Míg Spielberg filmje komoly, és feltehetően történelmileg amennyire csak lehet, pontos lesz, addig a másik kettő egyaránt megdöbbentően fantasztikus szituációba helyezi Lincoln-t - az elnök ugyanis élőhalottak ellen veszi fel a küzdelmet mindkettőben. Az egyik egy pofátlanul kis pénzből összedobott, egyenesen DVD-re érkező exploitation film, Abraham Lincoln vs. Zombies címmel, aminek a minősége már talán látatlanban sem annyira kérdéses, ha tudjuk, hogy az aktuális hollywoodi sikerfilmek népszerűségét meglovagló, és ártatlan laikusokat a kísértetiesen hasonló címekkel és szinopszisokkal becsapó, ún. mockbusterek (ál-blockbusterek) külön műfajának koronázatlan királya, a hírhedt Asylum cég gyártotta. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász természetesen az eredeti, jóval nagyobb költségvetéssel bíró stúdiófilm, amit az Asylum a tőle megszokott ügyességgel lekoppintott. Ez utóbbi a zombik helyett vérszívó - méghozzá a hagyományos, napfényben nem csillogó és tinirománcra mit sem adó fajtából való - vámpírokkal állítja szembe a szakállas rabszolgafelszabadítót.
Talán meglepetésként fog érni sokakat, de a filmben a címén kívül semmi komolytalan nincs. Ahogy az tavaly ilyenkor a Cowboyok és űrlények esetében is volt, az első látszatra könnyednek, önfeledtnek tűnő külső mögött egy egészen komor, végig szigorú faarccal előadott belső tartalom bújik meg. Egy ilyen őrült cím alapján joggal várhatnánk, hogy a film tele legyen frappáns egysorosokkal, cseles kikacsintásokkal és éjfekete humorral, ám aki az ilyesmit várva fog beülni a moziba, annak kifejezetten csalódnia kell majd. A saját, azonos című (és egyébként sokkal szatirikusabb hangvételű) regényéből forgatókönyvet író Seth Grahame-Smith (aki a Büszkeség és balítélet meg a zombik című Austen átiratot is jegyzi), illetve Timur Bekmambetov rendező (Wanted) úgy döntöttek, egy ereszd el a hajam típusú horror komédia készítése helyett inkább az ellenkező irányt választják, és a matéria abszurd jellege ellenére is az adott keretek között a lehető legkomolyabban kezelik a sztorit. Legyen bármennyire is nehéz, vagy mondjuk egyáltalán nem praktikus megoldás ez egy oly sok (végül kihasználatlanul maradó) lehetőséggel kecsegtető történetmag esetében, mint amilyennel az Abraham Lincoln, a vámpírvadász is rendelkezik, a készítők a teljes játékidő alatt makacsul ragaszkodnak döntésükhöz.
Bakmambetov stilisztikai ujjlenyomatai a film minden elemén ott találhatóak: az akciójelenetek pörgősek, látványosak, és a Mátrix vagy a 300 által népszerűvé tett vizuális technikákat segítségül hívva kerültek kivitelezésre. Óriási túlzás lenne azt állítani, hogy az Abraham Lincoln, a vámpírvadász akciójenetei forradalmiak volnának, vagy hogy akár valamicske eredetiség is szorult volna beléjük, viszont azt se vitathatja senki, hogy lenyűgözőek, és alig találni bennük kivetnivalót. A film egyik nagy erénye, és egyben mentőöve a teljes kudarc ellen, az a vizuális orgia, amit itt-ott nyújtani tud, hiszen ezzel a pár élvezetes szcénával legalább valamelyest ellensúlyozni képes a papírvékony, mesterségesen közel 100 percesre felduzzasztott, és fájóan buta cselekményét, valamint esetlen, összeszedetlen szerkezetét.
Grahame-Smith a már említett Büszkeség és balítélet zombis átdolgozásával robbant be a köztudatba, ami első blikkre jóval okosabb munkának tűnhet, mint amilyennek elolvasása után bizonyul - valójában nem volt sokkal több egy mulattató, parodisztikus ujjgyakorlatnál, aminek megmosolyogtató újdonságereje hamar tovatűnik, és nem is képes elvinni egy teljes regény hosszúságú művet a hátán. Ennek ellenére sikeressége elegendően nagynak bizonyult ahhoz, hogy egy újabb, hasonlóan vad koncepcióval dolgozó írásnak is létjogosultságot biztosíthasson; az Abraham Lincoln, a vámpírvadász-nak. A filmes adaptáció a forrásműben fellelhető történelmi eseményeket és fikciós részeket egyformán tömöríteni kényszerül, és furcsa módon éppen a regény egyik legerősebb pontját hagyja el: az eredeti befejezést.
Ha az amerikai polgárháború akkurátus bemutatását várjuk el, akkor mindenképpen rossz helyen keresgélünk, és most még csak nem is a fantázia szülte, közbeiktatott vámpíros szálról beszélek - attól függetlenül sem ajánlatos történelemleckét venni Bakmambetov és Grahame-Smith filmjéből. Jobban tesszük, ha inkább afféle párhuzamos univerzumként tekintünk a történetre. Aki csak kicsit is jártas a történelem terén, az valószínűleg még könnyebben elfogadja a vámpírok 19. századbeli létét, semmint azt a rengeteg szemet szúró, esetenként tiszteletlen változtatást, amit a készítők valós személyek és megtörtént események kárára végeztek el. A film első szakasza, amely a fiatal Lincoln korai politikai (és vámpírvadász) karrierjét követi, a legerősebb rész. Az amerikai elnök szerepében Benjamin Walker látható, egy relatíve ismeretlen színész, aki egészen kísértetiesen hasonlít egy huszonéves Liam Neeson-re. Érdekes infó ezzel kapcsolatban, hogy Spielberg Lincoln-filmjének címszerepére több éven át Neeson volt kiszemelve, ám végül a korára hivatkozva visszalépett.
A sztori első fele klisésen egyszerű: Lincoln anyjával vámpírok végeznek, ezért ő bosszút esküszik ellenük. Sikertelen próbálkozása, hogy végezzen anyja gyilkosával, Jack Barts-szal (Marton Csokas) elvezeti a veterán vámpírvadászhoz, Henry Sturgess-hez (Dominic Cooper), akinek Lincoln egyből tanítványa lesz. Ezután a főhős Springfield-be utazik, ahol politikai pályára lép, megismerkedik szerelmével, Mary Todd-dal (Mary Elizabeth Winstead), és folytatja vámpírölő hadjáratát. 45 percig az Abraham Lincoln, a vámpírvadász olyan, mint egy kosztümös dráma, szuperhős és horror elemekkel tarkítva. A cselekmény akkor kezd zavarosabbá válni, amikor előreugrunk időben, az 1860-as évekbe. A film alternatív univerzumában a polgárháború mögött a vámpírok elleni harc áll, akik a rabszolgákat "eleségként" használják. A Dél vérszívókkal van tele, vezérük, Adam (Rufus Sewell) pedig úgy tűnik, szoros szövetségben áll Jefferson Davis-szel. Gettysburg-ben Lincoln rájön a nyitjára, hogyan lehet az élőhalottakat sikeresen visszaverni, és megfordítani a háború menetét. A megoldás természetesen nevetséges, ugyanakkor egy kiváló akciójelenetet eredményez, így minden jó, ha a vége jó.
A színészi alakítások terén nehéz óriási problémát találni. Mindegyik aktor hozza a karakterétől elvárható szintet, ami végezetül nem is elhanyagolható erény egy ilyen bugyuta, alapvetően könnyed kikapcsolódásnak szánt filmnél. Walker Lincolnként remek - magas, merev tartású, és száraz jellemű. Dominic Cooper, Anthony Mackie és Jimmi Simpson tisztességes teljesítményt nyújtanak kisebb szerepeikben. Mary Elizabeth Winstead minden bizonnyal az eddig látott legszebb Mary Todd Lincoln (érdemes rákeresni korabeli fotókra a hölgyről). Rufus Sewell pedig hideg, visszafogott és számító gonosz, egyedül az a baj, hogy kevés játékidőt kap csillogni. A 3D a film talán legfájóbb gyenge pontja: ezidáig A titánok harcát volt szokás emlegetni, mint a valaha látott egyik legrosszabb utólagos felkonvertálást. Nos, trónfosztás történt. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász 3D-je kiheréli Bekmambetov és operatőre, Caleb Deschanel egyébként csodásan megkomponált képeit. A film 3D-ben nélkülöz majdnem minden nemű mélységet, homályos, fakó, nem egyszer életlen, és összességében az elérni próbált "térhatás" csak elvonja a figyelmet, nem hogy hozzáad az élményhez, inkább nagyon is sokat elvesz belőle.
Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász erős vizualitásával, erőszakosságával, és mozgalmas, hangos, szoros ütemrend szerint éppen megfelelő gyakorisággal érkező akcióival egy életre kelt ponyvaképregényhez hasonlít. A készítők láthatóan vajmi keveset törődtek a történelmi pontossággal, alig fordítottak figyelmet a konzisztenciára, vagy koherenciára, és egyértelműen azt remélik nézőiktől, hogy az agyukat a bejáratnál hagyva fognak jegyet váltani a filmre. Felejtsünk el mindent, amit Gettysburg-ről, a "Földalatti Vasútról" (aminek, elárulom, a vasúti közlekedéshez valójában semmi köze nem volt), vagy éppen Amerika földrajzáról tudunk, és inkább csak élvezzük a látványos különleges effektusokat. A film ugyan túlságosan az őrült alapkoncepciójának vonzerejére épít, amivel aztán másfél óra alatt nem tud sokmindent kezdeni, és csalódást okoz, de ettől még nem nevezhető egy nézhetetlen produkciónak. Inkább csak az mondható, hogy rettenetes mértékben alulteljesít.
Abraham Lincoln, a vámpírvadász / Abraham Lincoln: Vampire Hunter (2012)
- Műfaj: Thriller
- Hazai premier: 2012. augusztus 09.
- Rendezte: Timur Bekmambetov
- Hossz: 105 perc
- Szereplők: Benjamin Walker, Dominic Cooper, Anthony Mackie, Mary Elizabeth Winstead, Rufus Sewell, Marton Csokas
- Forgatókönyv: Seth Grahame-Smith
- Operatőr: Caleb Deschanel
- Vágó: William Hoy
- Zene: Henry Jackman
- IMDb: 1611224/
- Gyártó: 20th Century Fox
- Forgalmazó: Intercom
- Honlap: www.facebook.com/AbrahamLincolnAVampirvadasz