Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika

2010. december 03.
116.2041
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Az aranyhajú leány, vagy ahogy a világ többi részén ismerik, Rapunzel, a Grimm testvérek talán egyik legelhanyagoltabb, leginkább alulhasznált meséje. A vártoronyba bebörtönzött, és haját onnan szerelmének leeresztő lány történetéről már mindenki hallott, mégis a filmadaptációk listája meglehetősen kurta, az egeres cégnél pedig ezidáig egyenesen tudomást sem vettek róla. Ezt a hibát korrigálandó a Disney ötvenedik egész estés animációs filmjének alapjául éppen ezt a klasszikus sztorit választotta, alaposan kipofozta, az éppen aktuális trendekhez igazítgatta, az eredmény pedig egy tisztességesen összerakott, látványos, szórakoztató, de emlékezetesnek vagy tökéletesnek távolról sem nevezhető musical-adaptáció lett. Az Aranyhaj és a nagy gubanc egyértelműen a Disney animációs részlegének (tudjátok, annak, amelyik nem a Pixar nevet viseli magán) elkeseredett próbálkozása arra, hogy válaszoljon az új évezred által nyújtott kihívásokra: egyfelől éppen a Pixar felől érkező nyomásra, akik a formát és tartalmat egyaránt új, eddig nem látott magaslatokba emelték; másfelől a versenytársakra, legfőképpen a DreamWorks Shrek-szériájára, mely az elcsépelt rajfzilmes és tündérmese kliséket egyesítette a még annál is elcsépeltebb popkulturális utalásokkal. Valószínűleg ennek a jelenségnek a következménye az is, hogy ugyanez az animációs részleg az utóbbi időkben meglepően defenzív magatartást tanúsít: vegyük például a hagyományos technikával készült A hercegnő és a békát, mely túlnyomó részt színesbőrű szereplőgárdával bírt. A film működött, de ordított róla a görcsös akarás, mint ha csak azt akarták volna közölni vele számunkra, hogy "látjátok, megy ez nekünk feketékkel is".



Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika - 2. kép

Az Aranyhaj és a nagy gubanc ugyan számítógépes animációt használ és még ezt egy 3-D-vel is megfejeli, eközben tipikus Disney-musical marad, de olyan, mint ha szinte szégyellné régimódiságát és erősen igyekezne is azt leplezni. Mikor a főszereplő Aranyhaj (eredeti hangja Mandy Moore), vagy az ő nevelőanyja, Nyanyabanya (Donna Murphy) dalra fakad, a készítők kézzel-lábbal ragaszkodnak az erőltetett képi poénokhoz vagy a humorosnak szánt dalszövegekhez, mint ha ezek nélkül már nem is létezhetnének, nem lennének igazoltak a dalbetétek. Ugyanezt a kétségbeesett igyekezetet példázza a címváltoztatás is, ami csak az év elején, a reklámkampány korai szakaszában történt meg, az oka pedig egészen költői volt: A hercegnő és a béka langyos box office teljesítményét követően azt a következtetést vonták le Disney-ék, hogy a lányos cím miatt sokat veszítettek a potenciális fiúnézőikből. Ezért a Rapunzelt is lecserélték Tangled-re (amely nálunk ezt a fent látható "csavaros" fordítást kapta), ezzel beismerve, hogy bármit hajlandóak megtenni a sikerért, még egy klasszikus, közismert mesecímet is készek félredobni egy olyanért cserébe, ami sokkal inkább illene egy thrillerhez vagy egy romantikus komédiához, semmint családi animációhoz (a vicc az, hogy 2001-ben készült is egy thriller ilyen címmel). A döntést még egy egykori Disney/Pixar animátor is becsmérelte, azt jósolva, hogy ezzel a stúdió majdnem garantáltan nem fog tudni nagyobb tömegeket bevonzani a filmszínházakba, egyedül azt éri el, hogy álszentnek és a minél nagyobb nézőszámokat szánalmasan hajkurászónak fog feltűnni.

Azt talán már mondani se kell, hogy a Disney ezúttal is élt az alkotói szabadsággal, és Az aranyhaj és a nagy gubanc története igencsak eltér a forrásműtől. Ez tényleg nem újdonság, minden korábbi rajzfilmjük esetében találkozhattunk szembeötlő módosításokkal, hozzáadott elemekkel és cselekményszálakkal, amik az esetek nagy többségében egyáltalán nem szoktak a vásznon látottak kárára válni, sőt épp ellenkezőleg. Tudtátok például azt, hogy Andersen eredetijében a Kis Hableány elől elhappolja a herceget egy másik hercegnő, majd a címszereplőnek felajánlanak egy kést, amivel meggyilkolhatja a herceget, ám ő végül úgy dönt, hogy inkább beugrik a tenger vízébe, és ott semmivé foszlik?

Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika - 3. kép

Bizony, a jó öreg fabulák (melyek közül a legtöbb felnőtteknek is szólt ergó felnőtt tartalommal bírt) nem voltak ám olyan ártatlanok, gyermekiek, mint mi azt hisszük a modern adaptációknak köszönhetően. Figyelembe véve, hogy eredetileg Rapunzelt a herceg teherbe ejti, később pedig a daliás lovag szemeit tüskék szúrják ki, nem is túlzottan sokkoló, hogy a történet átesett azon a folyamaton, amit általánosságban a szakmabeliek csak Disneyfikációnak hívnak. A képlet egyszerű és eddig mindig bevált: tartsuk meg a szívmelengető tündérmese toposzokat (mint a kötelező jellegű gyönyörűséges hercegnő, aki jobb életre vágyik és megmenti a fehér lovon érkező jóképű herceg), tegyük mozgalmasabbá a cselekményt (= több akció), végezetül pedig a sötét és véres részeket dobáljuk ki, és a keserédes vagy szomorkás befejezést is helyettesítsük egy nagy happy end-del.


Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika - 4. kép

Az Aranyhaj és a nagy gubanc a már megszokott, de rég nem látott Disney-módszert húzza elő a kalapból és applikálja ismételten, vagyis egy "új" technológiát házasít össze egy régi formátummal. Ebből a szempontból egészen a Disney Reneszánszként, vagy Második Aranykorszakként is emlegetett periódus filmjeit juttatja az eszünkbe - A kis hableány, Aladdin, Szépség és a szörnyeteg és így tovább. A különbség, hogy a kézzel rajzolt animáció és a számítógépes technika elegye, ami a 80-as évek végén és a 90-es évek elején a legmodernebb megoldásnak számított, teljes egészében lecserélődött a jelenlegi csúcsot képviselő CGI által, ráadásul az épp ismét divatba jött 3-D-s vetítéssel is párosul - mondhatni nincs trükk, amit a Disney be ne vetne, hogy megingott pozícióját helyreállíthassa. A vizualitással nincs is gond, megkapunk mindent, mi szem-szájnak ingere, a film egyik jelenete még az év leghatásosabb háromdimenziós effektjének címére is nyugodt szívvel pályázhatna, de a külőségek mögül hiányzik a szubsztancia; a szemkápráztató látvány unalmas dalbetétekkel és lapos, gyakran félresikló viccekkel párosul. Az Aranyhaj és a nagy gubanc, mint mostanság túlságosan is sok animációs film, egy idegesítően okoskodó narrátor hangjával nyit, aki nem más, mint Flynn Rider, a sármos csirkefogó (Zachary Levi). Egy hercegnő történetének a hímnemű társszereplő által megvalósított ilyetén eltérítése és kisajítása nem tűnik többnek egy jól kiszámított olcsó kommerciális lépésnél, amivel a készítők rögtön a nyitányban meg akarják nyerni a fiatal fiúkat filmjüknek, jelezve, hogy nem kell félni, az ezután következő események sem lesznek túl lányosak és csöpögősek az ő ízlésüknek.


Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika - 5. kép

A férfi karakter központba helyezése a Disneyfóbok megnyugtatására is szolgálhat, rámutatva, hogy a stúdió gond nélkül képes a DreamWorks stílusával is dolgozni, és egyúttal ékes bizonyítéka lehet a Pixartól kölcsönzött motívumoknak is, ami több mint valószínű, annak eredménye, hogy 2006-ban, mikor a Disney felvásárolta a Pixart, John Lasseter és Ed Catmull, a Pixar vezetői megkapták a Disney számítógépes animációs részlege irányításának feladatát is (a Pixaros fiúk pedig, mint tudjuk, hírhedten elutasítóak voltak mindig is a női főszereplőkkel szemben). Szerencsére Flynn egyhamar befogja a száját, engedve ezzel, hogy a történet eljuthasson a középpontját jelentő figurához, Aranyhajhoz. Aranyhaj egy hercegnő, akit a gonosz és könyörtelen Nyanyabanya még csecsemőként elrabolt a királyi palotából, majd sajátjaként nevelt fel. A lány egy torony tetején él elzárva a külvilágtól, mivel hajának varázsereje van, amely Nyanyabanyát fiatalon tartja. Aranyhaj csak álmodhat róla, hogy egyszer majd szabadon mehet oda, ahova kedve tartja - hűséges kaméleonjával együtt, aki az egyetlen társaságot jelenti számára a fogságban. Az esély a szökésre elérkezik a hercegnő 18. születésnapján, mikor Nyanyabanya távol van. Flynn Ryder üldözői elől menekülve felmászik a toronyba, hogy ott menedéket találjon, de ehelyett valami egészen másra bukkan: egy szabadulni vágyó, határozott hercegnőre, kezében egy serpenyővel, amivel hatástalanítja Flynnt, majd ezt követően megkötözi, hogy tárgyalhasson vele. Az üzlet, amit Aranyhaj ajánl a következő: ha Flynn hajlandó segíteni neki a kinti világban eligazodni egy ideig, akkor cserében visszaadja annak a táskának a tartalmát (lopott ékszereket), amit magán viselt, mikor illetéktelenül behatolt a lány lakhelyéül szolgáló toronyba.

Az Aranyhaj és a nagy gubancban vitathatatlanul minden Disney-kellék a helyén van: egy cserfes hercegnő; egy ártatlan románc; egy aranyos állat-mellékszereplő; egy ördögien gonosz mostoha; hangos Broadway-ihletésű számok; és persze egy felhőtlenül boldog befejezés. Alan Menken sztárzeneszerző, aki többek között A kis hableányból a "Ringat a víz" és az Aladdinból az "Egy új élmény" című örökzöldeket is jegyezte, Glenn Slaterrel közösen írta az Aranyhajhoz a zenei betéteket. Munkájukban nehéz lenne kivetnivalót találni, remek írói érzékkel és tehetséggel megáldott duóról van szó, és mégis valószínűtlen, hogy bármelyik dal is olyan felejthetetlen klasszikussá válna a jövőben, mint az előbb említett, korábbi társaik.

Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika - 6. kép

Félreértés ne essék, a zenei témák és a hozzájuk írt dalszövegek is egyaránt fogósak, dallamosak, de nem olyan zseniálisak, hogy a moziból kifelé menet vagy akár hetekkel később is fütyörésznénk őket. A dalokból hiányzik az őszinteség, a lelkesedés, ami 15-20 évvel ezelőtt még ott volt a Disney-filmekben. Egyrészt nincs különösebb okuk, hogy egyáltalán létezzenek egy 2010-es animációs produkcióban, másrészt azt érezni, hogy maguk az alkotók sem tudták eldönteni, mi volt a céljuk az éneklős szegmensekkel - ahogy az egész filmről, ezekről a jelenetekről is sugárzik a bizonytalanság. Nem lehet egyszerre komolynak és kikacsintgatóan cinikusnak is lenni, egyszerűen egyenetlen, inkonzisztens és élvezhetetlen lesz tőle minden.


Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika - 7. kép

A Disney égisze alatt készült Bűbáj pár évvel korábban már félig-meddig sikeresen kifigurázta a stúdió animációs klasszikusait, éppen Menken segédletével. Most úgy tűnik, újra fel akarják éleszteni a hagyományokat, rezurrektálni a régi időket, de valahogy senki sem biztos benne, hogy képesek is rá. Az Aranyhajon dolgozó animátorok lehet, hogy szívük szerint inkább güriznének a Verdák 2-n vagy a Toy Story 3-on, de e helyett egy hercegnős tündérmesét kell életre kelteniük úgy, hogy az eladható legyen a 21. század közönségének. Az animáció csodálatosan renderelt, az Aranyhajra öröm ránézni, de ezen kívül nem sok erénnyel rendelkezik - egyszeri megnézésre tökéletes, szórakoztató darab, de cseppet sem forradalmi. A 3-D felemás érzéseket keltett bennem: néhol zavaró, figyelemelterelő és hatásvadász, máskor egészen jó, élményszámba menő effektekkel lepett meg. A már megszokott 3-D betegségek (homályosság, fakó színek) jelen vannak, de nem annyira émelyítőek, mint az utólag átkonvertált filmek esetében. A történetben vannak jó lehetőségek, de többnyire kiaknázatlanul maradnak. A legfőbb kérdés - Aranyhaj fel tud-e szabadulni Nyanyabanya lelki, érzelmi és fizikai elnyomása alól és ráébred-e varázslatos képességeire - aminek egyértelmű megfejtésére közel 90 percet kell várnunk, nulla feszültséget kelt. A film legjobb ötletei vizuálisak (pl. a címszereplő haja vagy a burleszk gagek), és az ügyes vágásoknak hála vannak poénok, amik nagyon betalálnak, viszont ez a kevéske igyekezet és pár innovatív megoldás nem elég, hogy a fennmaradó részek középszerűségét elfedje. Aranyhaj nem szállhat versenyre Hófehérkével, Ariellel vagy Belle-lel, a kaméleon pedig a valaha látott egyik legfelejthetőbb állatszereplő (még ha vannak is mulatságos arckifejezései).

Aranyhaj és a nagy gubanc filmkritika - 8. kép

Az Aranyhaj és a nagy gubanc megtekintése ahhoz hasonlítható, mint mikor egy régmúltból ismerős környékre tévedünk, amit ízlésesen és alaposan renováltak. Szinte alig ismerünk rá, az alapok ugyan megmaradtak, de a design sokkal modernebb és szemkápráztatóbb, ennek ellenére mégsem találjuk előkelőbbnek vagy szívünknek kellemesebbnek a helyet - inkább csak nosztalgikus érzéseket kelt bennünk és meghozza a kedvet arra, hogy az elmúlt időkbe visszatérjünk. Az Aranyhaj egy olyan animációs dzsungelbe tévedt, ahol már többé nem a Disney a király. Hogy sikerül-e a trónt visszakövetelni, azt majd az idő és a közönség eldönti. Az Aranyhaj és a nagy gubanc a régi értékeket új köntösbe öltöztetve próbálja reptezentálni, a felnőttekhez és a gyerekekhez is akar szólni, a fiúkhoz és a lányokhoz is. Talán túl sokat is akar markolni, és a végzete az lett, hogy keveset fog.

Aranyhaj és a nagy gubanc előzetes

 

Aranyhaj és a nagy gubanc / Tangled (2010)

  • Műfaj: Animációs
  • Hazai premier: 2010. december 02.
  • Rendezte: Byron Howard, Nathan Greno
  • Hossz: 91 perc
  • 2010-12-03 18:30:32 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/aranyhaj_es_a_nagy_gubanc_1.jpg
  • Szereplők: Mandy Moore, Zachari Levi, Donna Murphy, Ron Perlman, M.C. Gainey, Jeffrey Tambor
  • Forgatókönyv: Dan Fogelman
  • Operatőr:
  • Vágó: Tim Mertens
  • Zene: Alan Menken
Byron Howard, Nathan Greno 91 Alan Menken 2010-12-03 18:30:32 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/aranyhaj_es_a_nagy_gubanc_1.jpg
98 hozzászólás

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 5 napja

naon szeretem ezt a mesét
szerintem tök jooo
ha még nem láttad akk nézd meg te ismosolygó smileymeglepett smileykacsintó smileyröhögő smiley

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 9 napja

Az Aranyhaj egy vérprofin megrajzolt tündérmese Hófehérke, Hamupipőke és Csipkerózsika nyomdokain, fájdalmasan steril karakterekkel, kínos dalbetétekkel és sok klisével.

Míg a Disney fiókcége, a Pixar a 95-ös Toy Story óta ontja a briliánsan megírt és agyondíjazott animációs filmeket, az egérbirodalom továbbra is ragaszkodik a jól ismert tündérmesékhez, a giccses látványvilághoz és a kétpercenként dalra fakadó szereplőkhöz. A karácsony elé időzített, habcsók könnyedségű Aranyhaj szépen beilleszkedik a klasszikus Hófehérke-Hamupipőke-Csipkerózsika-Kis hableány vonalba. Csak a Disney-fejesek megfeledkeztek arról, hogy már nem 1998-at írunk. Egy egyszerű Grimm-adaptáció, ahol a jó nagyon naiv és nagyon jó, a gonosz pedig nagyon gonosz és nagyon sokat énekel, már senkit sem hat meg, hiszen a konkurens Dreamworks a sokadik Shreket és a Megaagyat hozta el idén a mozikba.

Jó látni, hogy a Disney-napszámosok is eljutottak arra a technikai szintre, mint a Pixar és a Dremworks, és szálanként tudnak szélben lobogó sörényt meg hajzuhatagot rajzolni. Csak az a baj, hogy itt ki is merült a trükktáruk: az Aranyhaj szereplői és helyszínei fájdalmasan sterilek és élettelenek. Mintha egy kezdő animációs filmeseknek összeállított Fairy Tale Maker? 2.0 rajzprogram alapsablonjából másolták volna ki, hogy aztán összefésüljék azzal a sztorinak csúfolt, szirupos kliséhalommal, amit a lejárt licencű Grimm to Disney Converter? 1.1 dobott ki nekik.

Aranyhaj ugye kapásból a Disney-mesék tipikus egyenhercegnője. Szép, naiv és ártatlan, akárcsak Arielle, Belle vagy Jázmin, és miközben Hófehérkéhez hasonlóan a gonosz mostohájától szenved, Csipkerózsikaként várja a fehér lovon betoppanó herceget. Igazából csak annyiban különbözik az elődeitől, hogy az extrém hosszú hajával el lehet sütni néhány ostorlengetős Indiana Jones-poént, de ilyenekből sajnos nagyon keveset dobott be Dan Fogelman [3] forgatókönyvíró.

Egy Disney-mesébe persze mindig kell nagy hangú, poéngyáros sidekick is a főszereplő mellé. A Kis hableányban ilyen volt Sebastian, a rák, az Aladdinban a szellem, az Oroszlánkirályban Timon és Pumba. Az Aranyhajban viszont nincs ilyen karakter, csak egy pofákat vágó, néma kaméleon, és a tátongó űr, amit frappáns egysorosokkal kellett volna kitöltenie.

A főgonosz ezúttal egy vén boszorkány, aki azért rabolta el és zárta egy toronyba Aranyhajat, hogy a sötétben világító varázstincseitől mindig megfiatalodhasson. Az animációs részleg ennél a szereplőnél tökéletesen vegyítette a Hófehérke banyáját a Halott menyasszony nagy szemű, késpenge szájú, dark fantasy szerplőivel, de a karakter megint ott bukik el, hogy semmiben sem különbözik az elmúlt 100 év rajzfilmjeinek tipikus boszorkányaitól. Ráadásul ő énekel a legtöbbet.

Az Aranyhaj betétdalai funkciótlanok és rendszeresen megtörik a dramaturgiát. Annyira szürkék és erőltetettek, hogy a moziból kifelé jövet már nem is emlékszünk rájuk, pedig ezeket is ugyanaz az Alan Menken komponálta, aki a Kis hableány bulizós karibi zenejét az Aladdin fülbemászó keleties dallamait és a Herkules gospeljeit. A Dzsungel könyve majmos jelenete vagy az Oroszlánkirályban a kis Simba dala önmagukban is zseniális zenés-táncos látványshow-k voltak, amiknek a dalszövegét még évtizedekkel később is fejből tudjuk. Az Aranyhajnál viszont úgy tűnt, a hollywoodi ének- és zenetanár lobbi durván megzsarolta valamivel a stúdiót, hogy a játékidő negyedét kötelező áriázással töltsék ki.

Akad azért akad pozitívum is ebben a mesében. Például a saját haverjait is átverő, de valójában arany szívű, körözés alatt álló, nagydumás, hősszerelmes tolvaj (aki természetesen sötét hajú, jóképű, és mangaszereplőket megszégyenítően nagy szemű). És persze a kötelezően almafüggő, fehér csodaparipa, aki kezdetben a fényes páncélú katonáké, de a rengeteg közös kaland során átáll a főhős oldalára.

Ezzel a sikerrecepttel viszont az a baj, hogy a Karib-tenger kalózai-széria sztárforgatókönyvírói, Ted Elliott és Terry Rossio pont ilyen főszereplőt és lovat találtak ki a Dreamworks 10 évvel ezelőtti rajzfilmjéhez, az Irány El Doradóhoz, ami azért messze jobb a kalandos-lánymegmentős-énekelgetős műfajban, mint az Aranyhaj.

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 10 napja

Szerintem a Nyanyabanya nagyon vicces név!Ó miért kellett
levágni Aranyhaj haját! Igen tudom.Mert megöregszik
Nyanyabanya.De vicces!

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 14 napja

Hát szerintem az összes mesét lehúzhatják a wc-énnyelvnyújtó smileyröhögő smiley!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 15 napja

csúcskacsintó smileyröhögő smiley

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 16 napja

Én imádom ezt a mesét sztem csúcs szuper lettröhögő smiley
röhögő smiley

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 19 napja

de nem az a neve a fiúnak hogy Flynn! hanem (nyálas eugén)röhögő smileykacsintó smiley

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 19 napja

helllo én már láttam 3D-be nagyon király volt

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 19 napja

nem értem minek kell az eredeti történethez ragaszkodni.
Szerintem csúcs szuper lett ez a mese

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 26 napja

amúgy azért vágta le a haját a Flynn mert az az öreg nyanya beledofött egy kardot (a Flynn-be) és ha lenyisszantják az Aranyhajnak a haját akkor a nyanya megöregszik (gondolom tudjátok miért) és akkor annyira öreg lesz hogy abba belehal.

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 26 napja

amúgy azért vágta le a haját a Flynn mert az az öreg nyanya beledofött egy kardot (a Flynn-be) és ha lenyisszantják az Aranyhajnak a haját akkor a nyanya megöregszik (gondolom tudjátok miért) és akkor annyira öreg lesz hogy abba belehal.

válasz erre

Vendég

14 éve, 3 hónapja és 26 napja

röhögő smileyröhögő smileymenő smileykacsintó smiley

válasz erre
3456789a(z) 9 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
Botyi profiljamarco profilja