A nyomorultak filmkritika

2012. december 26.
74.9991
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Hollywoodban mindig is népszerű volt az adaptáció, vagyis a különböző formában megjelent matériák megfilmesítése, ám mostanság különösen divatba jött az effajta művészi tevékenység. Ennek legújabb produktuma A nyomorultak, mely ráadásul az adaptáció adaptációja - hiszen a történet először könyv, majd színpadi musical formájában látta meg a napvilágot. A musical Victor Hugo immár klasszikusnak számító, 1862-ben született regénye alapján készült, mely időtálló karaktereivel és örökérvényű gondolataival máig az egyik legnagyszerűbb társadalmi regénye a világirodalomnak. A kiváló alapanyag tehát adott volt, s mivel a musical azonnali kasszasiker lett a világ számos országában, így természetesen az álomgyár sem hagyhatta ki a lehetőséget - noha a szándék ellenére évtizedeken át meghiúsult a tervezett filmváltozat elkészülte.


Attól, hogy a rengeteg adaptáció mögött nem ritkán a kreativitás és az eredeti ötletek hiánya húzódik, az eredmény egyáltalán nem minden esetben lesz rossz, amire A nyomorultak újabb példával szolgál a közelmúltból. Erre némiképp garanciát jelentett, hogy az eredeti musical alkotói is részt vettek az adaptáció megvalósításában, akik kínosan ügyeltek arra, hogy a darab és zenéjének mozivászonra történő átültetésére a legnagyobb gonddal, az eredetihez a lehető leghűségesebb megvalósításban kerüljön sor. A rendezést a kosztümös történelmi drámák megfilmesítése terén már bizonyított Tom Hooperre (A király beszéde) bízták, és olyan szereplőgárdát hoztak össze, mely ugyan ismert sztárokból áll, azok viszont valóban tehetséges színészek, és még az éneklés terén sem vallanak szégyent.

Javert felügyelő (Russell Crowe) valóságos gladiátorként üldözi a megbélyegzett szökevényt

Javert felügyelő (Russell Crowe) valóságos gladiátorként üldözi a megbélyegzett szökevényt


A történet a XIX. század első felében, a királyság és a polgárosodás közötti átmeneti állapotban tobzódó Franciaországban játszódik - egy romantikusnak tűnő, ám sokak számára rengeteg nyomorúsággal és létbizonytalansággal járó korban. Fő témája a szabadság, szerelem, szenvedés, elkötelezettség, kitartás, remény, áldozat és megváltás, melyek örök érvényűek és mindenkihez szólnak. Jean Valjean (Hugh Jackman) 1815-ben, tizenkilenc esztendei rabság után szabadul a börtönből, ahová a szigorú törvénykezés csupán egy darabka kenyér szükségből való elemeléséért záratta. A határozott elvekkel rendelkező, kíméletlen Javert felügyelő (Russell Crowe) azonban nem hisz a fogságban megedződött és megkeményedett férfi jó útra térésében: jóslata szerint Valjean sohasem lesz képes megváltozni, s hamarosan újra bűnbe esik majd.

A varrónő Fantine (Anne Hathaway) szembesülése az intolerancia kegyetlenségével

A varrónő Fantine (Anne Hathaway) szembesülése az intolerancia kegyetlenségével


Hősünk szabadulása után nem képes boldogulni, mivel bűnös múltja miatt sehol sem látják szívesen, s így nem jut munkához, ennivalóhoz és szálláshoz sem. Ennek köszönhetően Javert jóslata valóra válik: Valjean ismét vét a törvény ellen. Egy pap jóságának köszönhetően végül mégis sikerül új életet kezdenie, s ennek hatására elhatározza, hogy azután tisztességben és becsületben éli életét, bármi is történjék. Miközben a megszállott felügyelő tovább keresi és üldözi őt, nyolc évvel később Jean Valjeant egy kisváros polgármestereként láthatjuk viszont. Minden igyekezete ellenére azonban a szegénység, a nélkülözés és a szükség itt is felüti a fejét, az azzal együtt járó erkölcstelenséggel, a lecsúszottak elesettségével és kiszolgáltatottságával karöltve. Ennek áldozata lesz a fiatal és bájos, ám szerencsétlen sorsú varrónő, Fantine (Anne Hathaway) is, akit törvénytelen gyermeke miatt kiközösítenek, s végül prostitúcióra kényszerül.

A számító Thénardier-házaspár (Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen) mindenre ráteszi a kezét

A számító Thénardier-házaspár (Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen) mindenre ráteszi a kezét


A sors úgy hozza, hogy az ügyeskedő és álnok Thénardier-házaspár (Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen) gondjaira bízott gyermek, Cosette segítségre szorul, mely végül a szökésben lévő Valjean személyében érkezik. Az önzetlen férfi ezután a kislány felnevelésének szenteli életét, miközben továbbra is bujkálnia kell a törvény és az ellentmondást nem tűrő Javert elől. Újabb kilenc esztendővel később, a forradalmi hangulattól átjárt Párizsban folytatódik a cselekmény, ahol a szegénység és elnyomás ellen lázadozó nép valamint a heves vérmérsékletű, idealista fiatalság a királyi hatalom megdöntésére készül. Marius Pontmercy, a mozgalom egyik lelkes diák vezetője (Eddie Redmayne) azonban egy végzetes pillanatban felfigyel az immár szépséges ifjú hölggyé érett Cosette-re (Amanda Seyfried), akivel azonnal egymásba szeretnek. Ezt követően Jean Valjean kétségbeesetten igyekszik megóvni őt és fogadott lányát a közelgő forradalom következményeitől, miközben a kegyelmet nem ismerő, végsőkig elszánt Javert felügyelővel is újra szembe kell néznie.

Cosette (Amanda Seyfried) és Marius (Eddie Redmayne) a szerelem hullámhosszán

Cosette (Amanda Seyfried) és Marius (Eddie Redmayne) a szerelem hullámhosszán


Noha a forgatókönyv alapjául elsősorban a musical szolgált, az alkotók alkalomadtán a regényben leírtakhoz is vissza-visszanyúltak, hogy kitöltsék a színházi darab apróbb, kontinuitásbeli hiányosságait. Még magában a zenei anyagban is történtek kisebb-nagyobb változtatások, és egy teljesen új dal is született (Suddenly) - mindez azonban maximálisan a musical alkotóinak bevonásával és aktív részvételével. A színműhöz való hűség kedvéért egyébként a mozgóképes változat úgyszintén nagyrészt dalokból, zenés darabokból áll össze, beszéd szinte egyáltalán nincs a szövegben. Ily módon, valamint Tom Hooper rendezői tapasztalatának segítségével sikerült elérni, hogy a film a musical lehető leghűségesebb, ugyanakkor a mozivásznak számára legmegfelelőbb adaptációja legyen, melynek cselekménye Victor Hugo eredeti klasszikusának lényegét is a lehető legszemléletesebb, legkifejezőbb módon ragadja meg.

A szerencsétlen sorsú Fantine a földi pokolban

A szerencsétlen sorsú Fantine a földi pokolban


Maga a cselekmény alapvetően két síkon zajlik: egyrészt Jean Valjean életét, illetve Javert felügyelőével összenőtt sorsát követjük figyelemmel, másrészt a franciaországi elnyomottak, lecsúszottak és kispolgárok nyomorúságos helyzetét és forrongását a XIX. században. A narratíva kendőzetlenül tárja elénk a polgárosodás korának a fokozódó urbanizációval együtt járó minden nyomorúságát, szegénységét és kegyetlenségét, melyben sokak számára csupán álom maradt a tisztességes élet reménye. Az elesettség és az osztályharc, a forradalmi szellemiség zsarnoki eltiprása mellett ugyanakkor a címben szereplő "nyomorultak" kifejezés Jean Valjeanra is igaz, amennyiben az igazságtalan törvénykezés és a kíméletlen Javert a néha hibázó, ám alapvetően becsületes és erkölcsös férfiú egész életét megkeseríti. A film tehát részben arról is szól, hogyan képes küzdeni, illetve felülemelkedni mindezen és helyesen cselekedni, miközben számtalan igazságtalanság történik vele és körülötte.

Talán valami baj van, felügyelő úr?

Talán valami baj van, felügyelő úr?


Ennek sikeres bemutatásához természetesen az is kellett, hogy Hugh Jackman játéka hitelt kölcsönözzön Valjean átlagon felüli karakterének, kinek jellemfejlődése nem a szokásos, lassan emelkedő ívet követi, önzetlensége és önfeláldozása mégis képes kiváltani a nézőből a megfelelő reakciót. Jackman teljesítménye és átélése mellett még különösen Anne Hathaway érzelemdús alakítása dícsérendő - a szerencsétlen sorsú Fantine-nel egyáltalán nem nehéz együtt érezni, egyes jelenetei pedig egyenesen szívfacsaróak. A színészek játékára egyébként sem lehet panasz, habár Russell Crowe-t meglepő és kissé furcsa musicalszerepben látni, de ő is remekül helytáll: konok és karizmatikus, mint azt tőle megszokhattuk, s ennek ellenére képes közvetíteni a karakterben rejlő ellentmondást.

A polgármester és az utcalány

A polgármester és az utcalány


Sacha Baron Cohen igencsak vicces és testhezálló szerepet kapott mint Monsieur Thénardier - Helena Bonham Carterrel remekül kiegészítik egymást kisstílű tolvaj házaspárként, alkalomadtán komikus megkönnyebbülést hozva az egyébként igencsak melodramatikus történetbe. Rajtuk kívül még a lányukat, Éponine-t játszó Samantha Barks és az idealista Marius szerepében látható Eddie Redmayne, valamint a többi ifjú forradalmár fiatalos lendülete és lelkesedése jelent üde színfoltot a narratíva sokszor nyomasztó hangulatával szemben. Hangban és énektudásban mindazonáltal egyik színész sem versenyezhet Amanda Seyfrieddel, aki már a Mamma Mia-ban is bizonyított, és ezúttal is elbűvölő alakítást nyújt.

A fiatalság mint a forradalom és a divat örök motorja

A fiatalság mint a forradalom és a divat örök motorja


A filmben hallható egyes dalbetétek legtöbbje ugyan aligha éri el a musical színházi változatának színvonalát, mint ahogy a legjobb klasszikus darabok szintjét sem, akadnak emlékezetes dallamok, a zene és a hangszerelés pedig ezúttal is elsőrangú. A moziváltozatban azonban - a musicallel szemben - nem csupán a zene a mérvadó, a vizualitás is igen fontos szerepet játszik. A látvány gyakorta eltér a színházban megszokottól, minthogy az alkotók nem egyszer hatalmas díszletekkel és nyílt terekkel dolgoztak, miközben komplett városképeket is a vászonra varázsoltak. Ezáltal az egész produkció nagyszabásúvá, monumentálisabbá vált, mely az aprólékos díszetekkel, kellékekkel és jelmezekkel kiegészülve hasonló kvalitású történelmi tablót prezentál számunkra, mint például Tom Hooper korábbi, Oscar-díjas kosztümös filmje, A király beszéde.

Most már Éponine (Samantha Barks) is tudja: a barikádon sem fenékig tejfel az élet

Most már Éponine (Samantha Barks) is tudja: a barikádon sem fenékig tejfel az élet


A nyomorultak elsődleges motorja azonban maga a cselekményben és a narratívában, na és persze a karakterekben rejlik, ami a moziváltozat esetében sincs másképpen. Már a regény is igen erős érzelmi húrokat penget, ami az átlagon felüli színészi munka és a hozzáértő rendezés jóvoltából időről időre a filmet is áthatja. A történet, bár igen szomorú, lelkesítő is egyben, és pozitív üzenetet közvetít a néző felé, időtálló karaktereivel pedig még ma is könnyű azonosulni. A filmváltozat legfőbb érdeme, hogy általa e lassacskán feledésbe merülő mű és mondanivalója olyanokhoz is eljuthat, akik nemigen járnak színházba vagy nem olvasnak szépirodalmat. Habár tartalmisága és mélyenszántó eszmeisége miatt kisgyerekeknek semmiképp sem való, megtekintése felnőtteknek és fiataloknak egyaránt nagyon ajánlott, illetve mindenkinek, aki szereti a musicaleket és a klasszikus történeteket.

A nyomorultak előzetes

 

A nyomorultak / Les Misérables (2012)

  • Műfaj: Zenés
  • Hazai premier: 2012. december 27.
  • Rendezte: Tom Hooper
  • Hossz: 157 perc
  • 2012-12-26 14:40:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/a_nyomorultak_1.jpg
  • Szereplők: Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway, Amanda Seyfried, Sacha Baron Cohen, Helena Bonham Carter
  • Forgatókönyv: William Nicholson, Alain Boublil, Claude-Michel Schönberg, Herbert Kretzmer
  • Operatőr: Danny Cohen
  • Vágó: Melanie Oliver, Chris Dickens
  • Zene: Claude-Michel Schönberg
Tom Hooper 157 Claude-Michel Schönberg 2012-12-26 14:40:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/a_nyomorultak_1.jpg
17 hozzászólás

kishege2003

11 éve, 3 hónapja és 19 napja

Nagyon jó és dicsérő kommenteket kapott nem az én világom de szerintem ti biztos tudjátok mi a jó megnézem amint tudom mosolygó smiley

válasz erre

juhaszandor

11 éve, 6 hónapja és 2 napja

Imádom a zenét, az ilyen filmtémát nem, de a zenével nagyon eladta magát röhögő smiley

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 hónapja és 11 napja

Soha nem tetszett még ennyire musical. Brutális, ennek a filmnek ereje van!

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 hónapja és 19 napja

Zseniális alkotás. Színészek nagyon jók, zenék, ének magával ragadó. Mindenkinek megnézős.

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 hónapja és 20 napja

Csodálatos film, végigsírtam.

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 hónapja és 21 napja

Szívszorító, gyönyörű történet. Ez a feldolgozás csodálatos.

válasz erre

Raiden

12 éve, 2 hónapja és 21 napja

DNS írta:
Egyébként örülök neki, hogy a fiatalok - nem mintha én már annyira öreg lennékmosolygó smiley - is tudnak értékelni egy ilyen alkotást. Akad olyan portál, ahol azért húzzák le a filmet, mert szerintük túlságosan lassú folyású, nehéz, tragikus és nyomott hangulatú, és nem képes lekötni az ifjabb generációt. Az ilyen honlapok - név nélkül - ezzel saját magukról állítanak ki bizonyítványt, mivel amellett, hogy leszólnak egy-egy értékes filmet, szinte minden cikkükből árad a trendiség, illetve a trendeknek való kényszeredett és kétségbeesett megfelelési vágy izzadtságszaga. Sajnos a hasonló médiumok tevékenyen részt vesznek az általános értékvesztés szomorú folyamatában, miközben az ilyen eltévelyedett szerkesztők szabadon garázdálkodhatnak anélkül, hogy bárki is jól helyrebillentené őket...
Ahol tűz van,ott füst is..mosolygó smiley Akkor lesz gáz,ha a füst elfojtja a tüzet,az egyre nagyobb füsttől már így is egyre kevesebben látják maguk körül a világot.
Nekem születésem óta csípi a szemem,és már nagyon irritál.Még szerencse hogy a tűzre is figyel valaki,mint te is DNS.(és persze marco bossom)

http://youtube.com/watch?v=DyQd7gJD5qQ

válasz erre

marco

12 éve, 2 hónapja és 21 napja

DNS írta:
Bevallom őszintén, a regényt nem olvastam, abban lehet, hogy így van. Viszont hivatalos források alapján mondom, hogy a musical filmváltozatában Jean Valjean valóban polgármester lesz, mégpedig egy Montreuil-sur-Mer nevű kisvárosban.
csirkee látta a musicalt (én is), egyikünknek sem jött le hogy polgármester Jean.meglepett smiley Ez lehet azért mert félreértettük az angol szöveget, vagy mert nem kapott komolyabb hangsúlyt a dolog és az eredeti nyelv miatt elsiklottunk felette (vagy épp hasonló a szó az iparoshoz...meglepett smiley).

Nem tudom, a lényeg, hogy nekem sem jött le a filmből ez, nekem is egy iparos volt benne. Én így értelmeztem, de akkor, mondom, lehet hogy angol nyelvtani hiányosságaim miatt van. Vagy csak elragadott maga a zene és az ének.mosolygó smiley

válasz erre

DNS

12 éve, 2 hónapja és 21 napja

Egyébként örülök neki, hogy a fiatalok - nem mintha én már annyira öreg lennékmosolygó smiley - is tudnak értékelni egy ilyen alkotást. Akad olyan portál, ahol azért húzzák le a filmet, mert szerintük túlságosan lassú folyású, nehéz, tragikus és nyomott hangulatú, és nem képes lekötni az ifjabb generációt. Az ilyen honlapok - név nélkül - ezzel saját magukról állítanak ki bizonyítványt, mivel amellett, hogy leszólnak egy-egy értékes filmet, szinte minden cikkükből árad a trendiség, illetve a trendeknek való kényszeredett és kétségbeesett megfelelési vágy izzadtságszaga. Sajnos a hasonló médiumok tevékenyen részt vesznek az általános értékvesztés szomorú folyamatában, miközben az ilyen eltévelyedett szerkesztők szabadon garázdálkodhatnak anélkül, hogy bárki is jól helyrebillentené őket...

válasz erre

DNS

12 éve, 2 hónapja és 21 napja

csirkee írta:
jah és még csak annyit h Jean Valjean nem polgármester hanem iparos volt
Bevallom őszintén, a regényt nem olvastam, abban lehet, hogy így van. Viszont hivatalos források alapján mondom, hogy a musical filmváltozatában Jean Valjean valóban polgármester lesz, mégpedig egy Montreuil-sur-Mer nevű kisvárosban.

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 hónapja és 21 napja

Jó lehet, nem hagyom ki!

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 hónapja és 22 napja

Látnom kell, a cikk alapján és a trailer alapján nagyon nagyon tetszik,..

válasz erre
12a(z) 2 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja