Az adósság filmkritika

2011. november 16.
71.0351
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
A holokauszt és az azzal kapcsolatos események, következmények feldolgozása ugyanolyan, újra meg újra felmerülő téma Hollywood-ban, mint mondjuk korábban a II. Világháború nagy csatái, vagy a napjainkban egyre inkább terítékre kerülő világvége. A Hitler-féle náci rezsim által az emberiség, azon belül is elsősorban a zsidóság ellen elkövetett népirtással és kegyetlenségekkel, illetve azok megtorlásával foglalkozó filmek száma látszólag a holokauszttól, illetve az általa kiváltott eseményektől időben egyre távolodva sem csökken. (Ami az álomgyárban munkálkodó, zsidó származású filmkészítők létszámának ismeretében valószínűleg nem túl meglepő). Mindezzel persze nincsen semmi baj, amennyiben a nagyközönség elé tárt emberi történetek bemutatása - azzal együtt, hogy a minden civilizált lény, illetve társadalom szempontjából minősíthetetlennek tekintett rémtetteket természetszerűleg elítéli és elutasítja - nem pusztán egyetlen nézőpontból, az önismétlésre hajlamos, igen sarkított vagy szűk perspektívából történik, amihez sajnos már nem egyszer lehetett szerencsénk. Talán a mai napig a legjobban sikerült - ha nem is feltétlenül a legautentikusabb - film a témában a Steven Spielberg-féle Schindler listája, mely amellett, hogy emocionálisan minden nézőre nagy hatást gyakorolt, képes volt átfogó képet nyújtani a náci uralom idején történtekről és azok emberi aspektusairól, ahogy azt az érintettek valóban megélhették.

Az adósság filmkritika - 2. kép

Ezúttal azonban nem egy konkrétan megtörtént eseményen alapuló mozival, hanem egy fiktív szereplőkkel és történettel operáló izraeli film (Ha-Hov) remake-jével van dolgunk. Ami azt illeti, az újrafeldolgozással egyáltalán nem hezitáltak sokáig az álomgyárban, lévén az eredeti produkció is csak 2007-ben készült, Az adósság (The Debt) kamerái pedig már 2009-ben forogni kezdtek. Kézenfekvő hát a kérdés, hogy minek köszönhető ez a nagy sietség, illetőleg mennyire volt szükség egyáltalán ennek a filmnek a hollywoodi változatára - azt leszámítva persze, hogy ily módon nyilván jóval szélesebb közönséghez juthat el a történet, mint az eredeti izraeli alkotás esetében. Egyrészt ugyanis már számtalan olyan film készült, ami kendőzetlenül mutatta be számunkra a haláltáborok borzalmait és a zsidóság ellen elkövetett bűnök embertelenségét, másrészt a Moszad, vagyis az izraeli titkosszolgálat megtorló tevékenységével kapcsolatban is láthattunk már kém-thrillert hasonló témában.

Az adósság előzetes




Legutóbb ilyen volt például a szintén Spielberg nevével fémjelzett, 2005-ben debütáló, München című mozi, mely az 1972-es olimpián izraeli sportolók ellen palesztin terroristák által elkövetett merénylettel, illetve annak utóhatásaival foglalkozott. Ám a profi és hatásos megvalósítás, illetve a kritikai elismerés ellenére az a film meglehetősen egysíkú, felületesen és feleslegesen elnyújtottan moralizáló, intellektuálisan üres és semmitmondó volt, s valójában igen keveset adott hozzá a zsidóság és a velük szembenállók harcának érdemi tárgyalásához. Hogy mi köze a palesztin terroristák elleni megtorlásnak a holokauszthoz? Alapvetően semmi - legfeljebb a Moszad, illetve Izrael Egyesült Államok által támogatott hadjárata a zsidó állam fennmaradásáért, illetőleg a zsidóság ellen elkövetett bűnök miatt vett elégtételért. A mi szempontunkból azonban elég annyi, hogy ezúttal úgyszintén egy, a Moszad által végrehajtott megtorló akcióval lesz dolgunk, amikor rászánjuk magunkat a John Madden rendező által dirigált Az adósság megtekintésére - a kérdés csupán az, hogy ez alkalommal is egy csupán félig-meddig funkcionáló, az érzelmeinkre hatni próbáló, ugyanakkor intellektuálisan lecsupaszított és redundáns történettel állunk-e szemben, avagy sem.


Az adósság filmkritika - 3. kép

1965-ben járunk, hét évvel a Müncheni Olimpia tragikus eseményei előtt, s már két évtizeddel a II. Világháború (ha nem is végleges lezárása, de) befejezése után. A Moszad-nak természetesen ekkor is bőven akadt dolga, ami elsősorban a náci háborús bűnösök kézre kerítését és - ha csak lehet, izraeli - bíróság elé állítását jelentette. A cél ezúttal Dieter Vogel (Jesper Christensen), a háború egyik haláltáborában törvénytelen és etikátlan orvosi kísérleteket végrehajtó, Birkenaui Sebész gúnynéven elhíresült férfi elfogása és felelősségre vonása. Az akciót három fiatal ügynökre bízzák, akik inkognitóban igyekeznek becserkészni a Kelet-Berlinben nőgyógyász szakorvosként tevékenykedő Vogelt. Annak ellenére azonban, hogy a küldetés elvileg sikerrel jár, a Moszad 1997-ben híreket kap a Birkenaui Sebész állítólagos feltűnéséről valahol Ukrajnában...

Az adósság filmkritika - 4. kép

A cselekmény tehát valójában két, egymással szorosan összefüggő, ám több, mint harminc év eltéréssel zajló szálon mozog, melyek szoros összefüggésben állnak egymással. A film elején az 1997-es állapotokkal találkozunk, amikor is többé-kevésbé megismerhetjük az alapszituációt és a három főszereplőt. Ezután visszatekintések formájában szembesülünk az 1965-ben történtekkel, miközben a narratíva a két idősík között lavírozva, azok hosszabb-rövidebb váltakozásával fokozatosan vezeti rá a nézőt a több évtizedet felölelő cselekmény teljes valóságára. A sztori mozgatórugói azonban mindkét esetben a karakterek: az akció idején fiatal, a későbbiek során, idősebb fejjel pedig tetteikre filozofikusan visszatekintő Moszad-ügynökök, akik maguk is a holokauszt fájó emlékét, haragját és szenvedélyét hordozzák, illetőleg a náci háborús bűnös, aki szemrebbenés nélkül képes szembesülni egykori kegyetlen cselekedeteivel.

Az adósság filmkritika - 5. kép

A látszólag jól körülhatárolt jellemmel rendelkező főszereplők valójában mind ellentmondásos, igencsak összetett figurák, ahogyan elsősorban az 1965-ben lejátszódó események közben megismerhetjük őket. Rachel Singer egy ifjú és tapasztalatlan ügynöknő, aki személyes érintettsége miatt vállalja a veszélyt; David Peretz egy idealista, ám lelki problémákkal küzdő, visszahúzódó fiatalember, aki egész családját elveszítette a nácik embertelen ténykedésének köszönhetően; Stephan Gold pedig a csapat vezetője, profi és tapasztalt ügynök, aki határozott és eltökélt, ugyanakkor elvakult küldetéstudata hajlamossá teszi a túlzásokra és az ideologizálásra. Miközben a három ügynök a feladatra koncentrálva, mindent alaposan kidolgozva, összeszedetten és keményen - a Moszad-nál rendszeresített Krav Maga harci stílust is szorgalmasan gyakorolva - készül az akcióra, végül mégsem képesek függetleníteni magukat érzelmeiktől, ami természetesen előbb-utóbb oda vezet, hogy hibáznak. A kérdés csupán, mely még harminc év távlatából is emészti őket, hogy hogyan képesek szembenézni hibáikkal, és nem utolsósorban saját lelkiismeretükkel. A mindhármójuk által különbözőképpen kezelt probléma különösen Rachel szempontjából válik égetővé, aki az anyjára büszke és maximálisan felnéző lánya kedvéért is kénytelen védeni saját becsületét, miközben 1997-ben rá hárul a feladat, hogy a dolgok végére járjon, majd egyszer s mindenkorra lezárja ezt a mindannyiuk életét megkeserítő ügyet.

Az adósság filmkritika - 6. kép

A Moszad-ügynöknő idősebb inkarnációját alakító, Oscar-díjas Helen Mirren-t már számtalan különböző műfajban láthattuk a filmvásznon, melyek közül főleg a drámai szerepek tették ismertté és elismertté, akcióhősként azonban csupán az utóbbi időben találkozhattunk vele. A sokoldalú színésznőnek, aki például már a RED-del belekóstolt a műfajba, természetesen ez alkalommal is inkább a jellemformálással, a karakter belső vívódásával kapcsolatos teendői voltak, melyeket rutinosan meg is oldott. Noha távolról sem ez Mirren életének legjobb alakítása, a múltjával kapcsolatban gyötrődő, kissé megkeseredett Rachel szerepében talán valamelyest egysíkú, ám legalább olyan hihető teljesítményt nyújt, mint Sam Worthington drámai színészként. Habár a legerőteljesebb játékot kívánó pillanatokban még mindig nem igazán meggyőző, az Avatar sztárjának alighanem ez eddigi legjobb alakítása Hollywoodban - a lényeg legalábbis átjön rajta keresztül, miszerint az általa életre keltett ifjú David karaktere vonzó és eltökélt, ugyanakkor rendkívül érzékeny, sebezhető és könnyen befolyásolható.


Az adósság filmkritika - 7. kép

A magyar származású Marton Csokas-t jelentéktelen epizódszerepek és teljesen a háttérbe vesző figurák után végre igazi filmszerepben is láthatjuk a csapatot vezető, precíz és hajthatatlan, ugyanakkor szenvedélyes és ösztönei által vezérelt Stephan bőrében, melyben nagyon is megállja a helyét. A fiatal Rachel-t játszó, mostanában - talán nem véletlenül - igen felkapott Jessica Chastain azonban mindannyiuk előtt viszi a pálmát - a fiatal színésznő gyakorlatilag minden jelenetében meggyőző alakítást nyújt, legyen szó akár a hőn utált náci orvossal, a küldetést akadályozó állomásőrrel, vagy filmbéli ügynöktársaival közös jeleneteiről.

Az adósság filmkritika - 8. kép

De hogy ne feledkezzünk meg az éltesebb korú David és Stephan szerepében látható Ciarán Hinds-ról és Tom Wilkinson-ról sem, annyit meg kell jegyezni róluk, hogy mindketten jól hozzák a fiatalabb kollégáik által játszott figurák idősebb változatait - azzal együtt, hogy külsőre nem igazán hasonlítanak rájuk, s valójában nincs túlságosan sok feladatuk, mivel a többi főszereplőhöz képest mindketten a háttérbe szorulnak. A náci orvost alakító Jesper Christensen-t viszont külön elismerés illeti nagyszerű teljesítményéért, ahogyan a film főgonoszát egyáltalán nem nyilvánvaló, sokkal inkább árnyalt, helyenként pedig egyenesen hátborzongató és szuggesztív módon kelti életre. Vogel személyében egy olyan "humánus szörnyeteget" ismerhetünk meg, akinek kegyetlen múltbeli tettei és hamis önigazolási ideái ellenére nagyon is van egy érző, legalább részben emberinek nevezhető oldala - finoman érzékeltetve, hogy senki sem született háborús bűnösnek, hanem valamilyen oknál fogva vált azzá a személyiségét ért torzító hatások következtében.

Az adósság filmkritika - 9. kép

Annak ellenére tehát, hogy a történet alapvetően az igazságszolgáltatásról, közelebbről pedig a bosszúról szól, mindez csupán a felszín - a főszereplők valójában komplex érzelmeket élnek át az eseményekkel kapcsolatban, miáltal a film több és mélyebb rétegekkel is rendelkezik. A párhuzamos elbeszélés révén megismerjük a Moszad-ügynökök személyes történetét és drámáját - e téren legfeljebb annyit róhatunk fel a forgatókönyvíróknak, hogy a motivációk részben tisztázatlanok, illetve kibontatlanok maradnak. Ugyanakkor a cselekményt tovább bonyolítják a szereplők közötti, kellő ráfordítással bemutatott viszonyok, hiszen bármennyire is a küldetésükre koncentrálnak, ők is emberek, akik nem képesek függetleníteni magukat érzéseiktől és vágyaiktól. A remekül megírt és rendezett jeleneteknek, illetve a hosszú vágásoknak köszönhetően teljességgel átérezhetővé és átélhetővé válik a néző számára, ahogyan a két férfi és egy nő között kialakuló szerelmi háromszög befolyásolja őket döntéseikben, mint ahogy az ősellenségnek tekintett náci orvos manipulatív szavai is megteszik hatásukat. Szinte kézzelfoghatóvá válik, hogy ezek az emberek már jóformán csak a bosszúnak élnek, azért, amit szeretteikkel és a népükkel tettek, ennek azonban mindig megvan az ára - mint ahogy az sem kétséges, hogy amikor az ember minden tette mögött hátsó szándék húzódik meg, az erkölcs és a becsület gyakran csorbát szenved.


Az adósság filmkritika - 10. kép

Habár tulajdonképpen sosem hangzik el a filmben, Az adósság által sugallt tanulság teljesen nyilvánvaló, miszerint aki egyszer belekerül a rémtettek és azok megtorlásának emocionális csapdájába, az valószínűleg soha többé nem szabadulhat, egész életét végigkísérik a szörnyűségek. Noha részben igaz, hogy bizonyos helyzetekben nem is annyira az igazság vagy a hazugság ténye a fontos, hanem az, hogyan tudunk együtt élni vele, a film végére világossá válik, hogy az érzelmek elfojtása hosszú távon bárki számára romboló következményekkel járhat. Azon kívül, hogy a történet elgondolkodtató és tanulságos, a forgatókönyv határozott pozitívuma, hogy helyenként valóban izgalmas és fordulatos, miáltal a meglehetősen lassú tempó ellenére szinte mindvégig képes lekötni a néző figyelmét - ami természetesen a jó színészi játéknak is köszönhető. A sztori további komoly erénye továbbá - amellett, hogy képes valódi meglepetésekkel szolgálni, ahelyett, hogy állandóan az történne, amire számítanánk -, hogy a narratíva gyakorlatilag végig pártatlan tud maradni, ami igen nagy szó manapság a múltbeli eseményeket általában meglehetősen egyoldalúan, vagy éppen felületesen és semmitmondóan ábrázoló hollywoodi módi tükrében.

Az adósság filmkritika - 11. kép

Az adósság - a München-hez hasonló módon - részben Magyarországon forgott, Budapest a hatvanas évekbeli Berlint és a kilencvenes évekbeli Kijevet is helyettesítette a vásznon. Így hát gyakran láthatunk igen ismerős helyszíneket, miáltal nekünk magyaroknak a korhűségnek ellentmondó díszletek is nagyon hamar szemet szúrnak (mint például az újabb típusú villamosok feltűnése a hatvanas években.) Összességében azonban egyáltalán nem panaszkodhatunk a látványtervezésre és az operatőri munkára sem. A sokszor komor, helyenként klausztrofób, ám szinte minden esetben valós helyszínekből és tárgyakból álló díszlet segít a realitásérzet, illetőleg a mondanivaló súlyával együttjáró baljós-feszült hangulat növelésében, melyet a remek - többnyire statikus, amikor azonban kell, nagyon is dinamikus - fényképezés és vágás csak még tovább fokoz. Amellett pedig, hogy a film forgatókönyve kellően intelligens, magára a megvalósításra, vagyis a rendezésre sem lehet sok panaszunk. Az időbeni ugrálás is legfeljebb minimális mértékben lehet zavaró - bár azért nem árt odafigyelni, hogy követni tudjuk az eseményeket, illetve, hogy ki-kicsoda. Ennek ellenére nagyon is megér a dolog ennyi erőfeszítést, hiszen azon túl, hogy Az adósság képes hatni az érzelmeinkre, intellektuálisan is kellő mélységet tud produkálni, ami mindenképpen kiemeli a hasonló témában készült kém-thrillerek szürkeségéből.
 

Az adósság filmkritika / The Debt (2010)

  • Műfaj: thriller
  • Hazai premier: 2011. november 17.
  • Rendezte: John Madden
  • Hossz: 113 perc
  • Szereplők: Helen Mirren, Sam Worthington, Marton Csokas, Jessica Chastain, Tom Wilkinson, Ciarán Hinds, Jesper Christensen
  • Forgatókönyv: Matthew Vaughn, Jane Goldman, Peter Straughan
  • Operatőr: Ben Davis
  • Vágó: Alexander Berner
  • Zene: Thomas Newman
8 hozzászólás

Vendég

8 éve, 4 hónapja és 27 napja

Jo film

válasz erre

DNS

8 éve, 5 hónapja és 1 napja

Vendég írta:
SEX VIDEO
HAZUGSÁG

válasz erre

Vendég

8 éve, 5 hónapja és 2 napja

SEX VIDEO

válasz erre

Vendég

8 éve, 5 hónapja és 7 napja

Alapfilm szvsz

válasz erre

Vendég

8 éve, 5 hónapja és 8 napja

már csak bp miatt is megnézem

válasz erre

Vendég

8 éve, 5 hónapja és 8 napja

jó lehet, ww2 filmek nagyon tetszenek

válasz erre

Vendég

8 éve, 5 hónapja és 9 napja

Nagyon érdekel ez a film. Szeretem az ilyen borongós hangulatú ozikat.

válasz erre

marco

8 éve, 5 hónapja és 9 napja

Tipikusan az a film, ami elé nem ülök le. Majd HBO-n háttérnek megy és akkor fogok rájönni hogy mekkora marha voltam, hogy nem néztem meg idáig.

válasz erre

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljaPajti24 profiljawazko profiljaiPet profiljagery1113 profiljarDAVE profilja