik, önkéntelenül is egyre szorosabb és bensőségesebb kapcsolatba kerül a nővel - olyannyira, hogy az hamarosan igazi randevúra hívja a férfit. Clara-t nyilvánvalóan vonzza a rejtélyes idegen sármja és titokzatossága, Jack felett pedig kezdeti vonakodása és a józan ész ellenére végül győzedelmeskedik a kimondatlan vágy az állandó kapcsolatra és a biztonságra. Azonban hiába alakulnak látszólag jól a dolgok a férfi számára, egyik éjjel egy újabb bérgyilkos próbálja elintézni őt a városka kiüresedett utcáin. Jack némi szerencse és hihetetlen profizmusa segítségével ezúttal is megmenekül, ám egyre inkább érzi, hogy szorul a nyaka körül a hurok. Ráadásul hiába szeretne, már nem képes bízni senkiben sem - Pavel után ugyanis Mathilde és Clara is gyanússá válik számára.


Az amerikai filmkritika - 7. kép

Így azon sem csodálkozhatunk, hogy Jackben egyre érlelődik az elhatározás, miszerint a fegyver összeállítását és leszállítását követően végleg szakítani kíván szakmájával és, amennyire lehet, egész múltjával. Mint néhány más mozifilm esetében is láthattuk mostanában, ez az "utolsó munka-szindróma" egy igen gyakran használt motívum, ami már felettébb elcsépeltnek hat, és jelen esetben azért is tűnik kissé feleslegesnek, mert valójában elég keveset ad hozzá a történethez. Benedetto atya szintén jellegzetes, bár valamelyest kevésbé sablonos figurának tekinthető abból a szempontból, hogy ellenpontozni kívánja Jack vétkes életmódját, kimondatlanul is mintegy görbe tükröt tartva elé. Az atya, aki egyre inkább megsejti a Jack titokzatossága mögött álló, bűnös okot, feloldozást kínál a férfi számára, az azonban visszautasítja őt, hogy egyedül nézzen szembe sorsával, bárhogyan is alakuljanak az események. A Benedetto-t alakító olasz színész szerencsére elegendő kvalitással és kisugárzással rendelkezik ahhoz, hogy a szűkszavú párbeszédek ellenére képes legyen átadni az őszinte érdeklődést és felebaráti szeretetet, mely Isten szolgájaként a karakter elengedhetetlen része. George Clooney alakítása sem nevezhető rossznak egyáltalán, néha azonban kissé túlságosan is közömbösnek tűnik, vagy egyszerűen a forgatókönyv nem követel többet tőle - leginkább a film elején és végén nyílik rá alkalma, hogy megcsillogtassa valódi képességeit. Az erős szereplőgárdára jellemző módon elmondható, hogy a többi, az átlag néző számára gyakorlatilag teljesen ismeretlen európai színész nagyon is felnő hozzá teljesítményben, ami kiváltképp a két női mellékszereplőre igaz.

Az amerikai filmkritika - 8. kép

Úgy tartják, hogy a kiváló színészek, ha jó karaktert adnak alájuk, könnyen brillíroznak a szerepükben, ugyanakkor a forgatókönyv hiányosságait vagy gyenge pontjait alapvetően ők sem képesek kiküszöbölni. Ami magát a történetet illeti, annak ellenére, hogy bizonyos kliséket nem sikerült mellőzniük az alkotóknak, Az amerikai alapvetően nem egy közhelyes mozi - valahogy mégsem tudták maximálisan kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A kellemes színészi alakítások és a nagyszerű látvány miatt egyszer mindenképpen érdemes megnézni, ahhoz azonban túl lassú a tempó, illetve középtájt túlságosan is leül a film, hogy vérbeli thrillernek lehessen nevezni. Így végül nem lett igazán kiemelkedő alkotás, csupán egy szépen fényképezett, elgondolkodtató dráma - vagy ha úgy jobban tetszik, egy romantikus szállal átszőtt "mini pszichológiai tanulmány".


Az amerikai előzetes

 

Az amerikai / The American (2010)

  • Műfaj: Dráma
  • Hazai premier: 2010. október 28.
  • Rendezte: Anton Corbijn
  • Hossz: 103 perc
  • 2010-10-27 21:10:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/az_amerikai_1.jpg
  • Szereplők: George Clooney, Violante Placido, Thekla Reuten, Paolo Bonacelli, Johan Leysen, Irina Björklund
  • Forgatókönyv: Rowan Joffe
  • Operatőr: Martin Ruhe
  • Vágó: Andrew Hulme
  • Zene: Herbert Grönemeyer
Anton Corbijn 103 Herbert Grönemeyer 2010-10-27 21:10:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/az_amerikai_1.jpg
2 hozzászólás

totyak

14 éve, 6 hónapja és 27 napja

Vendég írta:
Érdekes filmnek ígérkezik. Clooney szerintem nagyon jó színész. Mindenképp megnézem.
Én is bírom őt. Mondjuk én eleve nem úgy ítélek meg egy filmet, hogy mondjuk X játszik benne, akkor meg sem nézem. elolvasom a történetet és ha tetszik, akkor vevő vagyok rá, bárkik is a szereplők.

válasz erre

Vendég

14 éve, 7 hónapja

Érdekes filmnek ígérkezik. Clooney szerintem nagyon jó színész. Mindenképp megnézem.

válasz erre
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaiPet profiljaManiac profilja