A túlvilág szülötte filmkritika

2009. március 24.
81.6641
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
A forgatókönyvíróként befutó David S.Goyer (a Penge-filmek vagy a Christopher Nolan-féle Batman reboot köthető nevéhez az utóbbi időkből) néhány évvel ezelőtt már a rendezésbe is belekóstolt, nem is egy alkalommal - és úgy látszik, tetszik neki ez a fajta munka is. A túlvilág szülötte, Goyer negyedik nagyjátékfilmje, egy a bevált formulát követő, túlságosan is ismerős szerkezeti elemekkel operáló sablonos horrorfilm, amibe valamilyen véletlen folytán még a tehetséges Gary Oldmannek is sikerült belekeverednie. Az író-rendező Goyer PG-13-as korhatás besorolást kapó filmje szinte mindennemű eredetiséget nélkülöz, az életképes ötleteit is tucatnyi helyről lopdosta össze, és ezért még kellően véres vagy ijesztő jelenetekkel sem tud kárpótolni bennünket. Szomorú, de A túlvilág szülötte majdhogynem egyetlen előnye az, hogy csak alig több, mint 80 percet vesz el az életünkből.



A túlvilág szülötte filmkritika - 2. kép

A sztori főszereplője Casey, egy csinos főiskolás lány (a Cloverfieldből ismerős Odette Yustman), akit egyik napról a másikra bizarr látomások kezdik el gyötörni, melyek főszereplői legtöbbször tucatszámra özönlő virgonc kis bogarak vagy egy sápadt arcú, morcos tekintetű kisgyerek, aki a semmiből kerül elő, majd ugyanolyan gyorsan kámforrá is válik. Nem telik el sok idő és kiderül: Casey-t egy ártó szellem, vagy más néven dybbuk, szállta meg, amely valamilyen módon kapcsolatban áll a lány ikertestvérével, aki még anyjuk méhében vesztette életét. Casey nagyanyja (Jane Alexander), aki Holocaust túlélő, a koncentrációs táborban végzett náci genetikai kísérletekkel magyarázza a démon jelenlétét. Az asszony állítása szerint a sátáni entitás elsőnek az ő ikertestvérét szállta meg, akit ezért kénytelen volt megölni, ám úgy tűnik a szellem nem halt vele. A dybbuk a furcsa kissrácból elkezd egyik mit sem sejtő áldozatról a másikra haladni, ezzel pedig elindul egy ördögi fogócska, amelyben Casey az életéért küzd.

Már ebből a röviden zanzásított ismertetőből is látszódhat, hogy mennyire inkoherens és klisés egy történettel bír a film. Goyer forgatókönyvében vannak kiaknázható lehetőségek, még ha nagyon kevés is, de egyik sem lett a megérdemelt módon filmre véve. A rendezőnk csen egy kicsit Az ördögűzőből, csen egy kicsit az Ómenből, vagy éppen A ragyogásból, egyéni stílusnak azonban még a nyomát sem leljük egy alkalommal sem.

A túlvilág szülötte filmkritika - 3. kép

A film majdnem egy órát tölt olyan átlátszó, kiszámítható ijesztgetésekkel, mint például a már említett bogarak, a fürdőszoba fali szekrényéből előugró démoni kölykök vagy kitekert testrészekkel közlekedő megszállt emberek mutogatása. Vagyis: ahelyett, hogy karakterépítéssel, a későbbiekben áldozatokká váló szereplők megismertetésével, vagy hangulatteremtéssel töltené ezt az időt, inkább olcsó, szellemvasútútba illő trükkökkel traktál minket. Pedig Goyer, bár egy Kubrick vagy Argento sosem lesz belőle, korábban már valamicske filmes érzékről tanúbizonyságot tett, de úgy tűnik mostanra még azt a kicsit is elfelejtette, amit tudott.


A túlvilág szülötte filmkritika - 4. kép

A Casey-t alakító Odette Yustman tipikusan a Maxim magazin címlapjáról leugrott cicababa, egy Michael Bay-filmbe is feltűnés nélkül beleillene, ami nem is csoda, mivel A túlvilág szülötte Bay-produkció. A külső adottságainak megfelelően a hölgyemény a vásznon töltött idejének nem kis részét a zuhany alatt, illetve alsóneműben tölti. Hogy színészkedni hogy tud? Azt ebből a filmből sosem tudjuk meg. Casey szerelmét az ügyeletes szépfiú, a sorozathősből (többek közt a Narancsvidékben láthattuk) mostanában filmszerepek felé kacsintgató Cam Gigandet játssza. Neki sem jut lehetőség aktori képességeit megcsillogtatni, habár van egy olyan erős érzésem, hogy ilyesmivel ő nem is rendelkezik. A többi mellékszereplőre kár is szót vesztegetni, csak azért vannak, hogy később legyen kit megölnie a címszereplő démonnak. Ami igazán megdöbbentő az Gary Oldman feltűnése egy kezdetben hitetlen rabbi szerepében, akihez Casey ördögűzést kérni megy. Néhány jelenettel később és egy vaskos ókori héber könyv áttanulmányozása után Oldman máris hajlandó a ceremóniát elvégezni, sőt, még egy másik papot és vagy fél tucat segítőkész barátját is bevonja a mókába. A hitében megrendült pap hívővé válására nem kis hangsúlyt helyező, rendkívül kidolgozott Az ördögűzővel szemben Oldman karakterének indokairól mit sem tudunk meg. Elsőre humbugnak, pusztán pszichológiai jellegűnek tartja Casey problémáját, majd egy nem túl kellemes vízió után kész a démonnal, amiben addig nem is hitt, szembeszállni.


A túlvilág szülötte filmkritika - 5. kép

Nem is az a legnagyobb gond, hogy A túlvilág szülötte oly számos, mára már klasszikusnak számító előd nyomdokaiba igyekezett lépni, hanem a szégyentelen lopások, és az eredetiség fájó hiánya az, amik minden kb. 12 év feletti egyén számára baromi unalmassá teszik ezt a filmet. Goyer szinte egy percet sem szán arra, hogy a karaktereit tisztességesen felépítse, nemhogy akár fejlődjenek is valahova. A tartalom helyett látvánnyal próbálja a lyukakat kitölteni, ijesztőnek szánt közelikkel, gyors vágásokkal, villódzó fényekkel, zavaró hangeffektusokkal és más elcsépelt módszerekkel akar minket kiugrasztani székeinkből. Még Ramin Djawadi zeneszerző, aki nem is olyan rég kifejezetten jó muzsikát komponált A Vasember alá, sem képes a konvenciózus, vonósokra épülő baljós horror aláfestésen túllépni. A túlvilág szülötte fércmunka és annyira a klisékre épül, hogy az szinte már fáj.

A túlvilág szülötte filmkritika - 6. kép

Goyer igyekezett eredeti forgatókönyvet írni, de ez sajnos nála kimerült abban, hogy annyi témát összeszedett és belezsúfolt munkájába, amennyit csak bírt, illetve amennyihez még volt bőr a képén. Idéz a Rosemary gyermekéből, az Ómenből nem is keveset, Az ördögűzővel való hasonlóságokat pedig már egyenesen plagizálásnak is lehetne hívni (még a híres-hírhedt pókjárós jelenet is visszaköszön). Mindezt megfejelte a csontig rágott, de még mindig hatásosnak tartott Holocaust kapcsolattal.


A túlvilág szülötte filmkritika - 7. kép

A túlvilág szülötte nézése közben végig olyan érzésünk lehet, mint ha már megint egy japán horrorfilm amerikai remake-jét látnánk, pedig nem így van. Egyszerűen csak ugyanolyan rosszul kivitelezett, értelmetlen, unalmas, majdhogynem nézhetetlen, mint azok a bizonyos remake-ek. Igazán itt lenne az ideje, hogy megtanulják ezek az úgynevezett horrorrendezők, hogy a "forma a tartalom felett" elv és a végletekig hajtott videoklipes esztétika nem megoldás filmünk minden betegségére, ez utóbbi még csak nem is félelmetes, mivel ezredjére erőltetik le a torkunkon. A látvány még egyáltalán nem minden, ha pedig mégis arra koncentrálunk, legalább ne korhatáros környezetben tegyük. Goyer filmjének legsokkolóbb mozzanatai végül is Gary Oldman halálosan unott arcához kötődnek, amint az ördögűző szertartást levezető rabbit alakítja - és közben szinte ott látjuk a zsebéből kilógó vaskos csekket, amit a pár hetes munkákáért kaphatott.

A túlvilág szülötte filmkritika - 8. kép

Tipikusan az a film, amit azonnal elfelejtünk, ahogy a mozit elhagytuk. Még csak azt sem mondhatom, hogy olyan rossz, hogy már jó, mert még elég szánalmasan gyenge jelenetet sem számoltam meg ahhoz. Randifilmnek elmegy, bár eléggé gyenge idegzetű lányt kell magunkkal vinni, hogy A túlvilág szülöttjén egyszer is belénk kapaszkodjon félelmében. Egyébként meg csak DVD-n elég megnézni, akkor is csak tékából kikölcsönözve. Rettegve várjuk a folytatást, ami esedékes, ugyanis a bevételi mutatók, valamint az utolsó jelenet alapján következtetve minden esély megvan rá.

A túlvilág szülötte előzetes

 

A túlvilág szülötte / The Unborn (2009)

  • Műfaj: Horror
  • Hazai premier: 2009. március 26.
  • Rendezte: David S. Goyer
  • Hossz: 84 perc
  • 2009-03-24 15:00:55 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/atulvilagszulotte_1.jpg
  • Szereplők: Odette Yustman, Gary Oldman
  • Forgatókönyv: David S. Goyer
  • Operatőr: James Hawkinson
  • Vágó: Jeff Betancourt
  • Zene: Ramin Djawadi
David S. Goyer 84 Ramin Djawadi 2009-03-24 15:00:55 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/atulvilagszulotte_1.jpg
14 hozzászólás

Vendég

15 éve, 2 hónapja és 7 napja

sztem jó film. vannak ijesztő jelenetek.röhögő smiley

válasz erre

Vendég

15 éve, 2 hónapja és 8 napja

Vendég

15 éve, 2 hónapja és 8 napja

Tibit

15 éve, 5 hónapja és 12 napja

Tényleg elég fosatós film, főleg a 2. világháborús bevágások tetszettek! kacsintó smiley Amikor meg megöli az öregasszonyt, hát az meg, huhh...

válasz erre

Vendég

15 éve, 5 hónapja és 12 napja

én totál be****tam tőle szomorú smiley

válasz erre

Vendég

15 éve, 7 hónapja és 4 napja

szupi a film mikor lesz 2-dik része?meglepődött smileynyelvnyújtó smiley

válasz erre

Vendég

16 éve, 2 hónapja és 18 napja

ez a fajta horror nem jön be. a véresebbeket szeretem! bocsimosolygó smiley
de pár osztálytársam látta, és oltárira fostak tőle.

válasz erre

skyman

16 éve, 3 hónapja és 6 napja

tv, mozi mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

16 éve, 3 hónapja és 6 napja

Sziakszok! hogy vagymosolygó smiley bocsi én nem szereti horror nézni filmetmeglepett smileymeglepett smileymeglepett smiley

válasz erre

Vendég

16 éve, 3 hónapja és 9 napja

hat jah.. hol lehet filmet nezni ???meglepődött smiley

válasz erre

marco

16 éve, 3 hónapja és 15 napja

Vendég írta:
hol lehet itt filmet nézni?
Kész.

válasz erre

Vendég

16 éve, 3 hónapja és 15 napja

hol lehet itt filmet nézni?

válasz erre
12a(z) 2 -ből
 

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja