A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika

2011. május 22.
82.5681
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Ha ez valakinek is valamicske megnyugvást jelent, A Karib-tenger kalózai negyedik része, a Rob Marshall által rendezett Ismeretlen vizeken a sorozat legvisszafogottabb darabja egészen a 2003-as kezdetek, A Fekete Gyöngy átka alcímet viselő felütés óta. Mérsékletessége leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem próbál annyira fogcsikorgatva, minden áron különleges, lenyűgöző, vagy egyedi lenni, nem igyekszik eseményszámba menni, egész egyszerűen nem követelőzik. Ellentétben a 2006-os Holtak kincsével és a 2007-es A világ végén-nel, mely filmek egyáltalán nem átalltak arcátlan módon, sokszor idegesítően nyilvánvaló megoldásaikkal, átlátszó próbálkozásaikkal harcra szállni a figyelmünkért. Gore Verbinski direktori stílusa olyan volt, mint a kisgyerek, aki magára akarja vonni a szülők tekintetét, ha kell sírással, ordibálással is, nem válogatva a módszerek között. Ezzel szemben Marshall közel sincs ennyire hivalkodó, inkább kifejezetten jellegtelen, egyéniséget nélkülöző a megközelítése. Tévedés ne essék, a franchise legújabb fejezete ettől még kellően hangos, harsány, látványos, epikus, minden szempontból gigászi méretű - pontosan olyan, mint elődei voltak, és amilyennek lennie kell. A cselekménye csak úgy roskadozik a régről ismert, és újonnan bemutatásra kerülő karakterektől, a félig, vagy éppen semennyire sem ellvart szálaktól és az óramű pontossággal érkező, a játékidő alatt egyenlő arányokban elosztott, elképesztő mennyiségű csatajelenettől.
 



A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika - 2. kép

Lényegében csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla, másképpen nem is. Az Ismeretlen vizekben megvan mindazon elemek összessége, melyek sikerre vitték a szériát - sőt, ha ilyesmi lehetséges, még tovább fokozódik azok intenzitása. Több speciális effektust, több (és természetesen minden eddigieknél izgalmasabb) kalandot, több kardvívást, több akciót és nagyobb téteket ígér, megfejelve mindezt 3D-vel, a sorozat történetében először. A története picivel összeszedettebb, mint az előzményeké, és bár még így is egy nagy kuszaság, igen, de az előző két részhez képest végre legalább a felesleges csűrés-csavarást sikerült minimális szintre visszaszorítaniuk az íróknak. Áldásos megnyugvást jelent, hogy ez alkalommal nem traktálnak minket abszolút szükségtelen fordulatokkal minden tizedik percben. A Holtak kincse és A világ végén fogták mindazt, ami könnyeddé és élvezetessé tették a sorozat nyitófilmjét, és leöntötték sok-sok tízmillió dolláros mázzal, béklyóba fogva azt a nosztalgikus, és önfeledt nyári szórakozást, melyet az első rész jelentett. A folytatások gyengén rendezettek és hivalkodóan drága kinézetűek voltak; túlfújt hollywoodi lufik, amik nem elégedtek meg szimplán azzal, hogy szórakoztassanak, el akartak kápráztatni túlpörgetett természetükkel. Az Ismeretlen vizeken tehát, miközben mindenképpen A Karib-tenger kalózai saga méltó folytatásának bizonyul, végre-valahára szakít a korábbi epizódok hagyományával, és legalább egy, de inkább másfél-két fokozattal is visszavált az öncélú grandiózusságot illetően.

Mégis, az Ismeretlen vizeken így is túlzsúfolt, túlzásba vitt és feleslegesen túlkomplikált film, és a direktori székben Verbinski helyét átvevő Marshall nem veszi észre, hogy mennyire fárasztó tud lenni a nonstop akció. Kisebb-nagyobb bunyó, kardozás, összeveszés vagy futás átlagosan öt percenként bukkan fel filmjében, ami azt az érzést kelti mint ha Marshall és forgatókönyvírói, Ted Elliott és Terry Rossio még annyira se tartaná a közönségét, hogy az képes lenne egy egyszerű, két karakter között zajló dialógust megérteni, befogadni.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika - 3. kép

De mindenféle dramaturgiai és egyéb jellegű betegsége ellenére is, annyi legalább bizton állítható az Ismeretlen vizekről, hogy valamiféle megfoghatatlan aura, az alkotói jószándék által vezérelt ártatlanság köde lebegi körül. Észszerűbb keretek közé szorított, de még mindig a befogadhatóság határait igencsak közelről súroló mennyiségű különleges effektusai és seregnyi újrafelhasznált, ihlettelen szerkezeti panelja közepette ajánl itt-ott pár valóban emlékezetes, magával ragadó momentumot, de nagyobb részt mégis csak csupa műanyag és lelketlen CGI, amit az egeres cég őszinte, valódi varázslatként igyekszik eladni a népnek.


A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika - 4. kép

Johnny Depp, a franchise önálló mozgatórugója, szíve és lelke egyben, visszatér Jack Sparrow kapitány szerepében: főhősünk hajóját vesztve rójja London utcáit, ám amikor a fülébe jut, hogy egy imposztor az ő neve alatt éppen legénységet gyűjt magának a városban, akkor úgy dönt, ezt nem hagyhatja annyiban, és utána jár a dolgoknak. Amikor szemtől szembe kerül bajuszos hasonmásával, kiderül, hogy egyik rég elveszett szerelmével van dolga, aki férfinak, egész pontosan magát Jack Sparrow-nak álcázva intézi ügyeit. Angelica (Penelope Cruz) még felragasztott ál-arcszőrzetével is csodálatosan néz ki, és habár Jack úgy tesz, mint ha a nő számára semmit se jelentene, mégis világos, hogy jóval több volt köztük egykor puszta barátságnál - Jack érzései pedig mit sem változtak azóta. A kifejezetten zavaros történet középpontjában a legendás ifjúság forrásának megtalálása áll, melyre állítólag a híres spanyol felfedező és konkvisztádor, Ponce de León is hőn áhítozott, ám soha nem sikerült fellelnie. A spanyolok igényt tartanak rá; az angoloknak is kell; és ráadásképp utóbbiak Jack öreg ellenségét, Barbossa kapitányt (Geoffrey Rush) nevezték ki a forrás megszerzésére irányuló expedíció vezetőjének. Feketeszakáll (Ian McShane), a félelmetes kalózkapitány, hasonlóképpen elsőként akar odajutni, és kisajátítani az örök ifjúság mesebeli forrását. Az életveszélyes kalandok során mindvégig a levegőben lóg annak a kérdése is, hogy a kétszínű Angelica vajon Feketeszakáll lánya-e vagy sem.


A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika - 5. kép

A hajsza földön és vízen egyaránt tartogat számunkra kellemes, adrenalinszint-emelő pillanatokat, még ha azok kicsit repetitívek is tudnak lenni időnként. Meglepő módon a szereplők ezúttal sokkal több időt töltenek a szárazföldön, mint bármelyik korábbi filmben. A Dariusz Wolski által fényképezett produkció (ő volt a másik három rész operatőre is) a gigantikus költségvetése ellenére sem olyan bámulatosan csillogó, kristálytiszta képi világú, mint amilyennek lennie kéne: a hajókon játszódó, tengeri jelenetek ködösek, sötétek, csiszolatlan, durva hatásúak. Hálaistennek miután a történet helyszínt vált és áthelyeződik a dzsungelbe, máris jobban életre kel a film vizuális szempontból; öröm látni az éles, élénk színeket, amik csak úgy vibrálnak, és nagyot dobnak a látási viszonyokon is, sokkal könnyebben kivehetővé válnak a vásznon történtek. Depp valahogy nyugodtabbnak, magabiztosabbnak látszik szerepében, mint ha most kényelmesebbnek érezné Jack Sparrow bőrének (és ezzel együtt persze elhanyagolhatatlan kellékeinek) immár negyedik alkalommal történő magára öltését. A legutóbbi filmben a karakter átesett a ló túloldalára: a kalózfilmek Buster Keaton-jává lényegült át, jobbra-balra dőlöngélő, magában motyogó bohóc lett, aki kalandjainak 90 százalékát puszta vak, bolond szerencsével éli túl, és az esetek felében szinte azt se tudja, hol van. Ez valamelyest már az eggyel előbbi részben is jelen volt, de elég csak A világ végén hallucinációit, pszichedelikus atmoszféráját felidézni, hogy belássuk, a talaj ott és akkor teljesen kicsúszott a közkedvelt figura lábai alól.

Tulajdonképpen mindkét folytatásban csak egy apró, mikroszkopikus méretű hajszál választotta el Sparrow-t attól (többek szerint még annyi sem), hogy önmaga ócska paródiájává váljék. De A Karib-tenger kalózai Depp nélkül fabatkát sem érne, és ezzel a készítők is maximálisan tisztában vannak. Az Ismeretlen vizeken sztárja, minden kalóz legnépszerűbbike őrült látomások és bármi nemű egyéb, oda nem illő sallang nélkül tér vissza megszokott manírjaival, félrészeg sétájával és utánozhatatlan egysorosaival.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika - 6. kép

Az Ismeretlen vizeken a Disney egyik legnagyobb fejőstehenének legfrissebb epizódja, és mint ilyen, véletlenül sem azon produkciók közé tartozik, amelyeken a stúdió ici-picit is spórólni szándékozna. Állítólagos 250 millió dolláros költségvetéséből mondhatni minden cent meglátszódik a kész produktumon: a különleges effektusok nem tolakodóak, nem támadnak le minket, viszont olyan látványosak, amennyire csak az éppen aktuális csúcstechnológiák megengedik. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden akciójelenet újszerű, eredeti és felejthetetlen, éppen ellenkezőleg, a nagyobb részük nem az, ugyanakkor az átlagos hollywoodi közönségfilmektől elvárt (nem igazán magasra helyezett) lécet az Ismeretlen vizeken-nek mindenképpen sikerül méterekkel túlugrania.


A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika - 7. kép

Az Ismeretlen vizeken elsőrangú számítógépes animációk segítségével életre keltett furcsaságai közül a leginkább említésre méltóak a sellők, vagy ha úgy tetszik, szirének. Az ifjúság forrásának aktiválásához szükséges talizmánok között ugyanis szerepel egy sellő könnycseppje. Mi sem egyszerűbb, csak találni kell egy sellőt, megríkatni, és készen is vagyunk, nemde? A helyzet sajnos nem ilyen egyszerű, ezek a hableányok ugyanis nem dalolásznak a szerelemről és boldogságról, helyette bűbájukkal elvarázsolják áldozataikat, majd kiugranak a vízből, rájuk vetik magukat, és borotvaéles szemfogaikkal szétmarcangolják a prédát. A 3D-s formátumról ugyan továbbra sem vagyok jobb véleménnyel, és redundáns, zavaró figyelemelterelésnek tartom, az tény és való, hogy az Ismeretlen vizeken térhatás terén kiválóan teljesít. Egy Jerry Bruckheimer által pénzelt, több százmillió dolláros film nem fogja kiszúrni a szemünket olcsó, utólag konvertált vacakkal, megkapjuk, ami jár az inflált jegyárért cserében. Csak hogy mégis biztosan észre is vegye a közönség, miért fizetett majdnem kétszeres belépti díjat, a film meg sem próbálja finoman, visszafogottan tudtunkra adni 3D-s mivoltát. Megállás nélkül repkednek a tárgyak, személyek felénk: legyen az guruló hordó, fröcskölő víz vagy éppen bor, kardvég, egy Johnny Depp-ről mintázott voodoo bábu, vagy maga Johnny Depp.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken filmkritika - 8. kép

Az Ismeretlen vizeken csordultig van karakterekkel, expozícióval és egy újabb ostoba romantikus mellékszállal is megörvendeztet minket, ha hiányolnánk Bloom és Knightley esetlen szerencsétlenkedéseit. Rob Marshall rendezése nem több egyenetlen iparosmunkánál. Más oldalról nézve viszont ez egy látványos, humoros, akciódús, szórakoztató nyári blockbuster, kétórányi ártatlan kikapcsolódás, amire a család valamennyi tagja nyugodtan beülhet. Az Ismeretlen vizeken tipikusan az a film, melyet nehéz száz százalékosan objektívan megítélni. Aki a sorozat rajongója, és mindhárom előző rész tetszett neki, az most se fog csalódni. Akinek az első film tetszett, de a folytatásoknál már húzta a száját, az talán kellemesen fog csalódni, de rajongani ezért a fejezetért se fog. A lényeg, hogy egyszer úgyis mindenki megnézi valahol, valamilyen formában.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken előzetes

 

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken / Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides (2011)

  • Műfaj: Kaland
  • Hazai premier: 2011. május 19.
  • Rendezte: Rob Marshall
  • Hossz: 137 perc
  • Szereplők: Johnny Depp, Penelope Cruz, Geoffrey Rush, Ian McShane, Kevin McNally, Sam Claflin
  • Forgatókönyv: Ted Elliott, Terry Rossio
  • Operatőr: Dariusz Wolski
  • Vágó: David Brenner, Michael Kahn, Wyatt Smith
  • Zene: Hans Zimmer
22 hozzászólás

Vendég

12 éve, 14 napja

Mekkora traileeeer! Gyerekek bepörgetett rendesen!

válasz erre

Vendég

12 éve, 15 napja

Hatalmas film! Úgy repült el a két és fél óra, hogy az döbbenet. Nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek!

válasz erre

marco

12 éve, 19 napja

Kiszámítható, az igaz, de szerintem nem is volt cél, hogy agyalni kelljen. Számomra tökéletes popcorn mozi volt, rohadt jól éreztem magam és egyáltalán nem tetszett volna ha egy kicsit is bonyolultabb. Úgyhogy nekem épp ez tetszett benne a legjobban.

válasz erre

Alex

12 éve, 19 napja

Megnéztem én is. Az első rész zseniális volt, egy magával ragadó mese. A második még nézhető volt. A harmadik volt a mélypont, majdnem kijöttem a moziból. Ez a negyedik végre megint nézhetőbb, de nincs meg benne a varázs, kiszámítható és néhol erőltetett. A sok elvarratlan szál gondolom a következő részekben kerül lezárásra.

válasz erre

gocsa

12 éve, 19 napja

Én is valami hasonlót tanácsolnék. A 2-3. részt amúgy is elég nagy kihívás végigülni, ráadásul rámegy fél napod. Nem éri meg

válasz erre

Vendég

12 éve, 19 napja

A 2-3 részt kihagynám. Egyébként nem függ össze az elődökkel, szerencsére.

válasz erre

skyman

12 éve, 19 napja

Huu de vártam már ezt a cikket
Azt hiszem először gyors végignézem az elődöket, aztán ülök csak be rá, de tuti jó lesz

válasz erre

Vendég

12 éve, 19 napja

az első után ez a legjobb rész, ez vitathatatlan

válasz erre

Lac

12 éve, 19 napja

Premierre ültünk be a haverokkal, de nagyon nem bántuk meg. A film tetszett, bár nem tudta überelni az első és a második részt (nekem a Holtak kincse is nagyon bejött), mindazonáltal bátran ajánlom mindenkinek!

válasz erre

marco

12 éve, 19 napja

Nekem az első rész után ez volt a következő rész. A 2-3 silány, ócska. érthetetlen. Ez ismét Karib film. Tetszett. Nem kicsit, nagyon.

válasz erre
12a(z) 2 -ből

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt