De mi van akkor, ha az egyház nem mond igazat, illetve a tényeket úgy alakítja, ahogy érdekei megkívánják. Mikor egy filmet ilyen szinten beharangoznak, általában vagy hihetetlen nagy sikerre, vagy hihetetlen nagy bukásra számíthat. Hogy ez a film jó, vagy rossz kritikát kap, egyértelműen attól függ, hogy az adott kritikus milyen formában érintett vallás terén. Ezt mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja.
A film szerencsére magyar szinkronnal kerül a mozikba. Bár lehet, hogy ez a szerencse nem igazán szerencse, mivel ez a fő negatívuma a filmnek. A párbeszédek, illetve szituációs hozzászólások néhol roppant gyermetegek voltak. Ettől aztán a film néhol veszített komolyságából. De persze, ha ettől eltekintünk, akkor elmondható, hogy a film jóra sikerült.
Alapötlet:
Tételezzük fel, hogy az egyház nem őszinte minden téren. Tanai, bár lehetnek igazak, mégis a hatalom és a pénz uralhatja köreiket is. Igen nehéz az egyház szerepéről beszélni, hiszen hívő emberek meggyőződése, hogy az egyház jó és tiszta. Más vallásúak nem foglalkoznak ezzel, elfogadják, hogy mások ebben hisznek. A harmadik kör az, aki talán másként láthat néhány dolgot. Nem arra gondolok, hogy ők nem hisznek semmilyen Istenben és így vallást butaságnak, az egyházat fölöslegesnek tartják. Természetesen vannak ilyen emberek is, de velük most fölösleges foglalkozni. A harmadik kör, akik a logikára, a tiszta átlátható tényekre törekednek. Lehetnek ők hívők, vagy nem hívők. Ami fontos, hogy esetenként ezek az emberek keresni kezdik az igazságot. Ebből aztán sok elmélet született. Mi van, ha Jézus nem is élt? Mi van ha Jézus élt, de ugyanolyan ember volt mint bárki más? Mi van ha Jézusnak vannak utódai? Utóbbit próbálja tények alapján bebizonyítani A Da Vinci-kód.
Sokszor láthattunk már olyat, mikor bizonyított tényekkel támasztanak alá egy állítást, az emberek hajlamosak elfogadni azt. Bár ha ez az állítás homlokegyenes ellentétben áll egy mindenki által elfogadott ténnyel, akkor nehéz az új állítást elfogadtatni az emberekkel.
No akkor nézzük:
Apró gondolat! Esetleg mikor kinyitjuk a szerkezetet, lefagyasztjuk, így az ecet nem marja majd szét az írást. Vagy elképzelhető hogy az ecetsav nem fagy meg, de ha a szerkezetet egy olyan anyagba tesszük, ami semlegesíti a savhatást, emellett nem tesz kárt a pergamenen szereplő szöveggel, már nyitható is a szerkezet a jelszó ismerete nélkül. (vagy szimplán szétszedhetnénk az egészet a fiola megrongálása nélkül)
Persze, ha ez így lenne akkor nem lenne akciódús a film.
És mivel a probléma igen nagy, így egy okos ember kell a megfejtéshez. Ő nem más mint Sir Light Teabing, Langdon régi jóbarátja.
Aztán a film végén igen érdekes fordulatok következnek be, melytől a nézők egy része elszörnyed, egy része elmosolyodik, egy része meg elgondolkodik. Tény, hogy a filmet látni kell, bár akinek erős meggyőződése, hite van valamilyen irányba, az nagy valószínűséggel negatívan fogja értékelni az alkotást.
Saját véleményem annyi, hogy ha nem lett volna akkora negatív reklámja a filmnek, akkor talán nem is lenne olyan nagy sikere. Ha teljesen szubjektívek akarunk lenni, akkor egy kényes témával foglalkozó, fantáziadús, átlagosan vászonra vitt filmről beszélünk. Tény, hogy az alkotást a téma, és nem a film maga fogja sikeressé tenni. Mel Gibson-nak már sikerült, talán Ron Howard-nak is sikerül most.
További képek a filmből:
A Da Vinci-kód
Nemzetiség: Amerikai
Jellemző : Dráma
Hossz: 149 perc
Készült: 2006.
Premier: 2006. Május
Forgalmazza: Intercom
Eredeti cím: The Da Vinci Code
Rendező : Ron Howard
Szereplők: Tom Hanks, Audrey Tautou, Ian McKellen, Jean Reno
Fényképezte: Salvatore Totino
Díszlet: Allan Cameron
Írta: Dan Brown
Producer: John Calley, Brian Grazer