Az Oscar-díjas alkotó szíve egyik csücskét kétségtelenül Boston városa jelenti, ahol már több filmjének cselekménye (Hideg nyomon, Tolvajok városa) zajlott. A modern kori helyi gengszterek helyett Az éjszaka törvényében a szesztilalom klasszikus idejébe, az 1920-as évekbe kalauzol minket az író-rendező, amikor a maffiózók nem csupán Chicagóban (lásd Al Capone és társai) uralták az al- és lényegében a felvilágot, hanem Amerika egyéb vidékein és városaiban, többek között Bostonban és Floridában is.
Affleck a forgatókönyvet Dennis Lehane 2012-es, hasonló című regénye alapján írta, mely 2013-ban elnyerte a jól csengő Edgar Allan Poe díjat, vagyis kiváló alapanyagnak ígérkezett egy remek mozihoz. A történet lényegében azt meséli el, hogyan lett egy öntörvényű szeszcsempészből hírhedt maffiózó.
Az I. világháborúból hazatért Joe Coughlin (Affleck) a világégés borzalmai és értelmetlensége folytán úgy dönt, hogy többé nem akar mások által meghozott szabályok szerint élni, ezért nyakig merül a bűnbe, rendőrfőnök apja, Thomas (Brendan Gleeson) minden rosszallása ellenére. Miután azonban pórul jár az egyik bostoni maffiavezér nőjével, Emmával (Sienna Miller), bosszúvágytól fűtve egy másik gengszterfőnöknek, Maso Pescatore-nek (Remo Girone) kezd el dolgozni.
Új megbízatásként a floridai Tampába küldik, hogy cimborája, Dion (Chris Messina) oldalán biztosítsák a főnök rumbirodalmának terjeszkedését. Egy ideig minden remekül megy - Joe feleségül veszi a bájos Graciela-t (Zoe Saldana) és kiegyezik Figgis seriffel (Chris Cooper) -, mígnem elkövet egy végzetes hibát, minek következtében a seriff lánya, Loretta (Elle Fanning) elkezdi nyilvánosan Isten akaratát hirdetni a bűnös élettel szemben...
Az éjszaka törvénye legfőbb erénye, hogy a korrajz maga kitűnő, mind a külsőségek, mind annak tekintetében, ahogyan az akkori világ, illetve a maffia működését általánosságban bemutatja. A lényeg viszont, ugyebár, a bűn és az azt követő bűnhődés lenne, ami viszont nagyon esetlenül, homályos és vontatott módon került ábrázolásra, melyek között ráadásul az igencsak felhígított filmet sikerül nagyrészt a műfajtól megszokott klisékkel kitölteni.
A narratíva és a párbeszédek, illetve egysorosok helyett, amiket Affleck minden bizonnyal nagy igazságoknak és bölcsességeknek szánt, nem egyszer inkább kínos pillanatokban lehet részünk azok erőltetett esetlensége és teatralitása miatt. Emellett szép számban akadnak egyéb, banálisan hangzó vagy közhelyes megnyilvánulások, valamint felettébb életszerűtlen vagy elkapkodott szituációk, és ráadásul a humor is csak néha működik úgy, hogy valóban azon nevessünk, amit viccesnek szántak.
Ki tudja, talán az volt a baj, hogy ez alkalommal Afflecknek nem akadt segítsége a forgatókönyv megírásában - emlékezzünk csak, az Oscart nyert Good Will Hunting-ot annak idején jó barátjával, Matt Damonnal együtt hozták össze, és azóta is mindig voltak társai az alkotói folyamatban. Egy regényt mozgóképre adaptálni - legyen az akármilyen jó és sikeres - azonban nem is olyan könnyű, és emberünk vagy túlságosan el volt foglalva az új Batman-szerepével, vagy egyszerűen egyedül túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy igazán ütős forgatókönyvet tegyen le az asztalra.
A kudarchoz nagyban hozzájárulnak az adaptáció félresiklott karakterekei: elsősorban a feleség, aki egyetlen momentumot leszámítva elnagyolt és sablonos kellék csupán, valamint a prédikátor lány, aki szintén egyetlen szívszorító jelenetén kívül igencsak mesterkélt és hiteltelen figurának hat. Habár akad egy telitalálat is a lényegében luxusprostituált Emma személyében - akit a sokoldalú Sienna Miller egyébként kiválóan alakít -, a többiek nem túl izgalmas, de az adott interpretációban legalábbis lapos és szürke karakterek.
A forgatókönyv hiányosságait tetézendő tehát ezúttal valahogy a rendezés is gyengécske lett, ami pedig eddig mindig Affleck erősségei közé tartozott, hiába játszotta el adott esetben egyúttal a film főszerepét is. Érdekesség egyébként, hogy itt ez utóbbi feladatot eredetileg Leo DiCaprio kapta volna, ő azonban végül átengedte a terepet kollégájának, és csak társ-produceri feladatokat vállalat - azaz lényegében "csupán" a pénzét adta a produkcióhoz.
Affleck - na és persze az alkotást javarészt finanszírozó Warner Bros. - eredeti szándéka Az éjszaka törvényével alighanem az volt, hogy a díjátadó szezon előtt egy olyan ütős gengszterdrámával rukkoljon elő, mely akár valamelyik nagyra becsült szobrocska elnyerésére is eséllyel pályázhat. Azonban ahelyett, hogy maga is klasszikust alkotott volna, kiragadott különböző elemeket az igazi klasszikusokból, és egy meglehetősen közhelyes, a maga módján érdekes és szórakoztató, ám valódi újdonsággal előrukkolni képtelen produkciót hozott össze belőlük.
Az éjszaka törvénye / Live by Night (2016)
- Műfaj: Gengszterfilm
- Hazai premier: 2017. január 26.
- Rendezte: Ben Affleck
- Hossz: 129 perc
- Szereplők: Ben Affleck, Zoe Saldana, Sienna Miller, Elle Fanning, Chris Cooper, Brendan Gleeson, Chris Messina
- Forgatókönyv: Ben Affleck
- Operatőr: Robert Richardson
- Vágó: William Goldenberg
- Zene: Harry Gregson-Williams
- IMDb: 2361317/
- Gyártó: Warner Bros. Pictures
- Forgalmazó: InterCom
- Honlap: www.livebynight.movie