Na de ne szaladjunk ennyire előre: Alice (Milla Jovovich) ki ki tudja már hányadszor (na jó, immáron hatodszor) tér vissza a vászonra hogy a silány első rész után egyre mélyebbre merüljön abban a vizuális fertőben amit a Kaptár széria képvisel. Ezúttal éppen az derül ki hogy az elpusztíthatatlan hősnő az egyetlen lény kerek e világon, aki megmentheti a megmaradt pár ezer embert a Földön, mert csak. Persze hogy ne legyen minden fenékig tejfel, mindössze 48 órája van a nemes feladat végrehajtására mert utána másodpercre pontosan mindenki meghal.
Ezt az információt nem más közli a rettenthetetlen amazonnal mint maga a Vörös Királynő, aki egyszeriben csak elkezd aggódni az emberiség utolsó megmaradt magvaiért. Igen, azokért akikből mát hétmilliárdot kiirtott. Alice okosórája be is állítja magát a deadline-ra és szépen elkezd visszaszámolni. Néhány mobilgyártó példát vehetne akksigyártásból, mert ez az óra nem merül. Még évekkel az áram megszűnése után sem. Kúl, biztos van benne egy miniPaks2.
Persze az időlimiten túl még egy óriási csavart kapunk, hiszen Alice-nek át kell verekednie magát párszáz mérföldön hogy elérjen oda, ahonnan az egész cécó indult: Raccoon City-be. A hihetetlen sztori mellé persze elképesztő forgatókönyv is jár, az őrületes fordulatoktól, a mérhetetlen izgalomtól percről percre összecsináljuk magunkat. Ja nem.
A rendezői munkát nehéz lenne értékelni, szinte alig érhető tetten, köszönhetően az operatőrök és a vágók hathatós munkájának, akik sikeresen elkövettek mindent, hogy a filmből semmit ne lássunk. Előbbiek kamerarángatási technikája Oscar-díjat érdemel - kár hogy a rángatózó kezeket nem díjazzák a jeles eseményen - , utóbbiak pedig stopperrel mérték hogy minden 0,8 másodpercben feltétlenül legyen egy vágás. Nyilván a dolog nem indokolatlan, a maguk módján próbáltak akciót belevinni az élőhalottak vs emberek csatákba amik elég egyhangúak, hiszen vagy egy harapás, vagy egy lövés és kész.
Ha a fentiek még nem győztek volna meg arról hogy ha van egy film idén, amit biztosan nem nézel meg, akkor készülj fel arra hogy ha el is követed azt a bűnt hogy beülsz rá a moziba, semmit nem fogsz látni belőle. Merthogy az egész film töksötét. Mondom: TÖKSÖTÉT. Néha fel lehet ismerni egy-egy szereplőt, illetve a kilencvenedik perc körül láttam egyszer egy lámpát is égni benne hét másodpercig, de ennél sokkal többre ne számíts.
Igaz, nem is vesztesz sokat, ha a színészi játékra vagy kíváncsi, mert az mint olyan, nem nagyon van. Mimika nélküli (már ahol kivehető az arc) bábuk, akiken annyi rettegés látszik mondjuk a zombikkal vagy épp az egyéb rájuk leselkedő veszélyekkel szemben, mint egy barbibabán amikor meglátja a meztelen Kent. Oké, nem várhatjuk el mindenkitől hogy olyan szájjal lövöldözzön mint Rambo a gépágyúval, de azért na...
De hogy mondjak jót is: az első percek nem is olyan rosszak, amikor a film elindult, még az is eszembe jutott, hogy végre csináltak egy jó Resident Evil filmet a végére. Az első képkockákon felidézzük az eddig történteket (vírus-zombi-halál-vírus-zombi-halál-...) utána pedig néhány percig még világos is van a vásznon, ami a film egészére vetítve katartikus élmény.
A zene határozottan jó, ez a film meg sem érdemel ilyen aláfestést, egyszerűen viccesnek hat amikor a hatásos akciófilm dallamok felcsendülnek a nevetséges képi megvalósítás alatt. És ennyi a pozitívum.
A CGI értékelhetetlen a folyamatos sötét miatt, valószínűleg költséghatékonyabb volt a digitális zombihorda így, hogy csak sejtjük a látványt. Sokan vagyunk akik azt gondoltuk, a sorozatnak már nincs lejjebb, de ez az epizód bizonyította hogy nem tapasztaltunk meg eddig minden mélységet. Ez a film értékelhetetlenül szörnyű több aspektusból is, ha van is benne bármilyen pozitívum, azt én képtelen voltam felfedezni.
Szumma szummárum, az unalomig ismert T-vírus sztori csak nem akar leállni, és bár az A Kaptár: Utolsó fejezet cím bizakodásra adhatna okot, Paul WS Anderson szemlátomást képtelen másban gondolkodni, mint hogy családi vállalkozásban csináljon filmeket, így nem lennék meglepve ha lenne utolsó után is.
A Kaptár: Utolsó fejezet / Resident Evil - The Final Chapter (2017)
Ez egy Uwe Boll film?- Műfaj: Akció
- Hazai premier: 2017. január 26.
- Rendezte: Paul W.S. Anderson
- Hossz: 106 perc
- Szereplők: Milla Jovovich, Ruby Rose, Ali Larter, Iai Glen, Shawn Roberts
- Forgatókönyv: Paul W.S. Anderson
- Operatőr: Glen MacPherson
- Vágó: Doobie White
- Zene: Paul Haslinger
- IMDb: 2592614
- Gyártó: Constantin Film
- Forgalmazó: Sony Pictures
- Honlap: sonypictures.com/movies/residentevilthefinalchapter