A varázslótanonc filmkritika

2010. augusztus 05.
78.8751
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Egyre inkább úgy látszik, az utóbbi idők tapasztalatai alapján, hogy a fantasy műfajú filmek mostantól elengedhetetlen, szerves részei lesznek az annuális nyári blockbuster szezonnak. Mindössze két héten belül ez már a második nagystúdió által prezentált fantasy-kaland (az előző Az utolsó léghajlító volt), és egyben ez a második olyan produkció, amely segít minket ráeszmélni, hogy tulajdonképpen milyen sokat is jelent, és mennyire alapvető fontosságú egy szórakoztató, tartalmas és izgalmas műhöz az a szintű kreativitás és hozzáértés, amelyek A Gyűrűk Ura trilógiát vagy a Harry Potter szériát jellemzik. A varázslótanonc főleg utóbbival vethető össze joggal, ugyanis ha a két történetet lecsupaszítjuk egészen a cselekmény magjáig, végül meglepően hasonlónak fogjuk őket találni: egy modernkori fiatal fiú ráeszmél, hogy különleges képességekkel bír, megtanulja őket használni egy tapasztalt varázslómestertől, majd beteljesíti végzetét és legyőzi a nagyhatalmú gonoszt, aki a világ leigázására hajt. De egy ötlet még nem több egy kiindulópontnál, és A varázslótanonc az alapok lefektetése után elég hamar elkezdi saját útját járni, alaposan eltérve attól, amelyet J.K. Rowling választott saját kis agyszüleményéhez. A Disney legújabb próbálkozása, hogy meglovagolja a még továbbra is óriási erővel előremenetelő, a világ tinilakosságát lázba hozó, a szegény szülők pénztárcáit pedig jó szélesre táró fantasy őrülethullámot nem több, mint egy papírforma szerinti iparosmunka - az elvárt lépések megtétele, kiszámított sorrendben.



A varázslótanonc filmkritika - 2. kép

A varázslótanonc a középszerűség mintapéldája, és egyben bizonyíték arra is, hogy egy magával ragadó fantasy meséhez nem elég néhány sárkány és nagy adag bűbáj, ennél jóval többet, időt és energiát kell beleölnie a készítőknek. Egy meghatározott tábort talán meg tud fogni majd a film (véleményem szerint ez leginkább a 14 évnél fiatalabb fiúkat jelenti), de ezzel a korlátozott közönségcsoporttal, akárhogy is nézzük, nem fog sokra menni. A varázslótanonc végül is nem egy rossz, nézhetetlen darab, a saját súlycsoportján belül egészen tűrhetőnek mondható, de a legnagyobb hiba vele pont ez, hogy nem tud felülkerekedni saját sablonosságán. Ha úgy vesszük, az még rosszabb, mikor egy ehhez hasonló elvesztegetett lehetőséggel találkozunk, mint mikor egy, már a kezdetektől fogva bukott próbálkozással, aminek esélye sincs. Nem csoda hát, hogy a film egyik legjobb része a prológus, ami Arthur király közismert varázslójának, Merlinnek a bukását meséli el, mely az őt eláruló gonosz varázslónő, Morgana le Fay (Alice Krige) keze által történt. Halála előtt a nagy mágus három tanítványára hagyja tudását: Balthazar Blake-re (Nicolas Cage), Veronicára (Monica Bellucci) és Maxim Horvath-ra (Alfred Molina). Utóbbi azonban, miután Veronica Balthazart és nem őt választja, elárulja társait és Morgana oldalára áll. Balthazarnak sikerül Horvath és Morgana szellemét egy bábuba zárni, de ezért cserében nagy árat kell fizetnie - szerelme, Veronica is börtönbe zárul velük együtt.

Az elkövetkező évszázadokon át nyughatatlanul keresi Merlin utódját, míg végül a véletlen össze nem hozza vele, méghozzá New York városában. Mikor először találkozik Dave-vel (Jay Baruchel), a fiú még csak kilenc éves. Tíz évvel később azonban ismét felkeresi, hogy megtanítsa a varázslásra, melyre égető szüksége lesz, ha szembe akar szállni Horvath és Morgana párosával. Dave ekkor 19, és sokkal inkább a Becky nevű lány (Teresa Palmer) iránt érdeklődik, semmint az iránt, hogy egy 1000 éves varázsló oldalán harcoljon, villámokat és tűzgolyókat szórva. De Morgana jön, és a világ elpusztítására tör, úgyhogy nincs sok választása.

A varázslótanonc filmkritika - 3. kép

A varázslótanonc számos problémával bíró film, de az egyik legnagyobb ezek közül minden bizonnyal a kiszámíthatósága. Egyszerűen szörnyű, hogy alig pár perc játékidő elteltével, már körülbelül 99 százalékos biztonsággal megjósolható, hogy a történet hogyan fog véget érni, sőt, szinte az összes odáig elvezető lépés is. A klisék használata egy dolog, és az sem baj, hogy egy Disney-film nem próbálja újra feltalálni a spanyolviaszt, illetve megbontani a bevált, megszokott formulát, de megint csak más dolog a kreativitás abszolút hiánya, és az izzadságszagú panelekből történő építkezés is. Persze, hogy elvárjuk, hogy végül a jó győzedelmeskedjen a gonosz felett, de kiábrándító, hogy útközben egy meglepetés sem ér minket.


A varázslótanonc filmkritika - 4. kép

Az a szó, hogy "spoiler" tulajdonképpen értelmét és funkcióját veszti egy olyan film, mint A varázslótanonc esetében, mert amit látunk az lényegében semmi újszerű, vagy váratlan, csak a már oly sokat látott fantasy elemek egymás után fűzve, feldobva egy-két időközönként feltűnő akciójelenettel (kapunk egy egész jó autós üldözést), és megbolondítva közepesen vicces, inkább sitcom sorozatokba illő poénokkal, valamint egy unalmas tinédzser románccal. Talán épp a kiszámíthatósága és végletesen egyszerű szerkezete adja A varázslótanonc báját, hiszen ha nem ér minket meglepetés, akkor csalódás se érhet, és ha úgy adódna a helyzet, bármikor, bárkivel el tudunk csevegni a filmről, még ha a beszélgetőpartnerünk nem is látta - más kérdés, hogy ilyen helyzet felmerülését nehéz elképzelni. Jon Turteltaub rendező úgy jut el A pontból B pontba, majd onnan C-be és így tovább, míg a messziről kiszagolható befejezésig el nem érkezik, hogy az eredetiség szikráját sem képes felmutatni, ugyanakkor filmje mégsem laposodik el úgy igazán egyszer sem. A varázslótanoncot ugyanaz a félvállról vett igyekezet és éppen megfelelés jellemzi, ami Turteltaub korábbi munkáit is, példának okáért A nemzet aranyát és folytatását. Az úriember egy megbízható direktor, aki tudja, mit csinál, és akinek a kezében egy projekt nem fog szétesni, de nem is emelkedik epikus magaslatokba.


A varázslótanonc filmkritika - 5. kép

Ha mégis úgy döntenénk, hogy könnyed nyáresti szórakozásnak éppen A varázslótanoncot választjuk, és jegyet váltunk a filmre, akkor sem fogunk akkorát csalódni, hogy visszakövetelnénk a pénzünket. Minden előbb felsorolt negatívuma ellenére is vannak értékelhető aspektusai a produkciónak, az első és legfontosabb Alfred Molina, aki bár egyértelműen a Disney-től kapott vaskos csekk miatt vállalta el Maxim Horvath szerepét, mégsem volt képes csak úgy szimplán otthon hagyni professzionalizmusát. Az általa megformált ellenség a tipikus, tradicionális velejéig romlott gonosz, ám Molina olyan vitriolos iróniával közelíti meg a karaktert, hogy azt élvezet nézni. Alice Krige nincs ugyan egy súlycsoportban Molinával, de azért az ő Morganájának is meg vannak a maga pillanatai, mikor a színésznő bizonyíthat; nem túlzás kijelenteni, hogy ők ketten ellopják a többi szereplő elől a show-t. És nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de Nicolas Cage játéka ez alkalommal talán összes filmbeli színésztársa közül a legvisszafogottabb. Nem érezzük kényelmetlenül magunkat minden egyes alkalommal, mikor feltűnik a vásznon, nem kínos minden szava, kézmozdulata és arckifejezése, semmi felesleges gesztus vagy manír. Hosszú ideje nem volt Cage ilyen szolíd, mértéktartó a színészi eszköztárát tekintve. Igen, ő egy minden egyes szemrebbenésével dollármilliókat kereső sztár, de ilyenkor jut az ember eszébe, hogy talán megérdemli a milliókat, ha egy A varázslótanonchoz hasonlóan félresikerült összevisszaságot is képes minden egyes szemrebbenésével feljavítani.

Cage (akinek ez már a harmadik közös munkája Jon Turteltaub-bal) nem leereszkedő az egyébként elég bugyuta matériával szemben, hanem maximális őszinteséggel, átéléssel adja elő azt. Finom, hihető szenvedély van a szemében, még akkor is, mikor a lehető legkamubb fantasy nonszenszt tálalja elénk. Sokszor azért köszörülik annyian nyelvüket Cage alakításain, mert sokkal többre hivatott, mint olyan piti szerepek eljátszására, amiket az utóbbi években elvállalt. Ez tény és való, Cage tehetséges, és ha akarja, nagyon is sokra képes - A varázslótanonc ékes példája, hogy érdemei közé sorolható az is, hogy egy szerephez sem áll úgy hozzá, mint ha felette állna.

A varázslótanonc filmkritika - 6. kép

Jay Baruchel méltó társnak bizonyul Cage mellé, figurája a szokásos kicsit őrült zseni-fiú, de ahelyett, hogy a legmagasabb fokozatra pörgetné, inkább visszafogja magát. Cage és Baruchel párosa tulajdonképpen van olyan jó, hogy azt kívánjuk, bárcsak egy sokkal eredetibb, szórakoztatóbb filmet írtak volna kettejük köré. Érdekességképp érdemes tudni, hogy A varázslótanonc ötletével maga Cage állt elő, és a Walt Disney stúdió 1940-ben készült Fantázia című rajzfilmének azonos című szegmense inspirálta. A film első felében még egy kis főhajtásra is jut idő, táncoló felmosókkal, seprűkkel és mindennel, ami szükséges - kissé bizarr, és oda nem illő jelenet, ráadásul elég sokáig is tart, a befejezése pedig kiszámítható.


A varázslótanonc filmkritika - 7. kép

A film fináléja - még fájó ihlettelensége ellenére is - elég látványos és hangos ahhoz, hogy élvezetes legyen. A speciális effektusok játsszák a főszerepet, és egy Jerry Bruckheimer (A Karib-tenger kalózai, Perzsia hercege) produkciótól kevesebb el sem várható, mint tökéletes kivitelezés. A trükkök szépen festenek, és lerí róluk az a temérdek pénz, amibe kerültek, de mégsem képesek többre, mint szemkápráztatásra. Ha lélekkel akarunk megtölteni egy történetet, akkor a CGI-re koncentrálva rossz helyen járunk, méghozzá nagyon. Ironikus, hogy egy varázslatról szóló film hiába van dugig látszatra bámulatos és sokat kóstáló effektusokkal, mégsem tud igazán megfelelni a "varázslatos" jelző feltételeinek. Mint megannyi blockbusternek, A varázslótanoncnak is egy kisebb államot kitenne az írógárdája: Lawrence Konner, Mark Rosenthal, Matt Lopez, Doug Miro, Carlo Bernard és még ki tudja mennyi, a stáblistán magának helyet ki nem érdemlő bérenc dolgozott a forgatókönyvön. Nem ez az első eset, és biztosan nem is utolsó, hogy ennyi ember sem volt arra képes, hogy egy erős, minden szálat kordában tartani tudó narratívát összehozzon. Mikor egy film forgatókönyvének elkészültéhez fél tucat, vagy annál is több író szükségeltetik, az gyanút keltő jel arra, hogy annak a filmnek el sem kéne inkább készülnie. Az lesz majd a szép világ, ha ezt az illetékes fejesek is megtanulják egyszer.

A varázslótanonc filmkritika - 8. kép

Nehéz feladat lenne alaposan földbe döngölni A varázslótanoncot, ahogy hasonlóképpen nehéz lenne az egekbe magasztalni is, mert annyira inkonzisztens minőséget mutat. Egy részről ott vannak a profi színészi munkák, a látványos akciójelenetek és az a pár valóban humoros momentum, más részről viszont a forgatókönyv hihetetlenül gyenge lábakon áll, a rendezés közepes és az eredetiség fájóan hiányzik a film teljes 100 percnyi játékidejéből. A fiatal nézők járnak a legjobban, akik garantáltan élvezni fogják a látványt és a végletesen egyszerű sztorit, míg mi többiek három lehetőségből választhatunk: nyugodt szívvel kihagyhatjuk; ha nagyon unatkozunk, beülhetünk rá; vagy elkísérhetjük saját vagy rokon gyermekünket a moziba, aki úgyis ki fogja követelni a megtekintést.

A varázslótanonc előzetes

 

A varázslótanonc / The Sorcerer's Apprentice (2010)

  • Műfaj: Akció
  • Hazai premier: 2010. augusztus 05.
  • Rendezte: Jon Turteltaub
  • Hossz: 103 perc
  • 2010-08-05 12:00:12 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/avarazslotanonc_1.jpg
  • Szereplők: Nicolas Cage, Jay Baruchel, Alfred Molina, Monica Bellucci, Teresa Palmer
  • Forgatókönyv: Doug Miro, Carlo Bernard, Matt Lopez
  • Operatőr: Bojan Bazelli
  • Vágó: William Goldenberg
  • Zene: Trevor Rabin
Jon Turteltaub 103 Trevor Rabin 2010-08-05 12:00:12 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/avarazslotanonc_1.jpg
13 hozzászólás

BDSAeron

13 éve, 4 hónapja és 11 napja

Én szeretem Nicolas Cage filmjeit. Ez is szép és jó volt, számomra még is felejthető. De azért nem rossz

válasz erre

Aidon Assassin

13 éve, 4 hónapja és 11 napja

Jól áll a szerep Cage-nek mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 26 napja

hú ha ezt a film nagyon cool ˘!!!!!!!!!!!!!! röhögő smileymenő smileymosolygó smileynyelvnyújtó smileykacsintó smiley
nagyon tetszikröhögő smiley

válasz erre

Vendég

14 éve, 4 hónapja és 22 napja

ez jó film röhögő smiley

válasz erre

Kitta

14 éve, 9 hónapja és 19 napja

gocsa írta:
Talán vegyünk fel egy 13 éves kritikust is?mosolygó smiley Viccet félretéve, a Pixar animációs filmjei is elsősorban gyerekekhez szólnak, ez magától értetődik, mégis képesek gyakorlatilag valamennyi korosztályt megfogni, a nagyszülőket is akár. Szerintem nem kibúvó az, hogy "ezt csak a fiataloknak csináltuk", csak rossz kifogás, és nemtörődömség, a gyenge írói munka jele. Írunk egy bugyutaságot, egy szép nagy kliséhalmazt, és aztán azt mondjuk, hogy csak egy szűk célközönségnek, a tizenéveseknek készült. Nem így megy. Egy igazán jó film működik minden szinten, mindenki számára. A gyerekek meg persze élvezni fogják A varázslótanoncot is, mert még nem látják át, h mekkora sablonos középszer.
Hát Kedves Gocsa, azt hiszem nem sikerült szinkronba kerülnünk, valahogy nem ment át a mondanivalóm... wtf smiley
(és 1 árva betűvel sem írtam, hogy csak x korosztálynak készült, és nem hasonlítottam...)röhögő smiley

válasz erre

gocsa

14 éve, 9 hónapja és 20 napja

Kitta írta:
Szerintem ismét túlságosan le lett húzva a film. Ha picit belegondolunk, hogy a Disney készítette, akkor következtethetünk arra, hogy melyik korosztálynak szól. Szerencsére előbb néztem meg, és utána olvastam el a kritikát. Természetesen nem úgy álltam neki, hogy ez aztán megváltoztatja a világszemléletemet, nem vártam csodát, csak ki akartam kapcsolni, és nem a kínjaimmal foglalkozni. És erre jó volt, aranyos, látványos és szórakoztató. Talán több szemszögből is érdemes lenne megvizsgálni az adott filmet... mosolygó smiley
Talán vegyünk fel egy 13 éves kritikust is?mosolygó smiley Viccet félretéve, a Pixar animációs filmjei is elsősorban gyerekekhez szólnak, ez magától értetődik, mégis képesek gyakorlatilag valamennyi korosztályt megfogni, a nagyszülőket is akár. Szerintem nem kibúvó az, hogy "ezt csak a fiataloknak csináltuk", csak rossz kifogás, és nemtörődömség, a gyenge írói munka jele. Írunk egy bugyutaságot, egy szép nagy kliséhalmazt, és aztán azt mondjuk, hogy csak egy szűk célközönségnek, a tizenéveseknek készült. Nem így megy. Egy igazán jó film működik minden szinten, mindenki számára. A gyerekek meg persze élvezni fogják A varázslótanoncot is, mert még nem látják át, h mekkora sablonos középszer.

válasz erre

Kitta

14 éve, 9 hónapja és 20 napja

Szerintem ismét túlságosan le lett húzva a film. Ha picit belegondolunk, hogy a Disney készítette, akkor következtethetünk arra, hogy melyik korosztálynak szól. Szerencsére előbb néztem meg, és utána olvastam el a kritikát. Természetesen nem úgy álltam neki, hogy ez aztán megváltoztatja a világszemléletemet, nem vártam csodát, csak ki akartam kapcsolni, és nem a kínjaimmal foglalkozni. És erre jó volt, aranyos, látványos és szórakoztató. Talán több szemszögből is érdemes lenne megvizsgálni az adott filmet... mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

14 éve, 9 hónapja és 25 napja

Anno a Narniaban volt hasonló. A kiscsávóból pikkpakk herceg lett és rohadtul jól tudott kardozni rögtön. Előtte fél nappal meg még egy csicska volt.

válasz erre

valko2

14 éve, 9 hónapja és 25 napja

Láttam, a vége túlságosan hepiend lett, nameg az egyik percben még a gyerek nem tud plazmagömböt lőni, a másik percben pedig már egyből megy neki. (igen, ez 2 percen bellül)

válasz erre

DNS

14 éve, 9 hónapja és 25 napja

Jay Baruchel alighanem az átlag amerikai fiatal legújabb megtestesítője...

válasz erre

gocsa

14 éve, 9 hónapja és 25 napja

marco írta:
3D-ben láttad? Van ez egyáltalán 3D-ben?meglepett smiley
Nincs. Hála Istennek!

válasz erre

marco

14 éve, 9 hónapja és 25 napja

Shade írta:
Nagyon komoly film lett, de én más színészt választottam volna a varázslótanonchoz. Ezt a színészt még nem is láttam meg olyan hülye feje van, nemértem miért ezt választották.
3D-ben láttad? Van ez egyáltalán 3D-ben?meglepett smiley

válasz erre
12a(z) 2 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja