A függetlenség napja: Feltámadás filmkritika

2016. június 23.
72.0741
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
Az átlagos mozinézőnek elsősorban három dolog juthat eszébe Roland Emmerich-ről: imádja a pusztítást a filmvásznon, a lehetetlen szituációkból való menekülés a mániája, továbbá német létére sokszor nagyobb patriótaként viselkedik az USA-val szemben, mint Hollywood és az amerikaiak általában.

Már megint sötét felhők gyülekeznek az égbolton

Már megint sötét felhők gyülekeznek az égbolton


A kommersz katasztrófafilmek (Godzilla, Holnapután, 2012) atyjánál először az 1996-ban debütált A függetlenség napja kiagyalásakor gurult el igazán az a bizonyos gyógyszer - olyannyira, hogy ezzel lényegében sikerült lefektetnie a nagyköltségvetésű sci-fi-katasztrófa blockbusterek alapjait. Ha csak arra gondolunk, hogy mennyire teátrális, hatásvadász, megalomán és tudománytalan, melyben nem egyszer "kisemberek" oldanak meg olyan problémákat, amiket komoly tudósok és szakemberek sem képesek, a produkciót akár a sci-fi katasztrófafilmek paródiájának vagy szatírájának is nevezhetnénk.

A függetlenség napja: Feltámadás előzetes




Míg azonban az ugyanabban az évben bemutatott Támad a Mars! c. mozit Tim Burton valóban paródiának szánta, Emmerich nagyon is komolyan vette a földönkívüli fenyegetés és hatásainak ábrázolását, minden lehetséges trükköt bevetve a pusztítás lehető legélethűbb megvalósítása érdekében. Lényegében a Hollywood hőskorában divatos inváziós filmeket vette alapul, azok előtt akart sajátos módon tisztelegni, a nagyobb mindig jobb elvet alkalmazva.

David Levinson (Jeff Goldblum) az első részben (is) megmentette az emberiséget

David Levinson (Jeff Goldblum) az első részben (is) megmentette az emberiséget


Mégis akadtak dolgok A függetlenség napjában, ami miatt nagyon sokan megkedvelték e mozit, és ami miatt a zsáneren belül még ma is kiemelkedőnek számít. A tény, hogy a narratíva nem vette magát túlságosan komolyan, rengeteget segített az élvezhetőségben, a film - jó értelemben véve - eszement humora pedig még tudománytalanságát és a sztori hiányosságait is képes volt ellensúlyozni.

A hatásos helyzetkomikum, a vagány kikacsintások, az idézhető egysorosok, az emlékezetes gegek, a meglehetősen egyszerű, de határozott jellemvonásokkal bíró és szerethető karakterek mind a mérleg pozitív oldalán szerepeltek - a produkció sikerének titkát azonban alighanem az adta, hogy Emmerichnek és írótársának, Dean Devlinnek sikerült valami olyan egyveleget kikevernie, ami csak ritkán jön össze a filmszakmában.

A függetlenség napja tehát bizonyos értelemben Roland Emmerich mesterművének tekinthető - a kérdés csupán az, valóban szükség volt-e a folytatásra, és hogy a még mindig ambiciózus író-rendező ismét elő tudott-e rukkolni valami hasonlóan ütős, mégis kellőképpen újszerű produktummal, amihez hasonlót azóta sem sikerült letennie az asztalra.

Jake Morrison (Liam Hemsworth) nem akar mást, csak a levegőben szétrúgni az idegenek hátsóját

Jake Morrison (Liam Hemsworth) nem akar mást, csak a levegőben szétrúgni az idegenek hátsóját


Húsz esztendővel az idegenek szörnyű áldozatok árán történő legyőzése után a katasztrófa révén egyesített emberiség látszólag készen áll egy újabb támadás elhárítására: a hősként ünnepelt David Levinson (Jeff Goldblum) által vezetett Earth Space Defense (ESD) a földönkívüli technológiát felhasználva átfogó védelmi rendszert épített fel bolygónk körül. Az olyan, képzett és talpraesett katonák és pilóták, mint Joshua Adams tábornok (William Fichtner), illetve Jake Morrison (Liam Hemsworth) valamint az időközben elhunyt Steve Hiller fogadott fia, Dylan (Jessie Usher) mindenre készek a Föld védelmében.

Az invazív idegen faj, mely végérvényesen szemet vetett kék világunkra, azonban nem adja fel, és még nagyobb erőkkel készül az emberiség végső megsemmisítésére. Jelentős technikai fölényük tudatában újabb elsöprő rohamot indítanak, melyet természetesen ezúttal is csupán néhány, vakmerő és leleményes földlakó közreműködése segítségével remélhetünk visszaverni...

Az egykor hősként ünnepelt Whitmore elnök (Bill Pullman) most is bármikor kész eldobni botját, ha szükséges

Az egykor hősként ünnepelt Whitmore elnök (Bill Pullman) most is bármikor kész eldobni botját, ha szükséges


A felállás tehát alapvetően nem változott, ennek tükrében pedig aligha meglepő, hogy a Feltámadás meglehetősen repetitív élményt produkál. Sok az önismétlés, számos poén, geg az első rész legjobb pillanatait próbálja visszahozni, de többnyire sajnos sikertelenül. Azonban nem csak a humor lett jóval karcsúbb és laposabb, lévén míg A függetlenség napja szépen lassan felépítette a feszültséget, mígnem az szinte tapinthatóvá vált, a folytatás a rövid felvezetést követően rögtön belecsap a lecsóba, és a zúzásra fókuszál.

Így persze a szereplőkért is nehéz izgulni - némelyiküknek akad ugyan néhány jobb momentuma, mindez azonban alig észrevehető a klisék tengerében, miáltal a sablonokkal teli sztori egészére jellemző a kiszámíthatóság. A narratíva igyekszik tovább szőni a történet mitológiáját, ami azonban igencsak felemás módon sikerül neki: az eredeti ötletek hiánya újfent a már rengetegszer ellőtt sci-fi fordulatok újrahasznosításához, nem egyszer pofátlan lenyúlásához vezetett.

Túl sokan vannak!

Túl sokan vannak!


A hatás fokozása érdekében Emmerich és társai időnként még durvább túlzásokba esnek (lásd az idegen anyahajó leszáll az egész Atlanti-óceánra), ezzel azonban nem annyira a tétet növelik, mint inkább kizökkentik a nézőt a kétkedést felfüggesztő elmeállapotából. Ráadásul a cselekményben kiütköző következetlenségek és logikátlanságok nem egyszer szembemennek a korábban látottakkal, ami nem éppen a legjobb módja egy koherens, saját szabályait betartó sci-fi univerzum lefektetésének.

Habár a tudománytalanság és a megalománia ugyanúgy megmaradt, ez esetben ez jelenti a legkisebb problémát. A Feltámadásból ugyanis szinte teljes egészében hiányzik az a szív és lélek, ami az első részben minden banalitás és pátosz ellenére is megvolt, miáltal a folytatás az eredeti Függetlenség napja gyengébb, mondhatni kiherélt utánzata. Hiába hoztak vissza olyan, majdhogynem ikonikussá vált karaktereket, mint az ex-elnök Whitmore (Bill Pullman) és a tipikus különc tudós szerepében megkedvelt Dr. Okun (Brent Spiner), jobbára ők is csupán árnyékai egykori önmaguknak.

Dr. Brackish Okun (Brent Spiner) még mindig él, legfeljebb kevésbé hatékony

Dr. Brackish Okun (Brent Spiner) még mindig él, legfeljebb kevésbé hatékony


Összességében megállapíthatjuk, hogy alapvetően csak azért volt szükség a második részre, mert egyrészt Emmerich hiúságát piszkálta, milyen látványorgiára lenne képes a mai filmes technológiával, másrészt a Fox stúdiónak is jól jön, ha sikerül meglovagolni egy korábbi nagy cím sikerét. Ráadásul - természetesen a Feltámadás anyagi sikerének függvényében - nagy az esély a történet további folytatására, melynek lehetőségét az alkotók egyértelműen nyitva hagyták a befejezés során.

Túl sokat tehát nem szabad várni A függetlenség napja: Feltámadástól, lévén annak színvonala jóval elmarad az eredetitől, így legfeljebb egyszeri agyatlan kikapcsolódásra ajánlható. Ehhez pedig még az előzmények ismerete sem feltétlenül szükséges, melyek kibővítésére Emmerich és a stúdió akkora hangsúlyt fektetett, hogy még külön videónaplókat is készítettek a film marketingjéhez...
 

A függetlenség napja: Feltámadás filmkritika / Independence Day: Resurgence (2016)

  • Műfaj: sci-fi
  • Hazai premier: 2016. június 23.
  • Rendezte: Roland Emmerich
  • Hossz: 120 perc
  • Szereplők: Liam Hemsworth, Jeff Goldblum, Bill Pullman, Maika Monroe, Jessie Usher, William Fichtner, Sela Ward, Brent Spiner
  • Forgatókönyv: Roland Emmerich
  • Operatőr: Markus Förderer
  • Vágó: Adam Wolfe
  • Zene: Harald Kloser
13 hozzászólás

Paint

3 éve, 4 hónapja és 21 napja

Hát úgy néz ki, hogy ezt a filmet is elérte a "folytatás átok", bár még nem láttam, majd megnézem. Amúgy az is tény, hogy Ronald Emmeirch inkább a látványra fekteti a hangsúlyt egy filmben.

válasz erre

totyak

3 éve, 5 hónapja és 6 napja

DNS írta:
Na, végül is bejött a film a kritikák ellenére, vagy maradt a kaki?
Még nem tudtam megnézni. Viszont most megyek szabira, beiktatom valamikor a mozit és megírom, hogy mit szólok hozzá. De mivel eleve pozitívan állok hozzá, nagyon nem rombolhatja le ezt semmi.

válasz erre

Imperator

3 éve, 5 hónapja és 6 napja

Tegnap láttam a filmet imaxben, nekem tetszett. Sok helyen kicsit erőltetettnek éreztem, ahol poénkodni akartak, meg rengeteg előre kiszámítható jelenet volt a filmben. De a látvány az még mindig király, a csaták nagyon jól néztek ki, a légiharc viszont kicsit a Star Wars-ra emlékeztetett, a zene is hasonlónak tűnt. Az első részt nem fogja felülmúlni, de még párszor biztos meg fogom nézni ezt is.

válasz erre

DNS

3 éve, 5 hónapja és 6 napja

totyak írta:
Ez pont egy olyan film, hogy lekakilom a kritikákat, így is, úgy is megnézem, nem gáz, ha nem lett olyan ütős, mint az első. Azt nagyon sajnálom hogy Will Smith kimaradt belőle, úgy lenne az igazi.
Na, végül is bejött a film a kritikák ellenére, vagy maradt a kaki?

válasz erre

totyak

3 éve, 5 hónapja és 9 napja

Ez pont egy olyan film, hogy lekakilom a kritikákat, így is, úgy is megnézem, nem gáz, ha nem lett olyan ütős, mint az első. Azt nagyon sajnálom hogy Will Smith kimaradt belőle, úgy lenne az igazi.

válasz erre

nanditos

3 éve, 5 hónapja és 9 napja

marco írta:
Na jóóóóó, úgy értem amikor nem vagy ott a forgatáson és mi balgák elkúrjuk.
Így már más

válasz erre

marco

3 éve, 5 hónapja és 9 napja

nanditos írta:
Na na! Tanulhatnának tőlem, hogyan is kell jól a zöld/kék háttérrel bánni.
Na jóóóóó, úgy értem amikor nem vagy ott a forgatáson és mi balgák elkúrjuk.

válasz erre

nanditos

3 éve, 5 hónapja és 9 napja

marco írta:
A kék / zöld vászon kb olyan szinten van mint a Flashekben ami egy ekkora filmnél elég ciki, rettenetesen ****ul néz ki néha. A CGI viszont rohadt jó lett, a csatajelenetek nagyon bejöttek, és a szereplőkkel sem volt különösebb gondom.

Egyet kell értsek DNS megállapításáért hogy a szereplőkért nem lehet izgulni, valóban nem, olyannyira hogy bármelyik meghalhatna, egyáltalán nem hiányozna.

Összességében nekem tetszett, elmarad az első résztől eléggé, de még így is egy jó kis mozi.
Na na! Tanulhatnának tőlem, hogyan is kell jól a zöld/kék háttérrel bánni.

válasz erre

Gólem

3 éve, 5 hónapja és 10 napja

Így is úgy is megnézem hétvégén. Nem várok tőle sokat, mégiscsak egy folytatás, de az elsőt imádtam, mai napig megnézem időnként.

válasz erre

csirkee

3 éve, 5 hónapja és 10 napja

Szerintem jó lett a folytatás, nagyon vártam a filmet és az elmúlt hónapok csalódásai után végre egy film amiben nem csalódtam, hozta a megszokott formát. Persze sok az ismetlés, kevés az izgalom, de még így is szerethető a film. A csaták baromi jók és a poénok sem olyan rosszak.

válasz erre

RyutheStaR

3 éve, 5 hónapja és 10 napja

Majd megnézem, mert az első örök élmény volt. Várható volt, hogy nem lesz atyaúristen, de kifejezetten örülök annak a pár régi színésznek aki elvállalta, nem úgy mint a pénzéhes Smith ügynök.

válasz erre

marco

3 éve, 5 hónapja és 10 napja

A kék / zöld vászon kb olyan szinten van mint a Flashekben ami egy ekkora filmnél elég ciki, rettenetesen ****ul néz ki néha. A CGI viszont rohadt jó lett, a csatajelenetek nagyon bejöttek, és a szereplőkkel sem volt különösebb gondom.

Egyet kell értsek DNS megállapításáért hogy a szereplőkért nem lehet izgulni, valóban nem, olyannyira hogy bármelyik meghalhatna, egyáltalán nem hiányozna.

Összességében nekem tetszett, elmarad az első résztől eléggé, de még így is egy jó kis mozi.

válasz erre
12a(z) 2 -ből
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljagery1113 profiljamarco profiljarDAVE profilja