A majmok bolygója: Lázadás filmkritika

2011. augusztus 21.
77.9531
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Az igazán nagy hollywoodi franchise-ok sosem vesznek el, csak átalakulnak. A sikeres sagák időről időre mindig visszatérnek valamilyen formában, legyen szó folytatásról, remake-ről, reboot-ról vagy reimagining-ről, és ha a legtöbb alkalommal nincs is szó másról, mint egy újabb bőr lehúzásáról, a minél magasabb bevétel reményében, időnként mégis születnek értékelhető, kimondottan élvezhető és emlékezetes produkciók. A majmok bolygója: Lázadás is ezen ritka esetek közé sorolható; kellemes meglepetés a javából. A film, amely a 20th Century Fox stúdió újabb, és tíz éven belül immár második próbálkozása arra, hogy új életet leheljen A majmok bolygója sorozatba, lényegében az 1968-as klasszikus előzményeit mutatja be. A történetre tekinthetünk úgy, mint egy alternatív idősíkra, hiszen a készítők az első részen kívül a franchise valamennyi többi darabját semmisnek tekintik. A Lázadás ugyan kölcsönöz elemeket A hódítás alcímet viselő 4. részből, de ennek ellenére tulajdonképpen a nulláról indulva építi fel ismét a majmok bolygójának mítoszát, megalkotva saját, különálló kis magyarázatát arra, hogy miként is jött létre az a hely, ahova aztán 2000 évvel később Charlton Heston is megérkezett.



A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 2. kép

A majmok bolygója: Lázadás egy egészen remek, erőteljes képi hatásokkal bíró és a mondanivalót se nélkülöző science fiction film. Össze sem hasonlítható Tim Burton 2001-es félresikerült remake-ével: a két alkotás egyáltalán nem mozog még csak egy súlycsoportban sem. Természetesen azt a stúdió vagy a készítők sem tartották titokban egy pillanatig sem, hogy filmjük egy új széria alapjait hivatott lefektetni, és ha profitábilisnak bizonyul, akkor garantált, hogy folytatások fognak következni. Emiatt a Lázadás egyik leginkább szemet szúró hibája, hogy valamilyen szinten befejezetlennek, lezárás nélkülinek érződik, egészestésre nyújtott prológusnak, sőt a prológus prológusának. Annak szükségességét napestig lehetne vitatni, hogy érdemes-e közel 100 percben, részletekbe menően előadni egy olyan történetet, amit akár öt percben is el lehetett volna mesélni egy flashback használatával, de akármi is lenne végül a konszenus (és valószínűleg nemleges lenne), azt akkor is el kell ismerni, hogy az abszolút légbőlkapott hülyeségnek hangzó alapkoncepció ellenére, valamint a rendelkezésre álló lehetőségeikhez mérten Rupert Wyatt rendező és csapata egyszerűen pompás feladatot végzett.

Tény, hogy a film a befejezést követően bizonyos fokú hiányérzetet hagy maga után, mivel indokolatlanul sokat időz az expozícióval, majd mire a sztori beteljesedni látszana, és a lényeg kezdődne, addigra a végefőcím már pereg is. Az is igaz, hogy e miatt nem több a később, csak évek múlva érkező fő attrakcióhoz (vagyis a hatalomátvételhez) tartozó prelűd (ami a majmok és emberek közti csata) felvezetésénél.

A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 3. kép

De még mindezek ellenére sem mondhatjuk, hogy amit látunk, az ne lenne egy többnyire kerek, egész történet, aminek van eleje, közepe és vége is (még ha annak más célja nincs is a második rész előkészítésénél). A majmok bolygója: Lázadás szórakoztat, elgondolkodtat és leköt arra a körülbelül másfél órára, ami a játékideje, ez pedig már rögtön jelentősen több mint amit az idei nyári blockbusterek jó háromnegyedéről elmondhattunk. Egy eredetfilm leforgatása szinte mindig erősen üzletszagú, kizárólag a pénzről szóló döntésnek szokott tűnni - és most is erről lehetett szó. Ez viszont, ahogy a példa is mutatja, még nem zárja ki azt, hogy a végeredmény izgalmas és érdekes is lehessen.


A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 4. kép

A Lázadás-beli merev, unalmas alakítását látva, nehéz elhinni James Franco-ról, hogy egy Oscar-díjra jelölt színész. Megeshet, hogy a 33 éves fiatalember kizárólag drámákra és vígjátékokra termett, mert itteni teljesítményéből úgy tűnik, hogy a popcorn mozik világában nem igazán találja helyét; a tehetségének nyomát se látni. A Lázadásban ő játssza a legfontosabb, központi karaktert, ha úgy vesszük, a majmok bolygójának szülőatyját, Will Rodmant. Will egy az édesapját (John Lithgow) is sújtó betegség, az Alzheimer gyógymódját kutatja. Elő is áll egy szérummal, ami képes az elhalt agysejtek regenerálására, ám egy szerencsétlen baleset következtében munkájától megvonják a további támogatásokat. Will titokban hazaviszi az egyik kísérleti alanyként használt csimpánz újszülöttjét, Caesart (Andy Sirkis és jó sok számítógépes trükk), akit barátnőjével, Caroline-nal (Freida Pinto a Gettó milliomosból, érdemtelenül alulhasználva) közösen nevelnek fel. Hamar kiderül, hogy a szérummal befecskendezett csimpánz gyermekébe is átöröklődtek a gyógyszer hatásai, pontosabban annak mellékhatásai: az egyébként egészséges, és hétköznapinak tűnő emberszabású agyának kapacitása bámulatos módon megsokszorozódott. A szuperintelligens Caesar egyre agresszívebb viselkedése miatt bekerül egy menhelyre, több száz fajtársa közé, ahol a hely tulaja, John Landon (Brian Cox) és fia, Dodge (Tom Felton) által könyörtelen bánásmódban részesül. Caesar válaszul elkezdi forralni ördögi terveit.


A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 5. kép

A majmok bolygója: Lázadás az elődökhöz hasonlóan allegorikus, azonban míg például az 1968-as eredeti film egyedi módon megfogalmazott, kissé harsány szubtextusa okosan bújtatott, ám de mégis közérthető és kritikus kommentára volt a faji kapcsolatoknak az amerikai polgárjogi mozgalmak idején (felcserélve a feketék és fehérek közti történelmi viszony pólusait), addig a Lázadás üzenetei alig észrevehetőek, súlytalanok, semmitmondóak. Franklin J. Schaffner remekműve 43 évvel ezelőtt az intézményesített rasszizmust támadta egy könnyed sci-fi álarca mögé rejtőzve, a 2011-es változat behódolva az álomgyári konvencióknak és a politikai korrektség hamis ideájának egy előítéletektől mentes, békés, modern Amerika látszatképét igyekszik a torkunkon leerőltetni. A Lázadás elsősorban a két, egymással rendkívül közeli rokonságban álló, ugyanakkor egymástól mégis oly sok mindenben eltérő faj közti kapcsolatok feltárására helyezi a hangsúlyt, illetve az isten szerepét magára öltő ember felelősségeinek kérdését boncolgatja. Előbbi aspektus tekintétben kétségtelenül nyomába sem érhet az 1968-as filmnek, ami sokkal jobban kiélezte a majom és ember közti konfliktust, és jelentősen több tartalommal töltötte meg azt, míg utóbbiról mélyebb és maradandóbb tanulságokkal szolgál Mary Shelley Frankenstein-je.

A Lázadás voltaképp egy apokalipszis geneziséről szól, az emberiség bukásához vezető folyamat legelső lépését mutatja be. Egy, a végefőcím mellé odafűzött záró szcéna előrevetíti, hogy milyen módon fogják a majmok egész fajunkat térdre kényszeríteni - de ez feltételezhetően a lehetséges folytatásban kerül alaposabban kibontásra. Talán nem is véletlen, de feltétlenül ironikus, hogy az állat szereplők (csimpánzok, orángutánok és gorillák) kidolgozattabbak, árnyaltabbak, és többrétűbbek, mint az emberek. Mindenképpen könnyebb így az emberszabásúaknak drukkolni, és az ő oldalukra állni, mint az egysíkú, papírmasé figuráknak, az embereknek, akik ellenfeleik - ha ez volt a készítők célja, sikerült elérniük.

A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 6. kép

Furcsa paradoxon ez: Rupert Wyatt rendező viszonylag könnyen rávesz minket arra, hogy törődjünk a javarészt CGI segítségével életre keltett lények sorsával, miközben a hús-vér színészek által megformált karakterek pedig alig tudnak valamicske érzelmet kicsikarni belőlünk. Nehéz lenne megmondani, hogy ez hosszú távon a narratíva előnyére vagy inkább hátrányára válik-e, de az biztos, hogy azokat a jeleneteket, amelyek az ember karakterek problémáival foglalkoznak, irrelevánssá teszi. A film igazi hősei a majmok (ha ez volt a művészi elképzelés, ha nem), és azok a szegmensek, amelyekből Caesar, a csimpánz főszereplő hiányzik, valójában csak tölteléknek érződnek.


A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 7. kép

Számos eleme a filmnek ismerős lehet azok számára, akik látták A majmok bolygója franchise korábbi részeit, és a Lázadás számukra aligha tud majd sok újdonsággal szolgálni. Akik újak, és teljes mértékben laikusnak számítanak, azoknak viszont kiváló kiinduló pontot jelenthet. Mondjuk 20 év múlva, miután ez az új sorozat is megélt öt, vagy hat epizódot, és egy sokkal nagyobb képet kiadó kirakós darabjaként tudunk rá tekinteni, akkor minden bizonnyal többre értékeljük majd, de így önmagában csak egy kétes jövővű franchise jól megszerkesztett, és profin vászonra vitt, de félkész introdukciója. A Lázadás története egyszer csak megáll, anélkül, hogy a karakterek bármiféle komolyabb lezárást kapnának, a filmben látott események későbbi következményeit pedig a készítők egy kapkodós, se füle, se farka magyarázattal elintézik. A Lázadás ugyan cselekményorientáltabb, mint az átlagos nyári közönségfilmek, de ettől még került bele éppen elegendő mennyiségű akció is. Ezek egytől egyig látványosak, és a kellő szakértelemmel megkoreografáltak (ilyen például az emberek és majmok közötti mozgalmas összecsapás a Golden Gate hídon). Andrew Lesnie operatőri munkája néhol egészen gyönyörű és magával ragadó - a nyitójelenet, amiben a kamera magával visz minket az afrikai dzsungel mélyére, jó példa erre.


A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 8. kép

A Lázadás remekbe szabott képi kompozíciói eszünkbe juttatják, milyen szép is az, mikor nincsenek olyan zavaró tényezők a szemünk előtt, mint az otromba különleges effektusok, hangos robbanások vagy a 3D. A film természetesen roskad a számítógépes trükköktől, de ezek kitűnően beleolvadnak a környezetbe, és tényleg talán egyszer, vagy kétszer vehetőek csak észre. Caesart, a csimpánzt a motion capture ruhába bújt Andy Serkis "játssza". Serkis-től egyáltalán nem idegenek az ilyen jellegű megpróbáltatások, hiszen A Gyűrűk Ura-trilógiában már ugyanezzel a technológiával életre keltette Gollamot, majd később King Kongot is, és ezen kívül még számos hasonló szerepben (filmekben, videojátékokban) tündökölt az utóbbi évtized során. A Lázadás trükkjeit az említett filmekért is felelős WETA cég készítette: a mostanra nyugodtan kijelenthetjük, hogy tökélyre vitt motion capture módszer és egy olyan tapasztalt veterán, mint Serkis, részvételének köszönhetően a látottak lenyűgözőek. Az élő szereplők és a CGI csimpánz közti összhang, az interakció hibátlan.

A majmok bolygója: Lázadás filmkritika - 9. kép

A majmok bolygója: Lázadás egy távolról sem tökéletes, mégis azt kell, hogy mondjam, kiemelten ajánlott film, nem csak a science fiction kedvelőinek, de mindenkinek, aki szeretne szórakozni, kikapcsolódni, és kicsit gondolkodni is. A legnagyobb gond vele az, hogy inkább érződik egy tévésorozat pilot epizódjának, semmint rendes mozifilmnek. A Lázadás, mint újragondolt eredettörténet kiváló, de mint egy önálló alkotás, igencsak gyenge lábakon áll. Van néhány nagyszerű jelenete (a Golden Gate hídon játszódó, vagy Caesar menhelyen belüli társadalomépítő tevékenysége), de számos olyan szekvencia is található benne, ami egyszerűen nem működik. És ez utóbbiak sajnos gyakorlatilag kivétel nélkül az emberekről szólnak. Összességében a film elég jó ahhoz, hogy felspanoljon az akciódúsabb folytatásra, de koránt sem biztos, hogy ez az érdeklődés annak megérkeztéig fenn is lesz képes maradni.

A majmok bolygója: Lázadás előzetes

 

A majmok bolygója: Lázadás / Rise of the Planet of the Apes (2011)

  • Műfaj: Sci-fi
  • Hazai premier: 2011. augusztus 18.
  • Rendezte: Rupert Wyatt
  • Hossz: 106 perc
  • 2011-08-21 10:37:21 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/a_majmok_bolygoja_lazadas_1.jpg
  • Szereplők: James Franco, Freida Pinto, Andy Serkis, John Lithgow, Tyler Labine, Brian Cox, Tom Felton
  • Forgatókönyv: Rick Jaffa, Amanda Silver
  • Operatőr: Andrew Lesnie
  • Vágó: Conrad Buff IV, Mark Goldblatt
  • Zene: Patrick Doyle
Rupert Wyatt 106 Patrick Doyle 2011-08-21 10:37:21 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/a_majmok_bolygoja_lazadas_1.jpg
14 hozzászólás

juhaszandor

11 éve, 6 hónapja és 2 napja

Egész jó, mindjárt jön a folytatás is röhögő smiley

válasz erre

marco

13 éve, 3 hónapja és 25 napja

Megnéztem. Nekem nagyon bejött, nagyon jó hangulata van, végig tetszik. James Franco-t meg nagyon csipem.mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

13 éve, 8 hónapja és 5 napja

Nagyon jóóóóóó film!!!! Látványos, iszonyat hang! Nagyon bejön!

válasz erre

Vendég

13 éve, 8 hónapja és 9 napja

rohadt jó film!

válasz erre

Vendég

13 éve, 8 hónapja és 10 napja

Az eddigi legjobb Majmok bolygója film, az eredeti első résztől eltekintve. Szuper!

válasz erre

Vendég

13 éve, 8 hónapja és 10 napja

Megnéztem nagyon bejött. Hatalmas film!

válasz erre

Ryo san

13 éve, 8 hónapja és 11 napja

Nem vártam tőle semmit,éppen ezért nagyot durrant!!Az utóbbi idők legjobb meglepetése.

válasz erre

Vendég

13 éve, 8 hónapja és 11 napja

mindenképpen megnézem mert érdekel mit lehetett kihozni a sztoriból. mivel nem is húztátok le ezért olyan rossz nem is lehet.mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

13 éve, 8 hónapja és 11 napja

Nekem a 2001-es nagyon tetszett. A kritika alapján ezek szerint ez még jobb, ami azt jelenti hogy jövő héten moziba megyek.mosolygó smiley A régieket viszont nem szerettem.szomorú smiley

válasz erre

skyman

13 éve, 8 hónapja és 11 napja

Anno nagyon kedveltem a filmet. Bár ideje lenne elővenni, nem nagyon emlékszek már a filmre. De ezt mindenképp megnézem.

válasz erre

Vendég

13 éve, 8 hónapja és 11 napja

A 3D kőkemény parasztvakítás! Én örülök ha normálisan tudok egy filmet megnézni. Am ez szerintem rohadt jó film!

válasz erre

Hobbikocka

13 éve, 8 hónapja és 11 napja

A film lehet hogy jó, de az eredeti címe valami ritka hülyén hangzik. "Rise of the Planet of the Apes" röhögő smiley... Vicces.

válasz erre
12a(z) 2 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
Dav2377 profiljamarco profilja